Kelet-Magyarország, 1999. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-23 / 19. szám
1999. január 23., szombat 9. oldal Bujdosó Nóra munkája Pintér Anina munkája Elek Emii felvételei A kék, a vörös, a sárga: mint ahogy egy gyufa lángja. Sárga fent a fénye lombja, kék a mélye, csöndje lomha; láng a szirmait kibontja, s bent vörös bibéje mintha maga lenne tánca titka. Táltos éj vörös királya fájja vétkét: teste máglya. Tűz-villámló koronája homlokodat körbefonja; tekinteted szítja szikra, s úgy omolsz le karjaimba, olyan szépen égve, mint a farkas-éjbe lobbant fáklya, lánya fénynek: évalánya. Vagyok én e lány bolondja, vérig égve, égre, sárba hullva, s megmaradva múlva örök ékű láng-titokba. Selyemfestő diákok Vitéz Ferenc verse Három szín: Láng (Juditnak) napokban nyílt meg a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában a díszlet- és jelmeztervező szakos diákok tárlata. Gyar- mathy Ágnes tanítványai tették közszemlére több szempontból is rendhagyó kompozícióikat. A selyem, melyre „ráviszik" a mesés színeket, egyike a legősibb matériáknak, s mint megmunkálandó felület — kínálja a jobbnál jobb megoldásokat. A többi már „csak” a tehetség, az elkötelezettség, az ötletgazdagság dolga. Bodnár Krisztina munkája Főorvos, igazi művészlélekkel Az ingyenes segítségtől a kinevezett posztig • Emlékezés egy jeles férfiúra Fazekas Árpád Nyíregyháza jelentősebb — méltatlanul elfelejtett — személyiségei közé tartozik dr. Spányi Géza (1869-1946). Ó volt az Erzsébet közkórház első bőrgyógyász főorvosa, de figyelemre méltó képzőművészeti és közművelődési tevékenysége is. Sátoraljaújhelyen született 1869- ben. Apja tanítóképző intézeti tanár volt. Az orvosi oklevelét a pesti egyetemen szerezte az 1891/92-es tanévben, amikor még Stern néven szerepelt. Ezután tíz évig katonaorvos volt, s 1912-ben magánorvosként költözött Nyíregyházára, ahol a Kállói út 46. szám alatt lakott (szanatóriuma és a kórház között). Felesége Szalon- tay Ilona (1896-1945 jan. 24) volt, gyermekeik: Margit és Ilona. Tagja volt a vármegyei törvényhatósági, valamint egészségügyi bizottságoknak, illetve a városi képviselő-testületnek. Szerepelt a vármegyében legtöbb adót fizetők névjegyzékében. 1946. március 22-én halt meg Nyíregyházán. Sírkövét ellopták az Északi temetőből. Pénz nélkül Orvosi működésének nyíregyházi időszakáról aránylag elég sokat tudunk. A kórház 1912. évi kinyomtatott jelentésében dr. Klekner Károly sebész főorvos már említette, ekként: „Ez orvoshiányon segítendő az idén is igénybe vettük dr. Spányi Géza helybeli gyakorló orvos úr segítségét. ” Bejárt tehát alkalmilag a közeli Erzsébet közkórházba és ingyen segédkezett a műtéteknél. Amikor pedig 1915-ben dr. Klekner igazgató főorvos a bőr- gyógyászati és venereás betegeket elkülönítette a belgyógyászati osztálytól (eddig ezen ún. A- épület két nagy kórtermében feküdtek), dr. Spányi Géza került szakorvosként az önállósult osztályra. Tudjuk, hogy érdekelte az urológia és a nőgyógyászat is. 1918-1937 között pedig már kinevezett kórházi főorvosként vezette az igen jelentős, 127 ággyal bíró bőr- és nemibeteg osztályt. Több orvosi dolgozatot írt, amelyek témái: a tetanusz, tífusz és női betegségek. Kórházi és gyakorló orvosi működéséről anekdota is maradt fenn, amely szerint betegei előtt Dr. Spányi Géza... olykor mondogatta: „lehetséges, hogy van olyan bőrbetegség, amit nem ismerek, de amit meggyógyítani ne tudnék, olyan nem létezik”. Társtulajdonosa volt a jó hírű Korompay (Klekner)-féle szanatóriumnak, amely 1913-44 között a Káliói út 42. szám alatt (ma a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiója) működött. Nyelvtudása: német, francia, angol, olasz, orosz, szerb és török. Kutató nyugdíjas Hatvannyolc éves korában nyugdíjazták, azon érdekes módon éppen az ezutáni időszaka esett orvosi működésének legmaradandóbb része: orvostörténeti munkássága. Ugyanis 1939-ben a Dienes István szerkesztette Szabolcs vármegye című monográfiában megjelent Spányi főorvos „Orvostörténelmi és orvos etnográfiai adatok, egészségügy, népszokások, babonák Szabolcs vármegyében”című 15 oldalas tanulmánya. Az első próbálkozás volt ez megyénk orvostörténeti adatainak az összegyűjtéséhez, s szerintem Spányi orvosi tevékenységében ez a legértékesebb. Nyugdíjasként lett a Bessenyei Kör főtitkára is. 1941-ben politikai okból lemondott a közéleti szereplésről. A II. világháború után a nagy orvoshiányra való tekintettel és hatósági felkérésre még újból vállalt közszolgálati munkát a ... és Bessenyei-plakettje már 75 éves orvos. A város polgármesteri hivatalának 1945. március 15-i keltezésű Hirdetménye szerint: „A Nemibeteggondo- zó Intézet dr. Spányi Géza szakorvos, közkórházi főorvos úr vezetése alatt az Erzsébet közkórháznak sebészeti épülete földszintjén működik. Rendelési, illetve jelentkezési idő minden szerdán és szombaton reggel 9 órakor, bárki díjmentesen veheti igénybe. Fazekas János sk. polgármester.” Kitűnt az eddigiekből tehát, hogy dr. Spányi Géza nem csupán 1937. évi nyugdíjazásáig vagyis 45 évig, hanem szinte haláláig azaz 54 éven keresztül végzett gyógyító tevékenységet. Plakettek Spányi főorvos igazi művésziélek volt. Művészetében az aktív képzőművészeti munka mellett a népművelői, esztétikai (széptani) tevékenység is felismerhető. Foglalkozott rajzolással, festészettel, kerámia-, valamint éremkészítéssel, sok kiállításon szerepelt. Ő készítette el az első Jósa András-plakettet (126x125 mm, öntött bronz, 1934). Hosszú ideig úgy tűnt, hogy egyetlen példány sem maradt meg ezen szép éremből. Szerencsére a Jósa András Kórház 1969. december 5-i névadó ünnepségére sikerült — dr. Dohnál Jenő főorvos tájékoztatása alapján — felkutatni és megvásárolni három példányt. A Szabolcs-Szatmári Szemlében közöltem 1972-ben (4. szám, 56-57 old.) „Spányi Géza Bessenyei-plakettje” című írásomban, hogy felkérésemre dr. Varannai Gyula (Budapest) kutatta és a Petőfi Irodalmi Múzeumban megtalálta Spányi ezen szép alkotását. Előszeretettel festette a majmokat, több ilyen képe van a Jósa Múzeum raktárában. Szerette a karikatúrát is. Orvos kollegáiról (pl. dr. Vígváry Lászlóról) és barátairól ügyes portré-sorozatot készített. Egy ilyen karikatúra van a kórházi Orvostörténeti Gyűjteményben is. Ugyancsak a Jósa Múzeum birtokában van és a közelmúltban ott kiállításon is szerepelt a Dr. Spányi Géza című szép akvarell 1942-ből, amely az idős főorvost festés közben ábrázolja, (veje: Ősz Dénes festőművész festette). Spányi számos művészeti vonatkozású cikket írt a Bessenyei Kör 1934-44 közötti hivatalos lapjában, a Szabolcsi Szemlében. A felelősségről Még a Szobor Pál szerkesztette Bessenyei-almanach 1931. évre című kötetben jelent meg a Művészetről, művészekről című jelentős, 13 oldalas írása, amely úgy tűnik előzetesen előadásként is elhangzott. Ebben máig időszerűen a művészek felelősségéről így vallott: „Ha felelős a diplomata, a katona, a hivatalnok, az orvos, az építész, a pap és tanító, akkor legyen felelős a művész is... azt fesse, írja, faragja, táncolja vagy ját- sza bárki, amit akar, ahogy tudja, de a nagy nyilvánosság elé vinni — az már felelősséggel kell, hogy járjon, és nagyon sok művész nincs ennek tudatában, pedig a zene után a színek azok, amik az érzésre közvetlenül tudnak hatni.” A pszichiátria professzora Kovács Éva A megyei Jósa András Kórház minden tekintetben megfelel azoknak a feltételeknek, melyek a szakorvosképzéshez szükségesek. Ezt a megállapítást az az orvoscsoport tette, mely a napokban a nyíregyházi kórházban járt, s melynek vezetője dr. Tringer László professzor volt. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatójával a látogatást követően arról beszélgettünk: vajon miért szomorú nemzet a magyar, miért rossz a társadalom hangulata, miért terjednek egyre gyorsabban a szenvedélybetegségek, a drogfogyasztás. Az okokat folyamatosan kutatják a szakemberek. Mindeközben a magyar egészségügynek az Európai Unióhoz történő csatlakozás jegyében új szempontoknak is meg kell felelnie. — Az EU-csatlakozás az ország és a magyar gyógyítás szempontjából is lényeges előrelépést jelenthet — állította a professzor —. A csatlakozás vonzata az is, hogy a legtöbb alapszakmában megemelkedik hazánkban is a képzési idő, a szakorvosjelölt a jövőben két évig az egyetem állományában marad, a választott szakmájában tanul, miközben közös kurzusokat is hallgat: jogi, menedzseri ismereteket szerez. A szaktudásra mind nagyobb szükség lesz, mert a szenvedélybetegségek, a drogfogyasztók száma hazánkban is folyamatosan növekszik, miközben vita folyik ar™1 helyes-e a dro- gosokka kapcsolatos törvények szigorítása? — A kérdés első fele sajnos igaz, a szenvedélybetegek, drogfogyasztók száma nő. A törvény szigorításá val kapcsolatban Tringer László véleményem eltér sok kollegámétól, se nem megengedőbb, se nem szigorúbb, mondhatom semleges. Tény, hogy egy emberi magatartásforma egyben pszichiátriai és büntetőjogi esemény is. Az, hogy a jog hol húzza meg a határt, nem pszichiátriai kérdés, meghaladja a medicina területeit, annál jóval széleskörűbb. Akik megütköznek a szigorításon, azt állítják, Irogozás magánügy. Szerintem nem i az. Aki önsorsrontó, önpusztító magatartást követ, nemcsak önmagára, hanem a társadalomra és környezetére is veszélyes. Gyógyítása sem magánügy, az állam feladata. Szokás bennünket a depresszió országának is neMartyn Péter felvétele vezni. Egyetért e minősítéssel? — Egyáltalán nem értek egyet, mert szerintem az, hogy a magyarság ab ovo depresszió- s, nem igaz. Adataink a fejlett országokéval azonosak. Más kérdés, hogy mi ilyennek minősítjük magunkat. A neurózis és az alkoholfogyasztás terén adataink nagyjából a Hollandiában mért adatokkal azonosak. Mostanában arról folyik a vita, igaz-e a megállapítás, hogy minden hetedik magyar depressziós... — Szerintem ez sem igaz, bár a felmérések adatai a mérési módszertől is nagyban függenek. A minden hetedik megnevezés meglehetősen tág kategória. Akik így gondolkodnak, nyilván beleszámolták azokat is, akik minden percben szomorúak, soha nem elégedettek, de ezen tulajdonságaikat vele születettnek kell nevezni. Talán érdekes arra gondolni, hogy egyetlen országnak sincs olyan szomorú himnusza, mint amilyen a mienk, melyben nemcsak az elkövetett, de még a majdan elkövetendő bűnökért is jóelőre bocsánatot kérünk. Mit tehetünk az ilyen felfogás, a romló helyzet ellen? — A drogfogyasztás a végtelenségig nem növekedhet, bár most ott tartunk, hogy évente szinte duplázódik. Meg vagyok győződve arról, hogy a megelőzésben legdöntőbb a neveltetés, a kisgyerekkortól meglévő családi körülmények. Azt kell mondjam, hogy kábítószer ellen is legnagyobb védelem a kiegyensúlyozott, boldog család. Ibjfm HÉTVÉGE
