Kelet-Magyarország, 1998. november (55. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-14 / 267. szám
1998. november 14., szombat 6. oldal KÖZELKÉP Cserepekben a történelem Szinyéri Péterné Nagy István Attila Amikor elmondom az elképzelésemet, hogy szerintem a restaurátor képes cserépdarabokból összerakni a történelmet, s ilyen módon alkalma van bepillantani többezer éves kultúrákba, Szinyéri Péterné, a Jósa András Múzeum restaurátora elmosolyodik. — Jó lenne, ha ez így lehetne, de ebben a munkában sokkal több a prózai vonás. A tárgyakat először meg kell tisztítani, gondoskodni kell a megóvásukról, arra törekedve, hogy semmi olyan változást ne hozzon létre az ember, ami végképp visszafordíthatatlan. Vannak tárgyak, használati eszközök, amelyek több ezer éve nyugszanak a földben, különféle technikával készültek, éppen ezért nagyon fontos az óvatosság. Ezért is gondolom én, hogy a restaurátor leglényegesebb tulajdonságainak egyike az alázat, mert az embernek csak azt szabad tennie, amiben egészen biztos. Aki nem képes azt mondani, hogy valamit még nem tud megcsinálni, ahelyett hozzáfog a tárgyak restaurálásához, könnyen súlyos károkat okozhat. Még a sáros cserépdarabok mosásához is nagy óvatosság szükséges, hiszen könnyen lemoshatja az ember a festést, s ami megmarad, nem biztos, hogy annyira érdekes. Egy szép lelet a bronzkorból , Martyn Péter felvételei Az a jó, ha a restaurátorokat egyenrangú partnereknek tekintik a régészek, mert csak abban az esetben születnek jó eredmények, csak akkor sikerül megmutatni a mai embernek: müyen tárgyak és eszközök vették körül valamikori elődeinket. A restaurátornak vegyészeti ismeretekkel is kell rendelkeznie, de fontos, hogy megfelelő kézügyessége legyen. A türelemről már nem is beszélek. Aki ez utóbbival nem rendelkezik, nem sokáig marad a pályán, illetve több kárt okozhat, mint amennyi hasznot hajt. Szinyéri Péterné, amikor még csak Vera volt, a Zrínyi gimnáziumban érettségizett, majd vegyésztechnikus lett. Felsőfokú végzettséget szerzett, így lett belőle tárgyi restaurátor. A múzeumban hárman vannak, s rengeteg a munkájuk, hiszen, szerencsére, egyre több lelet kerül elő. Emellett különféle kiállításokon be is kell mutatni az új dolgokat, ezeket elő kell készíteni. Nehéz, veszélyes munka, hiszen vegyszerekkel dolgoznak. De szükség van a fizikai erőre is, hiszen nem mindig cserépkorsóval foglalkozik az ember. A múzeumban jó a hangulat, rendelkezésre állnak a megfelelő feltételek, nehéz, de sok öröm forrása a munka. 1974 óta van a pályán. A művészvilág zaklatottságát cserélte fel a múzeumi élet viszonylagos nyugalmával. A Szabolcs Volánban táncolt hat évig, majd a színházba szerződött. A vonzalom megmaradt, de a szeretet mellett erős benne a kritikai érzék is. Egy szál ruhában a semmi ágán Romokban a Palaj Mezőváriban • Egy kosár krumpli • Félnek a járvány veszély tői A végzetes éjszaka 1998. november 6. Este. Csetfalva és Mezővári között — a Tisza innenső oldalán Tiszabecs, Müota — hatvan méteren átszakad a gát. A víz a Tisza és Borzsa közötti lapost egészen Kovászéig néhány óra alatt elárasztja. Fél háromkor már a Borzsa töltésén át ömlik a víz a Tisza mellékfolyójába. Orémusz Bertalan, a középiskola igazgatóhelyettese a keskeny Borzsa-híd mellett húzódó kőfalon. A kőfal mellett egy régi, alápincézett ház. Percek kérdése* és a pincén keresztül elönti a község másik felét is. Mert a Borzsán túli rész, a Palaj, ahol 429 lakóház van, már víz alatt. Györke László Bajnok Elemér búcsúzik Micsurin utcai házától November 9., délelőtt. Szarka Irma nyolcvanhárom éves. Ilyen katasztrófát már átélt egyszer, 1 947-ben. Unokája a Borzsa töltésén. Kezében szatyor. Egy kis elemózsiát hozott a férjének, aki pirkadat óta próbál valamit menteni a nagymama házának romjaiból. Pár gerendát, cserepet. A fiatalasszonynak két testvére lakik — lakott — a töltéssel párhuzamos utcában. Eddig csak a milotai rokonoktól kaptak ezt-azt. Néhány traktor, egy teherautó, pár csónak mozog a sáros vízben. Mentik, ami menthető. Az összeomlott házak között egy- kettő még áll. A Borzsa töltése az élet útja most. Ládában pár csirke, leszegezni nem volt mivel, hát persze, hogy kiszabadulnak. A gátat mintegy fél méter szélesen átvágták, hogy a házak alól a víz a Borzsába folyjék. Két asszony cipel egy kosár sáros krumplit. — Ennyink maradt. Magunkra maradtunk a bajban. Legalább a hónapok óta elmaradt nyugdíjunkat fizetnék ki. Lakatos Mihajlo, a Beregszász környéki erdészet vezetője: — Ilyen még nem volt. Ezerötszáz hektár került víz az Ataktól (patak) a Tiszáig. Az apróvad a hideg vízben mind odaveszett. Annyit tudunk segíteni, hogy adunk tűzifát, önköltségi áron faanyagot az újjáépítéshez. Paládi Gyula és testvére bevesz csónakjába. Munka végeztével termoszból forró teával kínál. Mert errefelé a vendéget illik megkínálni. Ahogy leteszi a termoszt, kiesik az alja, széttörik a betét. Még ez is... November 11., reggel. Vigasztalanul esik. Alig apadt valamit két nap óta. Pedig debreceni tűzoltók is szivattyúztak, de a tengert lehetetlen „átemelni”. A töltést több helyen is átvágták. A Tisza átszakadt gátjának helyre- állításához is hozzáfogtak, mert újabb árhullámtól tartanak. Berki Károly, a segélyosztó bizottság tagja: — Még november 5-én délben sem hitte el a járási vezetés, hogy komoly a veszély. Küldtek húsz homokzsákot. Jött vagy negyven katona is, lapát nélkül. Az emberek kimentek a gátra, de mikor megmozdult alattuk az áteresznél a töltés, visszajöttek. Akkor már nem volt mit tenni, menteni kell az embereket, hisz 1409-en laknak — laknak? — a Palajban. Estére kezdte elönteni a utcákat a víz. A falu nagyáruháza előtt a Máltai Szeretetszolgálat kamionját pakolják éppen ki. Makuk János, a szolgálat beregszászi elnökhelyettese elmondja: nagyon odafigyelnek arra, hogy valóban a rászorulókhoz jusson el az adóSzáz közül csak egy Mezőváriban 250 lakóépület kártyavárként csuklott össze november 11-éig. 429 pedig lakhatatlan. Egy idős ember szíve nem bírta a megpróbáltatásokat. Feljebb, Visken száznál is több ház roskadt össze. Ketten meghaltak. Ösz- szesen már kilenc a kárpátaljai áldozatok száma. Az árvíz sújtotta településeké pedig száznál is több. Váradi Irma menti maradék ingóságait Balázs Attila felvételei mány. Erre ráerősít Szabó Sándor, az elosztásért felelős bizottság elnöke is. Megtudjuk még: megyénk több településéről érkezett már segélyszállítmány, főként a Tisza túloldaláról. De hát nemcsak Vári van bajban... Kollégámmal felkapaszkodunk egy mentésre induló traktorra. Összeroskadt ház tetején egy házőrző. Belánszki László a romok alól hordja ki a ruhákat, fogasa egy gerenda. Belánszki Piroska elmondja: ha a magyarországiak nem segítenek, ki tudja mi lenne itt velük. Berki Károly- tól később megtudom: november 10-én este érkezett a belügyiek első segélyszállítmánya: nagy mennyiségű takaró, élelmiszer, ágyak. A járványveszélytől is félnek, hisz sok az elhullott állat, víz alá kerültek a hagyományos vécék, a kutak. Fertőtlenítő meg nem nagyon van. Értékeink A nyírbátori katolikus templomot Báthory István erdélyi vajda a kenyérmezei zsákmányból építette a Ferenc-rendi szerzetesek számára. Oldalról nagyon hasonlít a református templomhoz. Ferences templom voltát a toronynak a szentély melletti elhelyezése mutatja. Belül a formában és színben tobzódó oltárok látványa az egyszerű háttér előtt ritka látvány. Csavart oszlopok, szentek, aranyvirágok közt talán észre sem vesszük Szent Péter és Pál kitűnően megformált alakját, mert az összkép varázsa hat. A Passió- vagy Krucsay- oltár egészen más jellegű munka. Készíttetőjének, Krucsay Jánosnak élettörténete összefüggésben áll az oltár keletkezésével Elek Emü felvétele
