Kelet-Magyarország, 1999. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-17 / 40. szám

1999. február 17., szerda Uel« HÁTTÉR 3. oldal Sok szó esett az utóbbi hetekben az áram- szolgáltató új számlázási rendjéről, viszont annál kevesebb a szolgáltatás minőségéről. Úgy is mondhatnánk: az átlagszámla „el­nyomta" az áramszünetet. Meglehet, rossz az időzítés, mert a mostani rendkívüli hely­zetben az ember örüljön, hogy van kenyér az asztalán. Viszont azt megkockáztatom:, semmivel sem rosszabb a helyzet az áram­szolgáltatás tekintetében most, mint volt decemberben, vagy lesz márciusban. De most ne tessék hurrázni! A megyeszékhely bizonyos körzeteiben ugyanis az elfogadhatónál is gyakoribbak az áramszünetek. Csak meglibben a szél, és — távtartók híján — máris összecsapódnak a vezetékek. (A rendkívüli eseményeknél még megértő az ember.) Egy borbányai ismerősöm például regge­lente nem győzi összegyűjteni a fax-kosár­ból a papírszeletkéket, amelyek azt jelzik, hányszor kapcsolt ki, pontosabban ismét be a gép. Egy másik ismerősöm pedig — miu­tán néhányszor elaludt, mert nem ébresz­tette az elektromos óra — előkerítette a padlásról és leporolta a jó öreg, mechani­kus vekkert. Azóta annak a berregése kelti a családot. De legalább kelti! Nem szívesen cserélnék azokkal a vállalkozókkal, számító- gépes szakemberekkel, tervezőkkel sem, aki­ket (áram híján) a hideg ráz, elkészülnek-e időben határidős munkáikkal. A napokban azt hallottam: az áramszol­gáltatóval kötött szerződésben (na, ilyet még nem láttam, ezért elhittem, hogy van) valami olyasmi áll, hogy a szolgáltató nem köteles folyamatosan biztosítani az áramel­látást. Én meg erre annyit mondok: nem addig a! Ez kétoldalú kapcsolat. Ha tőlem, a fogyasztótól elvárják a folyamatos fizetést (napra!), akkor én meg hadd várjam el a fo­lyamatos szolgáltatást. Áramban „kifejezve". Hogy van, aki nem fizet? Bocsi! Az már nem az én dolgom. Én nem velük szerződtem. Cipelhetjük Mindenkinek megvan a maga keresztje Ferter János karikatúrája □ Leukémiások segítése A Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Nőszövetség véradó akciót szervezett a leukémiás gyerekek hely­zetének javítására. Ma, holnap és holnap­után még várják az önként jelentkező, a be­tegeken segíteni szándékozókat a nyíregy­házi Véradóállomáson (Bocskai út). □ Horgászok közgyűlése A nagyhalászi Textiles Sporthorgász Egyesület múlt vasár­napra tervezett évi — rendes — közgyűlése a nagy havazások miatt elmaradt. Uj idő­pont február 21-e (vasárnap) 9 óra. A hely­szín: a helyi Petőfi Sándor Művelődési Ház. □ Emelt szintű matek A nyíregyházi Apáczai gyakorló általános iskola a követke­ző tanévben is indít emelt szintű matemati­kai osztályt. A jelenleg negyedikes tanulók jelentkezését várják február 20-ig. Cím: Nyír­egyháza, Erdő sor 7. Tel.: 404-427. □ Krúdys pótfelvételi A nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium pótfelvételit hirdet: a matematikai osztályba február 17-én, dél­előtt 11 órától, a biológiai osztályba — szin­tén szerdán — délután egy órától. A piacot is elveszíthetjük A vidékfejlesztéssel szelídíthető meg a ránk törő globalizáció A szerző felvétele Nyíregyháza (KM - G. B.) — A globalizáció nagyon sok jót is hordoz számunkra, mert felzárkózást jelent a világ­hoz. Ugyanakkor óriási ve­szélyekkel is jár, mert elsö­pörheti azokat, akik nem ké­szültek fel rá. Ezzel a kijelentéssel indította megyei agrártermelők nyíregy­házi tanácskozásán elhangzott előadását dr. Bálint János a Ker­tészeti és Élelmiszer-ipari Egye­tem tanszékvezetője, akivel a rendezvényt követően beszélge­tett lapunk munkatársa. — Ha az Európai Unió — amelyhez csatlakozni érdekünk­ben áll — nem létezne, akkor is integrálódnunk kellene a mo­dern világhoz, s ez nem más, mint globalizáció. Ugyanakkor óriási veszélyei is vannak, mert aki nem készült fel rá, azt az in­tegráció el is söpörheti. Olyan gyorsan és iszonyatos erővel, hogy szinte védekezni sem lehet ellene. — A mezőgazdát különösen veszélyezteti ez a globalizációs folyamat, mert az agrártermelés­nek olyan mértékű ésszerűsíté­sével jár, amellyel nem tudunk versenyezni. Számos növényről kiderülhet például, hogy nem nálunk van az optimális termő­helye, más földrészeken, a szállí­tásuk pedig olcsó. E termékek­nek még a hazai piacát is elvehe- tik a magyar termelőktől. — Virágban már itt van a glo­balizáció, de ugyanígy előfordul­hat gyümölcsben is. Az almát például veszélyezteti. Valószínű, hogy az ide zúduló olcsó kínai ipari alma kiüti az összes léal- matermelőt Európában. Ez pont a szabolcsiak számára tragédia, akik bár nem a saját jószántuk­ból, de gyakorlatilag ma felerész­ben léalmát termelnek. Mindez persze az elhanyagolt, a kárpót­lással rossz kézbe került ültetvé­nyek, no meg a szegénység szám­lájára is írandó. □ Van-e lehetőségünk „megsze­lídíteni” az európai integráció formájában ránk zúduló globali­záció hatásait? Dr. Bálint János — Ez a lehetőség a vidékfej­lesztés, a területfejlesztés. Ezek­nek az EU-ban már a mezőgazda­ság elé helyezett intézményrend­szere mostantól kötelező gyakor­lat az egész ország és így a sza­bolcsi térség számára is. Ma még lehet arra pénzt kérni, hogy az FVM támogassa az „én” almaül­tetvényemet vagy a tárolómat. Európai pénzt valószínűleg már erre nem fognak adni, csak ak­kor, ha néhány falu összefog, komplex térségfejlesztési progra­mot dolgoz ki. Annak persze le­het része az „én” ültetvényem, tárolóm, feldolgozóm, vagy akár­milyen mezőgazdasági tevékeny­ségem. Az unió mezőgazdasági többletterméket biztosan nem fog támogatni, hiszen ma is fe­leslegekkel küzd. — Amit mindenképp meg kell tanulnunk, az nem más, mint annak a bürokratikus folyamat­nak a végzése, amit ott térségfej­lesztés címén ismernek. Hogy milyen lépései vannak, hogyan kell dokumentálni, követni, a pénzeket igényelni, azokkal el­számolni. Kicsit szebben fogal­mazva: fejlődnie kell a társada­lomnak, hogy képesek legyünk közösségben gondolkodni, és az egyes projektek helyett közös programokat kidolgozni. O Ma még legtöbben el sem tudják olvasni ezeket az uniós programokat. Végül is ki közvetí­ti majd a vidéknek ezeket a lehe­tőségeket, ki húzza ki belőlük eze­ket a közös pályázatokat? — A legfontosabb dolgok már megvannak magyar fordításban is. Szinte minden szükséges in­formáció rajta van a számítógé­pes világhálón, az Interneten. Igaz, magyarul ma még nincs, de a tizenöt uniós állam tizenegy nyelvéből lehet választani, s le lehet hívni. Ha azonban őszinték akarunk lenni, akkor biztos, hogy az egyes kistérségeknek szükségük lesz tanácsadókra — például olyan egyetemi szakmai műhelyekre, mint amilyen az én tanszékem is —, akik segítenek a programok összeállításában. A jószág sem éhezik Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) — A rendkívüli idő­járásról szóló hírek élé­re természetesen az em­berek mentése kívánko­zik, de az állatállomány­ról sem feledkeztek meg a szakemberek. Az állatok ellátása gyakor­ta okozott komoly fejtörést és követelt megfeszített munkát az elmúlt napok­ban. A Tiszántúli Sertéste­nyésztő (TST) Kft. a megyé­ben három sertéstelepet (Tiszabercel, Kisvárda, Nyírtass) üzemeltet össze­sen több mint 13 ezres állo­mánnyal. A legtöbb problémát ép­pen a legnagyobb telepen, Tiszabercelen okozta a hó­torlasz, ahol tízezer sertés­ről kell gondoskodni. A na­pi etetéshez szükséges tápot a Szabolcs Gabona Rt. nyír­egyházi és nyírbátori ta­karmánykeverőiből szállít­ják, a kritikus napokon megesett, hogy 2-3 erőgép segítségével és kerülő uta­kon jutott célhoz a takar­mány. A rendelkezésre álló készletek beosztásával, megfontolt adagolásával elértük, hogy az állatok nem éheztek — tudtuk meg Holik Jánostól, a TST Kft. ügyvezető igazgatójától. A cég pulykahizlalással is fog­lalkozik öt telepen: Ga- csály, Kölese, Kisvárda, Nyírtass és Zajta (utóbbin csak nyáron). A több napra is elegendő tartalék készleteknek illet­ve a szállítás gyors meg­szervezésének köszönhe­tően különösebb gond nél­kül vészelték át a nehéz időszakot. Igaz, néhány te­lepen erőgépeket kellett bérelni a takarmány ki­hordásához, míg máshol csak a kézi rakodással tud­ták megoldani ezt a felada­tot. Nevek bűvöletében Páll Géza ________________________ ]\^ég meg se született, gya­nútlanul és feltehetően boldo­gan lubickol az anyai bölcső­ben, mégis gondok sokaságát okozza — természetesen ártat­lanul — a szüleinek. Ha tehet­né, valószínű megszólalna és megnyugtatná őket. Talán azt mondaná: „Nem kell olyan nagy ügyet csinálni abból, amin hetek, hónapok óta rá­gódtak. Mármint, hogy mi le­gyen a nevem.” De az anya méhében ficánkoló emberke nem sejti miért idegesebb egy­re az a két felnőtt, akiket nem­sokára ő, az érkező gyermek majd anyává és apává fogad. Amikor majd ki tudja monda­ni a két csodálatos szót. De ez még messze van. Je­lenleg a szülőknek, nagyszü­lőknek azon fő a fejük, mi le­gyen a gyermek neve. De léte­zik-e ember, aki megmondja melyik név illik majd legin­kább a gyermek személyiségé­hez, amelyet a felserdülő, majd felnőtté váló ember is el­fogad, szívesen visel? Ötven- szer végiglapozták a kereszt­neveket tartalmazó könyvecs­két. Kiderült, hogy mindenki a saját ízlését, olykor családi név örökségét szeretné érvé­nyesíteni. Incselkedően mindezekre jönnek még a té­véből, filmekből, regényekből divatossá váló idegen hangzá­sú nevek. Már csak tőmondatokban beszélnek egymással a szülők, ugyanígy a nagyszülők is. Az apósok és anyósok a világért sem akarják erőltetni a saját elképzelésüket, de nem fogy­nak ki a példálózásból: az ük­apák és ükanyák boldogan és büszkén viselt szép magyar neveiről. A leendő apa a hiva­tali munkája közben is azon kapja magát, hogy neveket mormol, az ügyfelek nagy megrökönyödésére. Otthon pedig ki tudja már hányad­szor, azt erősítgeti, a név azért fontos, mert egy kicsit magá­ban hordozza a viselője egyé­niségét is. Lehet unalmas, jel­legtelen, lehet vonzó, markáns de lehet humoros is, amit az ember kénytelen egy életen át viselni. Az érintett aprócska ember nélkül zajlik a találgatás, köz­ben a csöppség valami folytán, az anyai bölcsőben olyan pózt vett fel, amelyből nem lehet egyértelműen megállapítani fiú lesz vagy lány. így aztán megduplázódtak a gondok. Hacsak a véletlen a segítsé­gükre nem siet egy jó barát képében, aki nemrég azzal állt elő: „Ezután Jenő helyett Ti­bornak szólítsanak, mert har­mincnyolc éves korban új ne­vet választottam magamnak. Már el is indítottam a szoká­sos eljárást.” A meglepett há­zaspárt mintha egy könnyed fuvallat érintette volna. Leg­feljebb gyermekük is választ magának egy újat. Hús mázsaszámra Márpedig enni kell — tudjuk az élet í törvényét, de tudja ezt Bányász István hentesáru-eladó is. For­galmának nagyobb részét a közületek kiszolgálása adja, képün­kön éppen lapockát csontoz. Naponta három mázsa hús fordul meg a kezében Martyn Péter felvétele ( Nénós az áram CSERVENYÁK KATALIN i. -.r/Ä.i-v AilHzlA y.' . .T ' lilt = • L V* ■ {

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents