Kelet-Magyarország, 1999. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-30 / 25. szám

1999. január 30., szombat 9. oldal Litván fotók közelmúltban nyílt meg a nyíregyházi városi művelődési központ fotógalériájá­ban Aleksandras Macijauskas, litván fotó­művész kiállítása. Az alkotó 1938-ban szü­letett Kaunasban. 1967 és 1973 között fotóri­porterként dolgozott. 1970 óta tagja a Lit­ván Fotóművészek Szövetségének. Munkás­ságáért több, rangos elismerésben része­sült. 1995-ben elnyerte a Litván Nemzeti Dí­jat. Fontosabb sorozatai: Demonstrációk (1965-1985), Falusi piacok (1969-1987), Ál­latkórház (1977-1994) — szemelvényeinket e szériából választottuk —, Haldokló fák (1984-), Nyár (1974-1984). Nyíregyházi tár­latát február 10-ig tekinthetik meg az ér­deklődők. Állatkórház I. Állatkórház II. Állatkórház III. Elek Emil felvételei Ladányi Mihály verse Levél Engedd meg, hogy a beszélőbe invitáljalak. Látni akarom az imbolygó rózsákat pongyoládon meg a kezed, amint kicsomagolja örömeimet és átnyújtja halálos rácsomon, ujjaidat, ahogy végigbotorkálnak hasamon, mellemen, halántékomon — Köss egy pár meleg zoknit szerelmedből, legyen miben járjak utánad világhidegbm álomrövidzárlatban bőröndszabadságban, hozz egy süketnéma pacsirtát, hogy azt hallhassam mit rég szeretnék, s hogy közösség után sóvárogjak: hagyd itt a magányt. (Ladányi Mihály 1934-ben született. Az idén lenne hatvanöt éves. De már sohasem lehet annyi...) Kisvárdai meghívó Ady Endrének „Szépen, nemes egyszerűséggel, nagy gyönyörűségére a költő híveinek...” Néző István Nyolcvan esztendeje, 1919. január 27-én hunyt el Ady Endre, a legnagyobb hatású huszadik századi magyar poéta. Lapunk keretei között, s a múlt­ban kutatva, azt az eseményt ele­venítjük föl, amikor 1914-ben a költőt a kisvárdaiak meghívták egy előadásra. Ekkoriban a kisvárdai refor­mátus segédlelkész Szombati- Szabó István (1887-1934) volt, akit 1913 szeptemberében nevez­tek ki erre a helyre. A fiatal pap, akinek már verseskötete is meg­jelent, az Ady-hívők táborába tartozott, így nem véletlen, hogy ő fogalmazta meg január 6-án azt a meghívó levelet, amelyben Adyt a református egyház báljá­ra igyekezett elcsábítani: „... bár úgy hallom, hogy jelenleg nem a legjobb egészségnek örvend, sze­rétéiből minél hamarabbi meg­gyógyulást kívánva, engedelmét kérem arra, hogy egy nagy érde­künkkel kapcsolódó kérdéssel al­kalmatlanságára vagyok. ” A reformátusság eszméje Ez a nagy érdek nem más, mint a reformátusság eszméje, hiszen Ady édesanyja is református pa­pi családból származott, s bár Adynak annak idején mind a ka­tolikusoknál, mind a reformátu­soknál tanult, felfogásához, lel- kületéhez természetes módon ez utóbbi állt közelebb, vagy aho­gyan egyik versében írta: „két nyakas, magyar kálvinista... Apa, fiú: egy Igen, s egy Nem. ” A meghívó további részében Szombati-Szabó megindokolja a kérés célját: „Nagy sereges oro­Ady édesanyjával és feleségével szók, pápisták közé beszórt kis kálvinista egyházunk sorsán anyagi és erkölcsi eszközökkel úgy szoknak segíteni, hogy éven­ként égy, az egész környék intel­ligenciáját s a minket különösen szerető kultúrzsidóságot is be- csődítsük erre a bálra, amelyet igazabb vonzás kedvéért lehető­ség szerint értékes programmal introdukálunk (vezetünk be). A műsor középpontjában látni év­ről évre kálvinista büszkeségein­ket. Ez valóban így volt, az előző esztendőben Eötvös Károlyt látta vendégül a település, az iró nagy sikerű felolvasást tartott. „... az idén Ady Endrét vágyakozunk megnyerni testvéri, rokoni, kál­vinista szívesség szerint, tudva, hogy lelkét a magyar vallású egyházhoz nemcsak családi ha­gyomány, hanem szeretet és ál­dozatosság is fűzi.” A levél kö­vetkező sorai a helyi társada­lomról, a várható közönségről adnak képet, s érdekes, hogy a zsidóságot ismét külön kiemelés­re méltónak találja a református segédlelkész. „Itt pedig azonkí­vül nagyobbára latájner intelli­genciából álló egyházunk hívei és nagy kultúrájú helyi zsidósá­gunk egyenlő lelkesedéssel hono­rálná az Ady Endre szeretetből való lefáradását.” Ha már a ho­norálás került szóba, a hálán kí­vül másra nem is nagyon szá­míthatott a költő, de ezt is tudo­mására hozták: „egyházunk — szegény egér — az útiköltség megtérítésén s a lekötelezettség szeretetben való megnyilvánítá- sán kívül a nagy pénzekhez szo­kott Ady Endrének egyebet adni nem tudhatna.” A költő válaszlevele A levél még folytatódik, de a to­vábbiakból számunkra annyi fontos, hogy megtudhatjuk a ter­vezett est időpontját, mely feb­ruár első napjára lett kijelölve, ám a költő válaszlevelében, me­lyet a helyi újság január 25-én le­közölt, már egy másik dátum ol­vasható: „Kedves jó barátom, va­lóban nem a legjobb az egészsé­gem s most megint új helyen, a Park Szanatóriumban (valójá­ban a Liget Szanatóriumban) va­gyok. De jobb akarattal sehova se mennék mint ilyen alkalom­ra. Én bízom is az én szörnyű erőpróbáknak kitett, ős, ruszti­kus fizikumomban, hogy február 8-án Kisvárdán leszek. Érthető úgy-e, hogy ezt az ígéretemet nem föltétlenül tehetem meg, de viszont akarok lemenni. Szere­tettel köszönti társa és rokona Ady Endre.” Zsúfolt ház várta A kisvárdai hetilap február 15- én beszámolt a nyolcadikán rendezett bálról és a műsorról. Ebből kiderült, hogy zsúfolt ház várta a vendéget és az ese­ményt, ám a költő nem volt je­len, így a program kissé módo­sult. Némi malíciával fűzte eh­hez az újságíró: „Nem panasz, vagy szemrehányásképpen mond­hatjuk ezt, csak éppen felemlít­jük, hogy mi, a kisvárdai estélyek viharedzett látogatói, annyira hozzászoktunk ezekhez a bejelen­tésekhez, hogy e nélkül már szin­te nem is éreznénk jól magun­kat. ’’ A költő valószínűleg az egész­ségi állapota miatt nem tudta vállalni a megjelenést és a felol­vasást. Ady-versek azonban így is elhangzottak, mégpedig az idő­közben Sátoraljaújhelyre távo­zott Szombati-Szabó István előadásában: „szépen, nemes egyszerűséggel, nagy gyönyörű­ségére Ady híveinek, kik a kö­zönség soraiban szép számmal voltak.” doltam, hogy bár sok szempont­ból jók a videofelvételek, azon­ban a legjobb az lenne, ha a ja­pán szakemberek személyesen leshetnék el a magas színvona­lú zenei oktatás titkát. Ezért 1995-től tanulmányutakat, mes­terkurzusokat is szervezek Nyíregyházára. Mindennek meg is lett az eredménye, na­gyon népszerűek a magyar kó­rusművek hazámban. Minden bizonnyal olvasóink­ban is felvetődik a kérdés, va­jon mi készteti arra Gotoda urat, hogy szinte már megszál­lottként felvállalja ezt a sok-sok áldozattal és fáradsággal járó munkát. Erre a kérdésre a kö­vetkezőket válaszolta: — Szabó Dénes kórusai — a Cantemus Gyermekkar és a Pro Musica Leánykar — a világ csodálatos kincsei közé tartoz­nak. Úgy is fogalmazhatnék, ők alkotják a világ nyolcadik vagy kilencedik csodáját. Szeretném a példájukon keresztül a japá­nokkal is megértetni: nagyon sok erőfeszítéssel kell dolgozni, hogy ilyen magas színvonalra eljuthassanak. Hallottam, hogy az iskola elhelyezésével kap­csolatban súlyos problémák vannak. Meg kell mondanom őszintén, meglepődtem, hogy ez a gond egyáltalán felvetődhe­tett Magyarországon, ott, ahol a Kodály-módszer segítségével csodálatos zenei nevelést értek el. Azt hittem, hogy egy olyan iskola, amely a legjobban kép­viseli a Kodály-elveket, minden irányból segítséget kap, gondo­lok itt az állami szervekre és a helyi önkormányzatra is. Cso­dálkozom azon. hogy egy város­ban csak úgy elveszhet az egész világ kincse. Higgyék el, Nyír­egyháza valóban olyan drága­kővel rendelkezik, amely még sok-sok hasznot hozhat. Ma­gánszemélyként csak remélhe­tem, győz a józan megfontolás, s a Kodály iskola folytatni tud­ja majd magas színvonalú munkáját. A kórusmuzsika szerelmese M. Magyar László Honfitársai közül néhányan csodabogárnak tekintik, a leg­többen azonban tisztelik Sumio Gotoda urat, ugyanis életcéljá­nak tekinti a Kodály-módszer népszerűsítését hazájában, Ja­pánban. Ennek érdekében fá­radtságot nem ismerve szervez­kedik, tárgyal, nyíregyházi kó­rusokat utaztat ki a felkelő nap országába, s tanulmányútra hozza honfitársait a Kodály Zoltán Általános Iskolába. Szinte már hazajár Nyíregyhá­zára, hiszen évente több alka­lommal is találkozhatunk vele megyénkben. Bár gyermekkorában nem tanult zenét, később mégis egy életre elkötelezte magát a mu­zsikával, mivel az egyik japán televíziós társaság zenei osztá­lyán dolgozott harminc éven keresztül. Gyermekeknek szóló műsorok készítésével foglalko­zott. Az egyik sorozat, amelyet megálmodott 1961-ben, a „Min­denki éneke” címet kapta, s óriási sikert aratott. A népsze­rűség titkát abban látja, hogy fiatalokhoz szóló dalokat mu­tattak be a televízió eszközei­vel, s ezeket a dalokat gyer­mekkórusok adták elő. Abban az időben Japánban nem volt elterjedt a gyermekkórus-moz­galom, ám az adásoknak kö­szönhetően szerte az országban újabb és újabb együttesek ala­kultak. — Amikor már volt érdeklő­dés az ifjú énekesek iránt, kül­földi énekkarok is jöttek hoz­zánk, köztük a Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusa. Összebarátkoztam a karna­gyokkal, s egyre jobban foglal­koztattak a magyar kórusmű­vek — elevenítette fel a múltat Sumio Gotoda. — Mindezek Sumio Gotoda együttes sok szép eredményt fog elérni, ezért a későbbiek­ben nyomon követtem az ének­kar útját. A következő szemé­lyes találkozó 1992-ben volt, ab­ban az esztendőben Dél-Korea adott otthont az ISME rendez­vényének. Felkértek arra, Ja­pánban is szervezzek meg né­hány koncertet a Cantemus számára. A Cantemus előtt sok Amatőr felvétel megtek a gyönyörűségtől. Ak­kor úgy éreztem, további mun­kámmal a Cantemust kell segí­tenem, s rajta keresztül Japán zenei oktatásának fejlesztéséért kell tennem. — Foglalkoztatott az is, ho­gyan néz ki egy üyen kórus mindennapi élete, ezért 1993- ban operatőrökkel jöttem a Ko­dály iskolába. Aztán arra gon­után úgy éreztem, Magyaror­szágot személyesen is meg kell ismernem. Ez a vágyam végül teljesült, 1969-ben utaztam elő­ször Budapestre. A Cantemus gyer­mekkórussal 1980-ban Varsóban a Zeneokta tási Vi- lágkon- feren- c i á n (ISME) talál­koz­tam. Már akkor külföldi gyermekkórus megfor­dult már Japánban, de akkora népszerűségre egyik sem tett szert, mint a nyíregyházi együttes. A kon­certeken a né­zők libabő- r ö s e k lettek, r e ­ráérez- tem, hogy ez az SMESSi' ..ÁM HÉTVÉGE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents