Kelet-Magyarország, 1999. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-13 / 10. szám
1999. január 13., szerda Kékig* ÉLETÜNK ŐSZÉN 9. oldal Katolikus Nyugdíjas Klub Nyíregyháza (KM-K. É.) — Katolikus Nyugdíjas Klub alakult Nyíregyházán, a Római Katolikus Lelkigyakorlatos Intézetben január negyedikén. A szombati és vasárnapi szentmisei hirdetésre ötvenhat személy jelent meg a rendezvényen, ahol dr. Váradi József püspöki helynök is köszöntötte az alapítókat. A klubalakulás szerencsésen egybeesett a vízkereszti plébániaszenteléssel, így a résztvevők szentelésben és áldásban is részesültek. A hallgatóság — akik a klubszoba helyett csak a díszteremben fértek el — véleménye egybehangzó volt, már régen szükség lett volna a klubra, hogy az azonosan gondolkodó emberek társra találjanak, és egymást segítve tudják nyugdíjas- éveiket hasznosan eltölteni. Kótaji ajándék Kótaj (KM- K. É.) —Szeretnénk köszöne- tünket kifejezni Kótaj község önkormányzata képviselő-testületi tagjainak azért a jóságukért, amit karácsony ünnepének tiszteletére a kótaji idősekért tettek. Az ön- kormányzati képviselők valamennyi falubeli hetvenéves embernek csomagot ajándékoztak, melyben alapvető élelmiszerek, édességek voltak. Az ajándékot ráadásul házhoz vitték a testület tagjai, akik kéthavi tiszteletdíjukról mondtak le azért, hogy előteremtsék a pénzt a falu öregjeinek megajándékozására. Nagyon köszönjük jóságukat, ebben a faluban ilyenre példa még nem volt.' Kótaji öregek Karácsony ünnepe A nyíregyházi Fegyveres Erők és Rendvédelmi Szervek Nyugdíjas Klubja nagyon kedves és jó hangulatú karácsonyi ünnepséget rendezett december 22-én a tiszti klubban. Az ünnepet még szebbé tette, hogy egyik klubtag házaspárunk, Petro- vánszki Sándor nyugdíjas honvéd százados és kedves felesége Szűcs Jolika éppen ezen a napon ünnepelték házasságuk 50. évfordulóját, ugyanis 1948. december 22-én kötöttek házasságot. A karácsonyi ünnepségünkön részt vett a tagság közel nyolcvan százaléka. Eljöttek a rendezvényre olyan klubtagok is, akik egészségi, vagy más egyéb okok miatt csak ritkán tudják látogatni a rendszeres heti rendezvényeinket. Közös énekléssel, vidám beszélgetéssel telt el az este. Finom teát készítettek az asszonyok és a szatyrokból előkerült még ehhez egy kis pogácsa, sütemény, no meg egy kis itóka is, de szívesen fogyasztották a résztvevők az asszonyok készítette hagymás zsíros kenyeret is. Közösen karácsonyi dalokat énekelve díszítettük azt a karácsonyfát is, melyet a polgármester asszony ajándékozott részünkre, amit ezúton is megköszönünk neki. Külön szeretnénk megköszönni az önkormányzatnak a pályázat útján részünkre biztosított támogatást, amelyből minden tagunknak egy igazi kis karácsonyi szeretetcsomagot tudtunk átadni. Végezetül, de nem utolsósorban ezúton köszönjük meg a tiszti klubban működő vendéglátó egységnek a finom pogácsát, amivel megajándékoztak bennünket. Komáromi Gézáné Idősek az úton A csontritkulásban szenvedő nyíregyházi Juhász György életét jelentősen megkönnyíti a már megszokott, öt éve használt háromkerekű jármű Balázs Attila felvétele Elég erős „igen" az így is... Ötven esztendő szeretetben • Hintón a templomba • Egymás iránti tisztelet Nyírtelek (KM-K.É.) — A tél akkor is ilyen kemény volt, a zúzmarás fák még külön díszként szolgáltak az egyszerű lakodalomhoz. — A tanyában szokás volt télen tartani a nagy családi eseményeket — emlékszik vissza a nyírteleki Dankó Mihály, aki feleségével Kazár Zsuzsannával a napokban ünnepelte ötvenedik házassági évfordulóját. — Szegény Morauszki Jani négylovas hintó- val vitt a nyíregyházi görögkatolikus templomba. Öröm és a bánat egyszerre talált otthonra szívünkben. Én mint félárva, egy tízgyermekes családból származtam, a feleségemnek is meghalt az édesanyja. A nagyapa házasította ki, mert az édesapja és két testvére néhány hónappal előtte ment ki Szlovákiába. — Mehettem volna én is — kapcsolódik be az asszony, — de már idekötött a szívem. Végül még egy nővérem és egy húgom is itt maradt. Sokat sírtam, s nagyon fájt, mikor rájuk gondoltam. A lagzi után a férj nővérével közös házba költöztek. A kis nádtetős, vert falú épület lett az otthonuk. Azt toldozgatták, majd néhány év múlva — amikor összejött egy kis pénzük — a portán újat építettek. — Rengeteget dolgoztunk — bólogat a férj. — A vasúton lekertben, tartunk baromfit, disznókat. Hiába, nagy a család... S valóban, a családot jellemző szeretet, az egymás iránti tisztelet és megbecsülés —- melyben óriási szerepe van a két szülőnek — minta lehetne mások számára is. Még ma sem telnek el úgy a vasárnapok és az ünnepnapok, hogy a közös ebédnél ne ülne ott mindenki, élen a négy unokával. Amatőr felvételek —■ A gyerekek nagyobb rendezvényt akartak — mosolyodik el a feleség.-— Nem szeretjük mi a nagy felhajtást. Egyszerűen, szerényen. Gondoltunk arra is, hogy a mostani szokásoknak megfelelően megerősítjük az ötven évvel ezelőtt kimondott igent. De azt mondta a férjem, minek az, elég erős az így is. Es közben eltelt ötven év... tudva a tizenkét órás szolgálatot, harmadost műveltünk, részest kapáltunk. Majd jött a termelő- szövetkezet, a több munkaegységért az egész család besegített. Nagyon megküzdöttünk a megélhetésért. Két fiunk született. S sajnos a betegségek is el-elláto- gattak hozzánk. Mára mindketten nyugdíjasok vagyunk. Kettesben éldegélünk. Mozgunk a Jóban-rosszban együtt A tiszalöki nyugdíjas-egyesület évzáró ünnepséget rendezett Az ünnepség megnyitó beszédében Bodnár Miklósné elnök hangsúlyozta: kellemes emlékezni, az egész évben közösen eltöltött kirándulások, az együtt tartott névnapok hangulataira. A sikerekben, programokban gazdag év nemcsak a vezetőség igyekezetét dicséri, hanem azo- két is, akik segítségükkel támogatták e lelkes csapatot. Köszönet illeti dr. Kerekesné Wirth Erzsébetet, aki ötletekkel és tanácsokkal fejezte ki támogatását. Busz biztosításáért Király Sándornak és az önkormányzatnak jár hála. Kovács Gábor és Tömöry István támogatók segítsége is sokat jelentett. A tagság aktívan, szorgalmasan részt vesz a háztáji munkálatokban. Szívügyüknek tekintik a szűkebb környezetük rendjét, így a művelődési ház udvarát is. Ajándékként egy-egy csomag szaloncukorral is kedveskedtek a tagoknak. A finom vacsora elfogyasztása után fokozódott a hangulat, az élő zenét Pente Mihály szolgáltatta. Korukat megcáfolva, ropták a nyugdíjasok csárdás fürge ritmusát. Arcukat nézegetve derűs, jókedvű, a mindennapok keserveit gondjait egy kis időre feledni akaró embereket ismertem meg. Megerősítette bennem a gondolatot: egy ilyen évek óta életképes egyesület, joggal lehet tagja az Életet az éveknek országos nyugdíjszervezetnek. Húri Valéria TUdjunk többet! Nyíregyháza (KM) — A kertvárosi evangélikus egyház keretén belül működő nyugdíjas- és baráti klub tavaly előadássorozatot szervezett „TUdjunk többet az egészségünkről" címmel. A programoknak az egykori salamónbokori iskola épülete adott otthont. A színvonalas előadásokat közel négyszázan hallgatták végig. Hála és köszönet illeti az előadókat: dr. Szilágyi Attilát, dr. Kresák Ilonát, dr. Babicz Tamást, dr. Csajági Máriát, dr. End- reffy Ildikót, dr. Reményi Mihályt, dr. Karasz Györgyöt, Béres Józsefnét, End- reffy Zoltánt, Lábossá Gusztávot, Tabiné Jenei Erzsébetet és Gyülvészi Jánost, akik vasárnapi szabad idejükből szakítottak lehetőséget, hogy bemutassák, milyen fontos a mindennapi életünk során a testi és lelki egészség. A kertvárosi evangélikus egyház vezetősége Az asztalokon a klubtagok által készített finomságok Amatőr felvétel Találkozás tükör előtt áll. Nem szereti ezt a rideg valóságában mindent visszaadó tárgyat. De most oka van rá. Randevúra készül. Szeme hosszan vizsgálja a kényszeredetten mosolygó társat. Mennyi mindent raktak rá az elmúlt évek. Úgy érzi, mintha az arcát valamiféle sárga csomagolópapír borítaná, a rúzzsal kihangsúlyozott szája, mint késéle, de talán a szeme fakult a legtöbbet. Gyorsan el is fordul, bár szívében ott él a remény, csak ő nézi magát ilyen szigorúan. Vajon az a másik, a számára most oly fontos ember, hogyan vélekedik majd?! Évek óta nem látta. Egy hirtelen ötlet volt, egy bénító pillanat. Mágnesként tapadt a keze a kagylóhoz, míg ott távol kicsörgött a telefon. Csak száraz szája szélét nyalogatta, és hangosan, zihálva szedte a levegőt, mikor egy rekedtes férfi beleszólt: halló, tessék? Egy hangot sem tudott kipréselni magából, hiába határozta el, hiába gyakorolta be, hogy mit fog mondani. Halló, itt..., s bemutatkozott a hang. Talán ez, vagy az idő miatt, ő is elrebegte a keresztnevét. Csönd. Majd gyorsan bocsánatkérő magyarázkodásba kezdett. Nem azért, de tudod, pont most szilveszterkor volt negyven éve, és úgy gondoltam... A szavakat mintha nem is ő formálta volna. Szidta magát, hogy lehet ilyen barom, csak Így rátörni valakire. Vajon milyen arcot vág a másik? Megdöbbent, esetleg mosolyog? Jó lenne látni mi történik a vonal végén... Már mindegy, a lavina elindult. Csak akkor nyugodott meg kicsit, amikor a férfi bátorító udvariassággal újabb és újabb kérdéseket tett fel. Egyszerű, hétköznapi mondatok voltak: hogy van, mit csinál most? Hirtelen el is felejtette, mit is akar. A vonal túlsó oldalán lévő megérezte zavarát, s amikor már úgy gondolta kifulladt, mindig jött mentőkérdés. A keze megfájdult úgy szorította a kagylót, s reszkető lába miatt le kellett rogynia a fotelbe. Ki kell mondanom, ki kell mondanom, hajtogatta magában, mikor már túl volt a nehezén. Aztán egy pillanatra csend lett. Ezt használta ki: bocsáss meg! Ne haragudj rám! Préselte ki a száján. Érezni lehetett a meghökkenést. Most, mit mondjak — válaszolta megilletődötten a férfi. — Te mentél el, én mindent megpróbáltam, azt is tudom, hogy néhány éve meghalt a férjed, egyedül maradtál, de nem kellene ezt személyesen megbeszélni? Ma este hét órakor találkoznak.
