Kelet-Magyarország, 1999. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-17 / 40. szám
1999. február 17., szerda Kelet# MINDENFELŐL 10. oldal Rózsátlan helyzet Fayetteville (MTI) — Ann Fair észak-ka- rolinai virágárus nem volt éppen virágos kedvében, amikor Bálint-nap „előregge- lén” döbbenten tapasztalta, hogy raktárában nem rózsás a helyzet, sőt, tökéletesen rózsátlan. Összesen 1500 szál rózsát loptak el tőle abból a hűtőkocsiból, amelyet rózsa- raktárnak bérelt a Bálint-napi csúcsforgalomra. A zsákmány értéke 10 ezer dollár volt. A tolvajok akciójuk közben feltehetően fel sem szisszentek, mivel a rózsák tövismentesek voltak. A virágárus hölgy és összes alkalmazottja egy teljes héten héten át bíbelődött azzal, hogy a tüskéktől megfossza a virágok szárait. Maszka járás Eleken Elek (MTI) — Csaknem félszáz maskarás temette kedden a Békés megyei Eleken, a helybéli svábok évszázados hagyományai szerint, a telet. A maszkamenetben, lovaskocsi mögé kötve, kocsikerékre szerelve, az idei farsangon is ott forgott a pártában maradt lányokat csúfoló német bábvőlegény s bábmenyasszony, „Hans és Gretl”. A telet nagy hanggal, játékkal űző s a tavaszt váró jókedvű álarcos társaságban ott pompázott a farsangi mátkapárnak beöltözött eleven menyasszony és vőlegény is (mindkettő helybéli fiatalember), hogy a játék végén (a maszkabálban) a szintén álruhás — nem valódi — pap összeboronálja őket. A Rákóczi-szabadságharc után a török által elpusztított Arad megyei faluba telepedő németek farsangfarki-húshagyókeddi szokását vagy másfél évtizeddel ezelőtt újították föl az eleki hagyományőrzők. Az idei eleki maszkamenetben állapotos cigányasszonynak, medvének s medvetán- coltatónak, papnak, ifjú mátkapárnak s egyéb jellegzetes figuráknak beöltözött fiatalok és felnőttek — általános és szakiskolás diákok, valamint idősebbek — szórakoztatták a helybélieket, meg vendégeiket. A jelmezeket a résztvevők maguk készítették. Tikverőzés Mohán Moha (MTI) — „Hu- hu" kiáltásoktól volt hangos kedden a Fejér megyei Moha község, ahol a hagyományos húshagyó keddi tikverözéssel búcsúztatták a farsangot, űzték a telet a falu fiataljai. A török idők óta csaknem minden esztendőben megrendezett, alakoskodó népszokás az évszázados hagyományok szerint, ezúttal is a tikverőzők felvonulásával kezdődött. A menet élén, a majd mázsányi szalmával kitömött ruhában, ökörszarv tülökkel és kukoricaszárból font ostorral felszerelkezett szalmatörök haladt. Öt fekete filcálarcos, libegő rongyokkal díszített szedett- vedett gúnyába öltözött maskarák, vagy bolondok, s a fizimiskájukat női álarccal takargató, szoknyás, kötényes tojásszedő lányoknak öltözött ifjak követték. A sor a csapathoz csatlakozó kéményseprővel zárult. A menet résztvevői bezörgettek a portákra, s míg a tojásszedők a baromfiólak irányába indultak, hogy összegyűjtsék az esti közös rántottalakoma alapanyagát, a maskarák a ház elrejtőző asszonyát, lányait igyekeztek felkutatni. A fehérnépeknek jó okuk volt a bujkálásra, a maskarák keze ugyanis „termékenységvarázsló” koromtól feketéllett, s nem különösebben takarékoskodtak a ruhákon és az arcokon egyaránt tisztességes foltokat hagyó anyaggal. A kormos „simogatásokért” nem büntetés, hanem jutalom járt a tikverőzőknek, sonkával, kolbásszal rakták tele a házbeliek a tojásszedő „lányok” kosarait, s szalagos farsangi fánkkal, jó borral kínálták az alakoskodókat. A koromból, de a fánkból és a borból is jutott bőven mindenkinek, a látványosság hírére a faluba sereglett turistáknak éppúgy, mint a faluban megálló, menetrend szerinti autóbusz utasainak, vezetőjének. A tikverőzés késő délután a falu fiataljainak közös rántottalakomájával fejeződött be. Jégcsap- és lavinaveszély Nyíregyháza (KM - Gy. L.) — A háztetőkről lecsúszni készülő hótömeg, a helyenként 2-3 méteres jégcsapok életveszélyt jelentenek. A tűzoltók Nyíregyházán több mint hatvan helyszínre vonultak ki. Nem tudták azonban mindenütt idejében elvégezni dolgukat a fegyelmezetlen autósok miatt. Előfordult, hogy az egyik „kedves” nyíregyházi csak zokniban volt hajlandó beengedni lakásába a tűzoltót, aki lábbeli nélkül volt kénytelen kimenni a hóba. Hasonló vészhelyzet van Mátészalkán is, ahol a művelődési ház teteje szakadt be, most az olvadás okoz súlyos gondokat. Kisvárdán a lámpagyár tetőszerkezete hajlott meg, amit tegnap takarítottak le a tűzoltók. Elek Emil felételei Lánctalpakon érkezett a kenyer Lászlótanya térségében köszönik, megvannak • Segített, majd lerobbant a harckocsi Neki kétszer is segítettünk Kováts Dénes Újfehértó, Lászlótanya (KM) — Ha kísérőnk és idegenvezetőnk, Nyüsti László nem mondja, ei se hiszem neki, hogy a harci járművünk (és a hó) alatt aszfaltút vezet, ami Butykát és Nagykállót köti össze Lászlótanya érintésével. Igaz, mentünk mi úttalan utakon is, hogy kenyeret vigyünk az elzárt vidék lakóinak. Mitagadás, a helikopteres bevetés jóval kényelmesebb volt, mint a katonai PTSZ-en utazni, a kétéltű lánctalpas szállítójármű platója ugyanis ebben az időben meglehetősen hideg. Különösen, ha valaki közel nyolc órát utazik rajta. Igaz, nem egészen erre készültünk, de a segélyakciót műszaki hibák, mentések tarkították. Tragédiák nélkül Tasnádi János alezredes, Nyíregyháza polgári védelmi parancsnoka készséggel segített, hogy csatlakozhassunk a harci járműhöz, melyből négy segíti a gyakorlatilag megközelíthetetlen tanyák, házak elérését, hogy kenyér, gyógyszer, s más nagyon szükséges dolog jusson el a hófogságban lévőkhöz, főként arra, amerre a helikopterek sem jártak. Hétfőn délután két jármű indult azonos térségbe, de eltérő irányba. Úton, s úttalan utakon haladtunk, bár nem nagy sebességgel, de biztosan. Ebben nem kis szerepe volt a PTSZ-t látszólag igen könnyedén kormányzó Dinnyés Csongor őrmesternek, aki a szentesi dandárból már nem először jár megyénkben, hiszen segédkezett az árvíz idején is. Társa, Bodnár Attila biztos másodpilóta volt, ha irányítani kellett kacifántosabb manővereknél. Amerre jártunk — s biz’ nem kis távolságot tettünk meg —, szerencsére sehol sem szóltak tragédiáról, óriási vészről. A friss kenyér jól jött mindenkinek, volt, aki 2-3, más még több napja nem jutott hozzá. Akadt, ahonnan traktorral el tudtak indulni élelembeszerző útra, de olykor még az erőgép is megküszködött a hatalmas hóval. Egy-egy szerencsésebb szomszéd részesülhetett a boltból hozott áruból, de távolabbi fuvarra a traktoros sem vállalkozhatott, gyalog pedig életveszély lett volna elindulni a mély, néhol hatalmas buckákkal, torlaszokkal, másutt mélyedésekkel tarkított hóban. Az egyik távoli tanya lakója a „Volt mit enni?” kérdésre azt válaszolta: napok óta sült krumplin élnek, de az legalább csillapította éhüket, s akadt némi szalonna is. Mostanában — derült ki mások szavaiból — a baromfiállomány is megcsappant néhol, több húsleves, pörkölt készült, mint általában. Többen kérdezték, mivel tartoznak a kenyérért, de ez most adomány volt. Az egyik házban, ahol tizenegy tagú család élt, másutt egy-egy idős lakó csupán. Nem véletlen, hogy egyik-másiknak a szeme is könnybe lábadt, amikor megjelentünk. Háromszög a tetőn Vajon mit keres itt ez a Lada, tetején elakadásjelző háromszöggel, hótorlasszal körülvéve? — tanakodtunk, de hamar megpillantottunk a sietve felénk igyekvő fiatalembert. Meglehetősen merész — és a jelek szerint sikertelen — vállalkozás volt elindulnia, de mint Nyüsti László mondta, tulajdonképpen aszfalt- útón haladunk, melyen normális viszonyok között még busz is jár. Sebaj, mire jó egy PTSZ! — felcsaptunk Lada-vontatónak, majdnem hazáig húztuk. — Innen már megoldom — köszönte szépen a tulaj, de ezúttal is tévedett, mert kenyérhordó kőrútunkról visszafelé láttuk, hogy alig néhány métert haladt csupán. Lekászálódtunk járművünkről, betoltuk az udvarra, nem képez így akadályt. Esteledett már, a kenyér is majd’ mind elfogyott, indultunk tehát a kiindulási pontra. Ige- nám, de közben kiderült, teljesen kifogyott a motorolaj, s hogy a gép be ne süljön, le kellett parkolni, és kérni néhány kannával a laktanyából. Kalandos mentőakció Ekkor vált világossá, jó, ha kéznél van a zsurnaliszta mobiltelefonja, máskülönben nem tudtunk volna a pusztából segítséget kérni. De a Westel nemcsak nekünk tett jó szolgálatot, mert — végre elcsendesült a PTSZ egy időre — a sok meg nem hallott hívás után az is tudomásunkra jutott: a másik harci jármű már jóval korábban lerobbant, s ott állt a fagyoskodó legénységgel és a kísérőkkel egy igencsak mel- lékúton. Menni kellett tehát kivontatni őket, erre az olajtankolást követően került sor, már éjjel fél tíz tájban. Átfagyva, kalandos mentőakciók végén csak sikerült hazaérnem egy teherautóval, s a forró vízzel teli fürdőkádban ülve még sajnálkozva gondoltam útitársaimra, akik csak órákkal később érhettek be a laktanyába. Hiába, áldás a technika, mert segít a bajbajutottakon, de átok is, ha meghibásodik. Nekünk mindkettőből kijutott. Köszönjük a kenyeret, de még arra is laknak! a szerző felvételei
