Kelet-Magyarország, 1999. április (56. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-03 / 78. szám

1999. április 3., szombat 3. oldal Kérni sem tudunk? Angyal Sándor Nem először tesszük szóvá, hogy a legutóbbi hetek természeti csapásai (belvíz, árvíz elleni védekezés, évszázados hóre­kord) anyagilag milyen érzékenyen érintet­ték megyénket, ezen belül pedig szinte megrendítő csapást mértek az önkormány­zatokra. Sokszor, sokfelől hangzik el a segély kiáltó szó: azonnali intézkedésre van szükség. Mindehhez képest a meglepetés erejével hatott a hír: a BM illetékesei szerint a hely­hatóságok nem tudják, miként kérhetik a támogatást, a pénz ezért késik. (Az informá­ció része az is, hogy most 670 milliós vis maior-keret felett rendelkezik a tárca.) Külö­nös. Ezek szerint már még kérni sem tu­dunk, aminek egyenes következménye, hogy nem is kapunk. Mint megtudtuk: ed­dig mindössze 31 település kapott a fent említett keretből összesen 53 milliót (az igé­nyük ezzel szemben 270 millió volt) s a szétosztott összeg az éves keretnek már több mint a fele. Tanácstalanul áll az ember az adatok előtt, hiszen képzeljük el azt a helyzetet, ha valamennyi település tisztába lett volna vele, mikor, hova, milyen eljárási szabályok szerint kell adományért, segítsé­gért folyamodni, akkor vajon mennyire rú­gott volna csak a megyénkben igény. Természetesen az igény mindig nagyobb, mint a lehetőség. Ez mit sem változtat azon a takargatni való tényen, hogy megyénk számos településén nem ismerik a vis maior- keret elosztásáról rendelkező jogszabály előírásait. Tehát jogszabály-ismeretből elég­telenek vagyunk. Mert ugyebár miért küld­jük mi a megyei védelmi bizottsághoz, vagy mondjuk közvetlenül a Belügyminisztérium­hoz a védekezés során felmerült költségeink számláit, amikor — ki hitte volna! — a kár ellentételezése iránti igényt a Megyei Terü­letfejlesztési Tanácshoz kell eljuttatni. Törté­nik ez annak ellenére, hogy — állítólag — a szétosztás szabályairól az illetékesek a hely­hatóságoknak szervezett felkészítéseken mindenkor tájékoztatást nyújtottak. Neves költőnk, Nagy László írta: „Nekem a kérés nagy szégyen / Adjon úgy is, ha nem kérem." Ez csak úgy — mellesleg — eszembe ju­tott. Kétnapos ünnep Ferter János karikatúrája „Megszenvedtük a nagy vizet..." Hónapról hónapra is nehéz a megélhetés • Zsák szárad a kerítésen KovAts Dénes Tarpa (KM) — Huszonnyolc ház összedőlt, s ezerre is rúg megyénkben azok száma, amelyek kisebb-nagyobb mértékben megrongálódtak a rendkívüli ár- és belvíz mi­att. A műszaki felmérések egyes te­lepüléseken megtörténtek, má­sutt alig várják, hogy végre sor­ra kerüljenek. Menekítették a javakat A tarpai Béke utca is az elöntöt­tek közé tartozott, a látható nyo­mok még ma is a katasztrófáról árulkodnak. Van ház, amelynek kerítésén több tucat zsák száradt a ránk köszöntött napsütésben, másutt a kapubejárók, átereszek mutatják: itt bizony harcoltak a vízzel. Fekete Gábor portája sem úsz­ta meg, a héttagú család munká­ra fogható része is serénykedett, amikor védekezni kellett. A kert egy részébe be tudtak menni gu­micsizmában akkoriban, de volt, ahol még magasabban állt a víz, még a melléképületeket is elön­tötte. A ház beton alapú, magasí­tott, így még nem látni, vajon mennyit szívott magába, s okoz- e komolyabb kárt. — Bizony, menekíteni kellett a jószágot, a baromfit éppúgy, mint a kacsákat és a három ser­tést — idézte a legrosszabb napo­kat Feketéné, Marika, karján a most 9 hónapos Zoltánnal. — Az unokatestvéreméknél helyeztük el az állatokat, s mivel azért az udvar elején, s az út közepén el lehetett járni, vittünk oda tápot is nekik, mindent nem várha­tunk el a segítőkész rokontól sem. Úszott a fa — Másfél két hétig szenvedtük ezt a nagy vizet — említette a férj —, a gyümölcsöskert és a ve­teményes is károsodott, nem tu­dom, mikor lehet majd ültetni, s egészséges zöldséget, gyümölcsöt leszedni. Mivel a tüzelőtároló is a vízben állt, a fa úszott a tete­jén, a kertbeli farakásról vittük be a tűzrevalót. A főépületet körbevették Fekete Gábornak akad tennivalója a ház körül Martyn Péter felvételei Ibolya, Feketéné és a kis Zoltán ugyan homokzsákokkal, de a melléképületre azt mondta a jegyzőnő, hogy azt nem védik, arra nem adnak anyagot. Pedig — mint Feketéné fogalmazott — neki az is érték, hiszen ott a jó­szág, a tüzelő. Mindegy már, tet­te hozzá, megoldották, ahogy tudták, pedig sok a gondjuk, hi­szen a férj munkanélkülivé vált, a nagyobbik fiú sem tudott elhe­lyezkedni miután leszerelt, a fia­talabbik még iskolába jár. Há­rom kisebb gyermeket nevelnek — Marika tíz éve nevelőszülő, most gyesen van —, hiszen Zoli­ka meüett még ott van a pólyás, a 6 hetes Bernadett, s a 11 éves Ibolya, akiről kerek egy évtizede gondoskodnak. Hónapról hónapra élni — Nem egyszerű így az élet, hó­napról hónapra is nehéz a meg­élhetés, hiszen a kicsiknek min­dent meg kell adni, amit lehet, s a nagyoknak is igényeik van­nak. Az őszi árvíz idején retteg­tünk, vajon mi lesz, a kisebb gyerekekre öreg édesanyám vi­gyázott, mi pedig mentünk véde­kezni, félő volt, hogy átszakad a gát — emlékezett majdnem pi­tyeregve. — Mit mondjak arra, hogy mit várok a jövőtől? —- kérdezett vissza. — Nevelőszülősködök, mert ezt hozta a munkanélküli­ség és a gyermekszeretetem, s nagyon szeretném, ha dolgozhat­na a férjem, a fiam. Utólag hallották Beszélgetésünk közben rob­bant be az étkezőbe az utca­beli Dombi Istvánná, megle­hetősen mérgesen. Ketten együtt alig 25 ezer forint nyugdíjból élnek -— pana­szolta —, a házuk vízben állt, mégis mindenből kima­radtak. Nagyon furcsállotta, hogy a károsultaknak szánt gyümölcsfacsemetékről, a csirkeosztásról és az egyéb segélyekről csak utólag hal­lanak (miképp Feketéék is), a faluban terjengő hírek sze­rint — tette hozzá — nem igazán a rászorulók jutottak e segítségekhez. Üdülési támogatás Nyíregyháza (KM) — A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány ku­ratóriumától lapunk megtudta, hogy közhasznú szervezetté tör­ténő nyilvántartásba vételük megtörtént. Az üdülések szociá­lis támogatását üdülési csekk formájában március 29-étől biz­tosítja az inaktívak — nyugdíja­sok, különböző szociális ellátás­ban részesülők, 18 éven aluli el­tartottak (középiskolások eseté­ben 20 éves korig) és nappali ta­gozaton továbbtanuló egyetemi, főiskolai haUgatók — részére. A jövedelemtől függő üdülési támogatás összege 25 ezer forint nettó keresetig 10 ezer, 30 ezerig 9 ezer, 35 ezerig 8 ezer, 40 ezerig 7 ezer, 45 ezerig 6 ezer, az efö­lötti nettó keresetnél 5 ezer fo­rint. A támogatásról, az igénylés módjáról a Nemzeti Üdülési Szolgálat megyei ügyfélszolgála­ti irodájában (Nyíregyháza, Sza­badság tér 11., tel.: 400-169) kap­hatnak teljes körű felvilágosí­tást, és ugyanitt rendelhetik meg az üdülési csekkeket. Kiállítás Tabiné Jenei Erzsébet és Vargáné Csűrös Klára ki­állítását nyitották meg a napokban a nyírbátori alkotóházban. A képzőművészeti és tűzzománc-alkotások május 1-jéig tekinthetők meg Elek Emil felvétele LETKÉPE Unokámmal, kézenfogva Oláh Gábor I^isunokámat viszem az óvo­dába. Kézenfogva megyünk, vonszol maga után, azért néha meg-megáUunk, mint azok a felnőttek, akiknek séta közben komoly közölni valójuk van egymással. A gyerek folyton kérdez, nem áll be a szája. „Papa, mi az, hogy háború? Miért van há­ború? Akiket bombáznak, azok is visszabombáznak? Ha le­bombázzák a házakat, hol lak­nak majd a gyerekek? Az óvo­dákat ugye nem bombázzák? Ki a gonosz?” — kérdezi, mert a mesében már jártas, s tudja, hogy ott van jó és gonosz. Min­dig a jóknak szurkol, önfeled­ten tapsol, ha győzött a jó. A sportban, ha nem a kedvenc csapata játszik, ösztönösen mindig a gyengébbek mellé álL „Ugye ide nem jönnek bombáz­ni, mert akkor meghalna anyu­kám, apukám, a testvérem, meg papa te is. Én nem szeret­ném, ha ti meghalnátok.” Megyünk kézenfogva s ér­zem, hogy szorosabban fogja a kezem, s kérdően néz rám. „Papa, miért nem szeretik egy­mást a nagyok?” Hogy ez a gyerek miket kérdez. Újból megáUunk s megpróbálom az ő kis nyelvén megmagyarázni a dolgokat, de nem megy. Ho­gyan is menne, amikor ha iga­zából belegondolok, magam sem értem az egészet. Most már én siettetem, érjünk mie­lőbb az óvodába. Talán majd az óvó néni. Visszafelé volt kártyapart­neremmel futok össze. Ő volt az, akinek mondását baráti körben gyakran idézzük ma is. Három dolog fontos az életben: béke legyen otthon és a világban, egészség legyen, és jó lapjárás legyen. „Na mi új­ság, hogy vagy?” — kérdeztem igazából választ sem várva, mert még mindig az unokám­mal való beszélgetés zsongott az agyamban. Nem hagyott vá­lasz nélkül. „Rakoncátlanko- dik a szívem, ki-kihagy az öreg motor, békétlen a világ most már a szomszédunkban is, s a lapjárás sem a régi már. Erre szokták mondani Szatmárban, ló döglik, hám szakad. Komám, rá kell ütni a szeg fejére és bevallani, egyik bajunkon sem segíthe­tünk. Talán a kártyán lehetne leg­hamarabb, ha abbahagynánk, de mit ér az élet kártya meg cimborák nélkül. Különben is már egy rendes partit sem tu­dunk lejátszani, mert valame­lyikünk mindjárt a háborúval kezdi. Letesszük a lapokat és vitatkozunk. Akár hiszed, akár nem, végül mindig a gyereke­inknél, unokáinknál kötünk ki. Féltjük őket, aggódunk ér­tük.” tjste is én hozom a gyere­ket az óvodából. Mondja, a csoporttársaival is beszélget­tek a háborúról, hogy mit, nem mondja. Már nem kérdez, nem is beszél, de érzem, hogy most hallgatva beszél. Talán már ér­zi a vész neszét. Nekem meg egész úton az jár az eszemben, miről meséljek majd neki, ha este az ágya fölé hajolva altató mesét vár tőlem. Intelem Nyíregyháza (KM - Cs. K.) — Sok szülő enged csemetéje kéré­sének, és húsvétra élő nyuszival, kiscsibével lepi meg. Aztán elte­lik néhány nap, s kiderül: a ked­ves kis jószágról gondoskodni is kell. Nyűggé válik, mert az ártat­lan állatka képtelen megérteni: a panelházban másként kell visel­kedni, mint a szabadban. Hosszú évek tapasztalata: a meggoldolatlanul (vagy nem kel­lőképpen átgondoltan) vásárolt nyuszik, kiscsibék a kukákban (vagy a kocsik kerekei alatt) vég­zik. A nyíregyházi Állatbarát Alapítvány ennek megelőzése ér­dekében felajánlotta: ünnep után a megunt állatokat átveszi a Hő­sök tere 9. szám alatti irodában, s gondoskodik további sorsukról. Olcsó a kölni Nyíregyháza (KM - L. Gy.) — A legtöbb bolt általában 10 száza­lékkal a hét végére leszállította a kölnivizek árát. A lányok, asszo­nyok bánatára a kereskedelem e nagyon fontos húsvéti kellékből ugyancsak széles palettát kínál az egyes márkákat és azok illat­tárát illetően. A hagyományos „rázós” kölnik 100, a pumpásak 200 forint körüliek. Kétet« HÁTTÉR '-.rM-z • I □ Reumaklub A következő foglalkozását április 6-án, kedden 14.30-tól tartja a reu­maklub, mégpedig a szokásos helyen (Nyír­egyháza, Körte u. 21.). □ Nyitva tartás A Sóstói Múzeumfalu húsvétvasárnap és -hétfőn is várja vendé­geit. Ellenben április 6-án, kedden zárva tart az intézmény. □ Kihelyezve A megyei Egészségbiztosítá­si Pénztár április 8-án 10 és 14 óra között a nyírbátori családsegítő központban tart kihe­lyezett ügyfélszolgálatot.

Next

/
Thumbnails
Contents