Kelet-Magyarország, 1999. május (56. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-08 / 106. szám
1999. május 8., szombat 11. oldal Tájképek a falon A Magyar Honvédség nyíregyházi Helyőrségi Klubjában nemrég nyílt meg az Ungvárról érkezett, ruszin származású Ba- binec József festőművész tárlata. A huszonnyolc, farostlemezre festett kép egységes, harmonikus anyag; az alkotó kizárólag tájképeket tett közszemlére. A festő a sokarcú Kárpátaljának szenvedélyes, elemző megfigyelője, ennek megfelelően e táj sokféle hangulatát fogalmazza meg képein. De nemcsak a honi szépségeket tárja a szemlélő elé, elkötelezett bemutatója a Hortobágy „csodáinak” is, mivelhogy már kilenc éve visszatérő résztvevője a pusztai alkotótelepnek. Napsütésben Kárpátok Hortobágyi tanya Martyn Péter felvételei Ladányi Mihály verse Biztató Halálom előtt eltemetnek, megaláznak, semmibe vesznek, gúzsba kötöznek, mélybe vetnek, így végezte minden eretnek. De te ne hagyj el, itt vagyok még, feléd sugárzóm, mint az emlék, tőled még erőben ragyognék, vitézi sebekbe öltöznék. Hűvös az est, magam vagyok, lásd, hessentsd el felőlem a rontást, másért-hiába meghasonlást. Oldalam és elmém merő seb. Tedd, hogy én lehessek erősebb, mint a sorsomra rámenősek! (Ladányi Mihály Föld! Föld! című kötete, melyből szemelvényünket választottuk, 1977- ben jelent meg.) Sapka havasi gyopárral Védték a magyar földet a betolakodókkal szemben Hegyivadászok? Kik azok, akik a hegyekben vadásznak? Ilyen, s ehhez hasonló kérdéseket tettek fel nekem nemrégiben. Kesernyésen mosolyogtam, megpróbáltam elleplezni szomorúságomat, majd néhány szóval igyekeztem röviden felvilágosítani az illetőt arról, kik is voltak ők, s hogy miért méltatlanság róluk megfeledkezni. Időben pontosan hatvan esztendőt kell visszalépnünk: 1939 márciusában a magyar királyi honvédség alakulatai fegyverrel vették vissza azokat a kárpátaljai területeket, amelyeket az első bécsi döntés cseh kézen hagyott. Ezzel Magyarország keleti határait ismét 1500-2000 méter magas hegyláncok övezték. E területeket csak különlegesen felszerelt és kiképzett katonai alakulatok képesek megvédeni, mivel a speciális domborzati és éghajlati körülmények megfelelő felkészítést és szervezést igényelnek. Ezért 1939. október 1-jével felállt a m. kir kárpátaljai 1. honvéd hegyidandár. Parancsnoksága Szolyván települt, három zászlóalja Perecsenyben, Szolyván és Rahón, a később megalakított 4. hegyizászlóalj pedig Aknaszlatinán. A zászlóaljak egyenként három puskás, egy géppuskás századból, egy négylö- veges hegyiágyús ütegből, valamint a zászlóalj-közvetlenekből állottak. Hasonló tagozódásúak voltak az úgynevezett hegyifelszerelésű határvadász zászlóaljak, melyeknek közvetlen feladata a hegyvidéken húzódó országhatár őrzése volt. A különböző átszervezéseknek köszönhetően 1943. október 1-jére hadrendben állott tíz hegyivadász zászlóalj két hegyidandárba szervezve, négy hegyifelszerelésű határvadász zászlóalj, négy hegyi tüzérosztály, s még számos hegyi híradó, utász, huszár, páncéltörő ágyús, légvédelmi gépágyús alosztás. A cikk e lapban való megjelenésének külön aktualitást ad, hogy a legénység javarésze, s ezalatt mennyiségi és minőségi mutatót egyaránt értek, Szabolcs, Szatmár, Bereg, Hajdú megyék szülötteiből verbuválódott, illetve valamivel kisebb részben egyéb vármegyékből. A hegyiek megkülönböztetésül szemernyős Bocskai-sapkát havasi gyopárral, hátizsákot, hegyibakancsot és buggyosszárú hegyinadrágot viseltek, s honvédségünk elit csapatainak számítottak. Eme kiválóságukat a harctéren is bizonyították, először 1941-ben, majd 1944/45-ben. Ez utóbbi alkalmazásukkor különösképpen: Galíciától a Szilicei-fennsíkig, a Gyalui-havasoktól a Rábca partjáig, a Hargitától az Alacsony- Tátráig mindenütt ott voltak, ahol hegyekkel borított, szűk völgyekkel átszegdelt terepen kellett harcolni a mindig túlerejű ellenséggel szemben. A mai generációk büszkén tekinthetnek apáikra, nagyapáikra, akik a Kárpátok bércei között szívósan védték a magyar földet a betolakodókkal szemben, nem ritkán életüket áldozva érte. Kötelességünk megemlékezni a hősi halottakról, s kötelesség fejet' hajtani a még élő egykori résztvevők előtt is, mert megtették, mit megkövetelt a haza. Illésfalvi Péter hadtörténész Kitüntetések kiosztása a 3. hegyivadász zászlóaljnál Rahón, 7 942-ben A Hadtörténeti Múzeum fotóarchívumából 175 éves a IX. szimfónia A bécsi Kärtnertor közelében, a K.u.K. Hoftheaterban 175 esztendővel ezelőtt, 1824. május 7-én volt az ősbemutatója a klasszikus zene egyik gyöngyszemének, Ludwig van Beethoven IX. szimfóniájának. Beethoven valamennyi szimfóniája közül a IX. készült el a leghosszabb idő alatt. A VIII. szimfónia 1812- es befejezése után 11 év telt el a IX. megszületéséig, jóllehet a zeneszerzőt már jóval 1812 előtt foglalkoztatta a gondolat, hogy megzenésíti Schiller Örömódáját (An die Freude). A Kórusfantáziában kapott 1808-ban először zenei kifejezést a téma, majd a VIII. szimfónia után Beethoven hozzáfogott egy D- moll szimfónia tervezéséhez, de a munkát rövidesen abbahagyta. Vázlatfüzetében először 1815-ben jelent meg a IX. scherzo témája. Az első és a második tétel vázlatának elkészülte után (1817- 1818) újabb szünet következett. Beethoven két monumentális művet alkotott: a Hammerklavier szonátát és a Missa solemnist. A IX. szimfónia megkomponálásá- hoz csak 1822-ben látott újra hozzá, s 1824. februárra befejezte azt. Különösen sok gondolkodást igényelt a záró tétel megkomponálása: Beethoven sokáig nem tudta eldönteni, hogy tisztán hangszeres megoldást válasszon-e vagy vokálisán szólaltassa meg az Örömódát. Az 1824. május 7-i ősbemutatón elhangzott még a korábban komponált Házavatás nyitány (Opus 124), valamint a Missa solemnis Kyrie, Credo és Agnus Dei tétele is. A szólókat Bécs legkiválóbb énekesei szólaltatták meg: Henriette Sonntag, Caroline Unger, Anton Hai- zinger és August Seipelt. Vezényelt Michael Umlauff. Az akkor már csaknem teljesen siket Beethoven nem tudott részt venni az ősbemutatón és még csak nem is láthatta a szűnni nem akaró tapsot. Professzorasszony Brüsszelből Bodnár István Fáradhatatlan, energikus. Ötletekben gazdag. Szuggesztív egyéniség. Számára mintha a nap 48 órából állna. Nyitott más népek kultúrája iránt, látni rajta, hogy ismereteit állandóan bővíteni kívánja. Nagy érdeklődéssel ismerkedett megyénk nevezetességeivel, noha Magyarországról és régiónkról sok előzetes információval rendelkezett. Legalább négy, öt nyelvet beszél. A hét elején Nyíregyházán járt Marine Imberechts professzorasszony, az Európai Kulturális Központ igazgatója, a brüsszeli Galilei Főiskola tanára. A vendég felkereste a tanárképző főiskolát, amellyel együttműködési szerződést szeretne kötni. Elragadtatását fejezte ki a Sóstói Múzeumfalu megtekintése után. Először is arra kértük a professzorasszonyt: mutassa be a Brüsszelben székelő kulturális központot. — A központ olyan szervezet, amely a nemzetközi tanulmányokat és kutatásokat koordinálja immár 10 éve. Eleinte a fiatalok képzésére fordítottunk nagyobb figyelmet, hogy az általános műveltségük hiányosságait pótolják a különböző előadás-sorozatokkal. Később a felnőttek számára hirdettünk programokat. Legfontosabb célunknak az európai kulturális örökség megismerését és népszerűsítését tartjuk. Előadásainkat a belga Királyi Művészeti és Történeti Múzeummal együtt szervezzük. Arra törekszünk, hogy az érdeklődőknek minél szemléletesebben mutassuk be az európai kultúra egészét, lehetőleg minél teljesebb képet adva egy adott kor egyidejű eseményeiről, gazdasági, társa dalmi, termé- s z e t i viszonyairól, szellemi és művészeti irányzatairól. O Hogyan érint ez minket, a Közép-Európában élőket? — Nemes és szép feladatunk a kapcsolatteremtés Kelet-, Közép- és Nyugat-Európa között. Az elmúlt évtizedek történelme sajnos szakadékot teremtett az európai országok között, amelyek pedig évszázadokon át közös múlttal rendelkeztek. A Marine Imberechts Balázs Attila felvétele kapcsolatokat újra kell éleszteni. Ezért fontosak például a közösen végzett kutatási programok, mert ezek a legeredményesebb formái a munkakapcsolatoknak. O Hogy érezte magát megyénkben? — Nagyon kellemes meglepetésben volt részem Nyíregyházán, mert úgy látom, hogy sokoldalú kapcsolatokkal rendelkező, dinamikusan fejlődő intézmény a főiskola. Bízom benne, hogy a jövőben sikeres együttműködés jön létre saját intézményem és a főiskolán egy éve működő Európai Tanulmányok Központja között. Nagy élmény volt számomra a múzeumfalu, ahol szépen őrzik a múlt emlékeit. Részt vehettem a tanárképző főiskola Ének- Zene Tanszékének hangversenyén, ahol a végzős hallgatók vezényeltek. A műsoruk szép élményként marad meg az emlékezetemben. O Milyen konkrét kapcsolatok jöhetnek létre a nyíregyházi tanárképző főiskola és más intézmények között? — Itt tartózkodásom alatt több közös programot készítettünk elő. A Socrates-program keretében diák- és tanárcseréket, valamint közös tudományos kutatásokat szeretnénk végezni. A főiskola Európai Tanulmányi Központjával pedig Phare-program keretében dolgozunk ki együttműködést.
