Kelet-Magyarország, 1999. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-21 / 17. szám

1999. január 21., csütörtök 3. oldal Kftet« HÁTTÉR Teljesen normális, ha az ember, mielőtt elindul otthonról, néhány percet eltölt a tü­kör előtt. Egyszerű az ok: igyekszik a tőle legelfogadhatóbb külsővel kilépni az utcára. Vállalva persze, hogy görbe az orra. Vagyis: nem tökéletes. Nincs ebben semmi különös. Akkor vol­na, ha mondjuk az illető hölgy saját arca elé a szépséges Sophie Marceau képére for­mált álarcot tartana, és így hajhászná a si­kert. Akkor jut ez eszembe, amikor országos hálózattal rendelkező cégek felelős, helyi vezetőitől szeretnék információt szerezni. A válasz igen gyakran az: nem nyilatkozhat­nak. Rossz magyarsággal: „le vannak tiltva." De nagyon! Az állásával játszik, aki ezt meg­szegi. Kérhet és kaphat persze engedélyt, de a válaszát a központban fogalmazzák meg, vagy át. Méghozzá úgy, hogy az a legjobb fényt vetítse a társaságra. Eddig még rend­ben is volnánk. Akkor van gond, ha például panaszával — mint a minap is — a sajtóhoz fordul a vevő, akit azért akart megmotozni az üzlet biztonsági őre, mert babakocsiban alvó gyerekét és a méretes — ámbár kötele­ző — furikot egyszerre nem tudta tolni. Ko­sár meg nincs. A gyerek takarójára tett hát két vajat, két pohár kefirt, s beállt a pénz­tárhoz fizetni. Porig alázta a biztonsági őr bizalmatlansága. Az üzletben nem kommentálhatják az esetet. Tilos, mert nem tűnhet fel rossz fényben a hálózat neve. Az arculattervezők ugyanis épp azért dolgoznak, hogy velünk elhitessék: náluk minden oké. Hát , ez nem oké! Mert attól még senki nem ment tönkre, ha elismerte, hogy hibá­zott. Innen tudjuk, hogy van értékítélete. Újra dominózunk uraim? Ferter János rajza □ Ökumenikus imahét A nyíregy­házi evangélikus nagytemplomban csütörtö­kön este hatkor Gyurkó József metodista lel­kész végzi a szertartást, Sipos Kund Kötöny református esperes igét hirdet. Közreműkö­dik a belvárosi görögkatolikus templom énekkara. □ Jótékonyan, jókedvűen a Jókaiért Jókai koktéllal várják azokat, akik február 5- én részt vesznek a nyíregyházi református gyülekezeti házban megrendezendő jóté­konysági esten. Az est bevételét az általános iskola fűtési rendszerének korszerűsítésére kí­vánják fordítani. □ Nem fogadnak A mozgáskorlátozot­tak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei egyesü­letének székházában (Nyíregyháza, Körte u. 21.) február 16-ig az ügyfélfogadás szü­netel. □ Kiállítás Január 26-án, kedden délután fél ötkor a nyíregyházi tiszti klubban meg­nyílik Antal László amatőr festőművész tárla­ta. Az eladott képekből származó bevétel egy részét a festő a Bóbita Alapítvány javára (a Tas utcai bölcsődében működik) ajánlja fel. Nem luxus, kényszerűség A hatvannyolcból húsz fiatal mozgásképtelen segédeszköz nélkül A berendezéseknek alkalmazkodniuk kell a használók helyzetéhez Martyn Péter felvétele Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Bővítik a létszámot és új szakokat indí­tanak az egészségügyi okok miatt „más,, fiatalok speciális szakképző iskolájában. Jelenleg 68-an kaptak esélyt az intézmény révén a teljes értékű élethez. Nyíregyházán a Széchenyi utcai „rózsaszín ház” december­ben benépesült. Már a két-három személyes szobákat belakták a fi­atalok, elhelyezkedtek a tanárok is, s bár az oktatási szárny áta­dása még várat magára, a Nem­zeti Gyermek és Ifjúsági Közala­pítvány Szakképző, Speciális Szakképző Iskolája és Kollégiu­ma (ez az intézmény hivatalos neve) működik. A szobák szinte szállodai össz­komfortot biztosítalak. Tágassá­gukat nem a luxusigény, hanem a kényszerűség teremtette meg. El kell férniük ugyanis a kere­kes székeknek. Rácz Sándor igazgató vezet végig az otthonos hangulatú folyosókon, megmu­tatja a specialitás minden jegyét magán viselő belsőépítészeti megoldásokat, a liftet, az intim helyeket az emelt berendezések­kel, kapaszkodókkal, a biztos közlekedést szolgáló eszközök­kel. Itt ugyanis olyan fiatalok él­nek, s tanulnak szakmát (az álta­lános iskolai végzettséggel ren­delkezők számítógép-kezelők, az érettségizettek szoftverüzemelte­tők lesznek), akik mozgásukban akadályozottak, avagy érzékszer­veik korlátozottan működnek. A 68 diák zöme 21-25 év közöt­ti, húszán csak eszköz segítségé­vel tudnak mozogni. A komplex program azért született, hogy se­gítse az inaktív, eltartott helyzet­ből az aktív keresővé válást, a szakképzettséget és szakmai gya­korlatot szerzett fiatalok integrá­cióját a munka világába, esélyt biztosítva ezzel a teljes értékű élethez. Nem voltak ugyan hazai ta­pasztalatok az ilyen speciális, fő­leg érzékszervi és mozgásképes­ségükben korlátozott fiatalok szakképzésére, de úgy tűnik a szemlélőnek: európai színvonalú központot sikerült 160-uk számá­ra építeni; egyidejűleg hatvan ál­Egymilliárd A három objektum beruhá­zási értéke 1,2 milliárd fo­rint, az intézmények befoga­dóképessége: Nyíregyházán 160 fő, Bakonyszentkirály- Sövénykúton 94 fő, Balassa- gyarmat-Nyírjesen: 66 fő. láshely is teremtődött. Az ország távolabbi pontjairól is érkeztek hallgatók (egyharmaddal többen jelentkeztek, mint amekkora a keretszám), van veszprémi is kö­zöttük, ám többségük szabolcsi. Van, aki minden hétvégéjét csa­ládja körében tölti, de van, aki évente csak kétszer megy haza... A következő tanévben bővítik a létszámot és háztartási gépsze­relő, gépíró-szövegszerkesztő szakmákat is oktatnak majd. Már most felhívjuk a figyelmét az érintett családoknak, hogy a másik két bázis optikus, illetve bőrtárgykészítő szakma tanítá­sát is tervezi. A távolság ugyan nem csekély, de vannak, akik­nek az egyetlen sanszot ezek az iskolák jelentik. Alapítvány a kórházért Nyíregyháza (KM — K. É) — A Jósa András Kórházért Alapítvány alapító okiratát 1995. április 11-én írták alá. Az alapítvány közérdekű, s legfőbb tevékenységeként az egészségügy színvonalának növelését, a gyógyításhoz szükséges feltételek javítá­sát jelölte meg. A nyitott ala­pítvány pénzbeni és ingó, il­letve ingatlan vagyoni ado­mányokat fogad el, s az ado­mányozó rendelkezése sze­rint a kórház huszonkét osz­tálya élvezheti a segítség gyümölcsét. A fővédnök Csabai Lászlóné Nyíregyháza pol­gármestere, elnöke dr. Séra Gyula, a kórház főigazgatója, titkára dr. Karaszné Séra Anikó. A pénzügyeket Nagy János gazdasági igazgató fel­ügyeli. Az alapítvány számlá­ján jelenleg hárommillió-há­romszázezer forint van, de szerencsére ez az összeg fo­lyamatosan gyarapszik. A tervek szerint életmentő gé­peket, orvosi műszereket vá­sárolnak a meglévő pénzek­ből, hogy a betegellátás szín­vonalát ezzel is növeljék. Eb­ből a pénzből jutott a kórházi karácsony megünneplésére, melyből elsősorban a króni­kus osztályok betegei része­sülhettek, de idén először gondoltak azokra a nyugdíja­sokra is, akik aktív koruk­ban szakmai munkájukkal, emberségükkel növelték az intézmény hírnevét. A megyei Jósa András Kórház jövőre lesz százéves. A jubileum méltó megün­nepléséhez, a mostanra elért színvonal megtartásához, to­vábbi növeléséhez számta­lan út vezet, ezeknek egyike a szóban forgó alapítvány is, mely a továbbiakban is vár­ja a segíteni akarók és tudók adományait az OTP Rt. 11744003-20905330-as számon. MEGKÉRDEZTÜK: ÖN FÜSTÖLÖG-E A FÜST MIATT7 Hír: Nyíregyháza új jegyzője megtiltotta a városháza irodáiban a dohányzást A z ügyfélszolgálati iroda előadójaként mondhatom: a jegyző úr utasítását mi már mege­lőztük azzal, hogy jó ide­je nem gyújtottunk rá a helyiségben. A dohány­zás irodai mellőzését ide­jövetelekor Virók Csilla Hajnalka irodavezetőnk szorgalmazta. A döntést egyébként helyeslem, merthogy jót tesz dohá­nyosnak és nemdohá­nyosnak egyaránt. Az épületben a kijelölt do­hányzóhelyeken lehet ci­garettázni, ám óhatatla­nul kevesebbet gyújtunk rá, mint amikor még az irodában füstöltünk. Egyébként egyik kollé­gám sem erős dohányos, én sem vagyok az. Napi három cigarettát enged­hetek meg magamnak a hivatalban, s otthon sem szívok többet, ifj. Zákány Lászlóné előadó N ekem nagyon soká­ig sikerült a ciga­rettát távol tartani ma­gamtól. Amíg másokat az élet ijeszt meg, s kény­szerít elhagyni a dohány­zást, addig engem ez az ijedelem szoktatott rá. Az irodában négyen va­gyunk, három nőmunka­társsal együtt dolgozom. Négyünkből egy kocado­hányosnak számít, hár­man viszont a napi egy- egy doboz cigit elfüstöl­jük. Az irodánkban nincs ügyfélforgalom, így csak egymást mérgeztük eddig. A jegyzői utasítás a dohányzási szokáso­mon annyit változtatott, hogy míg korábban az égő cigarettával végigjár­tam a folyosót, most megállók a kijelölt he­lyen. Az utasítást berzen­kedés nélkül tudomásul vettem. Rása Imre tanácsos Kérdezett és a felvételeket készítette: Lefler György A jegyző úr két hét tü­relmi időt adott, így a tulajdonképpeni tiltás január 18-tól van érvény­ben. Mi hárman va­gyunk egy szobában, az egyik kolléganőm egyál­talán nem dohányzik, a másik olyan közepesen erős dohányos, magam pedig műkedvelőnek szá­mítok, számítottam e füs­tölgő műfajban. Azért a múlt idő, merthogy erő­sen leszokóban vagyok, miként nagyon sok mun­katársam is. A jegyzői tiltás üy módon akár egészségmegőrző prog­ramnak is felfogható. Tény, hogy magam sem szívesen mennék be olyan helyre, ahol vágni lehet a füstöt. Mindamel­lett az ügyfélben a felüle­tes ügyintézés benyomá­sát keltheti a dohányzó hivatalnok. Huszár Szilvia gazdasági ügyintéző V an akit zavar, van akit nem, a dohány­füst. Kétségtelenül meg kell mindkettőnek adni a maga szabadságát, a jó levegő lehetőségét a nem­dohányzóknak éppúgy, mint a füstölést a bűzru- dak rabjainak. Én mind­kettőt kipróbáltam, sze­rencsére nyolc éve már, hogy nem vettem a számba cigarettát. A vá­ros jegyzőjének a do­hányzással kapcsolatos utasítását helyeslem, mert mint ügyfél, tiszte­letben érezhetem magam azáltal, hogy egy kelle­mes levegőjű, tiszta iro­dába léphetek be. Úgy gondolom, hogy e kezde­ményezést az életünk több területére is ki kel­lene terjeszteni. Persze, mondom én, de lehet egy aktív dohányosnak más a véleménye. Fignár Ottó vállalkozó, éppen ügyfél S zerencsére a mi iro­dánkban már koráb­ban sem volt megenge­dett a dohányzás. A né­hány cigarettázóval, mi nem dohányzók, kölcsö­nösen megegyeztünk a jogainkat illetően. Nem is volt semmi probléma közöttünk. Azt megelőző­en viszont éppen eleget szenvedtem két erősen dohányos, volt munka­társam nikotinszenvedé­lyétől. Én aztán csak he­lyeselni tudom a jegyző úr ilyetén fellépését, mégha a kis kollektíván­kat már nem is érinti. Az embernek más a ke­délyállapota is, ha a napi nyolc órát nem egy agyonfüstölt helyiségben tölti el. A füst beivódik a ruhába, hajba, s a torok­nak sem tesz jót. Pedig nekünk egész nap beszél­nünk kell. Bagi Pálné főelőadó

Next

/
Thumbnails
Contents