Kelet-Magyarország, 1998. november (55. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-07 / 261. szám

1998. november 7., szombat 19. oldal Betlehem Porkoláb Lászlóné tűzzománcai nyíregyházi Siphay Barna Szakkö­zépiskola aulájában kapott helyet az a tárlat, melyen az intézmény öt, egykori és jelenlegi művésztanára tette közszemlére alkotásait. A bemutatkozók között talál­juk Porkoláb Lászlónét, aki gyönyörű színekben pompázó tűzzománcaival lé­pett a nagyközönség elé. A „zománcozás" alapjait a Kossuth gimnázium szakköré­ben sajátította el, majd megszerzett tudá­sát a nyírbátori alkotóház és képzőművé­szeti stúdióban fejlesztette tovább. Két al­kalommal a pedagógusoknak szervezett alkotótáborban is részt vett. Magáról és művészetéről így vall: „Mögöttem a tűz, előttem a létezés öröme, az elérhető csoda. Miért csinálom? Egyszerű: örömet akarok szerezni mindenkinek, mert a mindenki öröme, az enyém is. Szeretek utazni. Ahol járok, egy-egy kép, benyomás megragad, visszaszól, hogy tolmácsolja az élet teljes­ségét. ” Nos, ezt a teljességet érzékelhetjük, szemlélve a tűzben született kompozíció­kat. Meditáció Elek Emil felvételei Jeruzsálem A népi kultúra Nemzeti Színháza Vannak más nyelvek is, amelyek nehezebben elsajátíthatók, mert illékonyak Nagy István Attila A Móricz Zsigmond Színház új bemutatójának szöveg­könyvét Szabó Tünde állítot­ta össze Petőfi Sándor A hóhér kötele című művéből. A szövegkönyvet megkapta Sebő Ferenc zeneszerző is, akinek megtetszett az anyag. — Van benne néhány Petöfi- vers is, olyanok, amelyeket a nép már magáénak érzett, és népdalokként énekelte őket. Az anyag jelentős hányadát még mezőségi népdalgyűjtő munkám­ból ismertem. Az az ötletem tá­madt, hogy vegyük elő ezeket a dalokat, hiszen bennük Petőfi még él. A mezőségi parasztok ré­gi stílusú dallamaikra ráhúzták a költő szövegét, alakították, for­málták. Martyn Péter felvétele a beszélt nyelv. A múlt század­ban azért (is) épül fel a Nemzeti Színház, hogy legyen hely a ma­gyar szó hallgatására, az egyete­mes kultúra értékei szólalhassa­nak meg magyar nyelven is. A mi századunk felfedezése, hogy vannak más nyelvek is, amelyek nehezebben elsajátíthatók, mert illékonyak, nehezebben megőriz­hetők. Ilyenek a zene és a tánc, de a kommunikáció néhány más formája is. Mi a zenével és a tánccal foglalkozunk. A mi gene­rációnknak ez nagyon fontos fel­adata, ezért keU ennek a kultú­rának a Nemzeti Színházát mi­nél előbb létrehozni. amire nem nagyon volt példa. Amit csinálunk nem műmagyar­kodás. Hangszeres zene is el­hangzik a darabban. Ezekben olyan érdekes karakterek van­nak, amelyek a színházi körül­mények között fantasztikusan hozzájárulnak a darab drama­turgiai világának felépítésé­hez. □ A táncházi mozgalom apos­tola, egyik szervezője, irányítója voltál. — A hetvenes évek elejétől kezdve a táncházi mozgalom se­gített abban a felismerésben, hogy van itt egy nyelvezet, ame­lyik legalább olyan fontos, mint — Most alkalom adódott a ko­rábbi tapasztalatok hasznosítá­sára. Valamilyen múlt századi műzene stílusban talán jobban Sebő Ferenc igazodott volna A hóhér kötele világához, de ez a mostani izgal­masabb kalandnak mutatkozott. Mélyebb, arról nem beszélve, hogy Petőfi is bennük van. Meg­történt az a csoda, amire ő is meg a többi romantikus költő is vágyott, hogy a verseiket a nép énekelje. □ Láthatóan jól érezted maga­dat a próbákon. — Nagyon jó a darab, örülök, hogy a mostanában divatos mar­haságok helyett valódi értéket mutathatunk meg a nézőknek. Számomra az is izgalmas kihí­vás, hogy a népdalokat most mu­sical zeneként hasznosítjuk, Korszakos munka — Az Állami Népi Együttes­nek vagyok a művészeti ve­zetője — mesél jelenlegi munkájáról Sebő Ferenc. — A mostani legfontosabb fel­adatunk az, hogy újjáalapít­suk az intézményt hagyo­mányok házává. Ez korsza­kos munka lesz, a követke­ző generáció számára te­remtjük meg annak a lehe­tőségét, hogy a magyar népi kultúra még szervesebben épülhessen be a mindenna­pokba. — Végre a kedvenc fáim, bokraim között lehetek a ker­temben — mondja. Kiderül, van itt tennivaló bő­ven. Egy Pest környéki telepü­lésen laknak, ahol van egy 2400 négyszögöl nagyságú telek, ami sok feladatot ró a családra. Eb­ből a legtöbbet a művésznő vál­lalja, akinek még a fűnyírás is kellemes és frissítő kikapcsoló­dás. Nagy büszkesége viszont a maga által termelt, jóféle sza­bolcsi alma, amiből bőven jut a családnak. — Ezért nagyon örültem an­nak. hogy a Bujtoson fát is ül­tettünk, hiszen a természet fon­tos volt számomra egész éle­temben, és most — gyermekko­romhoz hasonlóan — ismét ker­tes házban élhetek. Nagymamaként Mostanában a család nagyobb lett. Két és fél hónappal ezelőtt született egy újabb Csaba, egy gyönyörű kisfiú. Erről hamar meggyőződhettünk, hiszen a művésznő — jó nagymamához illően — fényképeket szed elő, s való igaz, egy aranyos kisfiút láthatunk. Aztán az abortuszvitára tere­lődik a szó, s a művésznő nem győzi hangsúlyozni, hogy min­den születendő gyerek számára megfelelő életkörülményeket kell teremteni. De talán annál is fontosabb a szeretet — hal­lom, amit csak helyeselni le­het. Aztán megint a munka, a színművészet. Az is akad bő­ven, a nyugdíjaskor ellenére. Pécsi Ildikó mostanában ren­dezte a Mária főhadnagy című produkciót, amely 48-as szabad­ságharc egyik ritka, boldog pil­lanatáról szól. Nagyon reméli, hogy megyénkben is bemutat­hatják a darabot egy nyári tur­né alkalmával. Művésznő, új szerepben Boonár IstvAn Sok kedves, régi ismerő* síinkkel találkozhattunk a hét elején Nyíregyházán, az Újra itthon címmel meg­hirdetett találkozón, ame­lyen megyénkből elszárma­zott híres színészek, sporto­lók vettek részt. Közöttük volt Pécsi Ildikó szín­művész is, aki büszkén dicseke­dett el azzal, hogy két és fél hó­napja boldog nagymama. Nosztalgiával Érdeklődéssel kérdeztük a szí­nésznőt, hiszen sokféle szerep­ben láthattuk már, néhány hó­nappal ezelőtt például még par­lamenti képviselőként. Pécsi Ildikó némi nosztalgiá­val idézi fel, hogy közel negy­ven évvel ezelőtt kezdte el szí­nészi pályafutását, nagy szeren­csével az Aranyember című film főszerepével, a bűbájos és ártatlan Noémi, valamint a Sza- lemi boszorkányok című szín­darab fontos szerepével. Az utó­kor számára dekoratív külsejű, királynői alkatú, érdekes arcú színésznőt idéz fel a neve. A né­zők pedig láthatták csalfa asszonyként és szende leányzó­ként egyaránt. Közel száz film­ben vagy tévéjátékban szere­pelt. Kötődés a szülőföldhöz Sohasem tagadta meg szabolcsi indíttatását, sőt szerencsésnek találja. Mint elmondta, most is Pécsi Ildikó egész életében kamatoztatha­tott. — Csak később tudtam meg, hogy milyen jó tanáraink vol­tak, hiszen, valljuk be, a diák a tantárgyak miatt nemigen sze­Elek Emil felvétele meghatározóan fontos, hogy a tanár mit ad át a tanítványai­nak. Aztán a politika kerül szóba, amelynek most végképp hátat fordított. örömmel jött Nyíregy­házára, már csak azért is, mert jó látnia, hogy milyen szé­pen fejlő­dik a vá­ros. A Nyír- egyhá­zán töl- t ö t t éve azért is szeren­csések, mert az it­teni általá­nos iskolában és a Zrínyi gimnázium­ban nagyon sok olyan útravalót kapott, ame- 1 y e t réti a fizika­vagy mond- a ma­tektaná­rát. Pe­el i g E fíjífí 'A $ ;V- / Jfl Magyar József: Arat az éj Megég az ég és megég a föld- fekete füvek, fekete csillagok, fekete arcok születnek, üszög veri gabonánk, arat az éj: learat, kinyír, kenyerem, évem java oda, ki ette meg? ki falta föl? a fogköves idő? vagy magam? fogaim koppanását hallom, hajam halálát nézem, sírás zene-bonája kísért, de letöiii arcomról egy fintor. (A Nyírbátorban élő és munkálkodó köl­tő poétái termése egyik legújabb darab­ját küldte el lapunknak.)

Next

/
Thumbnails
Contents