Kelet-Magyarország, 1998. október (55. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-03 / 232. szám
1998. október 3., szombat 19. oldal Programajánló □ Szüreti felvonulás Nagykállóban. Ma és holnap folytatódnak, illetve befejeződnek a VI. Nagykállói Napok eseményei. A kínálatból ízelítőképpen csupán néhányat emelünk ki. Szombaton délelőtt fél tízkor kerékpáros ügyességi versenyt rendeznek az autóbusz- megállóban. A szüreti felvonulás délután fél háromkor indul (és halad) a Korányi gimnáziumtól a főtérig. A szüreti bál a művelődési központban este nyolc órakor kezdődik. Vasárnap délelőtt fél tízkor aszfaltrajzversenyre várják a gyerekeket a művelődési központ melletti parkolóban. A rendezvénysorozat záróünnepségét — délután két órai kezdettel — a főtéren, rossz idő estén a művelődési központ színháztermében tartják. Műsort ad a Nagykállói Ifjúsági Fúvószenekar és a majorettcsoport. A „napok" idején rendeztek kiállítást a kállói amatőr képző- és iparművészek alkotásaiból a Ratkó József Városi Könyvtárban Elek Emil felvétele □ Fotótárlat Párizsról. A nyíregyházi Városi Művelődési Központ első emeleti bemutatóhelyén Robert Cressin, francia amatőr fotós felvételeinek tárlatát tekinthetik meg az érdeklődők. □ Zenei korok és egyéniségek. A Korok és egyéniségek a magyar zenében című sorozat folytatódik. A következő előadás október 5-én, este hat órától lesz a nyíregyházi római katolikus plébánia dísztermében. A téma: Az aradi tizenhárom. Előadó: Tárcái Zoltán. Közreműködik: Szabó Gyula. □ Gyönyörök kertje. Városunk jeles szobrászművésze. Nagy Lajos Imre, a nyíregyházi tanárképző főiskola rajz tanszékének vezetője is részt vesz műveivel azon a reprezentatív tárlaton (a címe. Gyönyörök kertje), melyet a napokban nyitottak meg Budapesten, a Pest Center Galériában. A kiállítás — mely a Magyar Szobrász Társaság, a fogadó galéria szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jöhetett létre — október 16-ig tekinthető meg. Q Könyvpremier az Irodalmi Kávéházban. Horváth Sándor Sötétben minden út hosszú című történelmi kollázsregényét mutatják be október 4-én délelőtt 10 órától Nyíregyházán, az Irodalmi Kávéházban (TIT Jurányi Centrum, Országzászló tér 8.). A könyvpremieren a beszélgetést Katona Béla, a Megyei írócsoport vezetője, irodalomtörténész irányítja. A rendezvényen könyvvásáriára és dedikáltatásra lesz lehetőség. □ Pupp Rita Kisvárdán. A kisvárdai Várszínház és Művészetek Házában ad koncertet a gyerekeknek a népszerű páros, Papp Rita és Bodnár Attila október 6-án, kedden délelőtt 11 órától. □ A Városi Galéria kínálata. A nyíregyházi Városi Galériában Kerekes Elek, nyíregyházi festőművész képeinek tárlata látható. A gazdag vizuális élményeket kínáló kiállítást október 18-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Kerekes Elek Apokrif ikon című munkája KM-reprodukció Indulat és ihlet a világnak Beszélgetés a költészet esélyeiről, saját terveiről a hetvenéves Juhász Ferenccel A tudomány és a költészet szétválaszthatatlanságáról beszélt Nyíregyházán a hetvenesztendős Juhász Ferenc Balázs Attila felvétele Nagy István Attila ’ Juhász Ferenc (1928) Budapest közelében, Bián született. Apja kőműves volt, korán meghalt, a család nagy szegénységben élt. 1947-ben népi kollégistaként került a fővárosba, az egyetem bölcsészkarán tanult. Később a Szépirodalmi Kiadó lektora, majd az Új írás főszerkesztője lett. Első versei a Dári- umban láttak napvilágot. Szárnyas csikó (1949) és Új versek (1950) című kötetében fiatalos derűvel számolt be az ország átalakuló életéről. Idillikus versekben fejezte ki a családi élet örömét, büszke öntudattal adott hangot forradalmi reményeinek (Te ekével, te kalapáccsal, tollal). □ A hatvanas évek közepén nevezetessé vált esszékötetet publikált Juhász Ferenc Mit tehet a költő? címmel. A prózaversek vagy versprózák arra is keresték a választ, hogy milyenek a költészet esélyei modern korunkban. Mit tehet ma a költő? — Ez a versprózagyűjtemény volt az első ötvenhat után, később több is követte. Azért adtam neki ezt a címet, mert fontosnak tartottam azt a problémakört, amelyről az írások szóltak. Később többször felhasználtam ezt a címet: mit tehet a festő, a kollázskészítő, a szobrász. Az eredeti kérdésre válaszolni ma sem tudnék mást, mint amit akkor. — Mi van az emberben, mi él az emberben vágyként? Azt hiszi, hogy a működésével tud segíteni a világnak és a világon. Képes valami változást elősegíteni: etikailag, társadalmilag, az élet minden vonatkozásában. Közben eltelt harminc esztendő, és sok mindenre rá kellett döbbenni. Ez a szándék nem mindig hasznosítható. □ Úgy gondolja, hogy mára kialakult a költészet Galapagos szigete? — Igen. Ma nincs olvasottsága a költészetnek. De meg kell mondjam, hogy Franciaországban sincsen, de Nyugat-Európa más országaiban sincsen ez másképpen. □ Valószínű, hogy ezekben az országokban nem élték meg azokat az időszakokat, amelyekben a költészet felértékelődött. — Ez így van. A magyar társadalomban valóban több társadalmi krízist is megéltünk, ezekben az időszakokban a költészet mindig nagy szerepet játszott. □ Hogyan élte meg a költészet visszaszorulását? — Nagyon nehezen. Különösen a változás óta, mert hatalmas csend burkolt körül, nem volt semmi más, csak az íróasztalom. De az az indulat, hogy mindenképpen csinálni kell valamit, akkor is, ha senki sem olvassa. nem hagyott nyugodni. Az emberek ebben az időszakban is gyakran megállítottak az utcán, érdeklődtek a sorsom iránt, s ez nagyon sokat jelentett nekem. Kérdezték, mit csinálok, miért nem olvassák az írásaimat? Kiderült, hogy ezek a röpke találkozások olyan kis fényforrások voltak a számomra, amelyek képesek voltak a magány sötétjének a bevilágítására. □ A hatvanas években gyakran megfogalmazódtak a látomások gyakran Juhász Ferenc költészetében. Milyen látomások hevítik napjainkban a költőt? — Ezt gyakran félreértették, mert sokan úgy gondolták, hogy itt valami misztikus folyamatról van szó. Holott ez nem más, mint egy indulat és ihlet a világnak, a létezésnek az összefoglalására. □ Mi foglalkoztatja mostanában? — A halál. □ Azért, mert olyan közel van? — Nem. Nagyon sokat írtam eddig róla, de csak a halálig. Az érdekelne, hogy mi van utána. Ez foglalkoztat már harminc éve. Milyen lehet, ha egyáltalán van? Több száz oldalnyi jegyzetem van, ami kétségbe ejt, abban az értelemben, hogy félek: nem töri-e össze az egésznek a vázát, nem omlik-e össze? Remélem, lesz még időm, és tudok belőle írni valamit. □ Szokatlan, hogy itt, Nyíregyházán egy tudományos tanácskozás díszvendége volt Juhász Ferenc, a költő. — A tudomány és a költészet szétválaszthatatlanságáról beszéltem itt Nyíregyházán. Mindkettő egy megismerési forma és indulat, a kettő nem választható szét. Diana a példaképe Bodnár Tibor Ha van ember a megyében, aki méltóképpen tudja reprezentálni a sportot, akkor az Petrika Ibolya. És, ha van olyan személy, akinek megfelelően kell képviselni a sportot, az éppen a megyei sportigazgató. Márpedig itt egybeesésről van szó, hiszen Petrika Ibolya 1997. január 1. óta a Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Önkormányzat Testnevelési és Sportintézetének igazgatója. Az egykori atléta a 2-es gyakorló iskolában kezdett sportolni. A magas vékony iskoláslányt első edzője, Molnár István egy felmérésre invitálta, ahol 60 méteren kellett helytállnia. Azonnal kiderült róla, hogy nem jó a rajtja, de mivel az álló- képessége ragyogónak bizonyult, remek kis 400-ast faragtak belőle. A felnőtt magyar bajnoki címeinek száma tizenhat, harmincnégyszeres válogatott, részt vett a moszkvai olimpián, ahol tagja volt az ötödik helyen végzett a 4x400 méteres váltónak. Közben a sport mellett maradt ideje a tanulásra is, elvégezte a tanárképző főiskola testnevelés-földrajz szakát. Nem ritka, hogy élsportolók végül a másik oldalon, azaz a sportvezetői székben kötnek ki. De hogyan is vezetett Petrika Ibolya útja az igazgatói székhez? — 1990-ben született a lányom, majd a Városi Stadion vezetője, Orendi Mihály fela jánlotta: dolgozzak a létesít ményben marketing vonalon Öt éven keresztül tevékenyked tem a „stadiban”, ahol egyre in kább feleslegesnek éreztem ma gam. Elmentem hát tanítani Pestre, majd hazatérésem után egy ideig munka nélkül voltam. Ekkor hallottam, hogy meg lehet pályázni a jelenlegi állásomat, és 1996. december 29- én mellettem döntött a közgyűlés. Mondani sem kell, hogy azóta egycsa- pásra megváltó- 1 zott a sportigaz | gatónő élete. Előtérbe kerültek a2 egyre gyakoribb sportesemények, miközben Diana, a kislány is cseperedett. Nem egyszer nehéz megoldani a jelenlegi nyolcesztendős „hölgy” elhelyezését, aki így gyakran anyukájával együtt szemlélője a meccseknek, versenyeknek. — Szeretném, ha sportoló, ha atléta lenne, mert az alkati adottságai nagyon jók. Sőt, szerintem magasabb is lesz, mint én. Am természetesen nem kényszerítem őt ilyen utakra, de remélem, hogy a sportesemények magával ragadják őt is, és az életében rendszeres lesz a mozgás — fogalmazta meg lányával kapcsolatos sportolói vágyait az igazgatónő. Ilyen beosztásban bizony számtalan meg- hívást kap az ember, így van Petrika Ibolya Martyn Péter felvétele ezzel Petrika Ibolya is, akinek a múlt hétvégére például kilenc eseményen kellett (volna) megjelennie. Ahova pedig beteszi a lábát, nincs olyan férfiszem. amelynek ne ragadna meg rajta a tekintete. Mindig csinos, elegáns és jólöltözött. Pedig, mint mondja, nincs sok kosztümje, csak azokat megpróbálja úgy összehangolni, hogy minél több összetételben hordhassa őket. A jó megjelenést különben is fontosnak tartja, ráadásul, mint nőnek, adnia is kell magára. Fodrászhoz ugyan nem túl gyakran jut el, azt azonban elérte, hogy hajszobrásza szinte minden bejelentkezésénél azonnal tudja fogadni őt. A sporteseményeken való megjelenést lelkiismereti kérdésnek tartja. Számára mindegy, hogy országos vagy éppen városi bajnokságra invitálják, ha van ideje mindkettőre elmegy. Jelenleg például amiatt fáj a szíve, hogy a fehérgyarmati kézi- seket hivatalba lépése óta még nem látta élőben. Ebben a pozícióban az ember nem engedheti meg magának, hogy a megyében kedvenc csapata vagy sportolója legyen. Ám a mindennapi életben azért van, pontosabban volt olyan személy, akire minden tekintetben felnézett. — Diana hercegnőt mindig is csodáltam. remek embernek láttam őt, és mint nő abszolút megértettem a problémáit. Nem véletlen, hogy a gyermekem is ezt a keresztnevet kapta...
