Kelet-Magyarország, 1999. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-05 / 54. szám
1999. március 5., péntek 3. oldal Kelet« HÁTTÉR A forma reformja? Mán László IVIegint egy tavasz, újra reménykedés, hogy végre megváltozik, hogy végre-vala- hára dicső lesz régi, szép híréhez. Ez a kikelet azonban másnak ígérkezik, hiszen a kormány változtatni akar. A terv az, hogy karakteresen váljék szét a profi és amatőr labdarúgás, a profi élvonal csökkenjen, a színvonal emelkedjen, azaz a cirkusz nívó- sabbá váljék. Ez a terv, amelyet a szövetség közgyűlése hamarosan elfogad, vagy megvétóz. Ami viszont tény: valóban nagyon beteg a honi foci, a gyógyulást csak drasztikus terápia hozhatja meg. Ez persze mellékhatásokkal, áldozatokkal jár és érdekeket sérthet. Amennyiben igent mondanak a kormánytervre, akkor sorsdöntő időszak elé nézünk. Részleteiben nem vagyok ismerője a koncepciónak, ám az biztos, a magyar labdarúgás rákfenéje nem a tizennyolc csapatos élvonal, és a felemelkedés záloga a fiatalokban leledzik. Ez nem új idea, miként az sem: bőven van pénz a labdarúgásunkban! Milliárdok, amelyeket sajnos rosszul osztanak el, mégpedig minden szinten. Mert amíg a profi focisták, a sztárok havi százezreket tesznek zsebbe, az utánpótlásnak nincs megfelelő számú füves pályája, nem a legképzettebb szakemberek (tisztelet a kivételnek) okítják a jövő zálogait. Sorolhatnánk még, hiszen amíg a megyei első osztályú sztárok a létminimum bérének többszörösét teszik zsebre, a kiscsapatoknál gyatrák a pályák, az öltözők, a villanyfényről pedig még álmodni sem mernek, pedig az nem is lenne utópisztikus. Lépjünk még vissza a jövőképhez! Amennyiben beszűkülne a profi élmezőny (12 csapat) az a magyar tendencia alapján azt jelentené: fociban is mélyülne a szakadék a Dunán inneni és túli rész között, a szponzori pénzből csak éppenhogy csurogna errefelé. Pedig a mi fiaink, a szparisok — akik holnap már itthon lépnek pályára — példamutatóan bizonyították, hogy a bajban össze lehet és kell fogni. Nem rohangáltak ügyvédhez, nem pereskedtek és nem sztrájkoltak, amikor késtek a kifizetésekkel. Csak hát ez még kevés a focireformhoz... Kedvenc Bocsi! De most már Gabika a kedvenc... Ferter János rajza----------------------..................--—^-----------------------------------------------------□ Közéleti terefere Az MSZP városi szervezete ma délután 16.30 órától kezdődő hagyományos péntek délutáni közéleti terefe- réjén (MSZP-székház, Nyíregyháza, Jókai tér 4. sz.) dr. Pásztor Miklós városi rendőrkapitánnyal lehet eszmecserét folytatni Nyíregyháza közbiztonságáról. □ Gazdaköri találkozó Vásárosnamény- ban a Petőfi Sándor ÁMK Gazdaköre március 9-én, délután öt órától tartja következő foglalkozását a kultúrházban. A téma: napraforgószerződések, növényvédőszer-ismertető. □ Jándi hadifoglyok Csütörtök délután huszonhárom, a II. világháborúban harcolt jándi katona és hadifogoly vett át oklevelet és emlékérmet vitéz Géczy Istvántól, a Magyarországi Vitézi Rend priorjától. A haszon nem a kertben terem Az agrártámogatási rendszer a termelők önkéntes szövetkezését ösztönzi Eke István Fehérgyarmaton miniszteri oklevelet adott át Józsa Béla növényvédő felügyelőnek A szerző felvétele Nyéki Zsolt Fehérgyarmat (KM) — A szakmai felkészülés mellett a gyümölcstermesztők szemléletváltását is sürgette fehér- gyarmati előadásában a szakminisztérium főosztály- vezetője. Lassan végéhez ér az a téli képzési program, amely januártól a megye öt városában illetve településén az integrált gyümölcstermesztést népszerűsíti a gazdálkodók körében. A kezdeményezés kedvező fogadtatásra talált, a hetente változó témakörök előadóit rendre négy-ötszáz kerttulajdonos hallgatta meg. Többek között Eke Istvánt, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Növényvédelmi és Agrár-környezetgazdálkodási Főosztályának vezetőjét is megkülönböztetett figyelemmel fogadták. — Jó lenne végleg megszüntetni azt a szemléletet, mely szerint az almafáról ládába leszedett gyümölcsnél véget ér a termesztő felelőssége. Ilyen elveket követve a minőségi termelésben nem érdekelt a termelő, másrészt jól tudjuk: a profit nem kertben, hanem a hűtőházban és a feldolgozóüzemekben képződik, ahol tárolják, kiszerelik az árut — utalt régen feltárt hiányosságokra Eke István. Hozzátette: az egész hazai zöldség- és gyümölcstermesztésben a legnagyobb gond, hogy a haszon keletkezése a termelőtől elszakított, önálló érdekeltségű egységekben megvalósuló folyamat. Hogy a végtermék magas árának minél nagyobb részét tartsa a saját zsebében a termesztő, közös tulajdonú hűtőházakat kell üzemeltetniük. Ezekhez a beruházásokhoz az Európai Unióban jelentős segítséget nyújtanak a brüsszeli források, mert a vidék- fejlesztés részeként értékelik az ilyen infrastruktúrák kialakítását. A jelenlegi magyar agrártámogatási rendszer is tartalmaz ilyen elemeket, amelyekkel a termelők értékesítő szövetkezeteinek (TÉSZ-eknek) igyekszik kedvezőbb közgazdasági feltételeket teremteni. Lassan tíz éve válaszra vár a nagy kérdés: kinek kell megtennie ebben az első lépést? A főosztályvezető szerint a termelői gondolkodás megváltoztatásával egy időben kell olyan ültetvényt létrehozni, amely minőségi és mennyiségi termelésre alkalmas. Az ehhez szükséges technológiai feltételek kialakítása sem egyszerű feladat, különösen Szabolcsban nem az. Szélsőséges időjárás és környezeti viszonyok mellett a tőkeszegénység állít állandó gátat a korszerűsítési kezdeményezések elé. Mégis el kell indulni végre, meg kell teremteni a feldolgozói kapacitásokat, és meg kell tanulni kereskedni is. Minderre együtt, párhuzamosan van szükség, térségi szemlélettel vezényelve — fejtette ki véleményét Eke István. Mentősök és rendőrök Közös gyakorlatokat Nyíregyháza (KM) — Ignácz István dandártábornok, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, valamint Manga Mihály, a Központi Különleges Mentőszolgálat mentési vezetője március 3-án együttműködési megállapodást írt alá. A megállapodás szerint a mentőszolgálat a megye területén bekövetkezett rendkívüli eseméhajtanak végre nyék során a speciális életmentési, veszélyelhárítási, holttest- és bűnjelkutatási feladatokat látja el soron kívül. A főkapitányság pedig vállalja megyénk területén a mentőszolgálat támogatását szakmai ismereteivel és technikai eszközeivel. A hatékonyabb együttműködés érdekében közös gyakorlatokat hajtanak végre és évenként értékelik a tapasztalatokat. Nyílt vízen, egyedül Szilvási Csaba Tavaly nyáron az Adrián töltöttem pár napot a családommal. Egy kis strandon voltunk éppen, négy-öt kilométerre Pulától, ahol néhány éve kempingeztem egy barátommal. Nosztalgiázásként egyedül akartam eljutni a félsziget csúcsán lévő város part menti fürdőhelyére. Úgy gondoltam, gumimatraccal megyek. A kiruccanás nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Kiderült ugyanis, hogy a tenger csak a part mentén méltósá- gos és egyszerű. Bent a nyílt vízen kemény a légmozgás és óriásiak a hullámok. A szél és az áramlás elsodort. A szárazföld, ahová igyekeztem, egyre távolodott tőlem. Akkor kezdtem el evezni hatalmas erővel, amikor megéreztem, hogy eltévedtem. Minden lábnyi vizet görcsös erőfeszítéssel nyomtam magam mögé. Egy-két óra múlva kiértem a szárazföldre. A tenger tükre itt sima volt. Jódillata volt a víznek. Kiderült, hogy ez csak egy ismeretlen sziget, mint ahogy a következő is, ahol kikötöttem. Már csak egy görcs voltam, a kétségbeesés görcse. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Végre újabb szárazföldet pillantottam meg. Autókat láttam. Úgy gondoltam, ez már a part. A több órás evezéstől már eléggé kimerült voltam. Nudista lányok fogadtak, ők irányítottak el a kikötő irányába. Mert az csak később derült ki, hogy egy szigeten vagyok. Hatalmas szállodák, vadaskertek mellett futottam öreg szandálomban a leeresztett gumimatraccal a hónom alatt. Őzek, szarvasok vettek körül. Szerencsém volt egy hajóval, még jegyet sem kértek, de hiába is kértek volna, mert egy garas sem volt nálam, fél hétre átértem a partra. Onnan már csak egy órát kellett futnom a strandig, ahol a családom várt kétségbeesve. A tenger méltóságos, hatalmas és csodálatos. De akkor megállapítottam, hogy mégis csak szebb a ficfás Tisza-part, a diófásokkal, a tornyos kis falucskákkal. Az ember Tivadarnál ráfekszik a vízre, és hallgatva a parti madárcsiri- pelést, békésen és nyugodtan lecsurog nyolc-tíz kilométert. Mert a Tisza, bármeddig is visz, mindig haza, csak hazavisz. És a folyó tükre mindig sima. Sima, mint a boldogság. Állatok kórháza Tízmilliós korszerűsítésen esett át a nyíregyházi Állatorvosi Klinika és Rendelő, amelyet Vonza András megyei főállatorvos avatott. Képünkön Tamás László kutyusa, Pamacs kacérkodik a műcsirkével Balázs Attila felvétele Mesegyűjtemény Pálcán Versenyt rendeznek Tornyospálca (KM — K. J.) — A tornyospálcai Szabolcs vezér Általános Iskolában az immár hagyományosnak számító meseversenyt ma délután, fél háromtól rendezik meg. A megméretésre — melyet a kis- várdai körzet tanodái számára hirdettek meg — alsó tagozatos tanulók eredeti meséi érkeztek a zsűrihez. A nem mindennapi vetélkedőn a tanulók három kategóriában — tündér-, modem-, és természetről szóló mese — pályázhattak; a döntőben műveiket maguk adják elő. — Tornyospálca községben — tájékoztatta lapunkat Agárdy az alkotásokból Sándor iskolaigazgató — hagyománya van a mesemondásnak, -szerzésnek és -gyűjtésnek. 1925- ből maradt fenn az a kéziratos népmese, babona és népdalgyűjtemény, melyben Rusznák Imre, egykori kántortanító szervező- munkájának köszönhetően tizenkilenc eredeti mese olvasható — gyermekek lejegyzésében. A tornyospálcai iskola a jövő tanévtől megyei szintűvé kívánja bővíteni rendezvényét, melyet évről évre a Felső-szabolcsi Iskolaszövetség anyagilag is támogat. Tervezi az iskola, hogy a több év alatt összegyűlt, a gyermeki fantázia szülte meséket a későbbiekben kötetben jelenteti meg. tikiüeoo!
