Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-02 / 282. szám

1998. december 2., szerda lelete ÉLETÜNK ŐSZÉN 9. oldal Vidáman A Városmajori Művelődési házban jól érzik magukat az idősek, szemmel láthatóan kitűnő a hangulat... Martyn Péter felvétele — • - V . .Ili HIRDETÉS Szeretetvendégség A nagykallói Őszi Napfény nyugdíjas­klub énekkara október 20-án meglá­togatta a nyíregyházi Szent Katalin Szeretetotthon lakóit. Nagy István tisztelendő űr igazgató szere­tetteljes köszöntőjében szólt azokról a lé­lekgazdagító, embernemesítő érzésekről is, melyeket felebarátink megajándékozá­sa által kapunk. Vajda Albertné klubtag virágátadással fejezte ki tiszteletét és jókívánságait e ne­mes célú intézmény vezetőinek és lakói­nak. Vajda Albert klubvezető mindnyájunk örömét adta közre, hogy itt lehetnek, kis műsorukkal színesebbé tehetik az itt lakók csendes napjait. A nagy gonddal összevá­logatott népdalcsokrok előadását élvezettel hallgatták, s tetszésük kifejezése, tapsuk sem maradt el. Az énekesek kedves daluk­kal, a klubindulóval mindnyájunk szemét elpárásították. A Vajda Albertné és Je­szenszky Mihályné szavalatait értő és érző figyelemmel hallgatták. A szeretetotthon lakóiból néhány hete alakult Kniznerné Szabó Erika ügyes, hozzáértő szervezésé­vel kis népdalkórus, melynek tagjai is sze­repeltek. Éneklésüket nagy meghatódott- sággal, az őszinte szeretet és tisztelet érzé­seivel fogadtuk. Andrássy Józsefné szava­latot adott elő. A két csoport közös dalolga- tása szívet melengető érzés marad szá­munkra. Szeretetvendégeléssel ért véget a látogatás, mely ezt a napot feledhetetlenné teszi. Hodásziné Makár Irén, Nagykálló Rendőrnyugdíj Nyugdíjas rendő­rök találkozóját tartották a múlt héten Nyíregyházán. A műsoros ebéden a régi idők emlékeit elevenítették fel a résztve­vők. Képünkön Takács Miklós nyugdíjas főhadnagy egy szavalattal köszönti társait Elek Emil felvétele Jól jön a segítség a bajban A baleseti járadék a munkaképesség-csökkenés tartamára időbeli korlátozás nélkül jár Nyíregyháza (KM) — Baleseti járadékra az jogosult, aki­nek munkaképessége üzemi baleset vagy foglalkozási be­tegség következtében 1 5 százalékot meghaladó mér­tékben csökkent, de baleseti rokkantsági nyugdíj nem il­leti meg. A baleseti járadék szolgálati idő­re tekintet nélkül jár. Ez azt je­lenti, hogy a szolgálati idő tarta­ma nem befolyásolja sem a jára­dékra való jogosultságot, sem a járadék összegét. Nincs jelentő­sége a baleseti járadékra jogo­sultságnál annak sem, hogy a baleseti sérültnek van-e anyagi kára, csökkent-e a jövedelme. A baleseti járadék a munkaké- pesség-csökkenés tartamára idő­beli korlátozás nélkül jár. Ha azonban a munkaképesség-csök­kenés mértéke a 25 százalékot nem haladja meg, a baleseti jára­dék legfeljebb két éven át jár. Szilikózisból és azbesztózisból eredő 25 százalékot meg nem ha­ladó munkaképesség-csökkenés esetén időbeli korlátozás nélkül jár a baleseti járadék. Baleseti járadékra jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytől az igénylő munkaké­pesség-csökkenése az orvosi bi­zottság véleménye szerint a 15 százalékot meghaladja. Ha az igénylő ezen a napon baleseti táppénzben részesült, a jogosult­ság a táppénz megszűnését köve­tő nappal nyílik meg. A baleseti járadék mértéke az üzemi baleset okozta munkaké­pesség-csökkenés fokától és a ha­vi átlagkereset összegétől függ. Az 1-es baleseti fokozatba tarto­zik az, akinek a munkaképesség­csökkenése 16-25 százalék; a 2-be akinek a munkaképesség-csök­kenése 26-35; a 3-ba a 36-49; a 4- be az 50-66 százalékos munkaké­pességcsökkent. A baleseti járadék összege az l-es fokozatban a havi átlagkere­set 8 százaléka, a 2-ben a 10, a 3- ban a 15, a 4-ben pedig a 30 száza­lék. A baleseti járadékot a bale­setet közvetlenül megelőző egy éven belül elért kereset havi át­laga alapján kell megállapítani. Foglalkozási betegség alapján já­ró baleseti járadékot a foglalko­zási betegség veszélyének kitett munkakörben elért utolsó egy évi kereset havi átlaga alapján kell megállapítani. Ha az igénylő a baleseti járadék megállapítását megelőző 5 éven belül ilyen mun­kakörben, munkahelyen egy év­nél rövidebb időn át dolgozott, e rövidebb időre kapott kereset havi átlagát kell alapul venni. Üzemi baleseten alapuló bale­seti járadék esetében egy évnél korábbi keresetek nem vehetők figyelembe, foglalkozási beteg­ségnél 5 éven belül kell egy évi keresetet, vagy ennek hiányában ennél rövidebb időre kapott ke­resetet figyelembe venni. A szili­kózis vagy azbesztózis alapján já­ró baleseti járadék megállapítá­sánál a veszélynek kitett munka­körben az öt évnél korábban elért keresetet is figyelembe kell venni, ha az igénylő az öt éven belül egy évnél rövidebb ideig dolgozott a veszélyesnek minősí­tett munkakörben és a kereset igy megállapított átlaga kedve­zőbb. Ha a baleseti járadékot nyug­díjasként elszenvedett üzemi ba­leset alapján állapítják meg, a havi átlagkereset összegét a nyugdíjasként elért kereset alap­ján kell meghatározni. A baleseti járadékra jogosultság megszű­nik, ha a munkaképesség csök­kenés a 15 százalékot már nem haladja meg. A baleseti járadék újbóli meg­állapításánál azt a havi átlagke­resetet kell figyelembe venni, amely alapján a baleseti járadé­kot újból megállapították. Érdek­védelem Az elmúlt évek figyel­meztető tapasztalata, hogy egységesebb ér­dekképviselet nélkül Hátrányok érik a nyug­díjas korosztályt. Az új gazdasági feltételek között új stílusú és új tar­talmú érdekvédelmet kell megvalósítani, amely kez­deményezőbb, s a nyug­díjasokat érintő hátrányos intézkedések megakadályo­zásával határozott fellépés­re és gyors reagálásra ké­pes. Mozgalmunk nem politi­kai alapon, hanem az elkö­telezett időskori érdekvéde­lem szolgálatában szervezi munkáját és építi kapcsola­tait. Nem a konfrontáció, hanem a vállalható együtt­működések eredményekép­pen szeretnénk tagságunkat szolgálni. Nyugdíjunk elveszett re­álértékének további fokoza­tos visszapótlását várjuk most, amikor a gazdaság ütemes fejlődéséhez a hely­zet alapot teremt. Nem fogadható el az olyan nyugdíjemelés, amely az idősek különböző rétege­it egymással szembeállítja, az eltérő szolgálati idők és járulékfizetések alapján megállapított eltérő nyugdí­jaknak az egyenlősdi irá­nyában való torzításához vezet. A nyugdíjreformot nem tekintjük befejezettnek, to­vábbi átalakítását várjuk. Meggyőződésünk, hogy a polgári Magyarország meg­teremtésén munkálkodó kormány a társadalmi pár­beszéd, a meghatározó in­tézményeiben nem nélkü­lözheti az időskori szerveze­tek képviseletét. Nyugdíjasok Országos Képviselete, Nyugdíjasok Országos Szövetsége Bálozó ecsediek A nagyecsedi nyugdíjasklub a Rákóczi Ferenc Művelődési Házban műkö­dik. Decemberben ismét bált rendeznek az öregek, akiket képünkön egy korábbi táncos partin lát­hatunk Szűcs Róbert felvétele DANKO MIHÁLY TARCAJA Az élet értelme Hideg december köszöntött rájuk. A határt a feketetollú var­jak, a kicsapott kóborkutyák, és az útjára siető vándorok uralták. Hol van már a tavasz, a virágos nyár, a gyümölcsérlelő ősz... Csak az illata maradt meg az el­rohanó évszakoknak. A tiszta szoba sarkában mosolygó piros almák például magukban hor­dozzák a lélekmelengető au­gusztust és szeptembert. A ve­remben lévő krumpli mély földil­lata az októberi szeleket idézi. A tűzhelyben pattogó szőlő- venyigék nemcsak a befurako­dó hideget űzik el, de a szív kö­rüli, megszokásból eredő min­dennapi ridegséget is feloldják. Mint tavasszal az eresz jégcsap­ja, úgy olvad a kéreg és lesz ér­zékelhető a fájdalom. Az idős házaspár évek óta változatlan élete ilyenkor valahogy nehe­zebb lesz. A kevesebb munka, a hosszú esték feszülté teszi őket. Alig beszélnek, elég egy-egy mozdulat, abból már értik, mit is akar a másik. Valami nagyon hiányzik. A gyerekzsivaj, az élet értelme. S most, túl a hatvana­dikon, még jobban felerősödik mindez. — Csak el kellene menni a hivatalba — szakítja meg a csendet az ősz hajú férfi, miköz­ben gyöngéden arrébb tessékeli a macskát. — Ők biztosan tud­nak segíteni. Az asszony hallgat. Félelem és zavarodottság tartja béklyó­ban gondolatait: — Mit monda­nak? Vén fejjel megbolondul­tunk. Most akarunk egy nyűgöt a nyakunkba venni. Sosem volt gyermekünk... Igen. Hányszor elhatározták már, hányszor elindultak. Csak éppen amikor cselekedni kellett, mindig megijedtek. Fiatalabb korukban nem érezték annyira a hiányt. De most nagyon sze­retnének maguk mellett tudni valakit. Fiú vagy lány legyen? Ezen is elrágódtak néhány évet. Érveltek, kire lehet később job­ban támaszkodni. A fiúk vadab­bak, rakoncátlanabbak. Megbír­nak majd vele? A lányok nehe­zebben szoknak, hamar el is re­pülnek. Aztán mégis egy kis­lányra voksoltak. Egyszerűbb, s már a földön sem kell annyira a segítség. Hallották, örökbe lehet fogadni. Már érdeklődtek. Be­széltek is az egyik falubelivel. Szerinte egy rokon gyereke len­ne a legmegfelelőbb. Szétnéz­tek, de nem találtak olyat, aki ideköltözne hozzájuk. Volt, aki ajánlotta, írassák rá a vagyonu­kat, és ő majd eltartja őket. Nem, nekik nem eltartóra van szükségük. Valami más hiány­zik, szeretnének értelmet adni hátralévő éveiknek. Mindig csak ketten voltak, egymásra „pazarolták el" legszebb éveiket. Az összegyűjtött tapasztalatot, szeretetet, földi javakat nem akarják közprédára dobni. Egy gyerekre vágynak, akin segít­hetnek, aki nekik is segít. Táma­szuk lesz, aki kimondja a varázs­szót: mama, papa.-Jó, holnap bemegyek a város­ba — zárja le a beszélgetést a férfi. —Aztán majd meglát­juk.... — Persze ő már látja is, amint itt szaladgál a fekete copfos kislány az udvaron. Ölelésre tárja karját, s megsimo­gatja képzeletbeli gyermeke ha­ját.

Next

/
Thumbnails
Contents