Kelet-Magyarország, 1999. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-25 / 47. szám

1999. február 25., csütörtök Kdét# HÁTTÉR 3. oldat NÉZŐPONT Katasztrófa után Györke László A kormány jövő heti ülésén szigorítani fogja a közúti személyszállítás szabályait. Magyarán: 2000. január 1-jétől tizennyolc évesnél idősebb autóbuszok nem hagyhat­ják el az országot, s nem nyolc- hanem hatéves koruktól kell úgynevezett megbon­tásos vizsgálaton félévenként átesniük. Ez ugyan nem garancia arra, hogy többé nem lesz buszbaleset, de legalább „intézkedés történik". Nem nehéz kitalálni, hogy a szigorítás az ausztriai buszkatasztrófa miatt vált fontossá és sürgőssé. Mert ugye, általában akkor in­tézkednek akiknek ehhez jogkörük van, amikor a katasztrófa bekövetkezett. S még lehet sorolni a példákat. A települések belterületén a hóhelyzetet az önkormányzatoknak kellett, kell megol­daniuk. A kistelepülések többségének pénz­ügyi helyzetét ez alaposan megingatta. Ma­gyarán: kiürül a kasszájuk. A további véde­kezés — hisz igen nagy a belvízveszély — újabb összegeket emészt majd fel. A legfris­sebb értesüléseink szerint az önkormányza­tok az első (hó)forduló után benyújtott számláit még nem egyenlítette ki a közpon­ti költségvetés. A helyzet pedig kezd kriti­kussá válni, hiszen a működéstől kénytele­nek elvenni a pénzt — hirtelen mihez is nyúljanak, hiszen a hó esett, most meg emelkedik a vízszint —, aminek egyenes kö­vetkezménye: nem tudnak majd bért fizetni az önkormányzati intézmények dolgozói­nak. Ez is egyfajta katasztrófahelyzet, ami napról napra kritikusabbá válhat. A közlekedési tárcánál a minap bejelen­tették: nem lesz elég pénz az utak rendbe­hozásához. Márpedig az utakat alaposan tönkretette a tél. Ki tudja, a kátyúk, gödrök miatt hány közlekedési baleset lesz? Ha majd sokkolja az országot egy esetleges tö­megszerencsétlenség egy mélyebb gödör miatt, akkor majd lesz útjavításra pénz? Jégcsapok Házastársi kapcsolat Ferter János karikatúrája HÍREK □ Mezőgazdaság A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára, Tamás Károly a mezőgazdaság aktuális kérdéseiről tart tájékoztatót február 25-én 10.30-tól Nyírbátorban a Polgármes­teri Hivatal házasságkötő termében. □ Fogadóéra Raska István alezredes, a fe­hérgyarmati rendőrkapitányság vezetője február 26-án 10-től 12 óráig fogadóórát tart hivatali helyiségében. □ lserlohn-Nyíregyháza A Német Fó­rum kiállítást rendez Nyíregyházán a Tudo­mány és Technika Házában „Német partner- kapcsolatok 10 éve, Nyíregyháza-lserlohn" címmel, amelyet holnap, február 26-án 15 órakor nyitnak meg. VITA Megyék helyett régiók? Felkeszultseg es stratégia Helyzet van. A következő néhány év a Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei polgárok szempontjából döntő idő­szak lesz. Most fog eldőlni, hogy a 2005-öt követő évtizedek során megala­pozott reményeink szerint már az Európai Unió tagjaként töltött évtizedekben a térség milyen fej­lődési pályára állhat, milyen lesz tőkefelszívó képessége, hogyan fog tudni profitálni az Európai Unió — no és a NATO — perem­vidékének lehetőségeiből, adott­ságaiból. Más időket élünk Akik a rendszerváltás óta eltelt közel egy évtizedben számtalan helyzetben és alkalommal vet­tünk részt területfejlesztési, re­gionális politikáról szóló orszá­gos rendezvényen, 'mindannyian megélhettük, hogy „Szabolcs” megítélése eléggé ellentmondá­sos. Irigységgel vegyes elismerés volt a jellemző. Irigység azért, mert a területfejlesztéshez kap­csolódó jogcímeken kapott pén­zek elosztásánál a megye min­dig kiemelkedően jól szerepelt (miközben az „egyéb kormány­zati pénzek” elosztásánál ez a statisztika már nem mindig volt rózsaszínű), s ugyanebben a megyében, különösen a megye- székhelyen, Nyíregyházán járva mindenki elismerően szólt ar­ról a dinamikus fejlődésről, amelyről az idelátogató képet kaphat. Ugyanekkor észre kell venni, hogy az idők és a körülmények megváltoztak. Ez a változás dön­tően két szempontból írható le. Egyrészről az elmúlt időszak­ban a mi relatíve jó szervezett­ségünk, ügyes érdekkijáró tak­tikánk (ebben az MDF-kor- mány idején, de az MSZP-idő- szakban is voltak szép számmal sikerek és pozitív példák) jófor­mán légüres térben haladt előre —- nem vagy alig voltak verseny­társak. A hagyományosan erős borso­di lobbyn kívül a többi térség nem volt igazán jól szervezett, nem tudott erőt és jó projekteket mutató politikát felvonultatni, így a „szabolcsiak” (a más ré­giókban élők ide sorolták a szat­mári és beregi vidéket is) a „va­kok között félszemű a király” mintájára nem túl nagy erővel is sikeresek tudtak lenni. Ma azon­ban már más időket élünk. Az uniós felzárkóztatási alapok, mint a mágnes, vonzották ma­gukhoz az ország különböző kis- és nagytérségeinek kezdeménye­ző erőit, gondolatait. A verseny­ben pedig az nyer, az kerül elő­rébb, aki felkészültebb, jobb tak­tikát és stratégiát választ. Másrészről a verseny megvál­tozott keretek között folyik majd, hiszen eddig a megyékről, ezt követően pedig valószínűleg a régiókról szól majd a történet. Az új játékszabályok, az új felté­telek pedig könnyen átrendezhe­tik majd az eredményjelző táb­lán mutatott eredményeket, a pozíciókat a külső forrásokért vívott versenyt. Lobbyzásunk stílusa Ebben a megváltozott helyzetben először is változtatni kell a lob­byzás stílusán. Hangsúlyoznunk kell az eredményeinket, a köz­ponti kormányzat irányába az eddig támogatásaik jó hasznosu­lását, s kézzelfogható eredmé­nyeit. A nem kormányzati forrá­sok (a zöldmezős beruházások) esetén pozitív értékeinket: a ha- tármentiséget, a kereskedelmi- és vásárvárosi központi szere­pet, a kreatív, dinamikus szelle­miséget szükséges említenünk. Látni kell ugyanakkor, hogy már nem mi diktáljuk a tempót és a feltételeket. Meggyőződésem szerint — és eben teljesen egyetértek dr. Zilahi Józseffel — a megye szempontjából az önálló régió, a burgenlandi státusz len­ne a leggyümölcsözőbb és legin­kább kívánatos pozíció. Ám lát­ni kell, hogy ennek a verziónak a realitása igencsak kérdéses. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy ez a cél teljességgel illuzó­rikus, de ugyanakkor félrevezető és káros is lenne pusztán ezzel az egy alternatívával kalkulálni, s mindent erre építeni. Nagyobb a realitása, ám nem hull magától az ölünkbe a megosztott funkció­jú régióközpont lehetősége, amelyben Nyíregyháza is bizo­nyos területeken az egész (nagy)régió központja lehetne: pl. foglalkoztatáspolitikában, a vásárvárosi-kereskedelmi. terüle­ten, a fogyatékosok intézmény- rendszere tekintetében. Ennek megvalósítása is rendkívüli fela­dat, s csak a megye egeszenek összefogásával lehetséges. Együtt kell kitalálnunk a pozití­vumainkat, múltunkból és jövő­beli érdekeinkből leképezve, s majd együtt kell okosan, taktiku­san, ügyesen a megye szempont­jából a legjobb helyzetet kicsi­karnunk, kiharcolnunk. Ebben a kérdésben bírom a debreceni polgármester ígéretét: összefo­gást és együttműködést mégpe­dig csakis partneri, mellérendelt helyzetben. A „burgenlandi" megoldás Összefoglalásképpen hangsú­lyozni szeretném, hogy szemé­lyesen támogatom a „burgenlan­di” megoldást, ám mindenkép­pen szeretném elkerülni a „két szék közül a földre koppanás” szerintem nem lebecsülendő ve­szélyét. Ezekben a kérdésekben együttműködést ajánlok minden­kinek: legyen az fideszes, kisgaz­da vagy akár szocialista politi­kus. Nagy a tét. Túl nagy ahhoz, hogy ne a legnagyobb körülte­kintéssel járjunk el! Mádi László országgyűlési képviselő MEGKÉRDEZTÜK: MENNYIBE KERÜLT A HOSSZÚ TÉL? N ovember végén már téli volt az időjárás, a leesett hó sokáig kitartott. A febru­árban ránk zúdult „lavi­na” pedig egyenesen ka­tasztrófaként hatott. A biztosítóhoz már tömege­sen érkeznek a bejelenté­sek, főként a házak tető­zete sínylette meg a tö­mérdek havat. A társas­házunknál és idős szüle­im portáján egyaránt volt takarítanivaló. Mennyibe került a tél? Több fűtésbe és két hóla­pátba. Fenyvesvölgyi Ferenc, biztosítási kárszakértő B ár még nincsenek adataink, a tél sokba került. Január 4-8. kö­zött a sztrájk bénította meg a vasúti közleke­dést, február 10-től 16-áig az ítéletidő. Mindkét ese­mény jelentősen csök­kentette üzleti eredmé­nyeinket. Ami szeren­csésnek mondható: az utasok közül, s a szemé­lyi állományból sem szenvedett senki balese­tet. Előbbieknek megér­tésükért, munkatársaim­nak helytállásukért jár köszönet. Smid János, nyíregyházi állomásfőnök I ntézményi szinten sok volt a váratlan fel­adat: legelőbb az influen­za okozott gondot, majd a hó folyamatos ta­karítása, a részleges be­zárás, az ügyelet, étkezte­tés megszervezése, a gye­rekek mozgáslehetőségé­nek biztosítása volt so­ron. A Tünde utcai tagó­vodánk csatornája lesza­kadt, míg itt a lapos tető­ről is el kellett távolítani a havat. A fűtési költsé­gek alaposan megnöve­kedtek. Sápiné Lecza Ildikó, vezető óvónő, (17. sz. óvoda) Kérdezett és fényképezett: Lefler György A nyíregyházi és a má­tészalkai tanpályánk megtisztításáról most ér­kezett meg a számla: csu­pán ez 400 ezer forintba került. Az oktatóink, 10-12 napi szünet után, most kedden kezdtek el dolgozni. Elmaradt ki­lenc elméleti foglalkozás is, valamint a tervezett tanfolyamaink is három hetet csúsznak. Ez mind árbevétel-kiesést jelent. Az utakon ugyanakkor sokan morgolódnak, ha oktatóautót látnak. Maráz Vince, ügyvezető igazgató (Partner) T alán legjobban a fűtési költség mu­tatja a hosszúra nyúlt, kemény telet. Havonta úgy két-három ezerrel megnyomta a számlát. A gyerekek betegek voltak, az egyhetes kúra mintegy 6-8 ezer forintba került. A hó- taposók beszerzése sem olcsó mulatság: egy pár 5 ezer forint. Az au­tót téli gumikkal láttam el, aminek darabja 9 ezer forint volt. A benzin árá­ról pedig ne is beszél­jünk! Tóth Károly, taxis Kelet kapuja — Záhony Elek Emii felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents