Kelet-Magyarország, 1999. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-12 / 36. szám

1999. február 12., péntek 3. oldal Hohegyek tövében Nagy István Attila /vnikor a híradóműsorok arról számolnak be, hogy Amerikában milyen hóviharok dúl­nak, óriási károkat hagyva maguk után, egy kicsit megnyugszik a lelkünk. A borzongást felváltja az öröm, hogy szerencsére nálunk ilyesmi nem fordulhat elő. Vannak, akik hozzáteszik: honfoglaló őseink előrelátóan döntöttek, amikor a Kárpát-medencét vá­lasztották. Most aztán itt van nálunk is a szokatlan havazás. Két napja szakadatlanul esik, való­ságos hóhegyek között élünk. Ilyenkor kide­rül, hogy egyáltalán nem vagyunk felkészül­ve erre az akadályra. Nemcsak a hófúvás okoz gondot, hiszen a hősies munkát sem­mivé teszi, hanem olykor felerősödik az em­beri közöny is. Az elmúlt hónapok árvizei alatt, a véde­kezés drámai perceiben aligha eshetett szó arról, hogy szép számmal voltak olyanok, akik nem vettek részt a védekezésben. Fél­reálltak, vagy azt mondták: engem nem érint a dolog. A mostani időszakban pedig annak vagyunk tanúi, hogy a szükséges elemi cselekvések is gyakran elmaradnak. A járdákon nemcsak azért tornyosul a méteres hó, mert odafújta a szél, hanem azért is, mert sem este, sem reggel nem söpörte el a tulajdonos. Pedig kötelessége lenne. A kis üzlet tulajdonosa nem nyitja ki a boltot, kö­vetkezésképpen a hó is ott marad. Az emberek pedig az egy sávnyira szélesí­tett úttesten botladoznak, dudaszó hangzik, de azért mindenki el akar érni a munkahe­lyére, az iskolába, a hivatalba. Csak a forga­lomirányító lámpák váltják a színüket a megszokott rend szerint. Ahelyett, hogy sár­gán villognának. Szóval, ez még nem Amerika, ahol meg­szokták az emberek, hogy holnap az ő tu­lajdonuk is a víz, a tűz martaléka lehet, vagy maga alá temeti a havazás. Nálunk még ezt is tanulni kell. Elmúlik ez a mostani krízishelyzet is, egy-két nap múlva ismét me­netrend szerint közlekednek a vonatok, az autóbuszok. Kinézünk a meleg szobából, s felsóhajtunk: Úristen, mekkora volt a hó! Kipukkant Kormány, kontra MLSZ Ferter János karikatúrája hírek □ Elmaradt party A Tókuckó szervezésé­ben február 10-re tervezett s az influenzajár­vány miatt elhalasztott „Giccsparty"-t március 6-án, szombaton 10 és 15 óra között tartják meg. □ Véradás A Magyar Vöröskereszt megyei szervezete február 12-én, pénteken 9-től 15 óráig a mérki kultúrházban szervez önkéntes véradást. □ Farsangi bál A Sóstói Szivárvány Idősek Otthonában február 15-én 14 órakor tartják meg az idei farsangi bált. □ Egészségvédelem A Fényeslitkén tartó Egészségvédelmi Hét programjában február 12-én, pénteken „Táplálkozás és egészség" címmel az általános iskola 8. osztályában tart előadást Márta Imréné körzeti ápolónő. Iparosra szabott érdekvédelem Eddig felkért személyek vitték a képviseletet, s mögöttük nem állt megyei bázis Nyíregyháza (KM - G.B.) — Ti­zenkét megyei ipartestület- böl kilenc a múlt héten meg­alapította a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Iparosok és Kisvállalkozók Szövetsé­gét. A nyíregyházi alakuló ülésen — amelyen a küldöttek Géresi Jó­zsef nyíregyházi „vasas” iparost választották a szövetség elnö­kévé — részt vett Szűcs György az IPOSZ elnöke is, akit az esemény jelentőségéről kérdez­tünk. — Az ország mikro- és kisvál­lalkozói között különösen a kéz­műiparoknak és azok kisvállala­tainak sorsáról kell gondoskod­ni, főként azért, hogy nagy vesz­teség nélkül vehessenek majd részt egy európai integrációban. Ezért számomra külön öröm, hogy a szervezetbe beléptek olyan kisvállalatok is, amelyek közül többen egyéni vállalkozó­ként indultak, ma pedig kis- és középvállalkozások tulajdonosai­ként a mindennapi munkájuk­ban érzik az összefogás szüksé­gességét. Azét az összefogásét, amely szakmai oldalról nyújt se­gítséget és amelyre mint munka­adók, de mint befektetők is tá­maszkodhatnak. — Eddig csak felkért szemé­lyek vitték a képviseletet, s mö­göttük nem állt megyei bázis. így hát utolsó pillanatban ala­kult meg ez a megyei szövet­ség, amelynek térségi érdekér­vényesítő munkájában lehetősé­ge van részt venni az IPOSZ-nak is. O Melyek lennének azok a fóru­mok és lehetőségek, amelyeken et­től kezdődően megfelelően képvi­selve lesznek a megye kézművesei, iparosai? — A megyei munkaügyi taná­csok, amelyekben lényeges okta­tási, képzési és munkahelytámo­gatási kérdések dőltek el eddig is. Azután a most alakuló me­gyei szakképzési tanácsok, ame­lyek számunkra különösen fon­tos területen, a szakképzésben biztosítják országos szerveze­tünk nemzetközi tapasztalatai­nak és az évszázados szakképzé­si hagyományainak a megjelené­sét. — Fontos továbbá azért is, mert a megindult európai integ­rációs tárgyalásokba, illetve az ezt követő átalakulásba való be­kapcsolódás lehetőségét teremti meg. Az integráció következté­ben ugyanis nem csak a magyar társadalmi és közéleti struktúra alakul át, de a települési és ál­lamigazgatási szerkezetben ki­alakulnak a régiók. A régiós szervezeteknek a majdani jogo­sítványai, lehetőségei azt igény­lik, hogy a mi szervezeteink is becsatlakozhassanak ebbe a dön­tési szintbe. — Ez az új megyei szervezet csatlakozik programjával ahhoz az IPOSZ gazdasági téziseiben is megfogalmazott törekvéshez, amely időközben kormányprog­rammá, sőt mikro-, kis-, és kö­zépvállalkozói szinten országos stratégiává nőtte ki magát. — E stratégiának lényege pe­dig az, hogy az eddigi tanácsadó, felvilágosító, általános politikai- és munkaadói érdekképviselet helyett konkrét, egyénre szabott szakmai és gazdasági szolgálta­tások korszaka következik. Bele­értendő ebbe az egyes cégek mi­nősítése, az ezen alapuló techni­kai fejlesztése a szükséges hite­lekkel, garanciákkal. Az érdek- képviseletnek foglalkoznia kell a helyi és központi adó-, illetve társadalombiztosítás szabályo­zással, és ami egyre inkább fel­értékelődik: a szakmunkástanu­lók képzésével, átképzésével, va­lamint a mesterképzéssel. — Mindez különös jelentőség­gel bír egy olyan magyar-, a ké­sőbbiekben nemzetközivé is váló régióban, amelynek valószínű központja Nyíregyháza. Sok sikert, mondja Szűcs György (jobbról) Géresi Józsefnek A szerző felvétele Hétköznap Csendes hétköznapi délelőtt Bököny főterén Elek Emil felvétele Az eredeti Zsivágó Bodnár István Tavaly ilyentájt, február közepén már jóval Zsuzsanna- nap előtt megszólalt a pacsir­ta, hirdetve a megváltó tavasz eljövetelét. Most azon sem le: pődne meg az ember, ha a kertjében tornyosuló hóhe­gyek között egy jegesmedve bukkanna elő. Kedvetlenek a madarak, a bokrok tetején ta­nácstalan némaságban üldö­gélnek, csak a varjak, a tél szomorú napszámosai han­goskodnak kesergően. Bence kutyánk sem találja a helyét, pedig igazán jól mutat a nagy feketeségében a hó között. Igaz, olyankor, ha éppen ki­látszik a hódünék közül. Egyébként szavát sem hal­lani, alaposan berekedt az öregfiú, úgy látszik a nyári fagylaltozások után megörült a fehér hideg. csemegének; gyakorta kaptuk rajta, hogy jobbhíján a havat kóstolgatja. Most kénytelenek vagyunk naponta kétszer antibiotiku­mot adni neki, némi máj­krémbe csomagolva. Ami minket illet, töredel­mesen bevallom, nagy hóhá­nyók lettünk. Előbb a hóla­pát, aztán a seprű. Utak, alag­utak, labirintusok. Sajnos az ember esendő, és- a méteres hóban kivágott folyósok egy­re szűkebbek, keskenyebbek. Nagy az öröm, amikor hajna­li másfél órás lapátolás után az ember a kiásott alagút vé­gén a szomszéddal összeta­lálkozik. Be is hívnánk a megizzadt komát egy kupica pálinkára, ám sajnos már ké­sésben vagyunk, irány a busz­megálló. Mindegy, hogy mi­kor indulunk. Legjobb, ha meg sem nézzük a menetren­det, biztosak lehetünk benne, ha tud jönni a busz, akkor ott lesz. Csak nem tudni mikor. Ha a didergős álldogálás kö­zepette mondjuk egy óra múl­va sem jönne a járgány, ak­kor legjobb ha mégis gyalog indulunk a hosszú útra. (Is­tenkísértés lenne az autót a garázsból előhozni). Az emberek vidámak, ked­vesek, megértőek. Kati kollé­ganőmet tegnap egy tejesko­csi hozta be a szerkesztőség­be, én meg egy hókotró után eredtem, ám csak egy jó kilo­méteres baktatás után derült ki: Kemecse volt az útirány. Sebaj, így aztán összeakad- tan színész barátommal, aki­vel kiértékelve a helyzetet, örömmel állapítottuk meg, hogyha itt és most forgatták volna a Doktor Zsivágó című filmet, az bizony sokkal ere­detibb és élethűbb lett volna, mint a szirupos amerikai. Hosszú távú remények Konferencia a gazdasági fejlődésről Nyíregyháza (KM - K. D.) — Nem mindennapi, s a re­mények szerint hosszabb távon a régió gazdasági fejlődését eredményező konferencia színhelye lesz 19-én, pénteken a megye­háza díszterme. A találkozó főszervezője Pap- csák Ferenc, a megyei közgyű­lés Ügyrendi és Jogi Bizottsá­ga elnöke, az ÁPV Rt. felügye­lő bizottságának tagja. A „Kormányzat és a gazdasági élet szereplőinek együttműkö­dési lehetőségei Kelet-Ma- gyarországon” címet viselő konferencián az állami és gaz­dasági élet vezető személyisé­gei, cégei vesznek részt előa­dóként és hallgatóként. Né­hány név az előadók közül: Stumpf István, a Miniszerel- nöki Hivatal minisztere, Bagó Eszter, a Gazdasági Miniszté­rium, Varga Mihály, a Pénz­ügyminisztérium államtitká­ra, Patonay Péter, a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazga­tója, Perti Melamies, a Nokia európai elnökhelyettese. A meghívottak között több helyi és országos nagyvállalat, valamint multicég képviselői lesznek jelen a rendezvényen. Itt lesz a Nokia jelentős létszá­mú küldöttsége, a Philips, a Suzuki, a Carl Zeiss, a Tau­rus, a MÁV Rt., az ÁPV Rt. Harminchét dühös ember A bérlő azt ígéri, hogy rendezi tartozását Györtelek, Nyírábrány (KM - Gy. L.) — Volt egyszer egy R & É Malomipari Kft. Máté­szalkán, mely haszonbérleti szerződést kötött harminc­hét győrteleki földtulajdo­nossal. Az egyik érintett — aki levélben kereste meg szerkesztőségünket — szerint a haszonbérlő „a vál­lalt kötelezettségeit a mai napig nem teljesítette”. A szóban forgó haszonbérleti szerződés decem­ber 31-én jár le. A bérlő felkutatása során ki­derült, a panaszos által említett malomipari kft. azóta már meg­szűnt (illetve eladták). Létezik viszont egy R & É nevű kft. (igaz nem malomipari), amelynek Tyúkodon van telepe. A helybeli­ek tájékoztatása szerint legfel­jebb az őrrel tudnék beszélni. Végül is sikerült a néhai cég tulajdonosának, azaz a bérlőnek a nyomára bukkanni. Rápolti Zoltán elmondta: valóban bérel osztatlan közös tulajdonban lévő földet Győrteleken. Azt azonban cáfolta, hogy a bérbeadóknak egyáltalán nem fizetett volna, pontosabban a szerződésben meghatározott terményt ne adta volna oda. — Az viszont igaz, hogy az 1998-as évért még tartozom — is­merte el. — Ez nem azt jelenti, hogy nem is akarom törleszteni az adósságomat. A termény a raktárban van. Csakhogy köz­ben történt egy kis baki: az APEH-vizsgálat során kiderült, hogy a győrteleki földtulajdono­sok nem vallották be a haszon- bérletből származó jövedelmü­ket. Ha lezárul a vizsgálat, kie­gyenlítem a tartozásomat. Koncz Lajostól — aki a bérbe­adók szószólója — megtudtuk: Rápolti Zoltán összesen 76 hek­tárt bérel harminchét idős győr­teleki földtulajdonostól, s való­ban csak a tavalyi bérleti díjjal tartozik. — Még tavaly augusztusban összeírtam, ki mit kér. A listát Rápolti megbízottja csak kará­csony előtt vitte el, akkor azt mondta, a két ünnep között ki­hozzák. Azóta is hozzák. Február 1-jén megírtam a bérlőnek: ha nem fizet, pert indítunk. Már ta­láltunk ügyvédet is. De vajon valóban kell-e a bér­leti díjról, mint jövedelemről, be­vallást készíteni? Nos, az APEH megyei igazgatóságán azt a felvi­lágosítást kaptuk: három hektá­rig erre nincs szükség. Ügy tud­juk, a győrtelekiek közül senki nem adott bérbe 32 aranykoro­na-értékű földnél többet. A szóban forgó földterület vi­szonylag magas aranykorona-ér­tékű, tehát nem valószínű, hogy bármelyik parcella is meghalad­ja a három hektárt. Idei« hatter ___________ I Z* ü I* y Zi ^

Next

/
Thumbnails
Contents