Kelet-Magyarország, 1999. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-20 / 43. szám
1999. február 20., szombat Keleti* HÉTVÉGE 8. oldal A birkózó patikus Lefler György A tiszadadai patikus, Gedeon Árpád roppant sokoldalú ember: a gyógyszerészi munkája mellett két cikluson át volt polgármester, ezenkívül máig a megyei gyógyszerészkamara elnöke. S amiről még Dadán is kevesen tudnak: egykor kiváló birkózó volt. Nemhogy számát, de pontosan még a helyét sem tudta Gedeon Árpád az évtizedekkel ezelőtti sport múltját fémjelző éremgyűjteményének. A keresés végül is sikerre vezetett, s a gardróbszekrény rejtekéből előkerült a 38 érem. Mindegyike egy-egy emléket fényesít, ha végigsimít rajtuk a kéz. Megdolgozott, kiérdemelt, sóragyogá- sú érmek ezek, s talán már nem is bánja a Gedeon Árpád gazdájuk, hogy az újságíró kedvéért át kellett kutatni a lakást értük. A most 56 éves gyógyszerész patikusfamíliából származik. Édesapja a családdal 1946-ban Budapestről költözött Rabára, majd 1951-ben telepedett le Tiszadadán. Ő volt a falu első gyógyszerésze. Árpád a fővárosban született, s a tiszadadai általános iskola után a középiskolát már Budapesten, az Eötvös gimnáziumban végezte. A diákévek alatt kedvelte meg a birkózást, majd e sportágat már versenyszerűen űzve, a Ferencváros színeiben állt oly sokszor szőnyegre. A számtalan országos bajnoki arany, ezüst, bronz medáliák mellett a gyűjteményében ott található a Magyar Bajnokság aranya, amelyet 1960-ban kötöttfogásban érdemelt ki a 62 kilogrammosok súlycsoportjában. Az egyéni mellett abban az évben hasonló érmet sikerült begyűjtenie a csapattal is, majd egy évre rá — egyéniben — az ezüstöt szerezte meg. A sport szépségeit az 1963-ban bekövetkezett sérülése egy csapásra sötétre festette. A következmény: két komoly műtét, máig rakon- cátlankodó térd, és harag a világgal! Az első az érmek sorában a szerző felvételei Szerencsére, figyelemterelő feladat akadt bőven, hiszen mindeközben már az orvosi egyetemre járt, gyógyszerésznek tanult. Csoporttársként itt ismerkedett meg a feleségével, Timári Annával, aki az Elektromos vívónője volt. A kapcsolatukban a sport szeretete jelentette a pluszt. Tiszadadát mindketten megszerették, az itteni emberek, a víz közelsége, a természetes környezet miatt. 1967-től élnek itt, s noha gyakorta felruccannak Budapestre rokonlátogatás elmén, mindig derűs ked-v vű a visszaút. Az idén már több idő jut a tiszai kenuzásra, úszásra, merthogy — polgármesterként a két sikeres ciklus után, az ősszel — már nem indult az ön- kormányzati választáson. Megért a pihenésre, mondja. Marad: patikusnak a saját patikájában, a megyei gyógyszerészkamara elnökének, és Tiszadadának. Nemcsak a sportban teljesített: számos elismerése mellett a szakma Kiváló Gyógyszerész kitüntetéssel ismerte el tevékenységét, a falu pedig megszépült arcával, s a szeretetével. A szabolcsi patikaprivatizációt példaértékűnek tartják ma is. Ebben — Kovács Bertalannal és Oláh Ti- borúéval együtt, Gedeon Árpádnak is fontos szerepe volt. — Neki nem fájhat a feje, mondhatnánk, ha ő maga rest lenne egy pirulára, a szintén gyógyszerész felesége, a lánya, Anna, s a nővére csak kisegítenék. A fiuk, Árpád fogtechnikus, Tamás fogorvos, János pedig — talán nem hiszik, de most másodéves gyógyszerészhallgató. Ránk savanyodott a válság Csődveszély fenyegeti a megye konzerviparát Elek Emii felvételei Galambos Béla Ha tetemes eladatlan készleteikre gondolnak, nyomban savanyú lesz a hazai kon- zervgyártók arca. Raktáraik ugyanis dugig vannak. Főként savanyúsággal. Azokkal az uborka-, paprika-, csalamádé-konzervekkel, amelyeknek tartalmát magyar gazdák termelték meg, legnagyobb vevője pedig Oroszország volt. Egészen tavaly nyár végéig, amikor összeomlott az orosz gazdaság, s azóta nem tudnak fizetni ezekért a nem éppen alapvető élelmiszerekért. Az eddig történtek is óriási gondot jelentenek a feldolgozóiparnak, s a megsegítésükre felkért kormányzatnak, ám az igazán nagy baj még csak eztán várható. A „savanyúság-krah” hullámai ugyanis idén minden valószínűség szerint elérik a hazai alapanyag-termelést, s csupán megyénkben zöldségtermelők ezrei maradhatnak jövedelem nélkül. A tavalyi szezon második felében jelentkezett a válság, amikor a feldolgozó vállalatok már nem tudtak egyik napról a másikra kivonulni a nyersanyagpiacról. Azokban a napokban a szükséges segédanyagok már vagy náluk voltak, vagy megigényelték azokat a különböző gyártóktól. Mindegyik üzem próbálta ugyan szűkíteni a szeptemberi-októberi termelését, ám ezt jelentős mértékben nem tehették meg a szerződésekkel kijelölt kényszer- pálya miatt. Lényegében tehát a konzervipart sújtották a többlet árukészlet plusz költségei, miközben a Hátrányban A február elején Nyíregyházán tárgyaló konzerv- gyártók szövetsége arra a véleményre jutott, hogy állami beavatkozás nélkül a savanyúságproblémát egyedül képtelen megoldani a feldolgozóipar. Ezeknek a termékféleségeknek tovább kellene növelni a piacra jutási támogatását, s kormányszintű tárgyaláson el kellene érni, hogy orosz áruszállítás ellentételezéseként legyenek értékesíthetők. így megszűnne versenyhátrányunk az árucserét már megvalósító lengyelekhez, bolgárokhoz képest. Bizonyos vámmentességet is kellene kérni termékeinkre, mivel például a 720 grammos uborkának a magyar eladási árára most rárakódik még 15-18 cent vám-, és adminisztrációs költség, ami jelentősen növeli az oroszországi fogyasztói árát. korábbi piaci árak 25 százalékkal csökkentek minden piacon. Csapdába kerültek a feldolgozó vállalatok. Persze nem minden konzervipari termék jutott a savanyúságok sanyarú sorsára. Megoldódott például a gyümölcsből készült termékek sorsa, amelyek iránt bármelyik piacon van kereslet. Újra emelkedett a csemege kukorica, a borsókonzervek és egyes paradicsomtermékek eladása is. Igen nagy probléma van viszont az uborka és a vegyes savanyúságok, illetve a különféle ecetes paprikák, továbbá lecsófélék értékesítésével. Hatalmas készletállománnyal rendelkeznek a gyárak országszerte ezekből a „problémás” termékekből. A különféle uborkakonzervekből most sokkal nagyobb a hazai készlet, mint a válságot megelőzően az egész, 25-26 millió darabos orosz forgalom volt. Ugyanakkor, mint hírlik, Oroszország távolabbi régióiban üresek a boltok polcai. Viszont a pénzügyi feltételeket nemigen tudják az orosz kereskedelmi partnerek megteremteni. Ami még tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az államilag 50 százalékkal garantált — december elején gyógyírnak szánt — hitelforráshoz sem jutottak hozzá a kis konzervüzemek. Miként a közepes méretűekkel egybehangzóan panaszolják: a bankok ezt sem kezelték megfelelő hozzáállással, így a siralmas gazdasági feltételeik tovább romlottak. A szabolcs-szatmár-beregi üzemek közül egy kivételével senki nem kapta meg ezt a hitelt. Továbbra is nehezen tudnak a termelőikkel, szállítóikkal és a közüzemekkel szemben fennálló fizetési kötelezettségeiknek eleget tenni. Egyik lukból a másikba dugdosgatják a kis pénzeiket. A pénzügyi gondok első súlyos következményét a konzervgyárak és háttériparuk — fém-, üveg-, papír-, cukoripar — dolgozóinak kellett viselniük, akik országosan 10-12 ezer fővel gyarapították a munkanélküliek táborát. Ennek fele állandó, fele pedig időszaki munkás. A konzerveseknek beszállító sajószentpéteri üveggyárat bezárták, s onnan 500 embert bocsátottak el. Megyénk is jócskán kivette a részét ebből: 5-6 ezer munkás vesztette el itt munkahelyét. Csak az EKO Kft.-nek 600 — 250 állandó és 350 szezoni — munkástól kellett megválni. Egy másik nagy megyei cégnél 800 időszaki munkást engedtek el, a tizenkét további kis konzervüzemtől összesen 3500-4000 főnek kellett távoznia. Csődveszély közeli tehát a helyzet a megye konzerviparában. A baj azonban nem jár egyedül, s félő, hogy a válságnak beláthatatlan következményei lesznek az idei nyersanyagtermelésre. Egyetlen konzervipari vállalat sem köt paprikára, uborkára, paradicsomra szerződést, mivel örül, ha értékesíteni tudja felhalmozódott hasonló termékeit. Országosan a zöldség-gyümölcs termelők árbevételét mintegy 25 milliárd forintra becsüli a nekik ennyit kifizető feldolgozó szakma. Ebből 7-8 milliárdnyi árbevételhez jutottak a szabolcs-szatmár-beregi termelők. Az almát nem számolva, a megye lakosságának legalább ötödé kötődik a konzerviparhoz: vagy mint közvetlen dolgozója, vagy pedig mint alapanyag-szállítója. Csupán kordonos uborkaültetvényből — amelyet aligha lehet a más kultúrára átállítani — 2300 hektár található a megyében, de itt van a paprika meg a paradicsom, amelyek termelésével nálunk országosan is kiugró nagyságrendben foglalkoznak. E növényeket termelőiknek viszont — miután nagyon sok kicsiről van szó — a feldolgozók nem ajánlhatják fel a stabil piaci pozíciókkal rendelkező zöldborsó, vagy csemegekukoricatermelés lehetőségét. Ezekhez ugyanis egybefüggő és jó minőségű területek kellenek. A teljesen legépesitett csemege kukoricát nem lehet egy hektáron termelni. Talán nem áll messze az igazságtól az a feldolgozóipari vélemény, hogy a konzervipar megmentésénél többe kerül majd az államnak az, amikor a csődhullám következtében más csatornákon — munkanélküli-segélyként, jövedelempótló támogatás formájában — lesz majd kénytelen milliárdokat kiadni. Félő, hogy idén kevés uborkára lesz csak szükség Értékeink A nyírbátori műemlék református templom látványos dísze a harangtorony. Az erdélyi hangulatú építmény kissé bástyaszerű, a galéria, valamint zsindelyezett „szoknyája” miatt. Különlegesen szép az erkélygaléria íveinek és a „fatornyoknak” a megmunkálása. Az egész építmény kitűnik tiszta szerkezetével, szabatos ácsmunkájával. A benne levő egyik harangot Wield György öntötte 1640-ben. A mintegy 100 tonnás tornyot tavaly egy kicsit a levegőbe emelték, csak így tudták az alapzatát megerősíteni Elek Emil felvétele
