Kelet-Magyarország, 1999. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-01 / 26. szám
1999. február 1., hétfő 7. oldal □ Szobrot szeretnének Szilágyi László, az ötvenhatos forradalom mártírja Gégény- ben született. Nemrég kopjafát állíttatott a falu az emlékparkban. Az önkormányzat tervei között szerepel egy szobor (mellszobor) elkészíttetése. □ Gáz a tanyákon Gégényhez három tanya is tartozik, amelyeket a nagy beruházások — gáz, ivóvízhálózat — nem kerülték el. Az idős emberek szociális gondozását is megoldották: egy kisbusszal rendszeresen felkeresik a tanyákon élőket. □ Óvodabővítés Az idén a legfontosabb beruházás a már szűknek bizonyuló óvoda bővítése, amelyet két ütemben valósítanak meg. A beruházás kivitelezését februárban indítja a Nyírber. Múltidéző Gégény nevének eredetét pontosan nem tudjuk, talán személynév az alapja. Az első írásos okmányok azt bizonyítják, hogy királyi birtok volt, 1282-ben a szabolcsi vár- ispánság része, de IV. László óta több birtokosa volt egyszerre. A tatárjárás utáni okmányokban a falut hol Belgégénynek, Külgégénynek, hol első templomáról Egy- házasgégénynek említik. A Váradi uradaloih felbomlása után több nagy történelmi családnak voltak részbirtokosai, így az Ibrányi, Vay, Petneházy, a Nyakas családnak. Ez utóbbi mára eltűnt a köztudatból, de Gé- gényben egy harang 1696-ból őrzi Nyakas Miklós nevét. Az első templomról 1344-ben azt írják, hogy a szent keresztről nevezték el, kőegyház volt Belgégényben, amelyet egy őshalomra építettek, ugyanakkor Külgégényben Szent Márton volt a templom védőszentje. A Bel- vagy Egyhá- zasgégény temploma — a reformáció óta református — 1904-ig állt (a mait ekkor építették fel). A Tisza gyakran elzárta a falut a külvilágtól, szántója is csökkent időnként, de halban-vadban gazdag természet egy sajátos kereskedést teremtett: a lakosság a természet kincseivel Tassra, Kisvárdára, Sárospatakra is eljutott a vízen keresztül. Viszonylag sok kisnemes élt itt, a természeti gazdálkodás a XVIII. századig fennmaradt. Eredetileg egyutcás falu volt, a múlt század végén indult meg a nagyobb átalakítás. A Tisza szabályozása, a Lónyay- és a Nagyúszó-csatorna megépítésével a mocsaras területek szántókká alakultak, a falu lélekszáma növekedett, 1910-ben már 1500 lakosa van, de a föld eltartó ereje, a paraszti árutermelés alig fejlődött. Tanulni hasznos A tavalyelőtt átadott új gégényi iskolában — amely hat tanteremmel és hat csoport- szobával bővült —, összesen 228 diák tanul 16 osztályban. Soltész Béla igazgató elAktívak a kis elsősök mondta, hogy az idegen nyelvek oktatását igen fontosnak tartják. Gégényben ma németül és oroszul lehet tanulni. Két csoportjukban az első osztálytól tanulnak nyelvet. Bár szép és tágas az új tanintézet, sok eszközt kell még pótolni. Ma még nem tudják tantárgyként oktatni a számítástechnikát, mert csak egy korszerű gépük van. Az idén lesz némi javulás ebben a tekintetben: öt új számítógépre számítanak. Persze, még ez is kevés. A továbbtanulási kedvvel nincs gond, hiszen két-három végzős kivételével — akik Kéken tanulnak szakmát — mindenki gimnáziumban, illetve szakközépiskolában folytatja. Gyarapodik, fejlődik a község Emlékpark a református templom előtt Ritka az a kétezer-egyné- hány lelkes település megyénkben, amelyről elmondható, hogy gyarapszik. Gégény ilyen. Ebben nem kis szerepe van az önkormányzatnak, hiszen a fiatal házasok letelepedését, illetve ittmaradását százezer forintos vissza nem térítendő lakásépítési, -vásárlási támogatással ösztönzik. — Bár állandó forráshiánnyal küszködünk — mondja Tenkely Józsefné polgármester —, a község megtartó erejének növelését minden képviselő fontosnak tartja. Ezt a célt szolgálja a tavalyelőtt átadott új iskola is, ahol úgymond a „forma”, azaz a korszerű épület már megvan a magasabb színvonalú oktatáshoz, már csak „tartalommal” kell megtölteni. Magyarán: a berendezést, az eszköztárat is fel kell újítani, be kell szerezni, ami megint csak pénzbe kerül. — Azt mai napig sajnáljuk, hogy még nincs sportcsarnokunk — teszi hozzá a polgármester asszony. A község lakossága — a látványos fejlődés ellenére — komoly szociális gondokkal küszködik. Ezt jól illusztrálja, hogy a iskolás korú gyerekek 86 százaléka jogosult gyermekvédelmi támogatásra, hogy hétszáz családból 146-an részesülnek jövedelem- pótló támogatásban, s mintegy 25-en kapnak rendszeres segélyt. Sok a csökkent munkaképességű lakos is. Ezért is érintette rendkívül érzékenyen az önkormányzatot, hogy január 31-ével — objektív okok miatt — kénytelen volt felszámolni a rehabilitációs foglalkoztató szövetkezet itteni tevékenységét. A nem túlságosan kedvező földrajzi fekvésű településen — szinte törvényszerű — a munkahelyteremtés a legnehezebb feladat. Ezért is örülnek annak, hogy tavaly nyáron egy tizennyolc főt foglalkoztató varrodát indított itt egy nyíregyházi cég. — A közmunkaprogram, illetve közhasznú foglalkoztatás keretében tavaly több, mint száz munkanélkülinek tudunk ideiglenesen munkát biztosítani — mondja a polgármester asszony. — Ez nagy segítség, de csak átmeneti megoldás. Az idén harminc közhasznú munkás foglalkoztatására nyújtottuk be pályázatot a munkaügyi központnak. Sajnos, közmunkaprogramot még nem hirdettek. Vállalkozik a család Kovács Lajos Kovács Lajos és családja saját erejéből próbál vállalkozóként megélni Gégényben. — Teherfuvarozó voltam, s talán a legnehezebb korszakban, a rendszerváltás előtti években váltottam, lettem vállalkozó — mondja. — Én magam ajaki vagyok, ide nősültem. Apósom — Zakor Dániel — ’56 óta műköves iparos volt, de sajnos infarktust kapott, és ’87-ben én léptem örökébe. A műkövesnek nincs manapság könnyű dolga, mert az anyagárak igen felszöktek, no meg idényjellegű a munka, egyre nehezebb megélni belőle. Az ipart tulajdonképpen a család űzi, hiszen felesége végzi a „papírmunkát”, fia pedig vési a betűket a sírkövekre. Korábban használtruha-nagykereskedésük is volt, azt most szüneteltetik, viszont akkora az igény rá a faluban, hogy fontolgatják: tavasszal újra nyitnak. Kovács Lajosné egyébként egy minivarrodát is szeretne létrehozni, a varrógépeket már meg is vásárolta. Ahogy mondja, nem is annyira a pénz motiválja, hanem maga is szeret varrni, meg az sem mellékes, ha néhány asszonynak tud munkát biztosítani. Ez a tevékenység azonban még eléggé képlékeny állapotban van: megbízható partner és némi támogatás kellene. — Megpróbálunk több lábon állni — mondja Kovács Lajos. — Nem könnyű, hiszen a fizetőképes kereslet meglehetősen behatárolt. A faluban tudják: Kovácsék- hoz lehet vinni daráltatni a tengerit, a keverőgépe pedig folyton vándorol. Bővítést terveznek Márkus Sándorné nyíregyházi cégtulajdonos tavaly nyáron nyitotta meg varrodáját Gégényben, ahol ma tizennyolcán dolgoznak. — Már korábban egy bérmunka révén megismertem ezeket az asszonyokat, tudtam, mire képesek, ezért is beruháztam éppen ebben itt — mondja. — Úgy gondolom, kölcsönösen meg lehetünk egymással elégedve, hiszen az önkormányzat, elsősorban a polgármester asszony, ameny- nyire lehet, támogatja működésünket. Mi pedig munkát biztosítunk a helybelieknek. Női nadrágokat varrnak az ügyes kezű asszonyok belföldi és külföldi piacra. Nem szeretné elkiabálni, de úgy tűnik, újabb megrendelések lesznek, s akkor a második műszakot is beindítják. — Egy biztos — teszi hozzá Márkus Sándorné —, hogy hosszú távra szeretnének Gégényben berendezkedni. Persze, a szándék mellett nem kis szerepe van a „mindenható piacnak” is. Pillanatkép a varrodában N ézze, én itt nőttem fel Gégényben, itt mindenkit ismerek, minden ideköt. Csendes kis falu ez, ami ma inkább előny, mint hátrány, hiszen annyi borzalom történik a világban. Két gyermekem van, az egyik kozmetikusnak tanul, most másodikos, a másik pedig harmadikos gimnazista. Férjem teherfuvarozó, de sajnos lebetegedett. így aztán nem könnyű az élet, én sem tudok eljárni dolgozni, mert nem hagyhatom magára. Azt el kell ismerni, hogy sokat szépült, gyarapodott a falu, de nagyon hiányzik még nekünk egy fogorvos. Szoták Istvánná, fodrász I gaz, mióta munkám nem ide köt, többnyire csak hét végén jövök haza. De szeretek hazajönni, mert itt élnek szüleim, barátaim, barátnőm. Meg itt érzem magam igazán biztonságban. Szerintem Gégényben a legjobb a közbiztonság a megyében. A városi ember biztos unalmasnak találja a csendes falut, de éppen ezt szeretem benne. Más kérdés: alakulhat úgy az életünk, hogy a kötelesség, munka elszólítja az embert. De én akkor is gégényi maradok, ha történetesen Debrecenben vagy máshol fogok élni később, ha megnősülök. Sipos Attila, hivatásos katona Ú gy élünk itt, mint egy nagy családban, ismerem a falu minden örömét, gond- ját-baját. Itt születtem, máshol el sem tudnám képzelni az életemet. Azt nehezen lehetne vitatni, hogy a község sokat fejlődött az utóbbi években, sokat javult az ellátás, a szolgáltatás. Persze vannak még hiányosságok, problémák, mint például a belvíz. Ahol én lakom, sok háznak megrepedezett a fala. Vagy itt van a szemétszállítás. Nemcsak az én vélemény az, hogy jobb lenne, ha nem átalánydíjat fizetnénk, hanem a tényleges mennyiség alapján. Lukács Sándorné, nyugdíjas A fiatalok általában elmennek, de legalábbis elvágyakoznak szülőfalujukból. Hát én nem így vagyok ezzel, nem szeretnék városban lakni. Bajorhegyre mentem férjhez, de itt építkezünk, Gégényben. Azt szeretném, ha két kisfiam itt járna iskolába. Az jó még ebben a faluban, hogy az emberek segítőkészek, megértőek, s ezt tapasztaltam a falu vezetése részéről is. Az is fontos a mai világban, hogy kifogástalan itt a köz- biztonság. Ha több munkahely lenne, meg jobb sportolási, szórakozási lehetőség, egy fiatal sem vágyakozna el innen. Pázmán Lászlóné, varrónő Csatornáznak A legköltségesebb, de a magas talajvízszint miatt egyre sürgetőbb Gégényben a szennyvízcsatorna-beruházás megvalósítása. Ehhez tavaly már nyertek 344,1 millió forint céltámogatást. Csakhogy a csatornahálózat kiépítése — amelyet Pátrohával közösen valósítanak majd meg — közel egymilliárd forintba kerül. A demecseri szennyvíz- tisztítóra csatlakoznak rá (összesen hét település), melynek gégényi részköltsége hárommillió forint. A beruházás azonban csak akkor valósítható meg, ha további pályázati pénzeket nyernek a vízügyi, a decentralizált környezetvédelmi, valamint a területfejlesztési alaptól. Ha mindez „bejön”, még akkor is 50 millió forint saját erőt kell előteremteni. A lakosság teherbíró-képessége nemigen teszi lehetővé, hogy hozzájárulást kérjenek, ezért hitel felvételét fontolgatja az önkormányzat. Az oldalt irta, a fényképeket készítette Györke László. y GÉGÉNY ÚJDONSÁGAI _________
