Kelet-Magyarország, 1999. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-16 / 39. szám
1999. február 16., kedd 6. oldal Kdét« HAVAS VILÁG Kutyaszán A nyíregyházi Gál Zoltán kutyaszánnal járta a várost, így nem jelentett számára gondot a közlekedés Mentés Az elmúlt napokban már „megszokott” látvány volt, hogy Nyíregyházán a megyei kórház előtti parkolóban időnként helikopterek landoltak, s emelkedtek újra a magasba. Egy idős néni a fájdalmai ellenére határozottan élvezte a légi utazást Fullajtár András felvétele Plakátbébi Amíg a postások a hóval küzdöttek, a plakátbébi a nyarat idézi Hócsata Nem mindenki esett kétségbe az elmúlt napokban lezúduló rendkívüli hőmennyiség láttán. A képünkön látható vasváris lányok kifejezetten örültek, amikor bejelentették tanáraik, hogy nem kell iskolába menniük Gép a magasban Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj — idéztük Radnóti mondatát helikopteres útjainkon. Ha nem érzékeltük volna azt a megfeszített munkát, ami sokakat jellemzett, akkor jobban tudtunk volna gyönyörködni hófódte megyénk látványán. így azonban másfelé jártak a gondolatok. Hosszú lenne összeszámolni is, hányszor emelkedtek magasba csupán a hét végén a katonai és rendőrségi helikopterek, felderítésre épp úgy, mint segítséget nyújtani. Élelmiszer- és gyógyszercsomagok hullottak alá nem is oly magasból a rászorulók megsegítésére, sokan a „légihídnak” köszönhetően jutottak el orvoshoz. Ilyenkor tudjuk igazán értékelni a technika vívmányait. Szöveg: Cservenyák Katalin, Kováts Dénes. Fotók: Balázs Attila, Elek Emil, Martyn Péter, Fullajtár András. Az oldalt szerkesztette: Elek Emil. Színes labortechnika: Fotolux Czékmann. Az utóbbi napokban az összefogásnak igazán nagyon szép példáit láttuk. Volt, aki traktorjával csak azért rótta az utakat, hogy a bent rekedt kocsikat kimentse. Megint mások szinte prüszköltek azokra az autósokra, akik eléggé el nem ítélhető módon ilyenkor is útra keltek — Nyíregyháza utcáin. Hétfőn reggel pedig egy érdekes szituációnak is szemtanúi lehettünk: elakadt a Korányin egy mikrobusz. Keresztbe fordult, így mindkét oldalról bedugult a forgalom. Mi történt? Az autósok „páholyból” figyelték a sofőr és utasa kínlódását. Egy nő volt csak, aki kipattant kocsijából, hogy megmutassa a férfiaknak, mi ilyenkor a teendő. A taps azonban elmaradt. Amint felszabadult az út, mindenki húzta el a csíkot... Sokan várakoztak a vonatindulásra a vasútállomáson Segítség A napkori sütödéből Maroda Imre és Szabó Sándor (képünkön) szállították Nagycserkeszre a kenyeret Jégbe fagyott vonatok a nyíregyházi pályaudvaron A töltőállomások töltöpisztolyai a rendkívüli időjárás következtében sorra fagynak el, ahogy a gépjármüvek vezetékei is rébb tolni a kocsit. Láttunk olyat, hogy a fél utca együtt lapátolt, az asszonyok pedig nem győzték hordani a férfiaknak a kávét, forró teát — majd lapátoltak ők is tovább. Ha azt vesszük, a társasági életnek ez is egy formája. Ha majd elolvad a hó — s erre legkésőbb májusban minden esélyünk meglesz — a nyíregyháziak minden bizonnyal a február 11-ei (csütörtöki) nagy, közös sétára emlékeznek majd vissza legszívesebben. Mintha nem is mi lettünk volna. A fél város nyugodtan, jókedvűen tereferélve masírozott az úttest kellős közepén. Persze, kinek is lett volna kedve táncolni, mulatozni? Hisz tíz emberből nyolcnak most biztos izomláza van a hólapátolástól. Egyébként — ha már a lapátolásnál tartunk — biztos sok kis közösséget kovácsolt össze ez az elmúlt néhány nap. Volt végre ürügy arra, hogy egymás mellett vadidegenként élők becsöngessenek egymáshoz. Vagy azért, hogy megtudják, van-e a másiknak hólapátja, vagy azért, hogy segítsen a r Nem táncoltunk, lapátoltunk Elmaradt a társasági élet a hét végén; a havazás a bálokat is „elvitte” • . % A Nagycserkeszre induló nénit a közútkezelő kht. egyik dolgozója irányítja vissza Nyíregyháza felé
