Kelet-Magyarország, 1999. május (56. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-21 / 117. szám

1999. május 21., péntek 3. oldal Nehéz mutatvány Ferter János rajza Képzeletben minden bizonnyal vágják már diákjaink a centimétert, hiszen a várva várt nyári szünetig mindössze csak négy hét van hátra. Igaz, mi felnőttek is bevall­hatjuk, a naptárban egyre többet lapozga­tunk arra a napra, amikor megkezdődik a júliusi, augusztusi szabadságunk. Az idegenforgalmi szezon beköszöntével turisták ezrei kelnek majd útra, hogy megis­merkedjenek ismeretlen tájakkal és embe­rekkel. Megyénk is várja a kirándulók roha­mát, bár az még kérdéses, hogy a vendég­látóegységek mennyire készültek fel a hazai és a külföldi pihenni vágyók fogadására. Az előbb rohamot említettem, amely kü­lönösképpen érvényes a vízitúrázókra. Az utóbbi években egyre nagyob divat lett a kajakozás, a kenuzás, szinte egymást érik a különböző csoportok a Tiszán. Addig nincs is semmi probléma, amíg megfelelő — tisz­tálkodásra és szemét elhelyezésére alkalmas — kikötő- és szálláshelyek fogadják az eve­zősöket. Ám amikor a hulladék elönti a par­tot a tárolóedények hiánya vagy az embe­rek nemtörődömsége miatt, amikor a vad­kempingezés kárt tesz a természetben, ami­kor esténként harsány mulatságok törik meg a falvak csendjét, s amikor vandál ke­zek teszik tönkre a varsákat, már nem uj­jonghatunk önfeledten az idegenforgalom fellendülése miatt. A szakemberek szerint a külföldieket a szí­vélyes fogadtatás, a természet szépsége és a sok érdekes program mellett azzal is meg lehet fogni, ha anyanyelvükön szólunk hoz­zájuk. Sajnos, még most is látni olyan esete­ket, hogy a fogadókban, a kempingekben kézzel-lábbal magyaráz mindenki, s még­sem értik meg egymást. Pedig nem lenne lehetetlen feladat, hogy a vendéglátásból élők megtanuljanak néhány fontosabb kife­jezést — köszönést, élelmiszerek nevét — németül, hollandul, olaszul, vagy esetleg oroszul. A nyelvtanulásra fordított energia hamar hasznot hozna, hiszen ha a vendég érzi a megbecsülést és a figyelmességet, ak­kor hosszabb ideig marad, s örömmel tér majd vissza a következő esztendőben is. Reggeli — anyanyelven M. Magyar László HÍREK O Naprakész információk A TOUR- INFORM Sóstó munkatársától, a sóstógyógy­fürdői víztoronyban — új számítógépes rendszer segítségével — Magyarország bár­mely területéről naprakész turisztikai infor­mációk kaphatók május 28-tól. □ Emlékül koszorúznak Kilenc szlováki­ai település polgármestere részvételével ren­deznek koszorúzási ünnepséget 21 -én, pén­teken 10 órakor a nyíregyházi Északi temető­ben a megyénkbe, így Nyíregyházára áttele­pítettek emlékére. □ Fórum a távhöröl Az MSZP nyíregyhá­zi székházában (Jókai tér 4.) a megyeszék­hely távhőszolgáltatásának helyzetéről tarta­nak közéleti fórumot pénteken 16.30-tól. A fórum vendége lesz Makai István, a NYÍR- TÁVHŐ igazgatója és Belus Tamás MSZP frakcióvezető. Új piacok segíthetik a túlélést A magyar savanyúság most még olcsón sem fogy Oroszországban • Kiszorítják az ivólevet Vitéz Ferenc A szerző felvétele Galambos Béia Nyíregyháza (KM) — Az ipará­gat megrázó orosz pénzügyi válság a nagy múltú nyíregy­házi konzervgyárat is erősen érintette. Bár alapvető cél a túlélés, az EKO új piacok fel­tárásával próbálja meg a ki­lábalást. — Mivel a gyár termékeinek je­lentős részével volt jelen az orosz piacon, a válság hatásai is nálunk érvényesültek a legjob­ban — mondja Vitéz Ferenc, a nem régiben történt kinevezése óta már Moszkvában is járt ügy­vezető igazgató, akit tapasztala­tairól kérdeztünk. — Egyszerűen nincs odakint vásárlóerő, így igen alacsonyak az árak. Ráadásul még a ma­gyarországi konzervgyárak is egymás alá ígérnek árajánlataik­ban — panaszolja a Cserfood Rt. irányításában, termékei értéke­sítésében korábban már szép si­kereket elért szakember. — Pozi­tívumként fogható fel, hogy a gazdasági krach ellenére sem tűntek el, most is dolgoznak a korábbi nagy vevőink. A hatal­mas moszkvai élelmiszer-piacon — a vámkedvezményt élvező bol­gár termékek ellenére — azért most is döntő többségben ma­gyar konzervek vannak, igaz ke­vesebb és alacsonyabb áron mint régen. Sajnos, ilyen körül­mények között már nem érvé­nyesül az ismert márkanév, egyedül az olcsóság számít. Az üdítőital-fronton számunk­ra rossz az előjelekről számolt be az ügyvezető igazgató. Tapaszta­lata szerint az állami támogatás­sal sorra induló orosz gyártóüze­mek kiszorítják a magyar ivóle- veket a piacról. Az EKO termék- palettáján jelentős tételt jelentő savanyúság-konzervek esetében sem lát egyelőre semmi biztatót. Ezek ugyanis nem alapvető élel­miszerek, így ilyesmire most nem is költenek ott az emberek. — Mindenesetre az EKO sze­retne az orosz piacon maradni, de feltétlenül meg kell erősíte­nünk a nyugat-európai és a ten­gerentúli piacokat. Nincs mese, a legkülönlegesebb igényeket is ki kell tudni elégítenünk. Van mit javítanunk, hiszen az első negyedévben 45 százalékkal ke­vesebbet szállítottunk exportra, mint az előző esztendőben. A pi­ac ismeretében úgy állítottuk össze idei üzleti tervünket, hogy a tavalyi 98 milliárd forintos ár­bevételt eleve 8,6 milliárdra mér­sékeltük. A gyártási tervünkben már jóval kevesebb savanyúság- konzerv szerepel. — Termeltetési szerződésein­ket már megkötöttük az 1999. év­re a kistermelőkkel is. Tőlük a korábbinál kevesebb, 12 ezer tonna paradicsomot, továbbá 1500 tonna meggyet és 2-3 ezer tonna egyéb gyümölcsöt vásáro­lunk fel. Hagyományosan a na­gyobb üzemekkel szerződtük le idén is a 8800 tonna borsót és a 26 ezer tonna csemegekukori­cát. A foglalkoztatás kilátásairól Vitéz Ferenc elmondta: az EKO jelenlegi létszáma 527 dolgozó, de a feldolgozási idényre ezt 850- 900 főre duzzasztják fel, mert ezt igényli a termelés. A konzerv­gyár műszaki felkészítését úgy végzik, hogy ha a most előrelát- hatónál jobban húzna a piac, gond nélkül legyen lehetőség akár nagyobb mennyiségeket is feldolgozni. — Legfontosabb, hogy túléljük ezt a mostani időszakot és a megteremtett stabilizációt megő­rizzük. Ehhez a piacokat kell megtartani, illetve újakat kell feltárni. Utóbbit ráadásul olyan országokban, ahol egyébként is óriási a kínálat. Ám ezekre az erőfeszítésekre rendkívül nagy szükség van, hiszen a megyében is rengeteg ember megélhetése függ attól, mennyire működik si­keresen a konzervipar — véleke­dett az EKO ügyvezető igazgató­ja. Bezár a Cooptourist Nyíregyháza (KM - L. Gy.) Lapértesülésünk szerint május 21-én, pénteken bezár a Cooptou­rist Idegenforgalmi Rt. megyei irodája Nyíregyházán. A Zrínyi Ilona 8. sz. alatti utazási iroda megszűnésének okáról a buda­pesti központban Fábián Judit kiutazási és hálózati igazgatót kérdeztük. — A nyíregyházi irodánk ko­rábban hat évig szünetelt, majd három évvel ezelőtt újból meg­nyitottuk. A mostani bezárás oka az, hogy a nyíregyházi ki- rendeltség nem hozta a kívánt üzleti eredményt. Az épület to­vábbi sorsáról még nincs döntés, a két alkalmazott pedig már ta­lált magának megfelelő munka­helyet. A folyamatban lévő utak érintettjeit levélben külön értesí­tettük, az utazási jegyeket pos­tán kapják meg. Cserélik a csatornát Nagyszekeresen megelőzik a bajt Nagyszekeres (M. K.) — A közel 600 lelkes Nagyszekeres és térsé­ge belvizét részben a Gőgő patak gyűjti össze. Ahhoz, hogy az idén tavasszal nagy gondot nem okozott a belvíz, a szerencse is közrejátszott. Nem szeretné vi­szont az önkormányzat a vélet­lenre bízni a belvízelvezetést, így amint az idő engedte, mun­kához láttak. A település Toldi utcájának járdái még negyedszázada épül­tek. Most pályázati pénzből, no meg önkormányzati támogatás­sal felújították az utca mindkét oldalán a járdát. Az itteni 300 méteres szakasz munkálatait is megpályáztatták. A csatorna- rendszer még a tanácsi időkben épült, összecsúszott, megsüllye­dt, így a járdaépítéssel együtt lo­gikusnak tűnt a csatorna cseré­je, átépítése is. Zárt árokrendszer lesz itt, s a lakossági belvíz, s az utcán összegyűlő víz így eljuthat a gyűjtőbe. Karácsony Sándor polgármes­ter elmondta: május 3-án kezdte meg a munkát a fehérgyarmati Szatmárvíz Kft. Négy pályázó közül övék volt a legjobb ajánlat. Saját erőként elfogadtak lakossá­gi segítséget. A polgármester arra is utalt, hogy a határban lévő csatornák­kal kapcsolatban van nyert a pá­lyázatuk. A település Nemesbor- zova felőli részén, illetve a Ko­márom utcában a kertek alatt is kiépült a vízelvezető rendszer. A több milliós munkákra már biz­tosnak látszik a megvalósítási összeg, döntően pályázati pén­zekből. E munkák elkészültével a belvízveszélyt minimálisra csökkentik. Nicsak, te vagy az? Oláh Gábor ______________________ Játszott vele az emlékezet, úgy érezte, mintha az ismerős vidék múltjába érkezett volna. Segített a régi táj is az eligazo­dásban, amely most is mint mindig, csendes volt és kihalt. A volt kúria alig különbözött a többi paraszt háztól, mégis könnyen megtalálta, bár az idő mára már alaposan megvi­selte. Legalább huszonöt éve nem látták egymást. Letagad­hattak volna pár évet a hu­szonötből. Le, de minek. A férfi, akit keresett, csiz­mában állt a kapuig érő lugas alatt, a szél combjához tapasz­totta bő kertésznadrágját. Fé­sületlen szakálla eltakarta maréknyira sorvadt ezerrán- cú arcát. A lugas tövéből fel­vett egy lapos üveget, ivott egy hosszú kortyot. Akkor még ebéd előtt le­hetsz barátom, emlékezett a régi szép időkre a kapu előtt a vendég. Mert akkor még azt vallották, hogy pálinkát csak ebéd és vacsora előtt ülik inni egy kupicával, s mivel nekik egy kupica nem volt elég, kénytelenek voltak akár há­romszor is megebédelni és va­csorázni. Végül csak feladta magát, krákogott, köhécselt míg rá nem csodálkozott a ré­gi barát. Nicsak, te vagy az? Röpülhetnéket érzett a bokájá­ban, de mégis lassan, örege­sen ment be a kapun. Szótla­nul és sokáig ölelték egymást. Kerülj beljebb, hallatszott vég­re az invitálás. Honnan is kezdhették volna, mint az ifjú­ságuktól. Amikor azért dol­goztak, hogy álmaik közül a megvalósíthatóak megvalósul­janak. Amikor arra voltak büszkék, hogy nincs magáné­letük. Aztán eljutottak a má­hoz. Kicsit politizáltak, megáüa- pították, hiába változik körü­löttük a vüág, valójában nem változik, az úr mindig úr ma­rad. Aztán egy fordulattal a házigazda olyat kérdezett, amire nem volt felelet. Tudod, régen kerékpárral jártuk a fal­vakat. Mindenhova eljutottunk, mindenkit ismertünk, s min­denki ismert bennünket. Most autócsodákkal szaladgáltok, mégis olyan ritkán látunk benneteket. Arról meg álmod-« ni sem merünk, hogy néha napján leüljetek egyszer hosszabban is beszélgetni. Mi­ért volt régen gyorsabb a ke­rékpár, mint ma az autó? A faluban már oltogatták a világosságot, de ők még min­dig beszélgettek. Ne szaladj! Ha én mindig szaladtam vol­na, életemben egy szőlővesz- szőt nem értem volna rá a földbe dugni. Elhallgattak, visszatért a békéjük. Kívülről meleg májusi zápor dobolt az üvegen és könnycseppek mód­jára folyt le rajta. Túrázás Itt a kirándulások, a túrázások ideje. Megyeszékhe­lyünket is egyre többen keresik fel, ismerkednek nevezetessége­ivel Elek Emil felvétele Álkáú'Jéi'ú *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents