Kelet-Magyarország, 1999. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-31 / 75. szám

1999. március 31., szerda 13. oldal ISsMm KisKelet NYÍRSÉG A tartalomból: • Szépül az udvar A szorgos gazdák minden évben nagyon vár­ják a tavaszt, hiszen az udvarokon, a kertekben rengeteg a ten­nivaló. Nem tud ölbe tett kézzel ülni otthon a gávavencsellői Türk László sem. (15. oldal) • Gyógyír a munkanélküliségre a gyógynövény Bár Nyírturát sem kerülik el a gondok, igazán jó hangulatú volt a napokban az a közmeghallgatás, ahol a tele­pülés vezetői beszámoltak az elmúl évi munkáról, s vázolták az idei feladatokat. (15. oldal) • Kardtánc után vastaps Különle­ges hangversenysorozatot indított útjára a Nyíregyházi Művé­szeti Szakközépiskola zenei tagozata a Texas Line Kft. támoga­tásával a napokban. (15. oldal) Fáradhatatlanul az elmúlt hetek­ben fáradhatatlanul dolgoztak Gávaven- csellőn is a szivattyúk, valamint az azokat kezelő emberek, hogy minél kevesebb kárt okozzon a belvíz a település épületeiben M. Magyar László felvétele Szavaltak az alsósok Gávavencsellő (KM) — Alsó tagozatos diákok számára szervezett a Rétközi Iskolaszövetség szavalóversenyt, amelyet a napokban a gávavencsellői Rakovszky Sámuel Általános Iskolá­ban rendeztek meg. Tizenhárom település iskolájából közel száz tanuló vett részt ezen a találkozón. Amíg a zsűri a színvonalas produkciókat értékelte, addig a házigazdák megvendé­gelték a gyermekeket és kísérőiket, majd bemutatkozott az iskola néptánccsoportja is. Az eredményhirdetés után senki sem tért haza üres kézzel, hiszen minden ver­senyző emléklapot és ujjbábot, a győztesek oklevelet és fakanálbábot kaptak. íme az eredmény: Az elsősök között győzött Pécsik Barbara (Kék) a második Kántor Gréta (Kék), a harmadik pedig Hegedűs Vivien (Demecser) lett. A másodikosok versenyét megnyerte Fischer Nándor (Nyírbogdány), a második helyen végzett Lukács Anikó (Kótaj), s a harmadik helyet Bakura Kitty (Búj) és Szandi Zita (Demecser) szerezte meg. A harmadikosoknál első lett Pócsik Róbert (Kék), a második Vaskó Edit (Keme- cse), a harmadik Mikó Anita (Demecser). A negyedikes osztályos diákok versenyét Hagymást Gábor (Demecser) nyerte, a második lett Fajti Renáta (Sényő), a har­madik helyen pedig megosztozott Béres Enikő (Nagyhalász) és Kiss Nikoletta (Kótaj). Vezetők a vezetésről Nyírtét (KM) — A vezető helyzetéről, a ve­zetés elméletéről és gyakorlatáról hallhat­tak előadást a napokban a nyírtéti általá­nos iskolában a Nyírségi Iskolaszövetség­hez tartozó intézmények igazgatói és igaz­gatóhelyettesei. A tanácskozáson szó volt még a NAT-ot érintő változásokról, valamint az április 13-án, 14-én és 15-én megrendezendő tava­szi továbbképzésekről is. Centrifugában a vadászbakancs Amelyik nem állja ki a próbát, vagyis átnedvesedik, azt már dobhatják is el M. Magyar László Gávavencsellő (KM) — Az élet apró fintora, hogy azt az üzemet is be kellett zárni két napra a rendkívüli nagy ha­vazás miatt februárban, amelyik sícipőket gyárt a nagyvilág számára. Bár meglehet, hogy épp azokon a kritikus napokon kellett volna felvenniük a dolgozóknak az ál­taluk gyártott sícipőket, túraba­kancsokat, s így egyúttal bizo­nyíthatták volna a mindennapi gyakorlatban országnak-világ- nak, hogy termékeik valóban ki­állják a legmostohább időjárási viszonyokat is. A gávavencsellői T-Team Bt. cipőinek ugyanis na­gyon szigorú előírásoknak kell megfelelniük. Egykoron a könnyűiparban jól csengett a vencsellői Victo­ria cipőipari szövetkezet neve, ám az elnevezés végül még­sem bizonyult jó ómennek: a „győzelmek” után „vereségek”, veszteségek következtek, végül felszámolták a szövetkezetei. — Tulajdonképpen a Victo­ria szövetkezet utódja a T-Team Bt. üzeme, a legtöbb dolgozója nálunk talált újra kenyérke­reseti lehetőséget — tájékoztat Teski Géza ügyvezető igazgató, Pillanatkép az üzemből aki Nyírbátorból utazik nap mint nap a kis Tisza menti községbe. A már említett nagy havazás első napján el sem in­dult Nyírbátorból, másnap pe­dig, pénteken csupán Rakama- zig jutott az ügyvezető igazga­tó. Szombaton aztán sikerült már szétnéznie, hogy mennyi­vacsoránál mondom a beköszön­tőt és minden ételnek tréfás ajánlásokat, például a töltött ká­posztánál: „Káposzta a magya­rok híres eledele, / valamikor a király is élt vele, / ezért hát be­hoztam egy tál töltött káposztát, / melybe belevágtam 120 pocos macskát, / de most már a macs­ka nem nyávog, / jó étvágyat kí­vánok!” — Jelenleg az esküvők 80-300 fősek, a szülőknek egy-egy ven­dég körülbelül 2-3 ezer forintba kerül. A menyasszonytánc válto­zó bevételt hoz, a vendégek szá­A szerző felvétele re is lepte be akkor a hó az üze­met. — Olyan lábbelikre szakosod­tunk, amelyeket Magyarorszá­gon nem gyártanak. Valójában egy olasz kft.-nek végzünk bér­munkát, s az olasz cégen keresz­tül jutnak el a cipők a fold szá­mos országába. Üzemünkben a mától és pénztárcájuk vastagsá­gától függ. Ez 100 ezertől, én ahol voltam a legtöbb 2,5 millióig ter­jed. A menyasszonytánc mondó- kám: „Itt áll előttünk az ékes menyasszony, / hogy meny­asszony fővel még egyet táncol­hasson, / táncoljon hát vele min­denki egy kurtát, / csak vigyáz­zanak, le ne tapossák a cipője sarkát, / látom az asztalon van egy üres tányér, / a táncot azt engedem, a többi még ráér, / menjetek hát haza 10 ezer forin­tért, / húzd rá cigány az új há­zaspárért.” minőség a meghatározó, a terme­lékenység csak utána követke­zik. A minőség megőrzése mel­lett azonban ebben az évben húsz százalékkal szeretnék nö­velni a termelést a meglévő lét­számmal. A már említett minő­ség miatt különleges tesztnek vetjük alá a cipőket, ugyanis a vizet nem engedhetik át. Ha a cenrtifugális teszt során valame­lyik nem állja ki a próbát, va­gyis átnedvesedik, azt már dob­hatjuk is el. Az üzemben túlórázni nem na­gyon szoktak, hiszen az már sie­tést jelent, s a kapkodás kihat a minőségre. Épp ezért annyi munkát vállalnak el, amennyit meg tudnak csinálni munkaidő­ben. Ebben az évben szeretnék bővíteni az üzemet, új tüzödei szalag beindítását tervezik, s eh­hez a területfejlesztési alapot is igénybe szeretnék venni. Ez a fejlesztés 10-15 új dolgozónak ad­na munkalehetőséget. A piaci igényeknek megfelelő­en a terméklista bővítése is na­pirenden van. A sícipő, a túra- és a vadászbakancsok után utcai „jogging” cipők is készülnek ma­jd a vencsellői üzemben. Bár egyelőre minden lábbeli elhagy­ja az országot, a tervek szerint azonban a második félévben már a hazai piacon is megjelennek ezek a cipők. Előkelő helyen Búj (KM) — Kiemelkedő sportélettel büszkélkedhet a buji általános iskola. Igaz, mindehhez minden feltétel adott, hiszen salakos kosár­labdapálya, kézüabdapálya, futópálya, súlylökőkör segí­ti a fiatalok sportolását, sőt még az udvaron egy torna­sarok is található. Tavaly az iskolaszék jóté­konysági báljának a bevéte­léből két pingpongasztallal lett gazdagabb az udvar, ahová további fajátékokat is terveznek. Mint Szabó János igazga­tóhelyettes, a diáksporte­gyesület elnöke elmondta, az egyesület keretében van labdarúgás, fiú- és leány ké­zilabda és természetjárás. Rendszeresek az edzések, s ez meg is látszik a diáko­limpiái küzdelmeken, hi­szen előkelő helyen állnak a buji diákok. — A legnagyobb gondot az utazás jelenti a számunk­ra, hiszen nincs olyan jár­mű, amelyet igénybe tud­nánk venni. Bárhová me­gyünk, a szülők segítenek a fuvarozásban. Hadd köszön­jem meg a lapon keresztül is segítségüket, hiszen nagy anyagi megterhelést jelent a fiatalokat elvinni mond­juk Csengerbe, Nyírbátorba vagy éppen Tiszavasváriba. — 1989 óta rendszeresen szervezünk úszásoktatást. A tavaszi hónapokban min­den szombaton és vasárnap utaznak be a gyermekek Nyíregyházára. Aki már tud úszni, az is bejöhet a kezdőkkel, s napijeggyel kedvére úszkálhat. Menyasszonytánc közben. A kép jobb szélén Vágó László Amatőr felvétel Vőféllyel vidámabb a lagzi Nagykálló (Sz. Cs.) — Lassan itt a tavasz, a szerelem, az esküvők ideje. Ilyenkor érzik úgy a párok, hogy jó lenne fészket rakni. S ehhez kell egy vőfély is, de nem mindegy milyen. Vágó Lászlónak Nagykállóból már a „szeme sem áll jól”. Még 60 éve­sen is csintalan, virgonc, tréfál­kozó, na de ilyennek is kell len­nie az igazi vőfélynek, erre szü­letni kell. — Édesapámtól örököltem a táncos, vidám kedvet, ő elevení­tette fel Toka Károllyal 1923-ban a Kállai Kettős népitáncot. Vágó Lajosnak hívták, és benne volt abban a négy párban, amely 1926-ban a nagykállói reformá­tus parókián bemutatta a táncot Kodály Zoltánnak, amelynek ha­tására aztán a híres feldolgozást a zeneszerző megírta. Én már kisgyermekként Nagy Károly ta­nító vezetésével bekerültem a Kállai Kettős táncjátékba. Aztán 1957-ben az Országos Amatőr Fesztiválon harmadik díjat nyer­tünk, ami akkor nagy szó volt. Ebben az időben már a Kállai Lakodalmast is játszottuk, innen ered a vőfélykedésem. Egy idő után ugyanis én voltam a vőfély a színpadon. — Keresztapámtól lestem el a mesterséget, aki legalább 120 éves hagyomány alapján adta át nekem a tiszta ős forrásból. Én azóta is így adom elő , szeretném ha ez fennmaradna, lenne köve­tőm, aki folytatja. — Ma már évente csak nyolc­tíz lakodalmat vállalok, de azt jól megcsinálom. Kezdődik a meny­asszony kikéréssel: „Találtunk egy galambot, keressük a pár­ját”, búcsúztatóval a szülőktől, a rokonoktól. Én szemes búzával szoktam az ifjú párt megszórni, hogy „Ennyivel szaporodjatok, és ennyi áldás szálljon rátok.” A

Next

/
Thumbnails
Contents