Kelet-Magyarország, 1999. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-20 / 66. szám
1999. március 20., szombat &Ű$tW HÉTVÉGE 9. oldal Rékassy Csaba grafikái H.angos kiállítás látható a nyíregyházi Városi Galériában. A miskolci Országos Grafikai Biennálé nagydíjasai között találjuk Rékassy Csaba grafikusművész érdekes alkotásait is. A művész 1962-ben végzett a főiskolán, a biennálé többszörös nyertese. Díjazták Tokióban is. 1972-ben kapta meg a Mukácsy Mihály-díjat, majd 1985-ben Érdemes művész címmel tüntették ki. A népművészetből és a régi faragványokból alakította kis mesehangú, síkdekoratív stílusát. Fametszeteit, rézkarcait figyelemre méltó műves- ség, tiszta vonalkultúra, a groteszk lehetőségeit kihasználó népies realizmus jellemzi. Folyó Mesemondó Kert Pálinkafőzde Elek Emil reprodukciói Tatjana levele Anyeginhez (részlet) Én írok levelet magának — Kell több? Nem mond ez eleget? Méltán tarthatja hát jogának, Hogy most megvessen engemet. De ha sorsom panaszszavának Szívében egy csepp hely marad, nem fordul el, visszhangot ad. Hallgattam eddig, szólni féltem, És higgye el, hogy szégyenem Nem tudta volna meg sosem, Amíg titokban azt reméltem, Hogy lesz falunkban alkalom, S hetenként egyszer láthatom; Csak, hogy halljam szavát, bevallom, Szóljak magához s azután Mind egyre gondoljak csupán, Éjjel-nappal, míg újra hallom. Mondják, untatja kis falunk, A társaságokat kerüli, Mi csillogtatni nem tudunk, De úgy tudtunk jöttén örülni. Áprily Lajos fordítása (Kétszáz éve született a világirodalom egyik legnagyobb költője, Puskin.) Kalmárok, szatócsok, boltosok Családias üzletemberek, akik ismerik vevőiket, alkalmilag hiteleznek is nekik A Hoffmann-féle csemegeüzlet a Korona díszhelyén KM-archív Margócsy József A múlt század közepétől úgynevezett vegyeskereskedők elégítik ki a lakosok háztartási-konyhai igényeit. Boltjuk általában utcasarkokon, az országutak és a bekötőutak találkozásánál találhatók. Családias üzletemberek, akik ismerik vevőiket, alkalmilag hiteleznek is nekik. Helyiségük afféle társadalmi találkozóhely, főleg az asz- szonyoknak (mint ahogy a túlsó sarki kocsma a férfiaknak), ahol háztartási tapasztalatokat és pletykákat lehet cserélni. Kis tételekben kapható itt minden, ami a ház körül szükséges. Tulajdonosa vegyeskereskedő, szatócs, éppenséggel kurta kalmár (aki kicsinyben kalmárkodik). Van itt só és gyufa, ostomyél és gálickő, Franck kávé és sósbor- szesz, petróleum, kocsikenőcs és gatyamadzag. Szentjánoskenyér Ilyen volt — a sok hasonló között — a Debreceni utca és a Hat- zel tér sarkán működött Babicz József (1879-1960) fűszer és vegyeskereskedése: a ránk maradt képen látható kidekorált bejárat magától beszél. Babicz már ebben a házban született, édesapja szűcsmester, a fiú 1906-ban kap engedélyt kereskedésének a kigyakorlására. Tekintélyes ember: nemcsak a városi képviselő-testületnek, hanem a megyei közgyűlésnek is tagja. 1924-ben egyesületbe szervezi szakmatársait, a Kossuth u. 30. sz. alatt volt a székházuk, Babicz az elnökük. Két díszelnököt is választottak: a Kossuth téren népszerű boltos Kiss Károlyt és Hoffmann Mihályt. Ők már nem maradtak meg a vegyes kereskedésnél, hanem szakosodtak: szűkebb körben árulták az élelmiszereket, a finomságokat: fügét, datolyát, szentjánoskenyeret, kandírozott gyümölcsöt, már nemcsak citromot, de narancsot is. Finom hentesárut, pörkölt kávét, édesített és égetett szeszes italokat eredeti palackozásban. Ez az az idő, amikor más kereskedések is szakosodnak: rövid- és méteráruk, illatszerek, divatcikkek külön boltjai jelennek meg. Fényes portálé A képen is látható Hoffmann- féle csemegeüzlet a Korona épületében díszhelyen, a bálterem nagy ablakai, a mai Casino alatt nyüt meg, széles-fényes portáléval. A céget alapító első Hoffmann 1860-ban jött városunkba: tiszteletre méltó szabadságharcos múlttal. 49 tavaszára már őrmester, majd a nagysallói győzelmes csatában, Görgei katonájaként állt helyt derekasan: ekkor hadnaggyá léptették elő. Először a mai megyei könyvtár helyén kereskedett, majd a múlt század végétől szolgálta a várost a Korona új épületében. Nemsokára fia, Mihály vezeti a céget, rá még sokan emlékezhetnek. Hozzá társul a következő generációs Ferenc, aki nemcsak érettségit szerez az evangélikus főgimnáziumban, hanem kereskedelmi akadémiára is járt. Két, egyébként is nagy üzlethelyiség Babicz József vegyeskereskedése a Hatzel téren egybenyitásával alakították ki a kényelmes árusítóteret, modern, de szolid berendezéssel, csillogással, hatalmas árukészlettel a polcokon. Évtizedeken át azonos a kiszolgáló gárda, női szakalkalmazottakkal, a cégnél nevelt személyzettel. Bent mindenki udvarias, előzékeny, azonnal „foglalkoznak” a betérő vevővel, készségesen érdeklődnek: „mivel szolgálhatok”, „mi tetszik” bevezetéssel. (Csak zárójelben, nem is egészen célzás nélkül: nem pedig unott hányivetiséggel: „tessék kérni”, ami azt is jelenti, hogy akár szóban is előterjesztheti a vevő alázatos kérelmét...) Visszatért a vásárló Egy ilyen kereskedő boltjába szívesen visszatért a vásárló, mert érezhette, hogy őt megbecsülik, fontosnak tartják. Ez is egyik titka annak, hogy több generáción át fennálltak, fennmaradtak és máig is emlegetik a régi nyíregyháziakat itt (a hasonlókat másutt) elérzéke- nyült melegséggel. Melyhez hasonlót kívánok! A KM VENDÉGE Akit nem lehet kiszámolni zásra jutott: ő bíz matamatikus lesz. Ezért újabb három esztendőre, speciális, a számtan rejtelmeiben kalandozó „oskola” nebulója lett. Oly sikeresen ténykedett, hogy válogatottságig vitte. Eképpen utazott is. Méghozzá ‘83 idusán Francia- országba — a matematikai olimpiára. Érem ugyan nem került a tarisznyába, az ösvény azonban nem változott. És Toledo végigment rajta. A csapásirány ‘8< ben Magyaron s z á g r a veze készítő után a debreceni tudományegyetemen pallérozódott. Nem vallott kudarcot. Okleveles diplomásként távozott. Fontos momentum! Eközben, nevezetesen 1988. december 31-én óriási muriban volt része. Mint főszereplő. Ekkor vezette oltárhoz Annát, a baktalórántházi lányt. Majd íziben bólintott a nyíregyházi tanárképző állásajánlatára. Azóta lakott Bak- tán, mostanság Oros az otthona. Felépült a családi fészek, melyben esténként három kis hölgy — Diana, Viktória, Gabriella — zsongja körbe, így éldegél szé- e n , csendben a Tole- d o - f a - míKoncz Tibor Dr. Rodolfo Calixo Toledo Otero. E kecses és becses név tulajdonosa laza ember. Farmerban, a szerkóhoz passzoló pulóverben érzi jól magát. No meg Magyarországon. Ami azért bír hírértékkel, mert a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola matematika tanszékének docense a „Nagy Kék Vízen” túl született. Betájolva Kuba, a napsütötte Havanna a hazája. Az első. A második immáron Pannónia. Persze, anno, 1966. október 14-én a világra rácsodálkozó Rodolfo mit sem sejtett jövőbeni sorsáról. Nem volt ugyan vásott kölyök, ugyanakkor nem kerülte a csínyeket. Akár a haverok, ő is a kosárlabda, mindenekelőtt pedig a baseball bűvöletében élt. Utcán, téren, csak a játék, a játék... Meg az olvasás. S még valami: a strand. Arrafelé a tengeri lubickolás kínálja magát. Már, ha jutott rá idő. Mert a család keményen hajtott. A vülamosmémök apa, a háztartásvezetés mellett hímzéssel szorgoskodó anya majd’ minden nap sötétedésig munkálkodott. A ma már végzett orvos húg, a cseperedő Rodolfoval eközben az iskolapadot koptatta. Ki is járta becsülettel a hat- osztályos elemit, eztán három évig gimnáziumban okították. Mivel az ifjú titán ellenállhatatlan késztetést érzett a továbbtanulás iránt, végső elhatároDr. Rodolfo Calixo Toledo Otero tett. Hogy miért ide? Rém egyszerű: a külhoni választási lehetőségek csak itt, a Kárpát-medencében folytathatta matektanulmányait. Kerek egyéves budapesti előMartyn Péter felvétele lia. S bár Rodolfo nem rágódó típus, a problémák leperegnek róla, olykor elmereng. Vajon mi lehet Kubában? Érthető eme tűnődés, idestova 11 éve nem látta az őshazát! Csupán a telefon maradt. Meg a tetemes számla. Nem olcsó mulatság a múló időt odaát morzsoló szeretteivel tereferélni. Ám Toledo nem panaszkodik. Mi az hogy! Könnyedén veszi a dolgokat. Imádja degeszre enni magát. Gulyásleves, halászlé — bármikor jöhet. Nem titkolja: rengeteget eszik. Ahogy a magyar konyhát, a klímát is sebesen megszokta. Nem volt vele semmi gondja. Egyet viszont nagyon utál. A borotválkozást. No és a házimunkáért sem rajong. Amúgy nem elmászkálós típus. Minek is. Hétközben csak az esti híradó után zuhan haza. Eleget van tehát távol. Ha ráér, a számítógéppel bíbelődik. Netán rockzenét hallgat. Főként a klasszikus bandákat. Nála a Pink Floyd a favorit. A bökkenő csupán annyi: az izgalmat nem bírja. Emígyen például hébe-hóba ruccan ki kézilabdameccsre. Holott a nyíregyházi csapatban két honfitársa, Hernandez és Fis varázsolja a golyóbist. Úgy tudja, hármójukon kívül nincs is más kubai a városban. Vagy csak nem léptek vele kapcsolatba... Toledo szüntelenül képezi magát. Szakkönyveket forgat, cikket ír, matematikai kutatásokat végez. Hálás dr. Varecza Árpád tanszékvezetőnek, s dr. Gát Györgynek, akik egyengetik útját. Mert elpilledni nem lehet. Pénzt kell gyűjteni! A boldogulásért, mindenért. Na igen, jó volna már „átugrani” Kubába is...
