Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-19 / 297. szám
1998. december 19., szombat 9. oldal Berecz András képei Pl jeles festőművész 1929. január 13-án Nyíregyházán született. 1950-56 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, 52-től 53-ig Bernáth Aurél növendéke volt. 1956-tól 59-ig rajztanár és megyei rajzszakfelügyelő Nyíregyházán; az ezt követő tíz évben a felsőfokú tanítóképző, majd a nyíregyházi tanárképző főiskola tanára. Mozaikját felállították a Jósa András kórház Sóstói úti épületében. Sec- coi a Kodály Zoltán zenei általános iskolában és a borbányai katolikus templomban láthatók. 1987 óta Budapesten él. Műveinek gyűjteményes tárlata jelenleg megye- székhelyünk Városi Galériájában tekinthető meg. Küklopsz a Kárpátokban Nagyon nehezen akar megjönni a tavasz Havas földek Elek Emil felvételei MÚZSA Kállai János verse Arc-mutációk mondja: mindig változik már három van belőle sőt több egyik sem az mit vár amit keres arcmutációk zsonglőrködéssel becsaphatsz bárkit bőrödből kibújni mégsem az utolsó maszk alá legfeljebb réteg gipsz terül merevíti a szerelmet örökkévaló lesz tőle a vágyakozás nincs semmi más az illatok lomha kavalkádja takarja ráncaidat megismer akarja tudni ki voltam vagyok leszek nevez szólít hív mer egyelőre három susogja kaccanón de lesz több míg tavaszra vált a hirtelen ránkbundásült zimankó Nagykarácsony, kiskarácsony 3. Itt van már az ünnep • Az igazi meghitt ünneplés napja a vigília Margócsy József A családokban tulajdonképpen nem a piros betűs 25-26. az igazi meghitt ünneplés napja, hanem az a bizonyos vília, a karácsony előestéje: a gyertyagyújtás és az ajándékozás alkalma. Igen szűk családi körben megy végbe. A hagyományok szerint elsősorban a protestáns családokban egyházi énekekkel kezdődik, miután a csengőszóra egybesereglett mindenki. Majd a legkisebb iskolás gyerek elmondja, felolvassa az evangéliumból Jézus születésének történetét. A családfő valamelyik népszerű imakönyv ünnepi elmélkedését olvassa fel. Aztán megint énekléssel dicsérik az Urat, örülnek Krisztus megszületésének. Csak ezek után következhet az ajándékozás: a türelmetlenség fokának megfelelően a legkisebbek keresték meg ajándékaikat. Záradékul egy-egy produkció következhet, sokáig gyakorolt zeneszám, szavalat, saját készítésű versike, ajándék, meglepetés az egész család számára. A karácsonyi népi hagyományok között szerepelt régebben a mi vidékünkön is a szalmahintés. Márkus bokortanyai kötetében írja: ez annak emlékezetére történik, hogy a kis Jézus is szalmán született, ezért az egész házat behintik szalmával, s így a gyerekek is azon hancúrozhat- nak. Ugyancsak Márkus utal arra, hogy régebben, tehát kb. e század elején, akadtak a bokortanyákban is betlehemjárók. Többnyire öt férfiból álló csapat hordozta ládafélében a gyertyával megvilágított betlehemi jelenetet: egyikük a mesélő, két-két pásztor és angyal is kap szerepet. Lapelődünk, a Nyírvidék, 1923. dec. 25-i cikke sajnálkozik, hogy a betlehemezés szokása kiveszett Nyíregyházán. Ezért üdvözli örömmel az önkéntes tűzoltóság öt tagjának vállalkozását, A KM VENDÉGE hogy a maguk családjaiban, ismerősöknél járnak a betlehemmel és a hozzátartozó mondókával. Még a nevüket is feljegyzésre tartja méltónak: Király István, Kazár Gábor, Minárcsik Mihály, Timkó András és Nagy Imre. A parancsnokuknál, majd pedig Mikecz István alispánnál is eljátszották a kis misztériumjátékot. A szakkönyvek szerint főleg az uradalmi gazdaságokban szokás, hogy a kastély urát, a gazdaság vezetőit karácsonyeste a cselédség nagy kolompolás, csengőszó, ostorpattogtatás kíséretében kereste fel. Erre az uraság is előkerült és megköszönve a jókívánságokat, pénzt osztogatott a zajos köszöntőknek. Dienes István bátyánk mesélte, hogy Nyíregyházán, a Hímesben, ahol ő is lakott több évtizeden át, régtől divatban volt az éjféli zajcsiná- lás: kiki a kertjében bonyolította le ezt. Ő maga még a ’80-as években is ehhez tartotta magát, s egy öreg kolomppal, fedők, fazekak, fakanál verésével zajosko- dott, már csak azért is, hogy a rosszakarat és a rontás távol maradjon majd a házától. Újabban azonban már nemigen volt ebben társa. Régen volt, kevesen emlékezhetnek rá: mégis érdemes megemlíteni, hogy a háború pusztításai után, 1945 decemberében — alighanem először a város történetében a zeneiskola tanárai karácsonyi hangversenyt szerveztek, jótékony célra, a ref. gyülekezeti házban. Az akkoriban kinevezett főispán, András- sy Dániel nyitotta meg. A műsor előadói Baranyai Ilona, Páricsi Klára, Megyer Lajosné, Kaszás Sarolta, Konkolyáé Kilinczki Margit, zongorán kísért Vikár Sándor. Az áramszolgáltatás korlátozása miatt délután 4 órakor kezdték. Négy héttel ezelőtt ez a kis sorozat egy dalocskával kezdődött, most hadd végződjék hasonlóképpen: Béke szálljon minden házra, Kis családra, nagy családra. Karácsonyfa fenyőága: Hintsél békét a világra! Ügy legyen! Ágyrajáró a Szekér-lakban Koncz Tibor Csoda történt. Szekér László fél órája nem gyújtott rá. Nála ez világcsúcsnak számít. Na igen, hiszen egy szimpla napon két doboz cigit füstöl el. Ha meccs van, hármat. Mint mondja: szakmai ártalom. Az edzői pálya már csak ilyen. Le kell vezetni a feszültséget. Márpedig a Szakszig NRK Nyíregyháza trénerének kijut a Jóból”. Mert bíz a női Extraligás röplabdacsapat mesterének nem fenékig tejfel az élete. Noha a kezdet kezdetén nem ütött el sorsa a többi csemetétől. Szekér László 1950 februárjában köszönt rá a világra Tiszabez- déden. Az általános iskolát helyben járta ki, majd padot cserélt, és a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumra váltott. Eztán négy esztendeig okosodott a Testnevelési Főiskolán, diplomával a zsebben immáron ismét Várdán, sportfelügyelőként bukkant fel. Az újabb fordulat 74-ben íródott, amikor engedett a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola csábításának. Természetesen, tornatanárként pallérozta a nebulókat, mialatt előbb a női kosáregyletet, utóbb férfi röpisgárdát gardírozta. Telt-múlt az idő, mígnem 1979 szeptember elsején Szekér László „átigazolt” a Bessenyei György (e név összenőtt vele) Tanárképző Főiskolára. S persze a TK NB Il-es röplabdacsapatát is „megkapta”. Szekér László azonban nem nyughatott. BeváUalta a P i r e m o n ülőröplabdaegyüttesét is. Mi több: hamarosan a magyar válogatott szövetségi kapitány tisztjét is ráruházták. Emí- gyen ’88-ban Szöulban, ’92-ben Barcelonában a paralimpián vezette csatába fiait. Eme időszak ba beegyházi Sportula vezérkara üzent és hívta, Szekér László nem mondott nemet. A hölgykoszorú pedig kivirágzott: irányításával a mecénást cserélő klub, immáron Szakszig NRK néven az élvonalba, az Extrali- j gába menetelt. | Emel- P lett főál- j 1 á s b a n maradt a TK testnevelési tanszékén. Na és neveli második házas- s á g á n a k gyümölcsét”: hét nyarat látott Iáiéiért egy vb-ezüst, no meg hasonló medál az Európa-bajnok- ságon. Midőn ’94-ben a NyírElek Emil felvétele nyát, Barbarát. Ez nem minden... Áll ugyanis az a családi ház, amelynek felhúzásába ’91ben vágott bele. Az első szint kész, már belakták, a második épül-készül. A Szekér-lak dandármunkáját egyedül vitte véghez, ám nem panaszkodik. Sőt, boldoggá teszi, ha babrálhat. Amúgy másra nincs ideje. Szégyen nem szégyen, régesrég nem járt a színház, de a mozi környékén sem. Örökmozgóként talán nem is bírná ki, ha két órát egy helyben kell(ene) ülnie. Otthon? Családja ágyra- járónak tartja. Este, kilenc órakor már laposakat pislant. Szereti a futballt, de ritka az a derbi, amelyet ébren kihúz. Amit nagyon utál — a borotválkozás. Anno, kabalából borostásan csüccsent le a kispad- ra. Mi több: főnökei kifejezetten tiltották, hogy a mérkőzések előtt pengét ragadjon. Manapság viszont ügyel a részletekre. Babaarccal dirigálja együttesét. Szekér Lászlót a divat is hidegen hagyja. Irtózik a nyakkendőtől, állítja: a pomádé nem neki való. Ruhában számára a sportos a nyerő. A cipő kényelmes legyen, a többi nem érdekes. Népszerű figura, szerencsés alkat. A migrént nem ismeri, fejfájás soha nem gyötri. Csupán egy a bökkenő. Talán a korral jár, hogy az izgalom megviseli. A lányok pedig nem kímélik. Az eleddig utolsó, a bajnok Eger elleni frenetikus győzelem „lezsibbasztotta”. Sző szerint. Persze, ő nem az ijedős típus. Másnap, mintha mi sem történt volna, tette a dolgát. Mert tudja: sokan, sokáig számítanak rá. 'M&W HÉTVÉGE aggyas I. Népéleti rajzok c. kotetebol
