Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-24 / 301. szám
Kelet*» Magyarország 11. oldal SPORT 1998. december 24., csütörtök Örök másodikból Toldi-díjas Molnár Istvánná Balázs Attila felvétele Bodnár Tibor Nyíregyháza (KM) — A mai rohanó világban épp ésszel szinte felfoghatatlan, hogy valaki harmincnégy esztendőt ugyanazon a pályán töltsön. Pedig Molnár Istvánná, a nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium testnevelője pontosan ezt mondhatja el magáról. A Testnevelési Főiskola elvégzése után ugyanis több mint három évtizeden keresztül tanított testnevelést. Nyugdíjbavo- nulása előtt megkapta a testnevelőknek járó egyik legnagyobb honi erkölcsi elismerést, a Toldi Miklós-díjat. — Meglepődtem, hogyne lepődtem volna meg a hir hallatán, hogy kitüntetésben részesülök — kezdte Jutka néni. — Nem tettem én semmi különöset, csak harmincnégy évig a pályán voltam. Ez a bűvös harmincnégy év mégsem volt egyhangú a tanárnő életében. Ózdon, a József Attila Gimnáziumban volt pályakezdő, aztán visszatért oda, ahol a felejthetetlen diákéveket töltötte: a nyíregyházi Kölcsey gimnáziumba. Tizenhárom év után következett az újabb váltás, ekkor került az egészségügyi szakközépbe, ahol csodák csodájára már fiúkat is tanított. A Vasvári gimnázium és az ott megalakult sporttagozat volt az újabb állomás, aztán 1981 óta már ki sem tette a lábát a Kossuth gimnáziumból. — Valahogy úgy voltam vele, hogy ahová kerültem, ott szinte mindent elölről kellett kezdeni, hiszen frissiben alakult iskolákról volt — beszélt a „vándorlásairól” a tanárnő. —A Kölcseyben például hosszú éveknek kellett eltelnie ahhoz, míg végre volt egy kiváló atlétacsapatunk, amely azonban a Vasvári mögött szinte mindig megyei második volt. Aztán a Kossuthban is az alapokról indultunk, és odáig jutottunk, hogy a leány 4x100-as váltónk kétszer is országos bajnok lett. Ezekéből a szavakból is kiderült, hogy Jutka nénihez leginkább az atlétika áll(t) közel. így aztán a leghíresebb, legkedvesebb tanítványok is ebből a körből kerültek ki. Pógyor Klárit ifjúsági Európa-baj- nok diszkoszvetőként tanította, Petrika Ibolyából olimpikon lett. A maiak közül pedig Katona Eszterre emlékszik a legszívesebben, aki egy ígéretesen induló atlétapályafutás adott fel a tanulás miatt. Sportszeretőként persze más sportágak sem álltak tőle távol, „versenyképes” kosárcsapatot sikerült fabrikálnia több helyen is. — Nem edzőjük voltam ezeknek a gyerekeknek, hanem csak a testnevelőjük — szerénykedett Jutka néni. — Az persze elengedhetetlen, hogy az edzőjükkel rendre egyeztettem, mert különben nem lehetett volna eredményesen dolgozni. A legkedvesebb „tanítványt” azonban Molnár Tamásnak hívják. Érthető, hiszen a barcelonai olimpikon, egykori Európa- ranglistavezető középtávfutó nem más, mint a tanárnő fia. Róla mostanában kevesebbet hallani, ami azért van, mert a sporttól egy kicsit elszakadva, egy budapesti cégnél dolgozik. Még előtte évekig az Egyesült Államokban tanult és atletizált, ahol meg is szerezte az egyetemi diplomát. A karácsonyt persze ő is a szülőkkel tölti. Nem lesz nagy felhajtás, csupán csak any- nyi, hogy otthon lesz az egész család. így aztán együtt koccinthatnak az edző-édesapa, Molnár István nevenapjára is. Kapin, akit a család kárpótolt A baktai Papén térdét többször műtötték • Az ellentétek vonzásában • Ót szép gyermek Fis a finisre hagyta a döntést A Kárpát-Hús kubai játékosai Veszprémben töltik a karácsonyt Mán László Baktalórántháza (KM) — Kapin József boldog ember. Focista pályafutása másként, szerencsésebben is alakulhatott volna ám, a családi élet harmóniája, az élettől kapott ötös mindenért kárpótolja. Ügyes volt, olyannyira, hogy hetedikesként már a nyírkarászi felnőttek között játszott. Nyolcadik után a Szpari ifibe került, csapattársa volt Drobni, Bús, Krizán. A Vasvári gimnázium testnevelés tagozatán tanult, aztán 17 évesen beütött a baj, műteni kellett a jobb térdét. Áz első operáció nem sikerült, még négyszer kellett kés alá feküdnie. Ez szinte el is döntötte pályafutását, Szerepelt még Nyírkárászon fél évig, majd Orosházán úgymond bakaruhában focizott, a leszerelés után Baktalórántházán kötött ki, tizenegy éve itt rúgja a bőrt. Gyermekként nagycsapatról, válogatott mezről álmodozott, ám az élet másként hozta. Ám nem bánkódik emiatt. — Persze, én is szerettem volna híres focista lenni, ám a sérülésem a legrosszabbkor jött. Ha nem is könnyen, megbékéltem azzal, hogy nem leszek világsztár, ám a családi élet, a boldogság mindenért kárpótolt. Talán majd Krisztián bepótolja azt, amit én elmulasztottam — véli a szimpatikus, még csak harmincegy éves Kapin József. Igaz nem tősgyökeres baktai, a szurkolók mégis úgy kezelik, talán neki van a legnagyobb res- pektje. Ennek persze van alapja, hiszen Papén (jópáran így hívják) az a típus, aki mindent megKapinék, a gyerekek (balról): Krisztián, Kinga, Dorina, Patrick és Dávid tesz a győzelemért. Nem dadog nála a labda, de az erény nem a pengés játék, hanem a rakkolós, csupaszív foci. — Az a típus, aki mindig győzni akar, és erejétől telhetőn minden megtesz a siker érdekében. Szívós, a pályát a hátára vevő típus, minden edző ilyen alanyt szeretne csapatába — vallja róla a koma, Kozma Attila, a baktai vezetés egyik oszlopos tagja. Tündével, párjával tizenhat esztendeje ismerkedett meg a Vasváriban. Az ének szakos, csinos lány megtetszett a deli focistának és a randikből házasság lett, majd jöttek a gyermekek. Hármat terveztek, aztán már ötnél járnak. Krisztián nyolcéves és focisulis, apa minden nap hordja Nyíregyházára. Kinga öt éves, az ikrek, Dávid és Dorina a harmadikat tapossák. A legfiatalabb Patrick, ő egy esztendős, neki és az ikreknek karácsony harmadik napján, vasárnap délelőtt lesz a közös keresztelője. Boldog, harmonikus, mondhatni idilli család Kapinéké. Mi lehet a titka mindennek? — Úgy vélem az, hogy nem szabad rátelepedni a másikra. Ha edzeni akar, menjen, mert neki ez okoz örömet. Mikor hazajön a tréningről, látszik, hogy jólesett számára a mozgás, boldog és mi is azok vagyunk. Egyébként érdekes, hogy teljesen különbözőek vagyunk, nálunk bejött: az ellentétek vonzzák egymást. Amíg például én Amatőr felvétel mindent percre pontosan beosztok, ő mindenhonnan elkésik. Még az eljegyzéséről és az esküvőjéről is csúszott. De ezt nem szándékosan teszi, ő már csak ilyen, ilyennek szeretjük — vallja Tünde asszony. Aki már dolgozik. Két évig tanított a gimiben, aztán a gyedek, gyesek miatt nem tudta tovább folytatni, most pedig a családi vállalkozás munkájából veszi ki részét. Emiatt bébiszitterre is szükség van, ám Kapinék igyekeznek minnél több időt együtt tölteni. Talán csak a vasárnapi közös ebédek hiányoznak nagyon. De hát olyankor meccs van, és azokról nem hiányozhat a baktai Papén. Remélhetőkeg sokáig... szöntése számít az igazán nagy durranásnak. Miután a Fis, Hernandez duó második esztendeje játszik Magyarországon, eképpen már belekóstoltak a karácsonyi hangulatba. Korábban soha nem láttak feldíszített örökzöldet, egyébként is meglepte őket az ünnepet kísérő körítés. Julio Fis elárulta: midőn kapustársával egyetemben kedden Veszprémbe utazott a kubai válogatott számára meghirdetett összetartásra, magyar barátnője előre átadta a csokoládéfiúnak szánt ajándékot. Ám azt kikötötte, a csomagot csak szenteste bonthatja fel! Fis „megesküdött” erre... Természetesen ő is szétnézett a vásári forgatagban, mivel szeretne örömet szerezni kedvesének. Hogy mit szemelt ki? Az titok... Mindazonáltal a döntést az utolsó pillanatra, a finisre hagyta. Guantánamo szülötte azt is megsúgta: ilyen tájt erősebben jelentkezik a honvágy. Telefonon rendszeresen beszél szüleivel, ami megnyugtatja, a családi fészekben mindenki makkegészséges. Ennél nincs fontosabb hír. Ugyanakkor, bár gyakran hazagondol, tudja: neki momentán itt a helye. Profi sportolónak tartja magát, igyekszik csupán a feladatára koncentrálni. Minthogy a kubai csapat a két ünnep között nemzetközi tornán lép pályára Veszprémben, a két sztár szilveszter éjszakáját honfitársaival mulatja át. Ezután visszatérnek a „húsosokhoz”, mert, hát a kötelesség az kötelesség. Koncz Tibor Nyíregyháza (KM) — A karácsony szent dolog. Azoknak is, akiket egy világ választ el szeretteiktől. Miként Julio Fis és Vladimir Hernandez esetében. Habár Kubában elétéröek a szokások. Ami mifelénk természetes, azt odaát most tanulják. A két karibi légiós, a Kárpát-Hús Nyíregyházi KC férfi kézilabdacsapatának tagjai eleddig nem sokat érzékelhettek a keresztény ünnepből. Mármint otthon, hisz a napfényes szigeten egészen az elmúlt évig nem volt mód a karácsonyi merengésre. Mígnem tavaly történt valami... A pápa tiszteletét tette Kubában, azóta a kormány és az egyház között konszolidálódott a helyzet. így idén lesz alkalom a meghitt összeborulásra. Amúgy ama messzi vidéken az űj év köKővári Zoli Éles mezében A szerző felvétele Fehérgyarmat (M. K.) — A fehérgyarmati Bárdos Lajos Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola és Zeneiskola 6. osztályos kiválósága Kővári Zoltán. Kitűnő tanuló. Zongorázni tanul, a tanagyagok mellett számítógépre, idegen nyelvekre is futja tudományából, ugyanakkor kézilabdacsapat kiemelkedő játékosa. Sikereinek egyik kovácsa Falcsik Miklós testnevelő. — Két poszton szerepeltet Falcsik tanár úr. Saját korosztályomban irányító átlövőt, a nyolcadikosok között szélsőt játszom. A serdülőben, illetve az ifiben is szélsőt játszottam. Jobbkezes vagyok. . Szüleim is nagyon sokat segítenek.. Kővári Zoli Fehérgyarmat legfiatalabb és legtehetségesebb sportolója. Az egyesületétől a Veszprém játékosa, Éles József vüágváloga- tott vadonatúj mezét kapta ajándékba. Hernandez és Fis bevásárlókörúton Elek Emil felvétele
