Kelet-Magyarország, 1998. október (55. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-05 / 233. szám
1998. október 5., hétfő 3. oldal Történelem óraszámra Sípos Béla W Érettségi idején megszaporodnak az iskolai viccek. Legutóbb az járta, hogy mentőkérdésnek azt kapta a maturáló: mikor volt az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelés? Mindez arról jut eszembe ősznek delén, hogy a hét végén országos konferenciát tartottak a történelemtanárok. Bizony, nem is árt összehangolni a munkájukat, hiszen a rendszerváltást követően nagy káosz uralkodott a történelemórákon. S mindezt nem maguk a történelemtanárok tették, sokkal inkább a történelem hozta magával. Emlékszem, mázsaszámra jelentek meg az újabbnál újabb könyvek, jegyzetek. S ahány ház, annyi szokás alapon ahány könyv, annyiféle magyarázat. Minden volt azokban, csak egység nem. Mert hivatalosan sem volt minden korábbi esemény a helyére téve. Többen még azt is megkockáztatták, nincs is szükség történelemtanításra. Márpedig erről szó sem lehetett, hiszen egy ország, egy nemzedék történelem nélkül olyan, mint a balta nyél nélkül. Aztán szóba került az óraszám csökkentése is. Könyörgöm, kettőből lehet még csökkenteni? Olvasván a konferenciáról szóló tudósítást, megnyugodtam. A résztvevők többsége annak adott hangot, hogy a történelem- órák számainak nem szabad csökkennie. Álláspontjuk szerint a nemzeti alaptanterv módosításának arra kell irányulni, hogy a történelemtanítás az ötödik osztálytól kronologikus legyen. Tényleg megnyugodtam. Most már Dózsa sem forog a sírjában, s minden bizonnyal a legújabbkori, a huszadik század végi történelem is a helyére kerül. De mikor is volt az a parasztfelkelés? No látod, sógor! Annak idején összelicitáltad azt a sok földet, nem gondoltál erre? Ferter János rajza □ Összejövetel. A pszichotikus betegek érdekvédelmi egyesülete következő összejövetelét október 6-án 14 órakor tartja a Sóstói úti kórházban. ü Előkészítő tanfolyam. Magyar nyelvből és matematikából is szervez az idén felvételi előkészítőt nyolcadikosoknak a nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola. A 16-án kezdődő előkészítőre október 10-ig jelentkezhetnek az érintettek. Az intézmény a felvételi eljárással kapcsolatos pályaválasztási tájékoztatást október 27-én 15.30-kor tartja. □ Nyugdíjas alapszervezet. Október 9-én 14 órakor tartja alakuló ülését az MSZOSZ megyei képviselete és a megyei nyugdíjas képviselet által kezdeményezett alapszervezet. A Szakszervezetek Székház a 103-as szobájába várják azokat, akik érdeklődnek a sorsukat érintő kérdések iránt és szívesen vesznek és adnak ötleteket, rendezvényeket szabad idejük hasznos és kellemes eltöltéséhez is. A Szaport keresi a munkáskezeket Hol szorít a cipő? • Direktszállítás Mexikóba, Japánba, Kanadába • Két újabb modell Akár máris indulhatna a két műszakos munkarend Racskó Tibor felvétele Lefler György Nyíregyháza (KM) — Az egykori Szabolcs Cipőgyár telephelyén működő Szaport Cipőgyártó Rt. hamar lábra kapott kiváló lábbelijeivel. Ám úgy tűnik, a folyamatos, minőségi termelés, az átlagosnál jobb bér sem lehet manapság eléggé vonzó. — Nem bizony! — mondta Hengsperger Györgyné, a Szaport elnök-igazgatója. — Tény, hogy elkélne a munkáskéz, az egymű- szakos rendet szeretnénk kettőre felfejleszteni. Mindezt az eddigi termelékenység, a kiváló, egészen pontosan 99,6 százalékos első osztályú minőség, a megvalósuló új technológia igényli. Hosszú ideje a munkaügyi központ segítségével próbálunk munkaerőt toborozni, de többnyire csak a saját szakmunkás- képzésünkre támaszkodhatunk e téren. Az emberek némelyike inkább választja a picinyke előnynek látszó, mégis bizonytalanságot, ahol zsebből fizetnek, a tb-t csak minimálbéren tartják fenn. Némelykor aztán igén keserűvé válhat e pirula, mint válik is sok esetben. Mi hatmillió forint tb-t fizetünk be havonta, s néhány éve, amikor egy kicsit megszorultunk, a fizetés átütemezését kértük, nem pedig a manapság gyakorta alkalmazott egyéb utat választottuk. Hiszem, hogy ez az egyetlen járható út! A Szaport 1989-ben alakult, a Szabolcs Cipőgyár szinte teljes fizikai állománya — 112 fő — megmaradt, nem kellett a munkanélküliséggel megküzdeniük. Óhatatlan volt viszont az óriásira duzzadt adminisztratív létszám leépítése. Szinte hihetetlen, de az akkori 212 fő munkáját ma 13 ember látja el, a vezetőtől a bérelszámolón át a vámügyintézőig. Tegyem hozzá: kiválóan. Jelenleg 285-en dolgozunk a cégnél, amely védett márkájú, Rockport férficipőket gyárt a tengerentúlra. Az amerikai export (Marlboro) mellett olykor direktszállításokat végzünk Mexikóba, Japánba, Kanadába. Jelenleg 330 ezer pár a termelésünk, négy modellt gyártunk több színben és méretben. A jövő évi kapacitásunk már teljes egészében lekötött. Két újabb modellt gyártunk le, ehhez azonban bővíteni kell a létszámunkat. Nálunk teljesítménybérezés van, egy-egy dolgozó akár 60-70 ezer forintot is megkeres havonta. Előtérben a közművelődés A megyében 215 közösségi csoport működött tavaly Nyíregyháza (KSH - K. M. M.) — A közművelődési tevékenységet folytató szervezetek, intézmények, művelődési ház, egyesület, klub tevékenységének fontos szerepe van a települések közösségi életében. Főként a kisebb községek, falvak esetében gyakran az egyetlen színtere a közösségi kulturáló- dásnak, mely helyet és lehetőséget biztosít a közösségi összejöveteleknek, tanfolyamoknak, kiállításoknak, alkotó művészeti kluboknak, egyéb rendezvényeknek. A megyében azonban a községek fele (107) rendelkezik kul- túrházzal. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1997-ben 127 közművelődési intézmény, szervezet működött. Ez az országos 4,5 százaléka. Legtöbbjüknek helyi önkormányzat a fenntartója, szakszervezet és egyesület egyet-egyet, illetve egyéb szerv hármat működtet. Általánosságban elmondható, hogy 1997-ben mérséklődött az érdeklődés a művelődési házak által szervezett programok iránt. 1996-hoz képest csökkent a nyelvtanfolyamok és az azon résztvevők száma, a művészeti és egyéb tanfolyamokra jelentkezőké is kevesebb lett, annak ellenére, hogy bővült a választék. A megyében 215 alkotó művészeti közösségi csoport tevékenykedett 1997-ben. A színjátszó-, néptánc-, balettcsoportok, különböző kórusok, zenekarok, képző- művészeti, tárgyalkotó közösségek, fafaragó-, hímző-, szövőcsoportok is kisebb érdeklődés mellett kezdték meg tevékenységüket. Említésre méltó, hogy 1997- ben 23 turné alkalmával 69 külföldi fellépésre nyílt lehetőségük. Ugyanakkor külföldről érkezett művészeti csoportok 88 alkalommal mutatkozhattak be a megye közönségének a művelődési intézmények szervezésének köszönhetően. Az intézmények 297 kiállítást rendeztek (24-gyel többet, mint az előző évben), melyre közel 136 ezren voltak kíváncsiak. A legtöbb érdeklődőt a fotóművészeti kiállítások vonzottak. Az 1875 ismeretterjesztő előadást — melynek közel kétharmada társadalom- és természet- tudományi jellegű volt — az előző évhez képest mérsékeltebb érdeklődés jellemezte. Útinform Nyíregyháza (KM - L. Gy.) — Szennyvízcsatorna építése miatt Vaján, Kántoijáno- siban, Kisvarsányban, Nagyvarsányban és Milo- tán fél-félpályás forgalom- korlátozásra, útszűkületre és sebességkorlátozásra kell számítani. Nagyecsednél a Kraszna- híd felújítása miatt az utat félszélességben lezárták, a forgalmat jelzőtáblák szabályozzák. Nyíregyházán több helyen, így a Váci Mihály, a Petőfi, a Kiss Ernő és a Széchenyi utcán, illetve útkereszteződésekben a középső elválasztó zöld sávban gázvezetéket fektetnek le. Emiatt útszűkület és sebesség- korlátozás lassítja a forgalmat. Ugyancsak a megye- székhelyen, a 4. sz. főút Debreceni és Tünde utcai kereszteződésében és a Matróz utca között a bal oldali leállósávban szakaszos kivitelezéssel másfél kilométer hosszon szennyvízcsatorna épül. A munkálatok miatt útszűkület, sebesség- korlátozás és előzési tilalom lassítja a forgalmat. Vásárosnamény központjában csomópont-átépítés és jelzőlámpa telepítése miatt ugyancsak sebességkorlátozás és útszűkület van érvényben. Tiszadob és Tiszáidé között pontonhíd üzemel a Tiszán. Traffipax Nyíregyháza (KM - L. Gy.) — A héten az alábbi helyeken számíthatunk rendőrségi, traffipaxos ellenőrzésre: október 5-én a kisvárdai, 6-án a fehérgyarmati, 7-én a nyírbátori, 8-án a vásáros- naményi, 9-én a tiszavasvá- ri rendőrkapitányság illetékességi területén, 10-én a 4. sz. főúton, 11-én a mátészalkai rendőrkapitányság illetékességi területén. A tervezettől a rendőrség eltérhet. Pillanatok rabsága Ki tudunk-e valamelyest szabadulni a pillanatok rabságából? Érzünk-e magunkban annyi erőt, hogy a rohanó élettempó önpusztító tébolyában rá tegyük a kezünket a másik ember vállára, megfogjuk a kezét és néhány emberi szót váltsunk vele. Vagy lassan leszokunk erről az elemi igényről, s helyette marad a biccentés, intés, netán egy odavetett szia, vagy helló. Nem vagyok annyira naiv, idealista, hogy azt gondoljam, mindez egy varázsütésre, egy elhatározásra megváltoztatható. Sajnos mindenkit űz, hajt a gyorsuló idő. Nehezen vagy egyáltalán nem tudunk szabadulni a pillanatok szorításából. Soha nem tapasztalt össznépi futakodással igyekszünk fenntartani legalább a tegnapi, vagy tegnapelőtti életnívónkat. De a világ kegyetlen, fogyatkoznak a tartalékaink. Sajnos, nemcsak az anyagiak, az emberek is, a türelem, a mások iránti érdeklődés, netán együttérzés, vagy segítő szándék. A kifizetetlen vagy kifizetésre váró számlák szorításában élünk, kivéve azokat a szerencséseket, akik megtalálták a könnyű pénzcsinálás mai modern fortélyait. De ők vannak a kevesebben. Küzdünk az idő szorító, polipkarjaival, miközben régi barátok, ismerősök, netán távoli rokonok tűnnek fel az utcán, az ABC-ben, a buszon. És ilyenkor vagy merünk, vagy nem merünk a köszönésen túl szót váltani velük. Mert sietünk, mert esetleg ő is siet, vagy valami belső ösztön azt sugallja, jobb elmenni így szimplán mindenki mellett, mint akárcsak néhány percre is megmártózni a másik ember gondjában, bajában. Ugyanis ha mostanában két ember elkezd beszélgetni, hamarosan előkerülnek a szorító gondok, megélhetés, betegség, családi tragédiák, eltávolodás, elszigetelődés, menekülés a magányba. De talán önmagunktól is félünk. Hátha mi fogjuk a másikra zúdítani a saját kis napi nyűgeinket, életünk nehezen cipelt terheit, melyeket jó lenne megosztani valakivel, aki ha nem is tud segíteni, legalább meghallgatja azokat. De minek terheljük őket a saját gondjainkkal, talán legközelebb ezért fog elkerülni minket, vagy beéri egy sziával, hellóval. • De mi történt velünk? Valóban csak a megváltozott külső körülmények, a napi hajsza a megélhetésért, a talpon maradásért, a családi tűzhely megőrzendő nyugalmáért érezzük, hogy kettős énünk szorításában élünk. Az egyik azt diktálja, maradj ember a nehezebb életviszonyok között is, a másik arra buzdít, ne törődj semmivel, senkivel, élj jobban ma, mint tegnap, élj jobban, mint mások. De ki mondja meg, hol a határ, amíg még megőrizhetjük önmagunkat? Tartok tőle, ezt a határt csak saját maga találhatja meg mindenki, elsősorban önmagában. És csak akkor, ha egy kicsit is úrrá tud lenni a pillanatok szorításán. És rá tudja tenni a kezét a másik ember vállára, elfogadja a feléje nyújtott kezét.
