Kelet-Magyarország, 1999. május (56. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-20 / 116. szám

1999. május 20., csütörtök 3. oldal A Köztársasági Őrezred az elmúlt hetek­ben történt események miatt átvizsgálta a kormánytagok biztonsági helyzetét, és véle­ménye szerint célszerű lenne a miniszterek — akik nem védett személyek — szolgálati járműveit különböző biztonságtechnikai eszközökkel felszerelni. A miniszterek gépko­csivezetőit pedig a kormányőrség tagjaira kellene cserélni, mivel ezek a tisztek egyben fegyveres testőrök is. A javaslatok szerint a kormánytagok autóit golyóálló üveggel, ki­lövésbiztos gumikkal, oldalmerevítőkkel, erősebb belső borítással kellene ellátni — derült ki a híradásokból. Igaz, azt még nem tudni, e költségekre honnan teremtik elő a fedezetet. Érdekes a javaslat, sokan talán meg is ret­tentek tőle — ugyan, mi lehet a baj, ha hir­telen felmerült e fokozott védelem szüksé­gessége? A jugoszláviai háborús helyzet is elhang­zott indokként, miként a vezető állami sze­mélyek elkötött, feltört gépkocsijainak sora, bár tulajdonképpen egyik sem igazán ala­pos magyarázat. Az nem nagyon valószínű — s reméljük, nem is fordult elő — hogy NATO-tagságunk következményeként mi­nisztereink válhatnak bizonyos elemek cél­pontjaivá, őket egyébként (legalábbis a vi­déki rendezvényeken ezt tapasztaljuk) őrzik, hiszen ahol megjelennek, sorra-rendre látni a rádiós-fülhallgatós (rend)őröket. A gépkocsilopások sem igazán e luxusau­tók biztonságát kérdőjelezik meg, hiszen olykor a sofőrt félrelökve lopták el, olykor a lezártan parkolt gépkocsit. Igaz, ha golyóál­ló üveg lett volna például az Orbánné által használt Toyota terepjárón, akkor nem szenved életveszélyes sérüléseket a tolvaj... Nézőpont kérdése: kell-e, érdemes-e akár a nincsből is, sokszázezres költséggel még védettebbé tenni ezeket az autókat. Vélem, nem ezen múlik majd a miniszterek bizton­sága. S persze azért, mert golyóálló az üve­ge, kilövésbiztos a gumija, még ugyanúgy ellophatják... Csak tudnám kisasszony, hogy miért kell még plasztikázni ezen a gyönyörű testen... Ferter János rajza □ Volán-jubileum A Szabolcs Volán Köz­lekedési Rt. most ünnepli jogelődje alapítá­sának 50. évfordulóját. A pénteki ünnepsé­gen jubileumi kiállítás nyílik, bemutatják a cég emlékkönyvét, s emlékérmeket adnak át. □ Ügyfélszolgálat Csengerben Ma 10-14 óra között Csengerben, a polgármes­teri hivatalban adnak tájékoztatást családtá­mogatási és betegségi ellátási ügyekben a megyei egészségbiztosítási pénztár szakem­berei. □ Véradás a rászorulókért A vért adni szándékozó önkéntesek ma Nyírbélteken a polgármesteri hivatalban 8-14 óra között, Gergelyiugornyán a kultúrházban 9-15 óra között segíthetnek a rászorulókon. A nyír­egyházi, a kisvárdai és a fehérgyarmati véra­dóállomásokon délelőtt tehetik meg ugyan­ezt. Iskolapadból nyugdíjba Ha van, akkor miért nincs esélyegyenlőség? • Lakhatatlan város Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Van nap­ja, vannak rendezvények, hangzottak el kiváló beszé­dek, született róla remek törvény. Csak éppen társa­dalmi egyenlőség nincs. Ezt állították keserűen a meg­kérdezett szervezetek vezetői, akik a másságuk, az egészséges többség által fogyatékosnak mi­nősített fiatalok és idősebbek ér­dekvédelmét, segítését vállalták. Nem csak pénzkérdés A lakosság három százalékát te­szik ki az értelmileg sérültek. Tárnái Ottóné az életét tette fel a velük foglalkozásra. Nagy öröm számára, hogy a korai fejlesztési programok beindultak, így az is­kola befejezéséig — bár még mindig kevés megyénkben a gyógypedagógus — megnyugta­tóan alakul a gyerekek sorsa. Azoknak a 18 éveseknek, akik nem százszázalékos rokkantak, két év munkaviszonyt kell pro­dukálniuk ahhoz, hogy nyugellá­tást kapjanak, a munkaügyi köz­pontok sem regisztrálják őket úgy, mint bárki mást. Tömegé­vel vannak olyan fiatalok otthon elzárva, akik képesek lennének a munkavégzésre. Az ilyen csa­ládok támogatása csak egyrészt pénzkérdés. Kevés az olyan szo­ciális gondozó, aki egy hónap­ban legalább egy napra helyette­síthetné őket, amíg egy kicsit fel­lélegeznek. Nincs elegendő nap­közi, otthonház, kevés a védett munkahely, a tanárképzés egy percet nem fordít a kérdésre. A rehabilitációért, a terápiáért órákat kell utazni. Szemüveg hitelre Szabó József, a vakok és gyen- génlátók szövetségének megyei titkára szerint csak papíron léte­zik esélyegyenlőség. A több mint kézezer érintett szabolcsi látás­sérült nevében pesszimista az anyagiakat illetően is. Ha így megy, a törvény végrehajtása húsz év múlva is álom marad. Alig hallani a speciális igénye­ket figyelembe vevő környezeta­lakításról. A fehér bot csak an­nak jár ingyen, akinek közgyógy igazolványa van, a szemüvegek megvásárlására lassan hitelt kell felvenni. Kérik tőlük a ja­vaslatokat — de vagy azonnal, vagy utólag. Nyomon követhetet­len, hogy figyelembe veszik-e egyáltalán. Különben nem minden forint­kérdés. Az, hogy hol állnak a közlekedési lámpák, oszlopok, hogy a lépcsősorokat feltűnő Elmegyünk egymás mellett színre fessék, vagy a járdasze­gély mint irányadó pont elkészí­tése inkább figyelmesség, szem­lélet kérdése. Gondolna-e hibát­lan látású arra, hogy a hangos lámpának a zöld hullámban sem­mi értelme sincs? A vakok szem­pontjából a legtöbb város lakha­tatlan — hangzik a kíméletlen ítélet. És miért ne hinnénk el, hogy ez így is van? Osztja a véleményt Baráth Katalin is a nyíregyházi mozgás- korlátozottak képviseletében. A botra, kerekesszékre kényszerü­lők nem tudnak telefonálni, a közintézmények számukra meg- közelíthetetlenek, így ügyeiket, ők, akik egyébként szellemileg épek, önállóan képtelenek intéz­ni. Nemhogy esélyegyenlőség nincs, de a megyében a tízezer nehezen mozgó — az objektív fel­tételek hiánya miatt — még alapvető emberi jogaiban is aka­dályozott. A felsőfokú képzés végképp álom a fogyatékosok számára — állapítja meg Nemes Gáborné, az NGYIK Speciális Szakképző Is­kolájának igazgatóhelyettese. Ő a megelőzésre és a komplex csa­Martyn Péter felvétele ládgondozásra is gondolna a döntéshozók helyében. Azok a balszerencsés fiatalok, akik vele­született vagy szerzett testi ártal­makkal küszködnek, életük vé­géig tehetetlenségre és magány­ra vannak ítélve. Nincs sansz Kiszorulnak az iskolákból, nem képesek megfelelni ennek a tel­jesítményorientált világnak. Nem hogy esélyegyenlőség, még ahhoz közeli állapot sincs jelen­leg hazánkban. Jól mutatja szerinte az igazságtalan helyzetet az is, hogy még megbízható adatok sem állnak rendelkezésre arról, egyáltalán hányán vannak a „mások”. Egy friss külföldi ta­nulmányt idézett, amely nagyító alá vette a társadalmi sanszok témáját. Az elfogulatlan kutatók megállapítása szerint Magyaror­szág több szempontból európai átlag feletti, de a fogyatékosügy tekintetében a harmadik világ országaihoz vagyunk hasonlítha­tók. Na, akkor ha van esélyegyen­lőség, miért nincs? Milotán kezdődik Milota (KM - Gy. L.) — Mi- lotán a tavaszi vizek 22-23 millió forint kárt okoztak a középületek­ben. Az egyik iskolaépület tető- szerkezetét teljesen ki kell cserélni, az alapokat mege­rősíteni, a másik pedig annyira tönkrement, hogy kénytelenek voltak kilakol­tatni belőle a gyerekeket. Két osztálytermet a volt té- eszirodában alakítottak ki. Ez utóbbit tulajdonképpen újjá kell építeni — tudtuk meg Klapka György polgár- mestertől. A tervek szerint a napközi mellé építenek tan­termeket. A 17,2 millió forintos álla­mi gyorssegély természete­sen nem fedezi teljes egészé­ben a helyreállítás költsége­it. Ezért az olcsó megoldáso­kat keresik: harminc köz- il­letve közhasznú munkást foglalkoztatnak, saját sóde­rüket használják fel. Amint a kivitelező elkészíti a költ­ségvetést, nyomban (a na­pokban) hozzálátnak a mun­kálatokhoz. Iskolakezdésig mindenképpen be akarják fejezni az építkezést. Jubileum Ópusztaszeren Ópusztaszer (MTI) — Az Ópusztaszeri Nemzeti Törté­neti Emlékparkban szerdám délelőtt köszöntötték a Feszty-körkép másfél millio­modik látogatóját, Soltiné Radnics Magdolnát, sziget- szentmikósi könytárost, aki egy finn csoporttal tekintet­te meg az emlékparkot. Az ünnepségen Nagy László ügyvezető igazgató köszöntő­jében elmondta: a Feszty- körkép 1995 júniusától láto­gatható, s bár a délszláv há­ború miatt az utóbbi időben kevesebben keresik fel az emlékparkot, Feszty Árpád monumentális alkotása vál­tozatlanul az érdeklődés kö­zéppontjában áll. A látoga­tók nagy száma bizonyítja, érdemes volt fejleszteni a parkot, amely Magyarország egyik legkedveltebb történel­mi kirándulóhelyévé vált. Az emlékpark vendégeinek nagy többsége hazai lakos, s csak 6 százalékot tesz ki a külföldiek száma. ÜK: Ml A VÉLEMÉNYE A BÉRANYASÁGRÓL? Hír: Kedden megkezdődött Czeizel Endre pere a bíróságon Lejegyezte és fényképezte: Lefler György A mit tudok: egy ame­rikai magyar hölgy arra „vállalkozott”, hogy magyar szülők gyerme­keinek külföldi, főként amerikai örökbefogadá­sát bonyolítja. Az örök- befogadóktól több tízezer dollárt kért, míg az örök­be adó szülők a gyerme­keikért 1-2 millió forin­tot kaptak. Czeizel Endre intézete ebben az ügylet­ben segédkezett. A kis­mamák fölött ítélkezni csak a környezetük isme­retében tudnék. Végsőimé Kozák Rita TITKÁRNŐ, KISMAMA A családot a legszen­tebb dolognak tar­tom, a gyermekeim meg­élhetéséért én bármit fel­vállalnék, de akkor sem tudnék lemondani róluk. Még abban az esetben sem, ha történetesen a féltestvérek egyikének nem én lennék az apja, de a feleségem az anyja. Volt, aki azért vállalta a harmadik gyereket, hogy az örökbefogadás „árából” a másik kettőt eltarthassa. Nem, ezen az áron nem szabad! Nagy József LABORASSZISZTENS, APA K ülönböző lehet a megítélése. Az egyik oldalon jót tettek azokkal az örökbefogadókkal, akiknek nem lehet gyer­mekük, de hasonlóan vé­lekedhetnek, akik vala­milyen okból nem vállal­hatják a gyermekük fel­nevelését. Bár az is igaz, hogy ma már véletlenül nem lehet teherbe esni. Más szempontból pedig törvénytelenséget követ­tek el. Ha jó ügyért is dolgoztak, az anyagi ér­dekeltség nem tagadható. Ács Gusztávné óvónő, anya A z élet egyik legna­gyobb kegyetlenségé­nek tartom, ha a párkap­csolatban élők oly erősen kívánt gyermekáldása nem valósulhat meg. A probléma eleven, a konk­rét ügy kapcsán pedig az igazság kétarcú is lehet. Nehéz megítélni az örök­beadók, az orvosgeneti­kus cselekedetét, bár ha rajtam állna: én ellenük lennék. Mondatja mind­ezt velem két gyerme­künk, a kétéves Péter és a tíz hónapos Eszter. Szakács István díjbeszedő, apa N em ítélem el azokat a kismamákat, akik nehéz — anyagi vagy egyéb — helyzetük miatt azt a nem különben ne­héz döntést voltak kény­telenek meghozni, hogy a gyermeküket külföldre adják örökbe. Jobb sor­sot, szebb életet remélve nekik, mint amit ők nyújthattak volna, vagy az intézet. Az a vélemé­nyem, hogy az intézeti nevelésünk messze nem éri el a célját, a tehetsé­ges gyerekek is elkallód­nak. Moravszki Szilvia BENZINKUTAS, KISMAMA fJ|Zü.PÜ:J! Plusz­védelem Kováts Dénes

Next

/
Thumbnails
Contents