Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-19 / 297. szám

1998. december 19., szombat Keleti HÁTTÉR 3. oldal jgggggg A régió holnapja Angyal Sándor A feltett kérdés némileg célzatos volt, a válasz azonban mindezt porrá zúzta. Kosa Lajossal készült egy interjú (mint köztudott, ő nemcsak a FIDESZ alelnöke, országgyűlési képviselője, hanem Debrecen új polgármes­tere is), amelyben felvetődött: a szomszé­dos Nyíregyháza az elmúlt négy évben — szocialista polgármester asszonyának kap­csolatait kihasználva — sokkal dinamikusab­ban fejlődött Debrecennél. A kérdezett fiatal politikus, aki az elmúlt hetekben alaposan tájékozódott, ezt vála­szolta: ,Arra kellett rájönnöm, hogy egy vá­ros lobbyereje kevés akkor, ha a vezetése semmire nem törekedik. Debrecenben így volt, hiszen a város és a megye korábbi ve­zetése nem adott be a jövő évre egyetlen pályázatot sem címzett és céltámogatásra. Márpedig, aki nem kér, annak nehéz adni... Úgy számolom, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza 1999-ben 2 milliárd forintra számíthat, Hajdú-Bíhar megye és Debrecen pedig egyetlen fillérre sem..." Nemcsak megnyugtatóak ezek a szavak, hanem valamit fölcsillantanak a tisztességes politizálás lényegéből is. Különösen akkor, ha még hozzátesszük Kósa véleményének azt a részét: „Ne azt vizsgáljuk, hogy hol, melyik párt embere ül a polgármesteri szék­ben..." Még akkor is elidőzik az ember en­nél a kinyílatkozásnál, hajói tudja: a hata­lomgyakorlásban nincs lombiktiszta viszony- rendszer, még soha és sehol nem tudták teljes mértékben kiiktatni a lokálpatriotiz­must, a lobbyérdekek érvényesülését, nemi­gen lesz ez másként ezután sem. Mégis igaz, hogy egy város, egy régió fejlesztése csak részben pártfüggő, jórészt az ott élők hozzáértésétől, szívós munkájától, követke­zetes és konok, soha nem lankadó fáradsá­gától is függ. Még mielőtt bárki azzal vádolná e soro­kat, hogy amolyan év végi tiszteletkor len­ne ez a megye, a város vezetésének, szö­gezzük le: itt sem csupán sikertörténetek születnek. A semmihez képest sok a kétmil­liárd, viszont az igényekhez képest majd­hogynem semmi. Ezért történhetett meg, hogy az Országgyűlés legutóbbi döntései­kor némelyek a koalícióból is „kiszavaztak", amikor érezték, hogy hátrányba kerül a leg­keletibb régió. Őrizzék meg ezt a szokásukat. „Elsőség" Ne duzzogj már, hisz a többi harminckettő sem volt az első Ferter János karikatúrája □ Szegények megsegítése Nyíregyhá­zán, a Bujtosi Szabadidő Csarnokban de­cember 23-ig tart a karácsonyi vásár, ez idő alatt a Máltai Szeretetszolgálat helyi szerve­zete gyűjtést szervez az árvízkárosultak és a szegények megsegítésére. □ Kertbarát-összejövetel A kertbarátok december 21 -én hétfőn 16 órától tartják év­záró foglalkozásukat a nyíregyházi Vasutas Művelődési Házban (Toldi u. 23.), ahol a klubtagok közös névnapi ünnepséget tartva búcsúztatják az esztendőt. Gyerekek ünnepe Gógl Árpád egészségügyi miniszter volt csütörtökön a megyei Jósa András Kórház gyermekosztályai­nak vendége. A miniszter azon a karácsonyi ünnepségen vett részt, amelyet az intézményben hagyomá­nyosan minden évben megrendez­nek azért, hogy az 1-es és 2-es gyer­mekosztály kis betegei is élvezhes­sék a karácsonyi hangulatot. Sziky Károlyné tanárnő vezetésével a nyíregyházi Benczúr Gyula Általá­nos Iskola diákjai adtak műsort. Gógl Árpád nem jött üres kézzel: a két gyermekosztálynak összesen ötmillió forintot hozott, melyet mű­szerfejlesztésre fordíthatnak Elek Emil felvétele Információ vállalkozóknak Nyíregyházán kezdik meg jövőre a szolgáltató központ kialakítását német segítséggel Nyíregyháza, Budapest (KM - G. B.) — Hét magyarországi régióban, köztük Nyíregyhá­zán kezdik meg jövőre vál­lalkozói információs szolgál­tató központ kialakítását né­met segítséggel és EU-támo- gatással. Erről tájékoztatta lapunkat Gé- resi József az IPOSZ szabolcsi küldötte. A meglévő IPOSZ-tájékoztatá- si pontokra ráépülő centrumok a magyar kézműves vállalkozások felkészítését hivatottak majd elő­készíteni az Európai Uniós csat­lakozáshoz. Az elvek kialakításá­ban ténykedő nemzetközi — ma­gyar, német és brüsszeli — szak­értői csoport munkájában az IPOSZ országos vezetése számít Géresi József munkájára is, hi­vatkozott az IPOSZ alelnökétől kapott felkérésre maga az érin­tett nyíregyházi ipartestületi ve­zető. Kassai Róbert, az IPOSZ álta­lános alelnöke a Kelet-Magyaror- szág érdeklődésére tegnap telefo­non elmondta: mint a gazdasági munkacsoport vezetője részt vett a magyar és észak-raj na-westfá- liai kormányközi vegyes bizott­ság legutóbbi ülésén Düsseldorf­ban, ahol egy —- az ottani kama­rai kézműves szövetség és az IPOSZ között — előkészített megállapodás aláírására is sor került, aminek anyagát a ve­gyes bizottság felvette munkaa­nyagába. Az együttműködés lényegéről így nyilatkozott az alelnök: az IPOSZ német partnerével közö­sen pályázatot nyújt be a brüsszeli Phare-irodához azzal a céllal, hogy a magyar kis- és kö­zépvállalkozókat, elsősorban a legkevésbé versenyképes kézmű­veseket felkészítsük az Európai Unióba történő belépésre. Hét régióban — Budapesten, Győr­ben, Székesfehérváron, Kecske­méten, Szegeden és Nyíregy­házán — információs és szolgál­tató központok kiépítése kezdő­dik meg már jövőre. Bár a vállal­kozók felkészítésének fő irányí­tója az IPOSZ, a program, s en­nek révén az információ, min­den magyar vállalkozó számára elérhető lesz. Cél, hogy ez bekerüljön az ország 1999. évi hivatalos Pha- re-projektjei közé, ami egyben a terv finanszírozását is je­lenti. Első helyen a vegyesüzletek Tovább bővült megyénkDen a kiskereskedelmi és vendéglátóhelyi hálózat Nyíregyháza (KSH - Malakuczi- né Póka Mária) — Szabolcs­Szatmár-Beregben 1998. jú­nius 30-án 8083 üzlet ren­delkezett működési enge­déllyel. Ez az 1997. év végi­nél közel 500-zal több. A megyében az ország kiskeres­kedelmi üzlethálózatának 6 szá­zaléka található, miközben a né­pesség 5,6 százaléka él itt, így a 10 ezer lakosra jutó kiskereske­delmi üzletek száma (141) az or­szágosnál 8-cal több. A megye üzlethálózata is sok­színű, legnagyobb gyakorisággal változatlanul az élelmiszer jelle­gű vegyes üzletek (2179) és a ru­házati, textilüzletek (1184) fordul­nak elő. A kiskereskedelmi üzle­teket 5748 gazdasági szervezet üzemeltette, 83 százalékuk egyet, 16 százalékuk 2 és 5 közöttit, egy százalékuk pedig 6-nál többet. Az egyéni vállalkozók az üzletek 61 százalékát működtetik. A második negyedévben az üz­letek 3 százaléka (217 engedély) szűnt meg. Az új üzleteké a meg­szűntekének viszont több mint a duplája, összesen 462 volt. A megszűnési esetek gyakorisága az országoshoz hasonló, akár­csak az új működési engedélyek kiadásáé. A vendéglátóhelyek száma jú­nius 30-án 2716 volt. Ezek 67 szá­zaléka cukrászda és egyéb nyüt árusítású vendéglátóhely, 82 szá­zalékukat pedig egyéni vállalko­zók üzemeltetik. Tízezer lakosra 47 vendéglátóhely jut. Gyakorisá­guk az országost (43) meghaladó. VÁCI MIHÁLY TÁRCÁJA A gyalogutat benőtte a fű 1 959 őszén Szabolcsban, Beszterecen jártam. Beszterec két össze maroknyi falu a Lónyai-csatornán túl. A táj sima a szél futása előtt, az országút kirántott kardként nyi­lallt az égalj felé. A nap utolsót dobbant, halkan megremegett bele a táj. A falucska tornya hí­vogató mutatóujj. A faluban gépkocsink után két fasor nőtt a por lombjaiból. Megálltunk a tanácsháza előtt. Tanácsháza? — egy nyári konyhánál nem nagyobb épü­let, parányi szoba, csomagoló­papírral borított, rajz szegeit íróasztal, poros tintatartó, ta­vasz óta száradó légypapír — de ott a telefon és egy első vi­lágháborús írógép! — Mégis­csak hivatal! A tanácselnök udvariasan, de kevés szóval fogadott. Nem kér­dezte azt sem, mit akarunk, szinte méltósággal várta, majd elmondjuk, miért jöttünk. Szerencsém volt. Kiderült, hogy rokonaim ismerősek a tá­jon, réges-régen itt dolgoztak a tanyákon. Pár perc múlva már csak ő beszélt. — Most, hogy tanácselnök lettem — iskolába járok. Bizony, az általános iskola felső tagoza­tát végzem. Mert ebben a hiva­talomban sokszor kell számol­nom, az meg nem nagyon megy. Amit az iskolában tanul­tunk azt elfeledtük, mert hát ugyan mit is számoltunk a nap­számon kívül, még azt is az is­pán számolta ki helyettünk. Szóval, csak azt szeretném el­mondani, hogy valamelyik hé­ten jöttem haza az iskolából — a szomszéd faluból, Kemecséről —, jó pár kilométerre van ide. A kerékpárom nem volt velem. Esteledett még csak, gyalogol­tam hát hazafelé. Gondoltam, nem jövök a köves országúton, átvágok a földeken, a réteken, amerre rövidebb. Arra jártunk haza régen is, a kanyargó gya- logúton. Közben este lett. Holdvilágos este. Letérek az or­szágúból, oda se nézve a lá­bam elé, ismerem a fordulót. Lépegetek, és egyszer csak kez­dem érezni, hogy nem jó fele megyek. Körülnézek, arra a fa­lu, amott a torony, arra még vörös az ég. Jó fele megyek én! Megyek tovább egyre, tapoga­tok, botladozom: itt a kis út! Az­tán megint nincs semmi, csak fű, legelő, zsombék, szik. Felné­zek újra: jó irányba tartok, de hát hol a gyalogút!? Szétnézek a kékesfehér tájon, messze fész- kelődik az esti falu, s akkor sza­lad ki belőlem: — Uram-Atyám! Eltűnt a gyalogút! Hát persze! Hogy erre eddig nem gondoltam! Hiszen a faluból mindenki ke­rékpáron, autóbuszon, na­gyon sokan meg motoron jár tőlünk a munkába, piacra köves országúton. A gyalogutat pedig az évek során benőtte a fű. Úgy botorkáltam aztán haza toronyiránt a száraz, poros-fü­ves, úttalan földeken, legelő­kön át. A gyalogutat benőtte a fű! A gyermek lábnyomoktól meleg porú gyalogutat, melyen ha át­fut, megáll, s egy pillanatig fü­lel a vadnyúl; melyen át kinyúj­tott nyakkal vezeti aranypelyhes fiókáit a búza aljában síró fúrj; a gyalogutat, melyen a gyere­kek hosszú sorokban vitték az aratóknak a lebbencslevest; a gyalogutat, melyen nem lehet köszönés és kézfogás nélkül szembetalálkozni: a gyalogutat benőtte a fű! A apró, forró mezítlábak talpnyomát a porban, a bocs- korok és kicserepesedett talpak súlyos taposásait zöld selyem vatta gyógyítja; a gyalogutat, melyen elmentek a szegény asszonyok gombát szedni, gallyat lopni, amerre eltűntek fejfaívű gerinccel a szegény emberek napszámba, munkát keresni, s amelyen elmentek a reménytelen öregek könny pácolta bottal a koldulás or­szágújára, s amelyen a batyu­kat vitték az asszonyok a gye rektől ellopott kis cseresznyével a piacokra. A gyalogutat benőt­te a fű! Felvételi tájékoztató Budapest (MTI) — Csaknem négyezer forintba kerül majd a jelentkezés annak, aki a jövő év szeptemberé­ben valamelyik felsőoktatási intézményben szeretné el­kezdeni tanulmányait. Hangzott el az 1999-es Felsőokta­tási felvételi tájékoztató szerdai, az Oktatási Minisztériumban tartott bemutatóján. A felvételi eljárásra való je­lentkezés az idei 1700 forint he­lyett jövőre 1950 forintba ke­rül, és minden egyes intézmény­hez benyújtott úgynevezett B-la- pért is ugyanennyit kell majd fi­zetni. Bakos Károly, a kiadvány gondozója elmondta: a miniszté­rium hivatalos tájékoztatója az összes államilag elismert felső- oktatási intézményt, az általuk meghirdetett szakokat, képzési formákat, tagozatokat és a je­lentkezési feltételeket is tartal­mazza. Hozzátette: a kiadványban közzétették az egyházi felső- oktatási intézmények hitéleti képzésével kapcsolatos infor­mációkat, valamint azokat a kül­földi felsőoktatási intézménye­ket is, amelyek a tárca engedé­lyével működnek Magyarorszá­gon. A tájékoztatás szerint az álla­milag finanszírozott nappali alapképzésre a korábbi évekkel megegyező számban, összesen negyvenkétezer jelentkezőt ve­hetnek fel a felsőoktatási intéz­mények.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents