Kelet-Magyarország, 1999. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-16 / 13. szám
1999. január 16., szombat 9. oldal Tóth Lajos alkotásai földesi születésű képzőművész nemrég Nyírbátorban tette közszemlére alkotásait. Tóth Lajos már középiskolás korában szívesen rajzolt, készített grafikákat, faragott, kereste az önkifejezés lehetőségeit. Mint megfogalmazta: nagyon sokat köszönhet művésztanárának, Gáspár Péternek. Rajongása, elkötelezettsége a festészet és a szobrászat iránt a tanárképző főiskolán teljesedett ki. A nyolcvanas évek közepétől állandó résztvevője az Alkotó pedagógusok közös kiállításainak. Ars poeticájában így vall: „Nem mindegy, hogy milyen tárgyak között, milyen érzésekkel éljük életünket. Megpróbálok ezekből az érzésekből „rögzíteni”, átmenteni néhányat a festészetben, a szobrászatban, vagyis kompozícióimban. ” A turini remete A nő Elek Emil felvételei Pilinszky János verse Azt hiszem Azt hiszem, hogy szeretlek; lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma. Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanul és jelzés nélkül. Azután újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem. (Pilinszky János Szálkák (1971-1972) című kötetéből választottuk szemelvényünket, mely „pőreségében” is talán egyik legszebb darabja modern szerelmi líránknak.) Minden dala ősmagyar dal De virágzás, de Élet és örök • Nyolcvan éve halt meg klasszikus költőnk, Ady Endre Szilvási Csaba Aki ezt a költőt meg akarja érteni, annak benne kell élnie nemcsak egy embernek életberkében, hanem ennek a magyar fajnak évezredes dzsungelében — írja róla Móricz, a szerelmetes barát. Adynak minden dala valóban ősmagyar dal. Ilyeneket énekelhetett szent Ázsiában szép vad barna lány. Régmúlt virágok illata árad belőlük, az illat, amelyet csodavirágból lehelt be egyik ősanyánk. A költő sir bennük a Kárpátok alatt. Benne van ebben a sírásban az énekes Vazul lázadása, az árva diák zokogása, és Léda, a fehér asszony nevetése. Az igazságot harsogja bennük a fülünkbe a próféta, és gyónó csöndes suttogásban sírja ki meleg titkait, a gyarló, hétköznapi ember. Móricz, a költő- és harcostárs a következőket mondta a Nemzeti Múzeumban Ady ravatalánál: Költő tündöklik fekete és vörös fényben a mai idők véres és fekete ködén át. Érzékeltetve, hogy Ady a vörös és a fekete költője. Az én magyarságom véres és fekete, véres és szomorú — vallja ezt magáról maga Ady is Az én magyarságom című versében. A költő vörösben és feketében megajándékoz bennünket önmagával. Nem akar a szürkék hegedőse lenni, ezért költővé, szent dalnokká, lantossá tesz bennünket, a szürkéket. Nemcsak egy felfogó képességünkhöz irányítja a verseit, nemcsak az értelmünkhöz, hanem egyszerre az egész fizikumunkhoz. Ha érzékenyen közeledünk ezekhez az alkotásokhoz, akkor halljuk a szent mennydörgést, a napsugarak zúgását, érezzük a kankalin illatát, a dudva, a muhar nyers szagát. Balzsamos illatot izzadunk, bőrünkre zápor szikrák hullnak, ujjunk begyéből vér serken ki, piros, bolond tűz lángol bennünk. Ady a fekete zongorából tépi, cibálja ki az élet melódiáját. Mert az élet költője ő. Az életé,, amelyről Köszönet az életért című versében azt írja, hogy mindenkinek kivételes, szent örömüljön. Ő sír az Élet-fa, a piros csodákkal rakott Élet ős terebé- lye alatt. Messziről jövő s messzire menő élete mindig a tisztaság felé tört. Az Isten, az ifjúság és a nő jelenti számára a megtisztulás lehetőségét. Keresi az utat a borzolt szakállú öregúrhoz, egykori gyermek önmagához, és a nőhöz, aki legyen a legendák szüze, fehér Margit vagy az utcasarkok rongya mindig a tisztaságot jelenti az ő számára. Síppal, hegedűvel vagy cimbalommal ritkán mulattat bennünket, inkább kürtszóval rohan előre, az Istennek harangoz, vén- hedten csengő harangként ifjú torokkal küldi messze tájra hívó szent dalát vagy ő maga válik Isten harsonájává. A „Kézirattár" Ady-számának címlapja KM-reprodukciók Ady múzsái: Csinszka, Léda Az Ady és az Endre szavakból — nőmén est omen, a név jelzi viselőjét — két másik rajzolódik ki: az ad „és a rend”. Szeretnék mindent odaadni nagy szent személyednek, Uram. — hajol meg ez előtt a végzet Isten előtt. Alázatosság langy esője című költeményében. Alázatossággal és szeretettel küldi a maga frigyládáját. A Rend küldötte. Azért jött, hogy rendet teremtsen a rendetlenségben Szent az én testem, mert örök Rend fehér folyói mossák — írja magáról. Az ősi magyarságnak két típusa van: a kardos magyar és a kapás magyar — mondja Móricz. Ady a kardos magyarok közül való. Minket is harcos emberré, szépmerővé, birkózó emberré, nemes küzdő, szabadlelkű diákká tesz. Egy nagy szív lóg a fényes üstökén, és zakatol és zakatol. A nagy szív Ady Endre, aki dühödt, lángoló szívdobogás zenéjét golgotái gránitba vési betű hangjegyekkel. Ez a szívdobogás zene tör, tép, zúz bennünket, ugyanakkor megnyugvást is ad. Megdöbbent, kétségeket támaszt, elveszi a buta sokaság jókedvét. Vér zsibongású és arany csörgé- sű zene ez, amellyel a költő bele- játssza a maga orgonás, harsonás, harangzúgásos zsoltárait, himnuszait a Nagy Zenekar időtlen szimfóniájába. Ady költészete újfajta megin- dultság, újféle színlátás, új muzsika, változatos forma. Izgatószer, mámor, idegrendszerünket, egész lelkünket táplálja. Hölgyeim és uraim, az én életemnek is van enyhítő körülménye, s az enyém — nevetni fognak — a vers, jelentette ki Ady Zilahon tartott versfelolvasása előtti bevezetésében. Ady maga a megtestesült természet, az életadó fény, az éltető eső. A költő. A nyugtalanok és kétségbeesők, a tétovázók, az elégedetlenek és a szomorúak, tehát egy kicsit mindannyiunk költője. Öze, a kedvenc focitréner Bodnár Tibor | . Egy híradásipari technikus, akinek az ellenállásról nem a fizikai fogalom, hanem a forradalom jut az eszébe. Öze Tibor, a Nyírség-Sparta- cus profi focistáinak trénere. Nem szégyelli kimondani: apja sugallatára tért eleinte műszaki útra, hallván a klasszikus mondást: „Fiam, legalább legyen egy szakmád!” A fiatal jobbhátvéd viszont már ekkor tudta, hogy őt igazából két dolog érdekli: a futball és a sportújságírás. El is végezte a sportnapilap stúdióját, miközben a Testnevelési Főiskolán hét év alatt két diplomát szerzett. Előbb a sportszervezőit, majd közben elkezdte a szakedzőit és azt is sikeresen fejezte be. — Huszonkilenc évesen utolért egy sérülés, ezért hamarabb be kellett fejeznem a labdarúgópályafutásomat — emlékezik Öze Tibor. — Igazából nem vallhattam magam szerencsés focistának, hiszen a Fradiban a válogatott Martossal kellett megvívnom a csapatba kerülésért, majd, amikor életem legjobb formájában voltam, akkor nem a zöld-fehérek, hanem a Csepel ajánlatát fogadtam. A sportújságírás mellett tudatosan készültem az edzői pályára, így kezdtem el dolgozni utánpótlásvonalon. A nagy álom — mint minden apróságnak, úgy a velük foglalkozó trénereknek is — az élvonal. Jött is a lehetőség, hiszen a Vasasnál 1988-ban pályaedző lehetett, Sőt, „főnökét” menesztették, a vezetők pedig Őze Tibort bízták meg azzal, hogy irányítsa az élvonalbeli csapat szakmai munkáját. A frigy azonban mindössze két mérkőzésre volt „hitelesítve”. — A második meccs első félideje után láttam, hogy mire megy ki a játék. Ekkoriban különböző érdekek ütköztek a Vasasnál, ennek lettem én az áldozata. Távoztam, és ekkor fogadtam meg: leszek én még élvonal)“’1 edző keltünk, hogy zengenek a szirénák, és menekítik az embereket. Mindenemet hátrahagyva menekültem én is, három dí- , nár maradt a zsebemben. Két hetet töltöttem a magyar követségen, ahonnan ki sem mozdulhattunk. A Vöröskereszt szállított haza, úgy, hogy egy válogatott j'y melegítő és egy kisebb sporttás- kányi cucc volt mindenem. Ekkor született meg a másik Öze Tibor Magyarországon. Ám ahhoz, hogy el tudjam felejteni ezeket az eseményeket, szabályosan el kellett menekülnöm. Jókor jött a kuvaiti ajánlat. Más külföldi edző „halálra” keresi magát az olaj földjén. Hogy járt Őze Tibor? Nos, pár hónapnyi szolgálat után kitört az irak-kuvaiti háború. — Egy csütörtökön már arra Balázs Attila felvétele szerelem, vagyis az újságírás legjobb Őze-műve, az Égy menekülés képei. A tréner nagy tisztelője az Emerson, Lake & Palmer nevű zenekarnak, és persze az Egy kiállítás képei című dalnak. Innen jött az ötlet, hogy hasonló cím alatt lehetne összefoglalni a hazatérés nem mindennapi emlékeit. Ám ez sem riasztotta el őt Kuvaittól, hiszen még visszatért oda, sőt az élvonalba juttatott egy csapatot. És így lassacskán el is érkeztünk Őze edző jelenlegi állomáshelyéhez, Nyíregyházához. Igaz, közben azért még eltöltött pár emlékezetes esztendőt a BVSC-nél, ám az önálló munka... Az nagyon hiányzott! 1997 nyarán ez is teljesült, rá egy évre pedig a másik nagy álom is: élvonalbeli lett a nyírségi csapat. Ezek után egy echte fővárosinak milyen is lehet a szabolcsi megyeszékhely megítélése? — Lehet, hogy bután hangzik, de igazából a mai napig sem emlékszem rá, hogy pontosan hogyan is kerültem ide. Aztán amennyire kilátástalannak tűnt az elején a munkám, úgy megszerettem a várost. Emlékszem, az első edzőmeccs után valahogy így fohászkodtam magamhoz: „Csak nehogy kirúgjanak az ötödik forduló után!”. Aztán valahogy úgy vagyok már a csapattal és a várossal, mint a szülő a kései gyerekkel. Apropó, gyerek! A trénernek két fia van, köztük éppen tíz esztendő korkülönbség. Domonkos 19 évesen lett megyei I. osztályú futballista, Dávid pedig jelenleg a Nyírség-Sparta- cus egyik legnagyobb szurkolója. Megtörtént: a csapat BVSC elleni fővárosi mérkőzésére kicsalogatta az egész osztályt. Büszkén mutogatta a kispad mellett „feszítő” apukáját, miközben az egész osztály üvöltötte: „Hajrá, Nyíregyháza!” így van az, amikor találkozik egymással a két kései gyerek... Kelet«* HÉTVÉGE
