Kelet-Magyarország, 1999. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-20 / 43. szám
1999. február 20., szombat lelet# HÉTVÉGE 9. oldal KM-TÁRLAT Bíró Lajos szobrai A megye- és országszerte ismert, Mátészalkán élő, dolgozó müvészházaspár, Bíró Lajos és Sirpa Ihanus közös tárlatát a magyar kultúra napján nyitották meg a szálkái városi művelődési központ galériájában. A mintegy félszáz alkotást felvonultató kollekcióban megtalálhatjuk a feleség nonfiguratív papírkompozícióit csakúgy, mint a férj klasszikus kivitelezésű, histori- záló hangulatú szobrait. Szemelvényeinket ez utóbbi „csoportból" választottuk. A képzőművész-pár — mint megtudtuk — ez év tavaszán a hollandiai Zevenar városában lép kvalitásos műveivel a közönség elé. Bíró Lajos: Szerelmespár Bíró Lajos: Szent László király Elek Emil felvételei MÚZSA Heinrich Heine verse Szép bölcsője kínjaimnak... Szép bölcsője kínjaimnak, szép sír, mely nyugtom feded, szép város, halld búcsúszómat, el kell válnunk, ég veled! Áldjon ég, te szent küszöb, hol kedvesemnek lába lép, s hol először láttam egykor, szentséges hely, áldjon ég! Szívem szép úrnője, bárcsak ne láttalak volna meg! Akkor nem törné a bánat, nem gyötörné telkemet. Én szerelmet sose kértem, szívet nem kívánt szívem, édes lényed közelében vágyott élni csöndesen. Ámde nem tűrsz, útra hajszol zordon ajkad, s elmegyek, sebzett szívem csupa jajszó, s úgy emészt az őrület. Vándorbotra gömyedezve megtört testem vonszolom, míg fáradt főm egyszer, messze, elfedi hűs sírhalom. Szabó Magda fordítása A vasgyár története és utcája Nyíregyházán 110 éve indult a gépgyártás, a vasöntés, saját villanyárammal Margócsv József A város képviselő-testülete 1889- ben tárgyalta azt a kérvényt, amelyben Göbl Ferenc és Wág- ner András mecenzéfi hámorkovácsok engedélyt kémek, hogy a vasúti temetővel szemben, a Ble- uer-féle szántóföldeken vasöntödét és gépműhelyt építhessenek és működtessenek. Néhány év múlva már a vasgyári út elnevezés általánossá vált, ahol majd az Irsai-féle vasgyár működik. Manapság ez a nagykörút egyik szakasza; a konzervgyárral szemben állt utolsó épülete, az is eltűnt, hogy helyet adjon a benzinkútnak. Városunk történetéből tudható, hogy a legelső géppel-vassal foglalkozó üzemünk azonban nem itt, hanem a Szarvas utca elején keletkezett. Ezt a nyíregyházi születésű Májerszky Barnabás (1851-1916) alapította 1882-ben. Később már önálló telephelyre vágyott, ezért a mai Széchenyi-Szabolcs-Malom utca közötti telkeket apránként felvásárolta: 1891-től már itt működik. Lakása, irodája a Széchenyi u. 15. sz. a. állt, ahol most a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet székháza látható. Májerszky kezdettől fogva olajgyártási gépek, víznyomásos sajtók tervezésével, gyártásával foglalkozott, munkagépeit saját fejlesztésű villanyárammal működtette. Gyártmányai kapósak a régi Magyarország távoli vidékein is. Az 1896. évi országos millenniumi kiállításon ő képviseli a megye iparát és egyetlenként kapott a szabolcsi kiállítók közül „millenniumi nagy érmet”, elismerésül az általa gyártott acél- szerkezetű hidraulikus olajsajtóért. Sőt kilenc alkalmazottját egyenként tüntették ki a „közreműködők érmével”: Gráf János művezetőt, Albert Imre, Májerszky elegáns, cégjelzéses levélpapírja a kitüntetések ábrázolásával KM-reprodukciók Balogh Imre, Barta András, Kazinczy Gábor lakatosokat, Huszti Pál, Maximovits Gyula kovácsokat, Kerekes Kálmán esztergályost és Schönberger Antal fémöntőt. Eleinte még csak 10-15 munkással dolgozott, majd átlagosan 50 körüli létszámmal gyárának haláláig köztiszteletben álló tényleges vezetője. 1921-ben közkereseti társasággá alakult a gyár, megtartva alapítójának nevét. Mauritz Ottó és Márton Gyula társtulajdonosok autóvillamossággal, szereléssel, gépkocsik eladásával is foglalkoztak. Ahogy Májerszky az egyetlen gépgyártó, úgy a Vasgyár utcai öntöde is sokáig egyetlen a megyében. A kisvárdai Vulkán majd 1921-ben indul. — A már említett két mecenzéfi alapító 1899-ben eladta üzemét a gölnic- bányai Oberländer testvéreknek. Károly hamarosan kivált, Gusztáv (1860-1958) pedig Irsaira válAz Irsai gyárból való — nagyon elhanyagolt — Jósa-kút, a tanárképző főiskola sarkán toztatta nevét. Majd felnőtt fiát, Rezsőt (1894-1950) társként vette maga mellé s így dolgoztak az államosításig. E század elejére esik á gyár megna- gyobbítása. Király Sándor építész a műhelyek mellett 1905-ben három munkáslakást is épít, az öntvényekhez felhasznált vasmennyiség a kétszeresére, a munkáslétszám hasonló mértékben 30-ról 60-ra emelkedett. Kezdettől szerződés szerint látta el a várost utca, házszám és útjelző táblákkal. Ezeket sok házon még ma is láthatjuk. Ennek az évtizednek elején ezeket rekonstruálta az önkormányzat, de már a kisvárdaiak előállításában. Főleg teljes mélyfúrású kutakkal biztosították az egészséges ivóvizet a környéken. 60-70 évesek azok a szivattyús (pum- pás) kutak, amelyeket közönségesen pompás kutaknak hívtak. Ennek a nyelvi áthallásnak emléke: az orosi úti iskola előtti kútról nevezték ezt az elemit pompáskúti iskolának, egy lépéssel később már Pompás úti iskola címen szerepelt a nyilvántartásokban a merőlegesen kezdődő, ma már kiszélesedett Pompás út sarkán. A KM VENDÉGE A kitüntetett pedagógus M. Magyar László Nincs nagyobb boldogság, mint megtanítani valakit arra, amit nem tud. Ezt a Móricz-idézetet vallja a magáénak Kiss Endréné, a tiszadadai általános iskola tanára is, aki immár 36 éve magyaráz lelkesen a katedrán nap mint nap kisebb és nagyobb diákjainak. Az elmúlt évtizedek lelkiismeretes és áldozatkész munkáját kormányzati szinten is elismerték, ugyanis Mária néni a magyar kultúra napja alkalmából a Németh László-díjat vehette át a közelmúltban Budapesten Pokorni Zoltán minisztertől. Tiszalökön született, az általános és a középiskolai tanulmányait is ott végezte el. Az érettségit követően — 1960-ban — Nyíregyházára jelentkezett a felsőfokú tanítóképző intézetbe. — A családunkban korábban senki sem volt pedagógus — emlékezik vissza azokra az évekre Mária néni. — Az ötletet az adta, hogy a már egy éve működő felsőfokú tanítóképzőből fiatal tanárok jöttek ki agitálni a gimnáziumba. Az általuk elmondottak kedvet ébresztettek bennem a pedagógus hivatás iránt, így jelentkeztem a főiskolára. • Három évvel később a friss tanító szakos diplomával Tisza- dadán kezdett el tanítani. Kilenc évig foglalkozott a legkisebbekkel, közben pedig elvégezte a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán a magyar szakot is. Azt követően a magyar nyelvet és irodalmat tanította a negyedikesektől a nyolcadikosokig nyugdíjaztatásáig, 1997-ig. A katedrának azonban akkor sem fordított hátat, ugyanis kérték, maradjon még egy-két évet. Mária néni igent mondott, s maradt, bár már nem sokáig: a mostani tanév végén végleg búcsút int a diákoknak, a táblának, a krétának. Fájó szívvel teszi majd mindezt, hiszen nagyon sok szép élményt, emléket köszönhet a tanulóknak. Szinte felsorolni is lehetetlen, milyen sok sikert értek el megyei és orszá gos versenyeken a tanítványai. A Körösi Csorna Sándor-emlékversenyen 1984-ben 1200 csapatból 12 jutott az országos döntőbe, s ott a tiszadadai gyermekek ötödikek lettek. Gödöllőn 1996-ban a Petőfi versenyen diákjai megnyerték az országos döntőt. A tehetséggondozásra is nagy figyelmet fordított, meseíró, mesemondó versenyeken szintén termett babér növendékei számára. — A középszerűséget soha nem szerettem, illetve nem szeretem. A tanítványokat is mindig arra ösztönöztem, a legjobbra törekedjenek, mindent hozzanak ki magukból, amire képesek, legyen egyikőjük sem a Kiss Endréné Balázs Attila felvétele szürkék hegedűse. A megszerzett főiskolai, egyetemi diplomák jelzik, hogy a mi kis községünkben is voltak és vannak tehetséges gyermekek, csak fel kell rájuk figyelni. Ebben példamutató szerepet játszott iskolánk valamennyi pedagógusa. Az iskolavezetésnek, a kollégáknak én is köszönettel tartozom, hogy idáig eljuthattam. A pályakezdéskor albérletben lakott Tiszadadán, majd később szolgálati férőhelyet kapott. Mikor férjhez ment 1969- ben, szolgálati lakáshoz jutottak, aztán a pedagóguskölcsön segítségével önálló családi házat építettek. Három fiúnak adott életet, akikre nagyon büszke: László ügyvédjelölt Budapesten, a matematika-német szakos Szabolcs jelenleg menedzser a fővárosban, Árpád pedig Miskolcon joghallgató. — Sokat köszönhetek a férjemnek, aki szakoktató volt nyugdíjaztatásáig a tiszavasvá- ri 115. Sz. Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben. Ő foglalkozott a fiainkkal, amíg tanultam, vagy amikor a tanítványaimat készítettem fel a versenyekre. Fiatal koromban a Tisza jelentette a pihenést, a kikapcsolódást. Szinte az egész nyarat a partján töltöttük a fiaimmal, nagyon sokat kirándultunk. — Most már leginkább az olvasás jelenti a szórakozást. Gyakran olvasgatom kedvenc költőim, Babits Mihály, Ady Endre, Arany János, Radnóti Mihály verseit, ám a legkedvesebb mindig az, akit éppen tanítok. A nyugdíjasévekben ismét a családnak szeretnék élni, nagyon várom már az unokák megszületését.
