Kelet-Magyarország, 1999. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-23 / 68. szám

1999. március 23., kedd Kelet háttér 3. oldal Az iskola mérve jó Kállai János___________ A pénz számolva, az asszony verve jó — sugallja a szellemes, bár vitatható tartalmú közmondás. Az viszont, hogy az iskolák mi­nősége konkrét mérésekkel alátámasztva áll­hatja csak ki a társadalmi kontroll próbáját, szóval ez utóbbi tézis nem szorul sok ma­gyarázatra. A tanoda: „mérve jó". E — nagyon kézenfekvő — felismerést látszik alátámasztani kormányunk oktatás- politikájának néhány markáns törekvése. Többek között az, hogy ez év szeptemberé­től létre kívánják hozni az úgynevezett vizs­ga- és értékelési központokat. A szaktárca közelmúltban megyénkben járt poltikai államtitkára a nyírbátori peda­gógusfórumon kitért — egyebek mellett — e nóvumra is. Mint említette: az új intézmé­nyek funkcionáltatásával a tanodák dolgát szándékoznak segíteni. Az oktatás-nevelés „minőségbiztosítása" — vagyishogy: egy- egy suli garantáltan azt adja tudásban, elő­rehaladásban, személyiségformálásban, amit a diákok felvételekor megígért — a külső, érdekfüggetlen megítélés nélkül alig­ha lehet objektív. Ez utóbbira lesznek hiva­tottak a központok. Ha egy költőre igaz az „én önmagamat önmagámmal mérem" kitétel, az iskolára nézve már korántsincs így! Persze, legyen tisztában saját erényeivel, de ne vesse el ab ovo a kimondottan vizs­gáztatásra, mérésekre szakosodott specialis­ták véleményét, adatait, rangsorait sem. Ál­taluk könnyebben igazodhat el a magyar oktatásügy értékrendjének jelenleg még meglehetősen összekuszált világában. Sándor, József, Benedek Shogy mi van a zsákban? Hamarosan kiderül... Ferter János rajza Csokoládé milliószám Nyíregyháza (KM) — Az adakozók is gaz­dagodtak — remélik a hajdúdorogi egyház­megye hívei és területi karitászuk. Szeré­nyen, de makacsul szállították a ruhákat, élelmiszert tavaly ősz óta, amint azt a szükség megkívánta. 160 tonna ruha, tar­tós élelmiszer (benne 16 ezer üveg befőtt), gyógyszer, kályha, tápszer, tejpor, 8-10 mil- lió forint értékű csokoládé közvetítését vállalták. 80-100 magánszemély, szervezet adakozott a rászorulók érdekében. A legu­tóbbi hetekben a szatmári, majd a beregi területeken jártak. Azt a gyakorlatot kö­vették, hogy a kárvallott emberek saját ke­zébe adták a felajánlásokat. HÍREK □ Zárszámadás a PRIMOM-ban A Nyu­gat-Nyíregyházi Mezőgazdasági Termelő-Ér­tékesítő és Szolgáltató Szövetkezet zárszáma­dó közgyűlést tart Nyíregyházán a Primom Inkubátorházban március 26-án 9 órától. □ Jótékonysági bál A nyíregyházi Hely­őrségi klubban jótékonysági bátyus bált ren­dez a M.E.K.K.A. Közalapítvány március 27- én este hat órától. Gépjárművek bonckés alatt Ellentmondásos vizsgarendszer • Az AJAKSZ véleménye szerint a kijáró rendszer nem jó Kováts Dénes Nyíregyháza, Balkány (KM) — Az Autójavítók és Kereske­dők Szakszövetsége (AJAKSZ) tagjai ellentmon­dásosnak érzik azt a helyze­tet, ami a járművizsgáztatás terén kialakulóban van, nem értenek egyet a kijáró vizs­gabiztosok intézményrend­szerével. Mindezt Kállai Zsolt, a Balkányi Autójavító Szövetkezet és a me­gyei szövetség egyik vezetője mondta el lapunknak, kifejtve indokait is. Állomás, magánkézben Információi szerint több, mint 1,4 millió jármű vizsgázik évente hazánkban, közel felét a megyei közlekedési felügyeletek, a töb­bit vállalkozók bázisain vizsgáz­tatják. Sajnálatosnak tartják, hogy a vizsgarendszemek a köz­lekedési hatóság által tervezett változtatását nem sikerült elfo­gadtatni a szakmai vita során, a vállalkozói érdekképviseletek több mindent nem tartanak meg­felelőnek. — A jelenlegi elképzelés sze­rint megmaradnak ugyan a vizs­gabázisok, de az eddigi gyakor­lattal ellentétben a közlekedési felügyelet munkatársa menne ki vizsgáztatni, a kijáró vizsgabiz­tos azonban felelősséget nem vállal — tájékoztatott Kállai Zsolt. — Adódik tehát a kérdés, hogy akkor mi szükség van rá? Gondot látunk abban is, hogy bi­zonyos járműmennyiség alatt a vizsgáztató ki sem megy a bázis­ra, a vizsgák ütemezése így nem­csak a javítóbázisok, hanem az ügyfelek szempontjából is nehéz­ségekbe ütközik. Ugyanilyen fur­csaság a típuskényszer bevezeté­se, ami szerint nem minden tí­pust vizsgáztathatnának a vállal­kozók. A magánkézben lévő vizsgaállomásokon is alapos munkát végeznek Martyn Péter felvétele Az ügyfélforgalom ezek miatt feltételezhetően csökkenne, mert egy része átirányulna a felügye­letekhez, holott többmilliós beru­házások kellettek ahhoz, hogy a vállalkozók létrehozzák a vizs­gáztató bázist. Az EU-csatlako­zásra is hivatkoznak a változta­tók, holott a jelenlegi vizsgázta­tási rendszer megfelel az EU kö­vetelményeinek, s — hogy csak egy példát mondjak — Angliában 15 ezer magánkézben lévő vizs­gáztató állomás működik, jól. Szankciók Az érdekvédelmi szövetség sze­rint a magánkézben lévő vizsga­állomásokon legalább olyan ala­pos munka folyik, mint az álla­mi szerveknél, indokolatlan te­hát ez a fajta változtatás, megfe­lelő ellenőrzésekkel amúgy is ki­szűrhetők a szabálytalankodók, akiket ezután lehet, sőt kell is szankcionálni. A kijáró vizsgabiztosság ellen azt az érvet is felhozza az AJAKSZ, hogy jelentős, 250 fős létszámfelvételt igényel a felü­gyeleteknél, s nem biztos, hogy jól képzett szakembereket lehet rá találni. Arról nem beszélve, hogy mindez jelentős bérköltség­gel, s a munkához szükséges au­tók beszerzésével is jár, ami ugyancsak (milliárdos) költség- növelő tényezőként jelentkezik, ez pedig nyilván megjelenik a vizsgadíjban. A szövetség szerint kár felborítani egy jól működő rendszert, különösen, ha sok el­lenérv áll vele szemben. Ehelyett olcsóbb, s ésszerűbb lenne, ha szükséges', az egyébként meglévő ellenőrzés hatékonyságának nö­velése. Kállai Zsolthoz is eljutnak a bizonytalanságérzetet jelző ész­revételek, kérdések, úgy a kollé­gák, mint az ügyfelek részéről. Ezért hangsúlyozta, hogy nem szűnnek meg a magánkézben lé­vő vizsgabázisok, legfeljebb a vizsgáztatás rendszere változik — amivel a szövetség nem ért egyet. Arról nem beszélve, hogy a jelenleg is érezhető esélyegyen­lőtlenség az új rendszerben to­vább nőne, hiszen míg őket a fel­ügyelet ellenőrzi, addig a felü­gyeletek vizsgáztatását nem el­lenőrzi független szervezet. Egységes vizsgarendszert és egységes technológiát akarnak az autójavítók, akik szerint a konkurens közlekedési felügye­letek javát szolgálná az át nem gondolt, s az érdekvédelmi szer­vezetek által el nem fogadott vál­toztatás. Szerencsésebb lenne szerintük, ha szétválasztanák a járművizsgáztatást és ennek el­lenőrzését. Mindenki javára Úgy vélik, mivel jobb megoldás egyelőre nincs, maradnia kelle­ne a mostani rendszernek, s egy szakértői bizottság létrehozásá­val kellene kidolgozni egy min­denki javát szolgáló tervezetet, s szakértőkből álló vizsgáztatást ellenőrző gárdát. Veszélyes köszönés Páll Géza Okozhat-e ártatlan köszö­nés balesetet? Valójában hányféle köszönés létezik? Ta­lán ahányféle ember van a vi­lágon? Vagy még ennél is több, az egyes ember köszöné­si reflexei is ezerfélék lehet­nek? Attól függően milyen a hangulata, milyen a viszonya a másikhoz? Változik-e köszö­néseink tónusa, netán fontos­sága az életkorral, vagy éppen azáltal lent vagy fent vagyunk a ranglétrán? S mi a helyzet az egykor élő szoborként fö- lénk magasodó, azóta szürke eminenciássá vált főnökeink­kel. Őket milyen köszönés ille­ti meg, s ők miként köszönnek vissza nekünk. Avagy az új­donsült főnökök, akik még nem váltak eleven szoborrá, de elindultak a halhatatlanság útján, ők milyen köszönési rí­tust várnak el környezetük­től? Változott-e a kölcsönös üdvözlések íratlan etikája és kultúrája a korábbi barátai, ismerősei iránt, akik marad­tak a szürke tömegben. Nekik talán már nem jár ki a komo­lyabb tartalmú üdvözlés, meg­teszi egy fejbiccentés is? Ki tudja? E nem éppen világrengető elmélkedést az indította el az agyamban, hogy tanúja vol­tam a minap egy balesetnek, amelyhez bármilyen furcsán is hangzik, egy kis köze volt a köszönésnek is. Az epizód színhelyén egymás nyomában két kocsi érkezett a kötelező megállást jelző táblához. Az első annak rendje módja sze­rint fékezett és meg is állt. Az utána menő még gurult, igaz nem túl gyorsan, de még nem lett volna kellemes találkozni vele. Ekkor tűnt fel a közeli járdán valaki, ráköszönt, in­tett is a még guruló kocsiban ülő ismerősének. Ebben sincs semmi meglepő, ám a kocsi­ban ülő, amikor viszonozta a köszönést, egy másodpercre levette a lábát a fékről. Csak egy nagy koppanás hallat­szott, majd lejátszódott a szo­kásos jelenet. Csak a vétlen gyalogos áll­dogált egy ideig bűnbánóan a járda szélén és döbbenten néz­te a balesetet és az úttesten heverő lökhárító maradvá­nyait. Talán könnyíteni akart a lelkén, s mintha a gyóntató- jának nézett volna, hozzám fordult. Látta ezt? Az én hi­bám volt, ha nem intek, nem köszönök a barátomnak, ez nem is történik meg. Én pedig úgy éreztem, ma­gamra veszek egy parányi bűntudatot a köszönésével balesetet kiváltó ismeretlen járókelőtől. Az eset óta egy ki­csit óvatosabb vagyok. Taka­rékosabban bánok az intege­téssel, ha kocsiban ülő isme­rőst látok. De ki tudja, ez vajon a he­lyes magatartás vagy sem? Az egyik ismerősöm azzal okozott balesetet, igaz nem közútit magának, hogy nem vette ész­re vagy nem köszönt a kocsi­jában feszítő nagyembemek. Azóta se tudja mire vélni, hogy egykettőre lapátra ke­rült. Köszönni vagy nem kö­szönni, egyformán veszélyes? Nyolcasok találkozója Nyíregyháza (KM — K. J.) — A nyíregyházi Arany János Gimnázium és Általános Is­kola adott otthont a múlt hét végén a nyolc évfolya­mos gimnáziumok regionális találkozójának. Szondy György igazgató — a rendezvény házigazdája — az alábbiakról tájékoztatta lapun­kat: — Nyolc éve tartjuk — külön­böző helyszíneken — az összejö­veteleket, azóta, amióta ez az is­kolatípus ismét funkcionál. A megyéből hat, Hajdúból két kö­zépfokú intézmény vezetői, taná­rai és diákjai vesznek részt rend­szeresen a tapasztalatcseréken. A most lezajlott konferenciánk a következő témákra összpontosí­tott: a közoktatási törvény módo­sításának várható hatása a nyolcosztályos gimnáziumokra; a beiskolázás kérdésköre; a vizs­gák előkészítése, valamint a to­vábbtanulási szándékok figye­lemmel kísérése. Ami a mi isko­lánkat illeti: a jövő tanévi beis­kolázásunk teljes körű, s az idén érettségizőink 80-90 százaléka egyetemre, főiskolára készül. Megtudtuk: a találkozón két­százhatvan nyolcosztályos gim­nazista mérte össze tudását ma­gyar nyelvből, történelemből, né­met és angol nyelvből, általános műveltségből, rajzból, vers- és prózamondásból. Utcai áruk Nem ritka látvány Nyíregyházán, az örökösfől­di Jééé diszkont előtt az alkalmi árus Martyn Péter felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents