Kelet-Magyarország, 1999. május (56. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-22 / 118. szám
1999. május 22., szombat 9. oldal TARLAT Bíró Lajos és Sirpa Ihanus alkotásai A „Szatmár fővárosában ” élő és munkálkodó művészházaspárnak a közelmúltban nyílt közös tárlata a nyíregyházi Városi Galériában. Az ott látható kompozíciók nemrég érkeztek haza a hollandiai Zevenal városából, ahol a tetstvérváros Mátészalkát képviselték jelenlétükkel. Bíró Lajos két új munkáját — Kálvin Jánost ábrázoló szobrát és Szent István király lovasszobrát — szálkái köztéren állítják majd fel. A két képzőművész nyíregyházi tárlata június 6-ig tekinthető meg — naponta 9 és 17 óra között. Sirpa Ihanus alkotása(i) Fiú portré Bíró Lajos: Kalapos lány Balázs Attila felvételei MÚZSA Kosztolányi Dezső verse Pünkösd Lángszárnyakon röpül felénk a nyár, az éj meleg s már perzselő a reggel, bolygunk az éjbe álmodó szemekkel, s ritkán találunk hűvös árnyra már. Az ég fakó, az éjjel is rövid, alig bújik el a nap egy bokorba, aztán ragyogva, új erőbe forrva kiszáll s az égre lánguszályt röpít. A róna várja a hűsfényü holdat, leng a kalász, vérszínű rózsa lángol, leszáll a boldogság a másvilágból. A néma csillagok reánk hajolnak, és álmodó, fáradt fejünk körül színes, aranyló lepkeraj röpül. Akácvirágzás Elek Emil felvétele Huszárkirály álarcban „Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje” • A vitézek hazamentek A háború után 54 év óta — a mi világunkban — soha nem volt ilyen tényszerű aktualitása a végvári poéta Balassi Bálint alanti verssorainak: „Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, Mindent egészséggel látogató ege, Hosszú úton járókat könnyebbítő szele! Neked virágoznak bokrok, szép violák, folyó vizek, kutak csak neked tisztulnak, Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak, Sőt még az végbeli jó vitéz katonák Az szép szagú mezőt kik széjjel bejárják. Most azok is vigadnak, az időt mulatják. Ki szép füven lévén bánik jó lovával, Ki vígan lakozik vitéz barátjával, S ki penig véres fegyvert tisztittat csiszárral..." A XVI. században, az akkori ország délvidékén az egymással szemben álló magyar és török katonáknak — a Balkán békeőreinek — egyaránt a pünkösd volt a legkedvesebb ünnepe. A hadakozás ilyenkor szünetelt. A paripákat füveltették, a vitézek eltávozásra hazamenve ünnepeltek. Régi huszárezredeinkben még a XVIII. században is huszárkirályt választottak ilyenkor. Hivatala megegyezett a pünkösdi királyéval, és szintén csak egy napig tartott. Az ő napján azonban az óbesterig (ezredesig) mindenki haptákolt, tisztelgett neki. A huszárkirály-választásnak mifelénk (Szatmárban-Ugocsá- ban) is nagy hagyománya volt. Tudunk arról, hogy a pünkösdi királyt obsitos (kiszolgált) katonák közül választották. Rendszerint álarcot, fején papírkoronát, oldalán kardot, kezében fokost, mellén különféle érdemrendeket viselt, szedett-vetett tarka ruhát öltött, rozzant gebén lovagolt. Kíséretében volt a nádor (palatínus), a főméltóságok, az udvarnép szintén álarcban és tarka viseletben. A falun végigvonulót aztán innen is, onnan is megdobálták, csak úgy röpködtek a hamuval töltött cserépfazekak, tálak, edények. Az ilyen mulatság egy hajdani ősi Európába visszanyúló kultusznak a töredékét sejteti, hacsak egy napig tartott is. Az 1867-es kiegyezés után Ferenc Józsefet pünkösd vasárnapján akarták királlyá koronázni. Valamelyik szemfüles tanácsadónak azonban még idejekorán eszébe jutott a pünkösdi királyság egynapos élete, így a koronázást előrehozták pünkösd szombatjára. Az elővigyázat sohasem árt, nemcsak koronázás idején, de a politikában sem. Mindezt segíthetik az alapos népismerettel felvértezett mindenkori tanácsadók is, ahogy a koronázási előkészületek mutatták — hajdan. Talán pünkösdkor a mostani légihuszárok is inkább az időt fogják mulatni, s jó lenne, ha pihenő mulatozásuk nemcsak pünkösdi királyság lenne. Farkas József A vándorló tavasz Karácsony és húsvét után pünkösd a kereszténység harmadik legnagyobb ünnepe. Már Krisztus után 305-ben püspöki szinódus rendelte el a galamb vagy lángnyelvek alakjában ábrázolt Szentlélek eljövetelének megünneplését. Az egyház születésnapjává nyilvánított pünkösd történéseit megörökítő Újszövetségi Szentírás részletesen leírja, hogy miként szállt le azon a napon a Jézus Krisztus által mennybemenetele előtt megígért Szentlélek a tanítványokra. Az évszázadok során számos világi népszokás is kapcsolódott pünkösdhöz. Minden nemzedék igyekezett az akkori időknek megfelelő tulajdonságokkal felruházni. Feltehetően még a kereszténység előtti időkből származik az, hogy színes szalagokkal és lombkoszorúval ékesített ökröket hajtottak a falvakon át a vágóhídra ezen a napon. Hasonlóképpen a pünkösdöt évszázadok óta szabadtéri ünnepként tartják számon, s ezen a napon zöld lombokkal teleaggatott fiatalember — a vándorló tavasz — járja a településeket. Napjainkban Németországban a gyerekek galy- lyakkal és szalagokkal díszített kiskocsival vonulnak végig az utcákon, s kedvesen, ünnepi rigmusokat szavalva tojást és szalonnát követelnek a háziasszonyoktól. Az adományokat azután közösen eszik meg. Egy pfalzi plébániából származó 1609-ben írt feljegyzés szerint pünkösdvasárnap reggelén lovas ifjak nagy lármával járták be a falvakat, jelezve a tél elmúltát és a tavasz beköszöntét. Más vidékeken a Vadember, a Május Fia és a Salátakirály játszotta ezt a szerepet. A KM VENDÉGE 4T Éltető eleme a zene rendezvénysorozatának szervezésébe pontosan harminc évvel ezelőtt kapcsolódott be. Bérletekkel, koncertjegyekkel a kezében járta az üzemeket, hivatalokat és ami talán a legfontosabb, az iskolákat annak érdekében, hogy olyan helyekre is eljusson a komoly zene, ahol talán korábban soli a nem vezése. Ezzel a feladattal engem bíztak meg. Örömmel vállaltam a munkát, mert énektanári tevékenységem mellett, hivatásnak éreztem a megbízatást. Az ifjúság zenei nevelésében részt vállalni kötelességem volt, a felnőttek zenei ismeretterjesztésében való közreműködést megtisztelő feladatnak tekintettem. A megyei megbízott munkáját s e - gít- v e . Bodnár István Kovács László úgy érzi: életében eljött az a pillanat, amikor nemcsak előre, hanem hátra is kell' tekintenie. Számba kell venni, mit is végzett, mire jutott, az ember. Nos, a nyugdíjas Kovács László nem tékozolta el az életét, munkájának eredményeképp megyénkben sok ezren lehettek részesei a zene röptető varázsának, hiszen sok szép koncertnek nemcsak résztvevője, hanem közel 30 évig a szervezési feladatokat ellátó felelőse is volt. — Zenepedagógusi pályámat meghatározta Kodály jelszava: Legyen a zene mindenkié! Azt is megtudtam, hogy e jelszó 1937. május 2-án Nyíregyházán hangzott el. Ez számomra fontos indítás volt. Kovács László tagja volt a nyíregyházi 4. számú általános iskola ének-zene munkaközösségének, a sikeres pálya elindítói között munkálkodott, ami meghozta a sikert. Ma már Japánban a legjobbak között tartják számon ezt a szabolcsi iskolát, s az ott folyó zenei életet. Laci bácsi a Filharmónia Kovács László hallgathattak művészeket. — Megoldatlan volt Nyíregyházán a bérletes közönség szerElek Emil felvétele nyíregyházi ifjúsági és felnőtt hangversenyek előkészítésében működtem közre. Kovács László kilenc évvel ezelőtt ment nyugdíjba, de ma is részt vállal a felnőttkoncertek közönségszervezésében. A napokban pedig napvilágot látott A 45 éve alakult Filharmónia tevékenysége Nyíregyházán és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében című kötete. A könyvből az utókor is megismerheti azt a munkát, amely számba veszi a csaknem fél évszázad zenei történéséit. A gondosan összegyűjtött anyagból kitűnik: mennyi szép koncertnek lehettünk részesei, és milyen sok, rangos zenekar és előadó fordult meg megyénkben. A példa követőkre talált, hisz a Kovács család nemcsak zenekedvelő, hanem a zene megszólaltatója, oktatója is egyben. Felesége, a már említett nyíregyházi 4. számú iskola énektanára volt, és sok kisdiák köszönheti neki, hogy zenei pályára léphetett. Talán sokak számára ismeretes, a zeneszervező fia, Kovács László a miskolci zenekar karnagya, milyen tehetséges zenész. Gyakorta megfordul zenekarával megyénkben is. De dolgozik a Magyar Rádió zenekaránál, és oktat a Zeneakadémián. A közelmúltban pedig Emerton-díjat kapott. És, hogy el ne felejtsük: Kovács László másik fia, Zoltán, a Operaház zenekarának trombitása.
