Kelet-Magyarország, 1999. április (56. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-17 / 89. szám
1999. április 17., szombat í'sM» HÉTVÉGI 9. oldal Makoldi Sándor képei-A. nyíregyházi Városi Galériában a kö- zelmúltban nyitották meg Makoldi Sándor festőművész tárlatát. A Debrecent és Tokajt egyaránt lakóhelyének tudó alkotó mintegy két tucatnyi, nagy méretű olajfestményét tette közszemlére. A művész magáról szólva így fogalmazott: „Tagja vagyok a Képzőművészeti Alapnak, a Magyar Képzőművészek Szövetségének; a debreceni református tanítóképző főiskola művészeti tanszékén oktatok mint docens. 1971 óta állítok ki önállóan, de régiónk közös tárlatain is többnyire részt veszek. ” Együttállás Igézet Elek Emil felvételei MÚZSA Shakespeare szonettjei 71. Hogyha meghalok, ne tovább, ne gyászolj, csak míg hallod a zord harang szavát, mely széthirleli, hogy e rút világból legrútabb férgek közé szöktem át; sőt, ha versem olvasod, ne idézd Írója kezét: szivem úgy szeret, hogy édes agyadnak a feledést kívánja sajgó emlékem helyett. Vagy ha (mégis) látod írásomat, mikor engem a föld már elkever, ne mondd ki szegény nevemet se: hadd haljon szerelmed halálommal el; mert a bölcs világ átlát sziveden, s bár meghaltam, gúnyolni fog velem. 75. Az vagy nekem, mint testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém., majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, ha világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt, s egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam s még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom. (Szabó Lőrinc fordítása) Nem érzem magam vesztesnek Nagy István Attila Pozsgay Imrével évekkel ezelőtt a Nemzeti Demokrata Szövetség zászlóbontásán találkoztam először, Vaján. Azóta eltávolodott a politikától, a párt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. — Tapasztalat meg belátás maradt utána. Ma is hiszem, hogy akkor a párt programja volt a legmegfelelőbb az ország helyzetére, de nem jutott el a választópolgárokhoz. A mai viszonyok közepette ehhez rengeteg pénz szükséges, amivel mi nem rendelkeztünk. A mai pártok nem tagdijakból tartják fenn magukat. Bármilyen erős volt az igazunk, a parlamenti pártok ellenállása is erős volt, margóra helyeztek bennünket. Remélem, hogy azok a gondolatok, amelyeket akkor megfogalmaztunk „felszívódnak” a pártok programjaiba. O Tapasztalt erre utaló jeleket? — Igen. Már a szocialista kormányban is, elsősorban a nemze» ................ Kielégít az, hogy a debreceni egyetemen taníthatok Pozsgay Imre ti ügy felkarolásának gondolatát, de a Fidesz programjában is, a kulturális és nemzeti értékek vállalását. Q Maradt Önben keserűség és csalódottság? — Van, hogy nem tudtuk megmozdítani a közvéleményt ezekben a kérdésekben. De nem az embereket hibáztatom, inkább az az örökség a „vétkes”, amelyet még egy jó ideig magunkkal cipelünk. O Mi a véleménye a kétpólusú politikai rendszerről? — Nem tudom, szükséges-e a kétpólusú politikai rendszer, bár kétségtelenül vannak ilyen elképzelések a magyar közéletben. Két nagy párt máris van: a Fidesz és az MSZP. A Kisgazdapárt koalícóba kerülése kényszerpálya következménye. Mivel a Fidesz a győzelem után nem nagykoalícióban gondolkodott, nem volt más választása, mint a Kisgazdapárt. A koalíciós kényszer persze jótékony hatást is gyakorolhat a pártokra, hiszen lesimítja a vonásaikat. □ Miért van az, hogy nincsenek kiszámítható folyamatok a politikai életben, s ettől az emberek elbizonytalanodnak a választások előtt és után? — Maga a helyzet is állandó mozgásban van. Nincs gazdasági konszolidáció, bár az élénkülés jelei megfigyelhetők. A választó- polgároknak kevés volt a tíz esztendő ahhoz, hogy kiválasszák a nekik megfelelő pártot és politikai irányzatot. Maguk a pártok is mozognak. Ebben a bizonytalan helyzetben ezen nem lehet csodálkozni. 1990-94 között a választóknak ötvenkét százaléka változtatta meg korábbi elkötelezettségét. Ilyen egy bevezetett, demokratikus hagyományokkal rendelkező országban katasztrófának számítana. Ehhez azonban azt is hozzá kell tenni, hogy szinte az egyetlen kelet-európai ország vagyunk, amelyben az eddigi kormányok kitöltötték a kormányzási ciklust. Bizonyos stabilitás van, konszolidáció nincsen. □ Ön szerint melyik volt a rendszerváltás kormánya? — A Németh Miklósé és az Antall Józsefé. Igazából már korábban megkezdődött a verseny a pártok között a hatalomért. így aztán elmaradt az az elemző folyamat, aminek elvégzése könyKét könyv borítója nyített volna a későbbi helyzeten. „Nemzeti leltárt” kellett volna készíteni, milyen az ország helyzete, ki fizeti meg a rendszerváltás árát, ehelyett csak nagy ígéretek hangzottak el, hogy ezután minden másképpen lesz. A demokrácia építkezés is, vannak vesztesek és győztesek, így aztán nagy lett a csalódás, amikor kiderült, hogy az átalakulásnak bizony nagy ára van. Ez okozza azt is, hogy a kormányváltások rendszeresen követik egymást. A választópolgárok többsége büntetni akar, nem pedig programot elfogadni, amikor szavaz. O Sokan állítják, hogy a rendszerváltást kisebb veszteséggel is meg lehetett volna oldani. — Szerintem is túlságosan nagy volt a veszteség, lehetett volna jobban csinálni. □ Ön is a vesztesek közé tartozik? — Rövid távon vesztes voltam, de történelmüeg nyertes. Kevés embernek jutott osztályrészéül, hogy olyan feladatokat oldjon meg, mint amilyeneket én kapKM-recrodukció tam. Megmaradt a lelki békém, mert én sohasem ajánlkoztam. O A köztársasági elnök megválasztása körüli viták ismét feltámadtak. Ön hogyan gondolkodik erről? —- Kezdettől az a meggyőződésem, hogy népszavazással kellene megválasztani. Ezzel szemben azt szokták érvként felhozni, hogy ez túlságosan megerősítené a köztársasági elnököt. Remélem, a pártok egy része visszatér a korábbi koncepcióhoz, miszerint közvetlenül kell választani. Ott, ahol formális a köztársasági elnök szerepe, pl. Ausztriában, még ott is népszavazáson döntenek a kérdésről. O Könnyen ügy alakulhat, hogy esélyese lehet egy ilyen választásnak. — Én ezzel nem foglalkozom. Kielégít az, hogy a debreceni egyetemen taníthatok, a Szent László Akadémiát szervezem. Mellette ott van a család, amelyik kíméletre szorul. De azt is mondhatom, hogy nem kell feltétlenül rám hallgatniuk azoknak, akik rám gondolnak. A KM VENDÉGE A városalapító dédunokája Balogh József Röstellkedve írom le, de egy kitüntetés hivta fel rá a figyelmet, pedig munkája mindannyiunk szeme előtt, talpa alatt zajlik. Hegedűs Csabáról, a Közútkezelő Kht igazgatójáról van szó, aki március 15 alkalmából megkapta a szakma legmagasabb kitüntetését, a Baross Gábor-díjat. — Régi nyíregyházi család a miénk, bár én Sajószentpéteren születtem, de ez csak azért történt, mert oda menekültek a szüleim a háború idején. Déd- nagyapám városalapító polgára volt Nyíregyházának, nagyapám kezdeményezésére épült a hősök szobra a megyeháza előtt, melynek építéséhez jelem tős összeggel hozzá is járult. Nagyapám az első világháborúban meghalt, és mivel egyetlen fia volt dédnagyapámnak, neki is emléket akart ezzel állítani. Kisfaludy Stróbl Zsigmond készítette el a szoborcsoportot. Természetesen én is lokálpatriótának érzem magam, s remélem nem hangzik fellengzősen, de mindig azért dolgoztam, hogy ebben a városban, ebben a megyében történjen valami. Hegedűs Csaba 1971-ben, a műszaki egyetem elvégzése után került az akkori Közúti Igazgatósághoz, s tulajdonképpen ez az egyetlen munkahelye. Bár volt katona, munkakönyvében pedig az is szerepel, hogy C kategóriás felszolgáló, mert egyetemi évei alatt esténként pincérként kereste tanulmányaihoz a pénzt. (Azóta is büszke rá, hogy profi pincér volt). — Amikor a Közúti Igazgatósághoz kerültem, még Útfenntartó Vállalat volt a neve, de nem volt ismeretlen számomra, hiszen a nyári szünetekben útfenntartó munkásként itt dolgoztam. Akkor azt hittem, örökre megundorodom ettől a munkától, ám a sors mégis úgy hozta, hogy itt maradtam, s minden lehetséges lépcsőfokot végigjártam, míg igazgató lettem. Életem legsikeresebb időszakának mégis azt tartom, amikor forgalomtechnikai osztályvezető voltam. Az országban a hetvenes évek közepén kezdte térhódítását az európai szintű forgalomtechnika. Akkor jelentek meg a korszerű jelzőtáblák, az igazi első forgalomirá nyitó jelzőlámpa Nyíregyházán, hiszen addig egy kezdetleges, úgynevezett rend őrlámpa volt a Kossuth téren. Akkor módosultak igazán a KRESZ-szabályok, melyek kidolgozásából Hegedűs Csaba is kivette a részét. — A minisztérium felkérésére részt vettem a jogszabályalkotó munkában, sőt a közlekedés és a megvilágítás kapcsolatának elméleti és gyakorlati kidolgozásában is komoly feladatokat kaptam. Ezek baleseti szempontból igen fontos tanulmányok voltak és ekkor vált kötelezővé a gyalogosátkelő-helyek megvilágítása is. És ebben Nyíregyháza az egyik első volt az országban. Később főmérnök, majd igazgató lettem. Röviden ez az én szakmai pályafutásom. Hegedűs Csaba portréjához azért még szorosan hozzátartozik az is, hogy az ország egyik legnagyobb közútkezelő közhasznú társaságát igazgatja: 2100 küométeres úthálózaton dolgoznak. Tavaly ünnepelték az előd, a Közúti IgazHegedűs Csaba gatóság fennállásunk negyvenedik évfordulóját. A szervezeti forma a névváltoztatással nem változott, de a feladatok bővültek, ma már vállalkozni is kell ahhoz, hogy a meglévő létszámot és gépparkot munkával lássák el, mert az állami megrendelés ennyi kapacitást nem tud kitölteni. Ma már nem járható út, hogy a nyári munkát végzőket télen elengedjék, inkább vállalkoznak, és hogy jól teszik, ezt igazolja a mostani kemény tél is, amikor még több emberre van szükség, mint nyáron. Van magánélete és családi élete is Hegedűs Csabának. A legnagyobb fia építőmérnök, aki most éppen a horvát tengerparton kikötőt épít, a középső a Honvédelmi Minisztérium Nemzetközi Főosztályán jogász. A legkisebbik pedig a Műszaki Egyetem villamosmérnöki karának informatikai szakán és ezzel egy időben a Köz- gazdasági Egyetemen tanul. Jó matematikus volt, sokat írt róla korábban a Kelet Magyarország is. — Elnöke vagyok egy sportegyesületnek, a Szabolcs Építők SE-nek már 13 éves. Szeretek teniszezni és ha a derékfájásom megengedi, minden szabad időmet a teniszpályán töltöm. És van még valami, amiről szívesen beszél. A hitéről. Nyíregyháza evangélikus város volt, őt ebben a vallásban nevelték szülei. Most is vallását gyakorló evangélikus, s presbiterként igyekszik segíteni egyházát abban, hogy azok a fiatalok is térjen vissza a templomba, akiket szülei nem erre neveltek.
