Kelet-Magyarország, 1999. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-20 / 43. szám

1999. február 20., szombat Eeleí» háttér 3. oldal Optimista várakozás Angyal Sándor y\ligha vitatható, hogy nagy általánosság­ban javult az ország gazdasági helyzete, miként azt a legkülönfélébb helyekről, fóru­mokról naponta sugározzák a közszolgálati csatornák. Visszaigazolják ezt a külföldről érkező vélemények, amikor hazánk EU-csat­lakozása szóba kerül. Egy friss közvélemény­kutatás is erősíti ezt a képet, amelyhez azért nem árt egy-két kiegészítő szó. Megállt a lakosság hangulatának romlása — tudatja ez a közvélemény-kutatás, amely másik oldalról a bizalmi index erősödésére utal. Ez eddig rendben is van, hiszen a fent említett helyzetből egyenesen következik. Ugyanakkor, mintha egy kicsit a kelleténél optimistábban ítélnének a véleményeket fel­dolgozók, hiszen — a GKI Rt. szerint — pél­dául a fővárosban és a városokban csak egy kissé lettek optimistábbak az emberek, a községekben élők hangulata viszont je­lentősen javult. Mondja kollégám, bizonyá­ra nem a mi országunk képezte a vizsgálat tárgyát, ő mintha fordítva érzékelné mind­ezt. A községek, főleg ezen az országrészen nem is olyan régen szenvedték el az árvíz- veszély minden kínját, baját, költségét, kiü­rült az önkormányzatok kasszája. Ugyanak­kor a belvíz miatt betakarítatlanul maradtak óriási területek, nem haladtak a mélyszán­tással, ami ugyancsak kilátástalanná teszi az idei termelést. Továbbá milliárdos élelmi- szeripari készletek maradtak vevők nélkül, nőttek az elbocsátások. Mindezek tetejébe jött most az ítéletidő, amely megbénította a keleti országrész életét, vélhetően ez sem javított jelentősen az érintett területeken la­kók hangulatán. Azt már csak mellesleg jegyezném meg, hogy a januári áremelések valahogy ezúttal sem kerülték ki az községek lakóit, nem ép­pen pozitív irányba formálván a hangulatu­kat. y\bban viszont maradéktalanul egyetért­hetünk a hangulatszondázókkal, hogy lege­rőteljesebben valóban a mi régiónkban ja­vultak a várakozások a tekintetben, hogy egyszer az itt élők a saját bőrükön is szeret­nék már érezni majd a helyzet javulását, aminek természetes következménye lesz op­timizmusunk további szilárdulása. Pocsék Halló, papa! Közlöm, hogy a matek házifeladatod pocsékra sikeredett Ferter János rajza HÍREK □ Országos konferencia A felnőttokta­tás megújulása címmel rendeznek országos konferenciát február 26-án és 27-én Nyíregy­házán, a Megyei Pedagógiai Intézet és To­vábbképző Központ sóstófürdői részlegé­ben. A tanácskozás megnyitóját pénteken, 1 1 órakor tartják. □ A szellem iskolája A Lectorium Rosic- rucianum — az Arany Rózsakereszt Nemzet­közi Szellemi Iskolája február 22-én és 23-án, este hat órától előadásokat tart Nyíregyhá­zán, a Vécsey u. 40. szám alatt. A rendez­vényre a belépés díjtalan. □ Térítésmentes előkészítő A nyíregy­házi Apáczai gyakorló általános iskola emelt szintű matematikai osztályába jelentkező (negyedik osztályos) tanulók részére mate­matikából és számítástechnikából térítés- mentes (játékos) foglalkozásokat tartanak (az elsőt: március l-jén, délután fél háromtól.). VITA Megyék helyett régiók? Ha az érdek úgy kívánja, kialakul Vas János közgazdász Napjainkban újabb, rend­szerváltó súlyú döntések vannak készülőben. Gondol­junk csak az államháztartási reformra, a felsőoktatási in­tegrációra, a közszolgálat­ban dolgozókkal kapcsolatos követelményekre és nem utolsósorban a régiókra. Hogyan is néz ki ma a Régiók Európája? Vannak a föderális vagy szövetségi államok (Né­metország, Belgium, Ausztria), ahol az egyes tartományok sok­kal hosszabb történelmi múltra tekintenek vissza, mint maga a központi állam. Állam az államban? Többek között önálló parlament­tel rendelkeznek, gyakorlatilag „államok az államban”. Van kö­zöttük olyan, mint például Ba­jorország, amelynek területe Ma­gyarországénak háromnegyede, lakossága több mint hazánké. A regionalizált államok közé Olasz­ország és Spanyolország tartozik. Náluk is autonóm jogosítványok­kal rendelkeznek a történelmileg kialakult régiók, de nem olyan széles körűvel, mint az előző or­szágcsoportban lévők. Az orszá­gok harmadik körében mestersé­gesen, decentralizációval hoztak létre régiókat (Franciaország, Finnország, Hollandia, Svédor­szág) az utóbbi egy-két évtized­ben, bizonyos közügyek regioná­lis szintű megoldására. Végül a negyedik csoportba az unitárius (egyszerű vagy egységes) álla­mok tartoznak, mint például Nagy-Britannia, Írország, Gö­rögország; ahol a helyi önkor­mányzatok és a központi állam között nincsenek funkciókkal el­látott régiók. Magyarország te­hát, mint ugyancsak unitárius állam, régiók nélkül is beléphet az Európai Unióba. A honi régiók létrehozásának kényszerítő indokaként azt szok­ták felhozni, hogy másként nem részesülhetünk az unió ilyen cé­lú forrásaiból. Tény, hogy az egyes tagállamok és azokon belü­li területek kiegyenlített fejlődé­sének eszközeként hozták létre az úgynevezett Strukturális Ala­pot, majd a legszegényebb terüle­tek megsegítésére a Kohéziós Alapot. Az Alapokból azok az or­szágok, régiók részesülhetnek, ahol az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) nem éri el a közös­ségi átlag 75 százalékát. Ma­gyarországon a legfejlettebbnek számító fővárosi régió sem éri el ezt a küszöböt, tehát az ország egész területe — regionalizálás- tól függetlenül — kedvezménye­zettnek számít. Kétoldalú együttműködés A támogatások elnyeréséhez a tagállamok nemzeti hatóságai­nak kell fejlesztési programja­vaslatot, költségvetést összeállí­tani. Véleményem szerint nincs akadálya annak, hogy majdan a magyar kormány legyen ebben az EU partnere, és az így nyert forrásokból területfejlesztési jog­szabály és intézmények alapján biztosítsa az országon belüli kiegyenlített fejlődést az uniós elvek szerint. A továbbiakban nézzük ezeket az elveket, amelyekre ugyancsak sűrűn szoktak hivatkozni az EU és a régiók kapcsán. Az egyik ilyen elv a decentralizáció, ami szerint az arra alkalmas döntése­ket a központi hatáskörnél ala­csonyabb szinteken hozzák. Ná­lunk ez gyakorlatilag a megyéket és a településeket jelenti. A több megyés régióknak ebből a szem­pontból akkor van értelme, ha számos olyan döntési szituációt találunk, amelyek a megye lehe­tőségeit meghaladják, a központi igazgatási szerveket viszont fe­leslegesen terhelik. Hogyan tud­juk ezt a kérdést a Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs- Szatmár-Bereg megyékből álló tervezett észak-alföldi régióra ér­telmezni? Mindhárom megyét három dolog köti össze: a Tisza, mint természetes vízi út és két mesterséges út, a 4-es számú főút és a Budapest-Záhony vasútvo­nal. Az olvasó fantáziájára bí­zom, el tud-e képzelni ez utób­biak vonatkozásában olyan fej­lesztést, a három megyén átívelő, mintegy 250 km-es távon, ami ne kormányzati hatáskört és forrás- biztosítást igényelne? - A szom­széd megyék közötti kétoldalú együttműködésnek sokkal több a realitása, ez viszont a mai intéz­ményrendszerben is megvalósít­ható. Több jó példa van erre, em­líthetem a szakolyi hulladéklera­kót, vagy a szabolcsi település gesztorságában megvalósult bod­rogközi gázberuházást. Ebből a szempontból is megyénk tehát maradhat önálló régió. Hasonló a helyzet a kooperá­cióval is. Ha van gazdasági ér­dek, ami motiválja, akkor kiala­kul, működik régiókeretek nél­kül is. Az identitástudatra, tehát, hogy a régió polgára vagyok és azzal azonosulok; továbbá a ré­gió kulturális egységére kár is szót vesztegetni. Ezek az érzések természetesen töltenek el egy ba­jort, egy toscanai olaszt, kitöröl­hetetlenül belém ivódnak, mint szabolcsiba, de hogy képzeljük mindezeket régióhatárok által motiváltán, Szolnoktól Záhonyig egységesen kialakulni? Centrum plusz hat? Az úgynevezett szubszidiaritás elve azt fejezi ki, hogy a döntése­ket az abban érintettekhez közel­álló, alacsony szinten kell hozni. A megyei területfejlesztési taná­csok működése megfelel ennek az elvnek, ezt a testületet kell szélesebb körű jogosítványokkal és még több forrással ellátni, elő­segíteni a szomszéd megyékkel és adott esetben határon túli te­rületekkel való együttműködé­sük bővülését. Egyébként is a jövő — a ha­gyományos történelmi nemzeti régiók mellett — az államhatáro­kat átlépő kisebb eurorégióké, amelyekben esetenként szétsza­kított történelmi, gazdasági és kulturális kapcsolatok egyesül­hetnek újra. Szabolcs-Szatmár- Bereg megye, mint önálló régió alapja és katalizátora lehet egy ilyen, Ukrajna és Románia felé átnyúló, mintegy 15-16 ezer négyzetkilométer területű majda­ni eurorégiónak. Végső soron úgy gondolom, az Európai Unióban létező sokszínű régiók mellett — ahol megfér egymással a négyezer négyzetki­lométernél is kisebb Burgenland és a nálánál majd 18-szor na­gyobb Bajorország — meglehető­sen sematikus, fantáziátlan el­képzelés Magyarország centrum plusz hatszor három megyés re- gionalizálására való törekvés. A Tisza természetes határként húzódik két megye között. Mester­ségesen áthágni talán csak ilyen göröngyökön lehet Balázs Attila felvétele Lovas szán a forgalomban Cserbakőy Levente M iközben a kásás havat ta­postam és az alatta lévő jég­bordákat kerülgettem, a min­dennapi tárgyaink szabálysze­rű lázadásán morfondíroztam. Az egyik megkezdi és a többi utána zúdul, mint a lavina. A mostani a garázsajtó tolózár­jával kezdődött, ami reggel ott árválkodott a garázs betonján. Ez a rejtély foglalkoztatott, amikor az oldalbejárat kilin­csét lenyomtam. Az ezt követő reccsenés jelezte, hogy eltört a vállrugó, ami a zárnyelvet rögzíti, hogy az ajtót nyitni, zárni lehessen. Elmormoltam magamban néhány, a műszaki technikát érintő megjegyzést, majd befordultam a konyhába kávét főzni. Összeállítottam a készletet, rátettem a gáztűzhelyre, alá­gyújtottam és vártam a nedűt. Az hamarosan halkan csorog­ni kezdett, majd dörrent egyet és éles sipítással gőz tört elő a biztonsági szelepből, mintegy jelezve, hogy ebből nem lesz kávézás. De én már felkészül­tem az ilyen gigszerre és most a villanyfőzőt helyeztem mű­ködésbe. Gondoltam, hogy amíg melegszik, van időm az előzőnek a nyomait így-úgy el­tüntetni és ezzel elvenni a fe­leségem kritikai hangjának az éléből. A főző egy darabig me­legedett, azután hűlni kezdett. Tehát kiégett a fútőszál. Több kávéfőző eszközöm nem lévén, irány a műszaki bolt egy új fű­tőbetétért. Kimondottan emi­att és nem kalandvágyból vág­tam neki ennek a havas, jeges útnak, ahol az úttesten az au­tók is inkább korcsolyáznak, mint irányítottan gördülnek. Habár a nyalka hótolók rend­szeresen tologatják a havat, abból láthatóan egyre több­lesz, nem hogy fogyna. Egy kis Polski már percek óta be akar fordulni a jobb ol­dali mellékutcára, de nem si­kerül neki. Dombnak kellene, hogy forduljon, de csak kapar­ja maga alatt a havat. így a mögötte lévők sem tudnak menni sem té, sem tova. Ek­kor jelenik meg a dombtetőn a lovas szán és úgy siklik a te­hetetlen autók között, mint egy tünemény. .A. ló, aki tudatában van sa­ját fontosságának, magasra felveti a fejét és kényeskedő galoppozással, lobogó sörény­nyel úgy húzza maga után a vidám társasággal teli szánt, mintha a mesék birodalmából toppantak volna erre a ben­zingőzös, hókásában fuldukló úttestre. A jelenlévőknek még felocsúdni sem volt idejük, mert a szán hanyag könnyed­séggel tovasiklott, és a ló nya­kán lévő csengő hangját egyre messzebbről hozta a havat görgető északi szél. Támogatáshoz segítenek Újfehértó (KM - Ny. Zs.) — Évente több száz hektár gyümölcsös telepítésében se­gíti tagjait az Almatermesz­tők Szövetsége, melynek el­nöksége csütörtökön ülése­zett Újfehértón. • Az 1991-ben alakult szervezet egyik legfontosabb feladata a ta­goknak nyújtott szaktanácsadás: tavaly 125 pályázat elkészítésé­ben, így több mint 500 hektár ül­tetvény telepítési támogatásá­nak elnyerésében segédkeztek a szövetség szakértői. Önköltséges szolgáltatásuk érdekessége, hogy már csak az összes pályamunka felében „főszereplő” az alma, mellette a meggy és a bodza a legnagyobb érdeklődéssel kísért kultúrnövény. Utóbbi igazi slágernövény lett, az elmúlt másfél évben 105 hek­tár telepítésére jeleztek szándé­kot a gazdák. Az Almatermesz­tők Szövetsége igyekszik friss in­formációkkal ellátni tagjait, szá­mukra egész évben számtalan rendezvény, program, szabadföl­di bemutató, kertszemle kínál le­hetőséget az új ismeretek meg­szerzésére. A sorba illeszkednek az egyre keresettebb kiadványok és könyvek, az integrált gyü­mölcstermesztés fortélyait be­mutató mű például már a har­madik kiadását érte meg. Számítógép vezérli Számítógépes folyamatvezérlés­sel irányítják a Nyíregyházi Erőmű Kft. turbináját. Képünkön Nagy András műszaki vezető és Kormos József (a komputer előtt) kazánturbina-gépész figyeli árgus szemmel, minden rend­ben zajlik-e Elek Emil felvétele iTPtvJb íJiJ fi I ájJSJajy-:/

Next

/
Thumbnails
Contents