Kelet-Magyarország, 1999. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-30 / 74. szám
1999. március 30., kedd Kelet*?) HÁTTÉR 3. oldal A kassza zárva Kovács Éva IVIagyarország gyógyszerforgalma évente 123 milliárd forint, Szabolcs-Szatmár-Bereg „részesedése" az összegből ugyanennyi időre közel négyszázmillió forint. Rengeteg pénz ez, a szakemberek szerint több is az indokoltnál. Ezért is született a szabályozás, melynek értelmében bevezették az úgynevezett zárt kasszát, ami azt jelenti, hogy a korábbiakkal ellentétben ettől az évtől előre meghatározzák, mennyi az annyi: mennyit költhet gyógyszerekre az egészségbiztosító. Igaz, az első esztendőben még elnéző a kassza, amit bizonyít, hogy a meghatározott összeget túllépte ugyan a tb, de a kormány kifizette a tervezettől eltérő összeget. Mondják, nem lesz ez mindig így. Nemcsak azért, mert hazánkban valóban rendkívül magas a gyógyszerfogyasztás mértéke, hanem azért is, mert készül az az úgynevezett szakmai lista, amely megpróbálja takarékoskodásra, ésszerű gazdálkodásra fogni a betegeket, s velük együtt orvosaikat is. Egyik félnek sem könnyű a helyzete. A betegeknek azért, mert megszokták évek óta szedett patikaszereiket, s úgy gondolják, gyógyulásuk más orvosságokkal nem képzelhető el. Az orvosok számára összeállított lista segítség is, meg nem is. Különösen ha arra gondolunk, ahány ember, annyi eset, s annyiféle terápia is. A zárt kassza ürügyén felmerülő kérdésekben ma még sok dolog bizonytalan, egy azonban teljesen bizonyos: a ma érvényes liberalizmus e területen nem tartható tovább, fogalmazódnak a retorziók. Orvosnak és betegnek egyaránt hozzá kell szoknia: olykor a kevesebb több lehet, s ha úgy tetszik, a recept nem más, mint egy csekk: a rajta szereplő összeget valaki fizeti... Az elmélet persze csak így elmondva látszik egyszerűnek, könnyűnek. A gyakorlat, nos az lesz majd mindenki számára igen nehéz. A kormány elszánt, bizonyára végigviszi, amit e téren eltervezett. Annál is inkább, mert tudja: a betegeskedő magyar egészségügy gyógyítása igen sürgős feladat. Mai városfejlesztés Ferter János rajza ................. ■■imUHMWMUiii .üi.HII. I I JU ....limW 'UIJUH«11«HUPlllllllflllgllPf HÍREK □ Szakest Kedd este rendezik a nagy hagyományokkal rendelkező művelődésszervezői szakestet a nyíregyházi Inkubátorházban. A 19 órakor kezdődő eseményen fellép Mak- sa Zoltán, a Banchieri énekegyüttes és a nyíregyházi mazsorettcsoport. □ Véradás Az ibrányi művelődési ház (9-14 óra) és a záhonyi MÁV Gépesített Rakodási Főnökség oktató terme (9-13) lesz a véradás keddi állomása. A délelőtti órákban a három állandó véradóállomás (Nyíregyháza, Kisvár- da. Fehérgyarmat) is várja a véradókat. □ Gyerekszemmel A Beregszászi Cserno- bik Gyermekszövetség „Környezetünk — gyermekszemmel" hirdetett rajz, népművészeti és iparművészeti pályázatot, amelynek beküldési határideje kedden jár le. Számvetés ár- és belvíz után Húszmilliárd forintot fordítanak 2002-ig a töltések felújítására megyénkben Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Mindenkire óriási terhet rótt és ró a sok megyénkbeli életét megkeserítő rendkívüli ár- és belvízhelyzet. Nyilván sokakat érdekel nemcsak a megfeszített védekező munka értékelése, de a jövő is. Fazekas Lászlóval, a Felső-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetőjével az értékelés mellett arról is beszélgettünk, mit lehet tenni a hasonló károk megelőzésére, s lesz-e rá fedezet. Kritikus időszak — A novemberi árvíz, a rendkívüli tél, s ennek következményei igen súlyos helyzetet teremtettek — összegzett az igazgató. — A legkritikusabb időszakban mintegy százezer hektár állt víz alatt, kétszer ennyi volt a jelentősen átnedvesedett terület nagysága. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy nemcsak mezőgazdasági területeket öntött el, de belterületeket is, kertekben, portákon, házak körül, s bennük is állt a viz. n A nem kellően karbantartott csatornarendszerek, eltömődött belterületi átereszek is hozzájárultak ahhoz, hogy ekkora kár keletkezett. » .............................. Összességében urai voltunk a helyzetnek az ár- és belvíz idején Fazekas László — Sajnos, a legtöbb településen a felhívások ellenére sem takarították ki a szeméttel, állati tetemekkel és mással eltömített csatornákat, átereszeket. Volt, ahol a kitisztítás után valósággal zúgott kifelé a víz, hamarabb gondolkozva tehát valóban enyhíteni lehetett volna a katasztrofális helyzeten. Tény persze az is, hogy sokhelyütt nincs is belső csatornahálózat, legfeljebb a Megfeszített munka folyt az árvíz miatt Milotán, az idén megerősítik itt is a töltéseket Balázs Attila felvétele szikkasztásra alkalmas űtárkok. Az említett okokhoz társult még az önkormányzati, vagy tisztázatlan tulajdonú üzemközi csatornák üzemképtelensége. Ráadásul, mivel hosszantartó magas vízállás volt folyóinkon, egyes időszakokban nem lehetett kinyitni a zsilipeket, így nem volt hová elvezetni a belvizet, ennek következtében erőn felüli szivattyúzással sem lehetett apadást elérni, legfeljebb azt, hogy stagnáljon, vagy lassabban emel- kedje a belvíz szintje. Homokzsákok □ Ön hogyan értékeli a védekezést, s mibe került mindez? — Összességében úgy vélem, urai voltunk a helyzetnek, de hozzáteszem, ezt nem egyedül a vízügyeseknek kellett megoldani. Sajnos, még most sem tudja sok önkormányzat, hogy mi a dolga. Mi többet tettünk, mint amennyi a feladatunk volt, ide sorolnám például, hogy sok társigazgatóságtól kértünk zsákokat és szivattyúkat az önkormányzatokat segítendő — erkölcsi kötelességérzetünk ezt diktálta. Talán éppen ezért — s hogy éjt nappallá téve telepítettük a szivattyúkat —, hitték többen, hogy ez a mi dolgunk — holott nem. A csúcs idején hetven szállítható szivattyú dolgozott, kétszázezer homokzsákot adtunk át a védekezéshez, ezerkétszázan dolgoztak a helyzet megoldásán. Az ár- és belvízvédekezés költsége 750 millió forintot emésztett fel a vízügy részéről az idén, eddig 250 millió forintot kaptunk, a többi tétel még kifizetetlen számlákat jelent. □ Az idén több mint kétmilliárd forint fordítható a Felső-Ti- szavidéki Vízügyi Igazgatóság szakaszain a gátak megerősítésére. Hol, s mire fordítják ezt az összeget? — Valóban, 2 milliárd 50 millió forint áll e célra rendelkezésre, ez már jóváhagyott előirányzat, a legkritikusabb 16 kilométeres szakaszon emeljük, s erősítjük meg a töltéseket. Azokról a szakaszokról van szó, amelyek a leginkább veszélyeztetettek voltak a novemberi árvíz idején, ahol a legnagyobb a töltésáthágás veszélye. A Tisza bal oldalán Tiszabecs és Olcsvaapáti között, a jobboldalon Tarpától Gulácsig erősítjük, s emeljük meg a töltéseket. Ez a bő kétmilliárd forint tartalmazza a földvásárlás, a felvonulás, a vízkezelési rendszerek felújításának költségeit éppúgy, mint a gépekét, eszközökét, őrtelepek felújítását és építését, megközelítő utak kialakítását, s a hírközlési rendszer rekonstrukcióját. Versenyhelyzet — Meghívásos pályázatokon választjuk ki a kivitelezőket az ügymenet gyorsítása érdekében, a tervek szerint április utolsó harmadában már megkezdődhetnek a munkák, a tervek szerint szeptember végére fejeződnek be. Jó értelemben vett versenyhelyzet van, hiszen jól dolgozó kivitelező cégek közül választhatók ki a legmegfelelőbbek. Tisza- csécse-Milota-Tiszabecs, illetve a tarpai rész országhatár felőli szakaszán látnak először munkához. Fontos az is, hogy még az idén előkészítsük a jövő évi munkálatokat. □ További 18-20 milliárd forint használható fel az árvízvédelemre, a megelőzésre 2002-ig. Ebből mi végezhető el? — Ez az összeg tartalmazza a Záhony-Tiszabecs közötti szakasz teljes rekonstrukcióját, a Számos-vidéki mintegy 10 kilométeres szakasz befejezését, s a Kraszna-töltés erősítését is. A Túr majd a legvégén kerül, kerülhet sorra, igaz, ennek térsége a legkevésbé veszélyeztetett. A törvény kihirdetése Bodnár István ____________________ Most, hogy az első tavaszi napon Bence kutyám pofátlanul belefeküdt a tulipánágyasba, haladéktalanul kihirdettem a törvényt. Teketóriázás nélkül a szankcionálási részszel kezdtem: a fehérnép megrökönyödésére nyakon öntöttem egy pohár vízzel az ősszel már elfogadott rendszabályokra fittyet hányó ebet. Rögtön kapisgálta, miről lehet szó, ijedtében ugyanis úgy nekilódult, hogy hangos csaholással három kört futott riadtan a ha- lovány, de már éledező gyepen. Taláros feladatomat ezek után haladéktalanul tovább folytattam, a törvény cikkelyeit drótokkal is megerősítettem. Cölöpöket vertem a virágos kiskert négy sarkába, majd harminc és hatvan centiméter magasságban huzalokat feszítettem közé. Ez lett a törvény határozati része. Meg kellett mindenkinek értenie, hogy attól a perctől fogva a négylábúaknak ezen az átlépés főbenjáró bűnnek fog minden esetben számítani. Ezt közérthető módon szóban is közhírré tettem, Bencét a nyakánál fogva egy kicsit a magasba emeltem, és a bedrótozott kiskertre mutatva egyértelműen megfenyegettem. A paragrafusok kihirdetése után következett a helyszíni szemle. Bemutató jellegű vezetésem alatt néhányszor körbejártuk a bekerített részt, gondosan ügyelve arra, hogy a drótokhoz még véletlenül se érjünk hozzá. Beismerem, hogy mindez kissé mulatságosnak tűnhetett, a szomszéd ugyanis még a dédit is a kerítéshez hozta, akinek — a felvonulásunkat látva — örömében a füléig szaladt a szája. A törvény viszont nem tréfadolog, ezért a munkámat tántorítatlanul tovább folytattam. Jogorvoslásként méltányosságból új vonulási területet jelöltem ki Bence számára. j\. jól végzett munka után a konyhába vonultam, a törvényalanynak legyen ideje némi tűnődésre. Azt hiszem, megértette a dolgot. Csak azt nem tudom, honnan kapart ki egy tulipánhagymát, amit aztán nagy büszkén a fogai között a verandára cipelt. A vizsgálat tényei közé tartozik, hogy a bekerített virágágyásba a kutya még véletlenül sem tette be a lábát. A fehérnép örömére az újabb felelősségre vonást tehát szerencsésen megúsztuk, a kiásott tulipán- hagymából igy mégsem lett corpus delicti. Művésztábor a vadászházban Nyíregyháza, Lónya (KM — B. I.) — Második alkalommal rendezi meg a Nyírerdő Rt. tavaszi képzőművészeti alkotótáborát. Ebben az esztendőben is Lónyá- ra hívták azokat a művészeket, akik kedvelik a természetet, a szép tájakat és elsősorban az ott élő embereket. Április 19-28. között látják vendégül a Hajdú-Bi- harból, Budapestről, Szabolcs- Szatmár-Beregből és Békésből érkező festőművészeket, grafikusokat, szobrászokat, fafaragókat. A lónyai vadászházban, a vadban is gazdag beregi erdők ölén kapnak lehetőséget arra, hogy alkotásaikkal megörökítsék a természet szépségeit. Számukra kirándulásokat szerveznek szatmári és beregi településekre, a Tisza partjára, hogy megismerhessék az egyedülállóan szép tájat, a népi építészeti értékeket, a műemlékeket, az ott élő emberek mindennapjait. Az alkotók egy-egy művel honorálják a vendéglátást. A mecenatúra eredményeként egy galéria is születik. A lónyai alkotótáborban készült művekből a nyár folyamán Nyíregyházán, Debrecenben és Nyírbátorban rendeznek kiállítást. Segítőkészek Mindenki számára példaértékű lehet ennek a két fiatalnak a segítőkészsége, akik egy idős, közlekedni csak járókerettel tudó néni segítségére siettek Nyíregyházán a forgalmas Sóstói út egyik hosszú zebráján Balázs Attila felvétele
