Kelet-Magyarország, 1999. május (56. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-03 / 101. szám

1999. május 3., hétfő 3. oldal Egy röpke nap az ünnep. A munka ünne­pe. Előtte is, utána is dolgos hétköznapok. Munka a futószalag mellett, a földeken, az íróasztal előtt. Közben egy napra majális. Évek óta nines már felvonulás — kinek hiányzik? —, a többség úgy véli, május első napja legyen a vidámságé, a tavaszt kö­szöntő majálisé. Aztán másnap kezdődik minden elölről. Munka a futószalag mellett, a földeken, az íróasztal előtt. Nem munka ez, robot — hangzik az egyik oldalról, s rögtön utána replikáz a másik oldal: örülj, hogy van munkád. Né­hány éve valóban ez járja Magyarországon, mert abban a bizonyos pakliban — a nagy többség paklijában — benne van a munka elvesztése, az elbocsátás lapja is. Ezt pedig nem lehet mással magyarázni, mint a fejlő­déssel. Az embert helyettesítő gépekkel, a technika, a technológia fejlesztésével. A multik kevesebb munkaerővel is nagyobb termelékenységet érhetnek el, ezáltal több profitot termelhetnek, amin így kevesebben kell osztozniuk. S amikor megjelennek a tér­ségünkben, ebből a profitból csak több jut nekik. Mivel a gépek lassan átveszik az em­ber szerepét, csak irányítani kell őket, a szakképesítés leértékelődik, viszont felérté­kelődik a betanított bérmunka. Ez az ol­csóbb munkaerő pedig még több profitot termel. Ugyanakkor örülünk, hogy egyálta­lán munkalehetőséget hoznak, mert igy ke­vesebben szorulnak állami támogatásra, s ezek az emberek nem érzik a munkanélküli­séggel együtt járó feleslegességet, a re­ménytelenséget. Úgy tűnik, a munkanélküliség a fejlődés velejárója. Nem kell messzire menni, az Eu­rópai Unióban már évek óta tíz százalék kö­rüli a munkanélküliség. Ez is bizonyítja: a fejlett régiókban a fejlődéssel együtt jár a munka hiánya is. Viszont az is igaz, a fejlet­len világrészeken azért magas a munkanél­küliség aránya, mert fejletlenek. Nem ördö­gi kör ez. Mi valahol a kettő között helyez­kedünk el, s mi sem vonhatjuk ki magunkat a világfolyamatok alól. A mai állapotunk ép­pen bizonyíték erre. Még nem értük el a nyugati államok fejlettségét, de a keletiek közül jócskán kiemelkedünk. A munkanélkü­liségi ráta is köztes állapotot mutat. S hogy ennek örülnünk kell? — adódik a kérdés. Ezt mindenki saját vérmérséklete, politikai beállítottsága szerint eldöntheti. Egy azon­ban biztos: mindenkinek saját tudása sze­rint tennie kell a helyzet pozitív megváltoz­tatása érdekében. Kívánni — netán követel­ni — a jobblétet csak ezek után lehet. A munka ünnepén Mintha ta­valy többen lettünk volna... Ferter János rajza □ Sörkert bérben A gávavencsellői képvi­selő-testület a hétvégi ülésén elfogadta az 1998. évi költségvetési év beszámolóját, az új szervezeti és működési szabályzatot és több pályázatot. Döntött két ingatlan (Dobó u. 5. és Petőfi u. 157.) sorsáról, valamint bérbe ad­ta a Sörkertet. □ Gyermekjólét A szakolyi polgármesteri hivatal gyermekjóléti szolgálatot hív létre a szomszédos Nyírmihálydival társulásban, há­rom szociális munkást alkalmazva. A szolgá­latjúlius 1. indul. Öt váltás párnából, paplanból A szociális otthonokat nem zárják be, ugye? • Elvesztik érvényességüket az ideiglenesek Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — A szociá­lis és családügyi miniszter­nek címzett aggódó levél fel­adója a megyénkben több mint hetven szociális intéz­mény sok-sok dolgozója és gondozottja lesz. Szabolcsban összesen 73 intéz­mény fogja át a csecsemőtől az élete utolsó perceit élő idősig va­lamennyi rászoruló bentlakásos, tartós, átmeneti, nappali szociá­lis ellátását. Ezek közül 18-at nonprofit szervezet (egyház, magánsze­mély, alapítvány), tizet a megyei önkormányzat tart fenn, de a többségnek a helyi önkormány­zat a gazdája. A megyei szociális intézmények szakmai, érdekvé­delmi egyesülete nemrégiben együttgondolkodásra hívta az érintetteket. Amint azt Kissné Szabó Zsuzsanna, a szervezet elnöke, a Szivárvány Idősek Otthonának (ez 410 férőhelyével a legna­gyobb ebben a szférában) igazga­tója elmondta: a legfőbb gond­juk, hogy az egészséges idősek ellátását mindenki szívesen vál­lalja, de a valamilyen értelem­ben sérültek, vagy a speciális is- tápolásra szorulók már „nem annyira kelendők”. Nagyon hi­ányzik a rendszerből a fiatalok részére létesített ideiglenes reha­bilitációs elhelyezés, és az önel­látásra képtelen, szellemileg vagy fizikailag leépült (akár ön­veszélyes) öregek szakintézete. A szenvedélybetegeknek, pszi­chiátriai beutaltaknak évekig kell várniuk... Ezeken a helyeken a normatí­va ugyan magasabb, de maga­Várakozók sabbra helyezték a szakmai mér­cét is. A legnagyobb gát a kör­nyezet előítélete, ellenállása. Rá­adásul a jogszabályok ellentmon­dóak — s ahogy az egyik előa­dásból idézve megtudtuk — az egész országban percenként vé­tenek az alkotmány ellen, mert a kényszer és a pénztelenség szül­te gyakorlat az alapvető emberi jogokat sérti. Várni kell például a toalettre... Másik példa: egy nyilván író­asztal mellett született, életsze- rűtlen, betarthatatlan törvényi passzus fejenként öt váltás ágy­neműgarnitúrát ír elő. Csak a sóstói otthonban ez kétezerötven lepedőt, ugyanannyi párna és paplanhuzatot jelentene. Hon­nan vegyék rá a pénzt és hol rak­tározzák?! A tapasztalatok összegzése so­rán kiderült, hogy mi minden­nek ellenére az országos össze­hasonlításban megálljuk a he­lyünket. Az utóbbi időben épült intézmények optimálisak, de ez nem mondható el az átalakított kastélyokról, kúriákról. Különö­sen a kistelepüléseken hiány­cikk — hallottuk — az egymásra épülő ellátórendszer. Nincs házi­gondozás, idősek klubja — a leg­könnyebb határozatot hozni és beutalni... Fennáll a veszélye annak, hogy több megyei intézményt be kell zárni. Év végéig érvényesek ugyanis az ideiglenes működési A szerző felvétele engedélyek. Ez hátrányosan érinthet harminc önkormányza­ti szociális szolgáltatót. Ahol az alkalmazottak szakmai végzett­ségi kritériumait vagy az ÁNTSZ szabta feltételeket (anya­gi okok miatt) nem tudják addig teljesíteni, lehúzzák a rolót. A szakemberek egyöntetűen a tü­relmi idő meghosszabbítását ké­rik. Azt szeretnék a jogszabály- alkotókkal érzékeltetni, hogy a mindennapi gyakorlat nem igazolja vissza az intézmény­be kerülők emberhez méltó életének biztosítását. Márpe­dig mi mintha nyugat felé nyúj­tanánk jelentkező ujjúnkat, nem igaz? Szép szőke városom Szilvási Csaba A múlt időknek bölcsei szá­zadokon keresztül örökmozgót követeltek a véges emberész­től. Az új kor bölcsessége az örök béke és nyugalom vessző- paripáját szeretné lovagolni. Én nagyon konzervatív va­gyok. Ha az eltűnt idő nyomá­ban járok, minden szögle­tet, minden zugot úgy szeret­nék lelni, ahogy valaha meg­szoktam. S mert ez lehetetlen, bárhol megfordulok, ahol vala­ha jártam, mindig fáj a szívem. Újabban egyre több időt töl­tök el gondolatban kisdiákko­rom szép szőke városában, Nyíregyházán, ahol az utóbbi években jobbára csak átutazó­ként fordultam meg. Felkere­sem a Bessenyei tér 7. szám alatti kollégiumot, ahol éle­tem legelevenebb négy eszten­dejét töltöttem, bemegyek a régi Vasvári Pál Gimnázium idő füstös falai közé, felülök az egykori sóstói villamosra. Kószálok a nagy tó partján vagy a Tölgyes csárda környé­kén, s gyalog, mint egykor oly sokszor túl korán a végtelenbe röppent barátommal, egykori iskolatársammal együtt elgya­logolok még Kálmánházára is. Emlékek kútgémje nyöszörög bennem, betegen, harangoz az idő szelében a vödör. Nyíregyháza, legkedvesebb fám, a nyír temploma, szent­egyháza. Elhagytalak, az Al­földdel együtt felcseréltelek a görbe tartományra, ahol nem látni, ahogy a nap elül tekenő­je megett. Nyíregyháza, ahol első sze­relmemet megismertem. Nyír­egyháza, ahol a lég is nyer­sebb, keményebb, a szellő hí­vása is metsz. Ahol mindig fúj a szél. Nyíregyháza. Elhagytalak, mégis hű maradtam hozzád. Hű maradtam az egész Alfóld- höz. Ahhoz a világhoz, ahol a Hét krajcárt köszöntő Ady szavaival „az emberek nem hazudnak akarattal, ha kese­rű a szájuk köpnek, ha viszket a tenyerük, ütnek”. A napokban beszéltem tele­fonon Katona Béla bácsival, atyai barátommal. Aztán Mar- gócsy Jocó bácsit köszöntöt­tem nyolcvanadik születés­napján, s rajta keresztül min­den élő és már eltávozott egy­kori tanáromat, akik szinte kivétel nélküli óriások voltak s azok is maradtak a lelkem­ben mind a mai napig. Naponta gondolok rájuk há­lával és szeretettel. Tatos Pis­ta bácsira, amikor az ötven és a hatvan közötti fél úton is na­pi ötvenszer fel tudok még mászni függeszkedve a kötél­re. Fekete Feri bácsira, ami­kor egy-egy népdalt dúdolok, szolmizálok magamban vagy a hegedűmön játszom. Horváth Sanyi bácsira a latin, Németh Zoli bácsira az orosz nyelv mesterére. Itt van a szívem­ben Banner László, Ági Sán­dor, Hengsperger János, Dré­gelyi Lászlóné Giziké néni s a többiek is, akiknek lelkem je­lentős tartalmát köszönhetem. Itt van Pál György, Gyurka, aki megmutatta nekem, mi­lyen az ideális osztályfőnök, s Körösi Tibor, kollégiumi ne­velőtanárom, az emberséges ember mintaképe. ^Nyíregyháza. Ha rád gon­dolok, mindig diák vagyok. Arcomat tiszta szellő moso­gatja, s itt a görbe tartomány­ban is vígan, örömégve fúrom bele magamat az élet kékellő egébe mint a füttyös kis pa­csirta. Katonaanyák A Magyar Honvédség az idén is folytatja azt a több évtizedre visszamenő hagyományt, mely szerint az öt vagy annál több katonafiút nevelt édesanyát az anyák napjához kapcsolódóan köszönti és jutalomban részesíti. A Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság kezdeménye­zésére megyénkből összesen nyolc édesanya részesült elisme­résben. Pénteken délelőtt a parancsnokságon Zákány László ez­redes köszöntötte özv. Soltész Imrénét és Szoták Mihálynét Martyn Péter felvétele Fejlesztés a szegletben Tanácskozás a nyírbogáti kúriában Nyírbogát (KM - Ny. Zs.) — Tudományos tanácskozást szervez Nyírbogáton a Magyar Tudományos Akadémia agrár- tudományok osztálya, vala­mint a Földművelésügyi és Vi-. dékfejlesztési Minisztérium Országos Területfejlesztési Központja. ' A nyírbogáti kúriában má­jus 8-án 9 órától kezdődő ta­nácskozás központi témája Magyarország háromhatár szegletének fejlesztése lesz, ép­pen ezért a Szabolcs-Szatmár­Bereg Megyei Területfejleszté­si Tanács támogatását is élve­zi a kezdeményezés. Az agrárgazdaság különbö­ző területei között szó lesz az agrár-, vidék- és területfejlesz­tés összhangjának megterem­téséről, fő irányairól, a nö­vény- illetve gyümölcster­mesztés korszerűsítésének le­hetőségeiről. Az előadók kü­lön érintik az állattenyésztés­ben valamint az erdészetben és a faiparban előttünk álló feladatokat. Elseje után Sípos Béla

Next

/
Thumbnails
Contents