Kelet-Magyarország, 1999. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-09 / 33. szám

1999. február 9., kedd 3. oldal Nem tudunk mit kezdeni a mi biztonsá­gos országunkba tévedő, kerülő, tudatosan jutó idegenekkel. Nem tudjuk európai mó­don rendezni a szomszéd országok mene­külőinek, és a sokkal-sokkal messzebbről, ki tudja, milyen úton-módon idekeveredő né­pek fiainak, lányainak sorsát. Nem is olyan könnyű persze a döntés, mi legyen velük. Hiszen nincs annyi pénzünk, hogy csak úgy egyszerűen megessen rajtuk a szívünk, hu­zamosabb ideig eltartsuk, akár letelepítsük őket. Nem mintha nem férnének el, de ha­zánkfiainak sem igen akad munka, lakás, sokaknak étel. Meg mi lesz, ha a többiek vérszemet kapnak, s a szép, új világ remé­nyében felkerekednek, s nem tudunk meg­álljt parancsolni az áradatnak?! Másrészt sajnáljuk is őket (én a magam részéről legalábbis bele tudom magam élni kiszolgáltatottságukba, tehetetlenségükbe), s hálát adúnk azért, hogy nálunk nem ro­pognak a fegyverek, gyerekeink nem hábo­rúban nevelkednek, játékpisztolyokkal pu- fogtatnak valódiak helyett, legfeljebb né­hány eszement robbantgat. Nincsenek is messze azok az anyák, ki tudja, hányán, akik kicsinyük lázas homlokán tartják kezü­ket, s imádkoznak, bár halna meg százszor inkább gyors, természetes halállal, sem­mint... Mi meg bosszankodunk, hogy itt vannak, s csak jönnek, jönnek... Miközben a hűtőben csak akad ez-az, egy mozdulatra rebben a lámpa fénye, és akkor folyik a víz, amikor csak akarjuk. mi biztonságos, cél- és tranzitországunk láthatóan képtelen ésszerű és a humanitás szempontjainak is megfelelő menekültbefo­gadási és -ellátási rendszert biztosítani. Azt kérdezte tőlem, vagy csak úgy bele a világ­ba a lányom a minap, miközben kortyolgat­ta a meleg kakaót: tudod, mit csinálnék ve­led, ha háború lenne? Elbújtatnálak. Gondolatban körbepillantottam a térké­pen: édes kicsikém, s vajon hova? _________J □ Folytatódó sorozat A Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára február 11-én, csütörtökön 17.30 órától foly­tatja „Levéltári esték" sorozatát a szokásos helyszínen (Levéltár kutatóterme, Nyíregyhá­za, Benczúr tér 21.). □ Kihelyezett tagozat A Megyei Peda­gógiai Intézet és Továbbképző Központban a Pénzügyi és Számviteli Főiskola kihelyezett tagozatán közgazdasági szakokleveles mér­nök (vállalkozási szakirány) másoddiploma megszerzésére nyílik lehetőség négy féléves képzés keretében, melyre február 15-éig le­het jelentkezni. □ Gazdagyűlések Február 9-én, kedden 17 órától Gyulaháza általános iskolájában szervezett gazdagyűlésen Demeter László fa­lugazdász szolgál aktuális információkkal a mezőgazdasági termelőknek. Mai. __ Megyék helyett régiók? A hat „gigant" feszültségei Mindenekelőtt rögzíteni szük­séges: mitől megye a megye és régió a régió? Mi a felada­tuk, a szerepük, mitől külön­bözik az egyik a másiktól. A megyék szerepe Szent István óta folyamatosan változik. (Kez­detben a királyi hatalom bizto­sítása volt a legfőbb feladat.) Hosszú volna az áttekintés az Aranybullától napjainkig, ezért lássuk a jelent. 1990-ben megalakultak az ön- kormányzatok. A törvény ugyan egyenrangúnak ismer el minden önkormányzatot, de ez a valóság­ban sohasem nyert elfogadást. Tévednek azok, akik azt állítják, hogy Magyarországon nem vol­tak történelmi régiók. Voltak. Ám azok a határ menti megyék, amelyek Trianon után a kettévá­gott régiókból itt maradtak, az esetek többségében elveszítették gazdasági központjukat (Bereg- Beregszáz, Szatmár - Szatmárné­meti), valamint kiszakadtak ab­ból az évszázados környezetből, ahová tartoztak. Huszonöt évenként egy Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ung, Ugocsa, Abaúj, Zemplén soha­sem tartozott az Alföldhöz! Ha­tárváltozások nemcsak az or­szág, hanem a magánember éle­tét is megzavarták. A teljesen más hagyományok, néprajzi szo­kások beilleszkedési zavarokat, kisebbségi érzést, magárahagya- tottság érzését keltették. Közel száz év alatt 1875 óta a jelenlegi tervezett államigazgatá­si reform a negyedik. Huszonöt évenként egy! A különbség csak az, hogy a korábbi három, alap­jában véve a megyei adminiszt­rációt, az intézményrendszer mi­lyenségét, a megye belső életét nem változtatta meg. A régió lét­rehozása azonban — a feladatok­ból kiindulva — épp a megyék belső életét fordítanák fel, min­den tekintetben. Ez már azonban egzisztenciális kérdés, megélhe­tési kérdés mindenkinek, aki megyei intézményben dolgozik! Ezért „darázsfészek” ez az ügy! Nem véletlen, hogy Balsay Ist­ván, a kormány politikai állam­titkára a Comitatus önkormány­zati folyóiratban így nyilatkozik: „Kérdés: Sokan úgy vélik, hogy a regiőnalizáció ellensége a me­gyei rendszernek? Válasz: Erről szó sincs... inkább megyei ala­pon szerveződött, megyei hatá­rok által határolt”. Az ítélőhely Akkor most miről beszélünk? Attól, hogy három megyét össze­csatolnak, de a feladatát, rend­szerét, működési körülményeit érintetlenül megőrzik, még nem jön létre régió. Ez bizony csak megye marad. A mai magyar belpolitika nem érzi szükségsze­rűnek a megyerendszer eltörlé­sét. Külpolitikai okok miatt (eu­rópai uniós csatlakozás) azon­ban a 19 megyén változtatni kell(ene). Politikai értelemben létrehozzák a régiót, gazdasági, kulturális értelemben azonban nem. Mert ez utóbbi csak akkor lehetséges, ha fölbontják a me­gyehatárokat, és a ténylegesen gazdasági-történelmi évszázados hagyományokon alapuló, az or­szág szerves fejlődése során kialakult határvonalak mentén húzzák meg a régió határait. Ezek azonban nem minden eset­ben esnek egybe a jelenlegi — politikai alkuk mentén kialakult — megyei határokkal. Az az erő, amely elrendeli a hat „gigant megye” létrehozását, nem biztos, hogy elég lesz a döntés utáni fe­szültségek kezeléséhez. Erre ma Magyarországon egyetlen párt sincs felkészülve. Csak gondol­junk bele a mi helyzetünkbe. Azonos megítélés alá esik majd Fehérgyarmat és Jászberény, mint Tiszabecs és Adony. Az ítélőhely pedig Debrecen. Szerintem a címben feltett kérdés hamis, vagy legalábbis nem ez a valós kérdés. A valós kérdés az, hogy a három megyé­ből létrejövő új közigazgatási szervezetnek mi lesz a szerepe, mi lesz a feladata, mennyi lesz az önállósága, és ki tudja-e alakí­tani azt a kulturális-gazdasági közeget, amely eggyé forrasztja a résztvevőket. Ezekre a választ majd csak az idő adja meg. Záhony hátránya Végezetül egy megjegyzés. Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye bi­zony nagyon könnyen kikerülhe­tő Európa és Oroszország között. Ukrajna és Szlovákia mindent meg is tesz ennek érdekében. A szlovák-ukrán határon az euró­pai normáknak megfelelően kö­zös határátkelővel kívánják megoldani a vasúti és az autópá­lyás határátkelést. Miskolc, mint régióközpont mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy Sá­toraljaújhely (ahol egyszerre van vasúti és közúti határátkelő) a borsodi iparvidék kapuja le­gyen kelet felé. Ezt a jelenlegi szabolcsi megyefejlesztési tervek elő is segítik. Debrecen pedig messze van! De, ahogy mondani szokták, ez már egy másik törté­net. Javaslom ezt is vitassuk meg egyszer! Bajor Tibor, országgyűlési képviselő A főnök csapdaja Páll Géza ]VÍegrendezte, majd titok­ban végignézte a saját temeté­sét. Aztán szépen megváltoz­tatta a végrendeletét. Kide­rült, kik szerették valójában és kik számítottak a kegyeire, a vagyonára. Valószínű, so­kak számára ismerős a törté­net a romantikus regények­ből, amely manapság már — azt hihetnénk — nemigen for­dulhat elő. Vagy mégis? Történetünk hőse maga me­sélte el meglehetősen borgőzös állapotban, hogyan híresztelte el a tulajdon halálát és rendez­te meg a saját temetését. Per­sze a helyzetnek megfelelően nem igazi siratókórusok és egyéb temetési ceremóniák mellett zajlott le az esemény. Egészen prózai körülmények között. Hősünk egy idő után úgy érezte, valami nincs rend­ben körülötte a hivatalban. Mintha mélypontra zuhant volna a vezetői tekintélye, ahogyan mondani szokás, a tetszési indexe. Nemrég még azzal dicsekedett a minisztéri­umi főnökeinek, mindenkit a markából etet a hivatalban. Még az elbocsátásokat is olyan mesterien tudja levezényelni, mintha a lapátra került embe­reknek tenne szívességet. De úgy tűnik, a főnöki ural­kodás is olyan, mint a szere­lem. Szigorú titoktartás mel­lett — mintha csak elszólná magát — a hivatal hírharang­jának számító munkatársának megjegyezte, nem sokáig esz­nek már közös kenyeret. Hete­ken belül mindenkit utolért a vírus. Nem volt nehéz leolvas­ni az arcokról a fölényes, gú­nyos, olykor szánakozó moso­lyokat. Ha tudnád, mi vár rád, ezt tükrözték a főnököt pásztá­zó tekintetek. A főnök persze közönyt színlelt, sőt egyre de­rűsebben járt-kelt a hivatal­ban. Közben a fejében már kezdett összeállni a lista a kö­vetkező létszámleépítések veszteseiről. Az év vége táján még egy értekezletet is össze­hívott, hogy szemtől szembe hallja a kifogásokat, lássa az ellenfelek, a kárörvendők, a lesipuskások arcát. Többen — a biztos forrásból eredő hírek­ben bízva — jól ki is tálaltak a főnöki önfejűségről, elnagyolt intézkedésekről, s egyebekről. De az értekezlet végén a főnök egy kis figyelmet kért, közöl­te, a pletykákból semmi sem igaz, olyan szilárdan áll a szé­ke, mint még soha. H onnan is tudhatta volna akkor, hogy a róla szóló — sa­ját maga által keltett — plety­kák a közeli leváltásáról a mi­nisztériumba is eljutottak, ahol már néhány tisztségviselő fülé­ben ott motoszkált a bogár. Ha ennyire nem szeretik az embe­rüket a hivatalban, talán még­sem kellene meghosszabbítani a kinevezését. De erről az érin­tett főnök, aki úgy vélte, túlélte a saját temetését, semmit nem tudott. Vagy talán abban bí­zott, akinek a halálhírét keltik, az sokáig fog élni. De érvényes ez akkor is, ha az illető a sa-ját halálhírét kelti? Ki kell várni. Bevallást vár az APEH Egységcsomagok az adózóknál Nyíregyháza (KM) — Az adó- bevallási nyomtatványok mint eddig, a múlt évre vo­natkozóan is térítésmente­sen állnak az adózók rendel­kezésére egységcsomagos vagy szóló formában, erősí­tette meg az APEH megyei igazgatósága. A most szóban forgó bevallási nyomtatványok az alábbiak: Sze­mélyi jövedelemadó bevallás az 1998. évről (9853. számú), a Be­vallás az egyéni vállalkozó 1998. évi kötelezettségeiről és támoga­tásairól, valamint az egyéni vál­lalkozásból származó 1998. évi jövedelmének levezetése (9807. sz.), a Bevallás a mezőgazdasági őstermelő 1998. évi kötelezettsé­geiről, valamint a mezőgazdasá­gi őstermelésből (kistermelés­ből) származó 1998. évi adóköte­les jövedelem levezetése (9809. sz.) és a Nyilatkozat a mezőgaz­dasági kistermelők részére az 1998. évi 1 500 000 forint alatti be­vételükről (9863. sz.). Az egységcsomagokat — azok­nak az adózóknak, akik 1997. év­ről személyi jövedelemadó beval­lást adtak be, illetve 1998. decem­ber 1-jén az APEH nyilvántartá­sa szerint működő egyéni vállal­kozók (áfaköteles tevékenységet végző magánszemélyek) voltak — névreszólóan postázták. Akik nem kapták volna meg postán a bevallást, azok a megyei igazga­tóságon, kirendeltségeken, ügy­félszolgálati irodákban beszerez­hetik. Az egységcsomagokban névre szóló készpénzátutalási megbí­zás van, amelyen az 1998. évhez kapcsolódó személyi jövedelema­dót kell befizetni. Az adóhatóság kéri az adózókat, hogy csak a sa­ját nevükre kitöltött készpénz­átutalási megbízáson teljesítsék befizetéseiket. A bevallások elküldése az adóhatóság részére ingyenesek amennyiben — az egység- csomagban található — K betű­vel jelzett borítékban adják pos­tára. Farsang a Kölyökvárban Jelmezversennyel zárják az évadot Nyíregyháza (KM) — Itt a far­sang, áll a bál... címmel ren­deznek farsangzáró jelmezver­senyt február 27-én, délután három órától a nyíregyházi Kölyökvárban. A versengést általános isko­lásoknak hirdették meg a szer­vezők. A megméretésre — kizáró­lag házi készítésű jelmezekkel — a következő kategóriákban lehet benevezni (személyesen vagy levélben) február 20-ig: bohóc jelmez; boszorkány jel­mez; legötletesebb jelmez; cso­portos jelmez. Az esemény programja — a tervek szerint — a következő­képpen alakul: három órakor kezdődik a jelmezes felvonu­lás; négytől „beindul” a Kö- lyök-disco (közben eredmény- hirdetés és díjkiosztás). HATTER _____ Elbújni, valahová Szőke Judit A megye határán Elek Emii felvétele Disznó-eset Képzeld, a hentesünket leszúrták az este az ivóban... Ferter János rajza

Next

/
Thumbnails
Contents