Kelet-Magyarország, 1999. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-16 / 39. szám
1999. február 16., kedd 3. oldal NÉZŐPONT Sikamlós téma Kovács Bertalan Minden ember a saját búját érzi igazán súlyosnak. így nem csoda, ha a tőlünk alig néhány kilométerre meglévő gondokat hajlamosak vagyunk elbagatellizálni. Ezért van az, hogy a hófalak között élő emberek közül a városi népek, bár sajnálkoznak — sőt bizonyosan együtt is éreznek a külvilágtól elzárt falusi atyafiakkal — ám mégiscsak a saját maguk által meg-, át-, és főleg túlélt gyalogúti kalandok miatt bosszankodnak igazán. Hogy miről is van szó? Hát persze, hogy a hótorlaszos, csúszós, csatakos, örökzöld téli témát jelentő járdákról! Sokan lettek ingerültek attól, hogy sok üzlet egyszerűen ki sem nyitott a rendkívüli havazás első napja óta. (A zárva tartás okai prózaiak és közismertek: vagy az alkalmazottak rekedtek otthon, vagy pedig — vevők híján — nemigen volt értelme kinyitni az egységet.) Igaz, nem is a lehúzott redőnyöket kifogásolták elsősorban a járókelők, hanem azt, hogy az ominózus üzletek tulajdonosai, bérlői, vezetői (kinek hogy tetszik!) napokon át nem gondoskodtak a téli égi áldás következtében keletkező hótömeg, később pedig latyakká vált természeti képződmény eltakarításáról. Más kérdés, hogy afféle kontrasztként a legtöbb nyitva tartó bolt alkalmazottai példásan rendben tartották a cégtáblájuk előtti, alatti járdaszakaszt. Még szép, hiszen ők belátták, hogy nem csupán kötelességük a balesetveszély elhárítása, hanem elemi érdekük is a hóhányás. Gondoljunk csak bele! Szinte teljesen mindegy, hogy az üzletbe a cudar időjárás dacára betérő polgár után maradó sáros, havas nyomokat tünteti el, avagy éppen ellenkezőleg: már az ajtó előtt megelőzi az ember a bajt. Am még ilyen probléma sincs (csak nem éppen fair!), ha a „nehéz napok" idején lakat alatt van a bolt, s rábízzuk a napra a hó eltakarítását. Az elemek harca Ferter János rajza HÍREK □ Grafikusunk Sopronban A nyíregyházi tanárképző főiskola rajz tanszékének tanára, Szepessy Béla grafikusművész kapott meghívást Sopronba. Az alkotó tárlata e hó végéig tekinthető meg a Toronygalériában. □ Új időpontban A nyíregyházi Petőfi Sándor Általános Iskola jótékony célú bálja a múlt hét végén — a rendkívüli időjárás miatt — elmaradt. Mint megtudtuk: a szervezők az összejövetel új időpontját február 20-ban jelölték meg. A rendezvény este hét órakor kezdődik. □ Tinédzserek álmai, vágyai Folytatódik a nagykállói városi művelődési központ egészségügyi — felvilágosító — sorozata. Ma délután háromnegyed öttől Pető György nőgyógyász tart előadást Tinédzserek álmai és vágyai (szex, szerelem, család) címmel. VITA Megyék helyett régiók? Alkalmazkodni a táj adottságaihoz Dr. Márton Árpád (REGION jelentése: = „táj, vidék, környék, régió, 2. = terület, birodalom) Magyarul: a regionális fejlesztés nem más, mint a természetes tájak megtartása és az azokon kialakult gazdasági kulturális, infrastrukturális, népesedési és életmód viszonyok javítása. Másként fogalmazva: az EU nem a főváros és néhány vidéki nagyváros továbbfejlődését kívánja (támogatni), hanem a vidéket, mégpedig differenciáltan és hatékonyan úgy, hogy^á tájfejlesztésen az ország egész területét lefedje. Életszerűen A természeti táj és a rajta kialakított kultúrtáj ugyanis indivi- dum, amely látható módon jól érzékelhetően különbözik a környezetétől, a különböző tájak adottságai pedig differenciált és specifikus tájfelesztést igényelnek és tesznek lehetővé. Mivel a tájegységek fittyet hánynak a közigazgatási vagy az államhatárokra, azoktól függetlenül érvényesülnek a specifikus táji sajátosságok, ezért a régiókat csak tájegységekben lehet elképzelni és azokat életszerűen hatékonyan fejleszteni. Ez jelentené a szakszerűséget. Sem a kormánynak, sem a parlamentnek, sem közigazgatási szervezeteknek nem szabad csak arról vitatkozni, hogy két vagy három megyét, s a megyék közül melyeket kapcsolják össze, de nem szabad azt a korlátot sem elfogadni, hogy a régióhatároknak „a megyék várható ellenállása miatt a megyehatárokat kell követni” (vagyis egy megyének ugyanazon régióhoz kell tartoznia). A régió magja, fundamentuma tehát nem a megyék összekapcsolása, hanem a tájfejlesztés lehet országhatárokon belül és kívül. Megyénket ebben a vonatkozásban a következők jellemzik: a keleti országrész középtája a Nyírség 5100 négyzetkilométer A nyírségi táj hagyományai itt jelentenek értéket területének mintegy 2/3-a a megyében, majdnem 1/3-a Hajdú- Biharban, s egy kis része pedig az országhatáron túl van. Ez az egységes homoki táj a regionali- tás szempontjából természetszerűleg a legnagyobb homokterületi részesedésű megyéhez kell hogy tartozzon. Szerves egység Kényszerhelyzetből ehhez a régióhoz lehet kapcsolni a tájidegen szabolcs-szatmár-beregi síkság, a Nyírséget az országhatár felől lezáró 1600 négyzetkilométeres peremterületét is, de ez ugyanolyan önálló régió is lehet, mint a Nyírség, az Észak Középhegység vidéke vagy a Duna-Tisza közi homokhátság stb. A régiónak, mint tájnak ugyanis nem kritériuma a területnagyság! Lehet, hogy az EU-nak Magyarország vagy a Kárpát-medence egy régiója lesz, de az országnak a tájakra szervezett régiórendszert kell létrehozni, ha a jelenlegi megyei közigazgatási rendszert nem lehet annak nevezni. A trianoni államhatárokkal felszabdalt tájak szerves egységet képeznek, vagyis természetes módon egy közös régióban összekapcsolják a határon inneni és túli területeket. Ez a tény a valóságban megnöveli a régió területét, felértékeli az országhatárokkal érintkező tájak szerepét és funkcionálisan is különböző specifikus területfejlesztést igényel. (Életszerű kapcsolat a két ország között, közös fejlesztés a határ-átjárókon, határvédelemben, árvízvédelemben, környezetvédelemben, gazdasági, kulturális kapcsolatokban, idegenforgalomban, egészségügyben, stb.) A Nyírségnek is, de különösen a szatmár-beregi régiónak ez a határmentiség jelentheti a legnagyobb felzárkózási esélyt. Valójában ez igaz az ország minden határmenti területére is. TerméElek Emil felvétele szetesen szükségszerű a különböző régiók együttműködése, mert az kölcsönhatásban meggyorsítja a fejlesztési folyamatot az együttműködő térségek mind egyikében, de nagyobb térségek szervezeti egységbe vonása csak nemzetközi kapcsolatokban indokolt és lehet hatékony (Kárpáti régió, Alpok-Adria régió stb.) Tájfejlesztés Végül: ne misztifikáljuk a régió fogalmát „birodalom” nagyságra, mivel az különböző területű vidéket, nagy-, közepes-, kis- és mikrotájakat jelent. A régiófejlesztés tehát nem más mint tájfejlesztés, amely annál hatékonyabb, minél inkább „a táj adottságaihoz” tud alkalmazkodni. A gyakorlatban az országon belül ezt az alkalmazkodást kell tervezni és megvalósítani, nemzetközi szinten pedig egy makró- régióként kell megjeleníteni. Utaznak a karók Ki ez a Valentin? Kulcsár Attila Február 14. a régi magyar naptárok szerint Bálint napja. Újabban valami Valentin nap is. Valentinnek Magyarországon 1967-ben egyetlen fiúgyermeket sem kereszteltek, amikor Bálintnak 97-et. A Balázsok napja viszont február 3- án volt, és ugyanekkor 218-an kapták ezt a nevet a kereszt- ségben. A Balázs-nap minden felhajtás nélkül múlt el, viszont a Valentinok, mind a se- hányan, vasárnap kitüntetett figyelemben részesültek a tömegkommunikációtól, mert ez a nap az amerikai, nyugat-európai népszokások szerint a szerelmesek napja. Nálunk leginkább a virágkereskedőké, akik ebben az uborkaszezonban, se ballagás, se halottak napja, nagyot kaszálhatnak a félméteres havazások idején is. Nekem nincs bajom a szerelmesekkel, én is voltam, nem savanyú a szőlő, de ez a nap olyan mint a demokratikus nőnap volt, amikor is egy évben egyszer ünnepélyesen én prezentáltam az ünnepi ebédet, zsíros kenyeret és nejem helyett én mosogattam el utána a tányért. A szerelmeseknek legyen meg a maguk fontos napja, megismerkedésük, házasságuk évfordulója, amikor is kedveskedhetnek egymásnak virággal is. De ki ez a Valentin? Talán Mónika Luinsky ismeri. Viszont nekünk magyaroknak itt volt februárban a Ba- lázs-nap, a Balázs-járás népszokásával. Na erről nem hallottuk előtte egy szót. Pedig ezen a napon a fiatalok énekléssel, szavalással járták végig a falu iskolaköteles gyermekeinek házait és szalonnát, babot, kolbászt, lisztet gyűjtöttek a tanító úr számára. A tanár urak az összeadott ajándékokkal kihúzták tavaszig — ami a mai pedagógusokra is ráférne. Ennek a felvidékről származó népszokásoknak a felújítása minden résztvevő számára hasznosabb lenne, mint a februári virágkarnevál. A balázsolók általában hatan voltak: a generális, a püspök, a kapitány, a mester, a diák és a paraszt. A Valen- tin-napozók is voltak vagy hatan: a Magyar Rádió, az MTV 1, MTV 2, Tv 2, Tv 3 és a Szív Tv. Szóval éljenek a Valentinok, lehetőleg Amerikában, mi meg balázsoljunk inkább, ha már magyarba szakadt hazánkfiai lettünk. Egy másik vasárnapon, virágvasárnap napján pedig szedjünk majd barkavirágot, mert minden máshoz több közünk van hagyományaink szerint, mint a Valentin-naphoz. Nyíregyháza (KM) — Nagy mennyiségben szállítanak faipari termékeket külföldre a Nyírerdő Rt. erdészetei. Elsősorban a szőlőkarók iránt jelentős a kereslet Nyugat-Euró- pában. A baktalórántházi erdészetből kamionszámra indul a szőlőkaró Franciaországba, Hollandiába, Dániába illetve Németországba. Ezenkívül oszlopokat is rendeltek a külföldi partnerek. Hasonlóan sikeres üzleteket bonyolított le a nyíregyházi erdészet fagyártmány üzeme. Ők ebben az évben hazai és külföldi igényeket egyaránt kielégítenek. A francia, holland, német, dán megrendelőn kívül más országok vevőire is számítanak. Ugyanakkor felkészültek a cégnél arra is, hogy a szőlőtelepítés támogatása itthon is jelentősen fokozza 1999- ben a vásárlási kedvet. Hó van bőven De ha hólapát nincs, jó szolgálatot tesz a szemeteslapát is Galambos Béla felvétele Kelet'*) HÁTTÉR PÉK
