Kelet-Magyarország, 1998. október (55. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-26 / 250. szám
1998. október 26., hétfő 3. oldal A beszélő műit Sípos Béla Akár szimbólum is lehetne Karthágó. Az évszázadokon keresztül virágzó arisztokratikus köztársaságban vetélytársukat látták a rómaiak. Időszámításunk előtt 146-ban aztán végérvényesen megpecsételődött a sorsa. A támadó rómaiak lerombolták a várost, az életben maradottakat rabszolgáknak adták el. Az idők folyamán talpra állt a város, ám a múlt század végén a francia gyarmatosítás tette ismét tönkre Tunézia gyöngyszemét. A feltárt romokat ma már büszkén mutatják a turistáknak, de a torzón maradt épületekben, a falakban számtalan kioltott lélek lakozik még a mai napig is. Talán nem véletlen, hogy épp Karthágó mellett található Tunéziában a legnagyobb második világháborús amerikai katonai temető, amerikai kezelésben. Több mint ötezren nyugszanak ebben a temetőben. Amerikai pénzen John Deere kistraktorok vágják a temető füvét, dollár ezrekért kerül nap mint nap friss virág a sírokra, s csináltak emlékfalat, rávésve valamennyi ott nyugvó katona nevét és rakták ki mozaikból az észak-afrikai hadszíntér véres eseményeit. A történelem nem ismételheti önmagát, éppen ezért az élőknek emlékezniük kell a múltra. Ennek egyik legszebb példája a katonai temetők rendbetétele, megnyitása a múltra emlékezők előtt. Pécsett az első világháború befejezésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából vasárnap felszentelték a felújított pécsi katonai temetőt, és felavatták az elesettek emlékművét. Kilenc nemzet fiai: albán, cseh, lengyel, magyar, olasz, orosz, osztrák, román és szerb katonák végső nyughelye a pécsi temető. Minden halott katonának kijár a végtisztesség, bárhol is esett el a világban. A nyíregyházi Hősök temetőjét is felkarolták lelkes városvédők, aki gondozzák, óvják a sírokat, s ugyanakkor felkutatják az itt elesett és eltemetett katonák hozzátartozóit. Csak így lehet a huszonegyedik századba lépni. Vénasszonyok nyara Ferter János rajza □ Kiállítás Csernobilről A tiszavasvári városi művelődési központban október 28- án 17 órakor Csernobil címmel fotókiállítás nyílik, mely az atomkatasztrófa borzalmait és máig tartó hatásait mutatja be. □ Nyílt nap a múzeumban A magyar tudomány napja tiszteletére nyitott napot tartanak november 3-án, kedden 9-16 óráig a Jósa András Múzeumban, ahová a nyíregyházi általános iskolásokat várják. ű Díszmadarak bajnoksága Nemzetközi Díszmadár Kiállítás és országos bajnokság színhelye lesz november 6-7-8-án a nyíregyházi Bujtosi Szabadidő Csarnok. A Madárbarátok Nyíregyházi Egyesülete szervezésében Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália, Afrika, India, a trópusi szigetvilág több száz madarát láthatják itt az érdeklődők. Most a gazdaság a kulcskérdés Osztrák csatlakozási tapasztalatok • Magas szervezettség szükséges • Kétharmad igen Gvörke László Nyíregyháza (KMJ — Két év alatt több mint húsz szemináriumot szerveztek Debrecenben, Miskolcon, Nyíregyházán és Záhonyban szak- szervezeti tisztségviselőknek az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) Nemzetközi Intézetének támogatásával. A napokban Nyíregyházán járt dr. Walter Sauer, az intézet vezetője, akit az Európai Unióhoz való csatlakozás osztrák szakszervezeti tapasztalatairól kérdeztünk. — A csatlakozás Ausztriában sok problémával járt. Ami a magyar kollégák számára hasznos tanulság lehet, az elsősorban az, hogy a csatlakozási folyamat aktív résztvevői voltak a szociális partnerek: a szakszervezetek, a kamarák, más szakmai, érdek- védelmi szervezetek. Két ágazatban igen komoly gondok merültek fel. A vámszerveknél több ezer magasan képzett közalkalmazott vált munkanélkülivé, a hazai élelmiszeripar pedig a versenyhelyzetben alul maradt a némettel szemben. Átképzési programokat kellett szervezni a munka nélkül maradt kollégák számára. — A csatlakozási folyamatban az osztrák szakszervezetek egyik fontos feladata volt — hiszen Ausztriában népszavazás döntött —, hogy a költségvetés finanszírozása mellett széles körű kampányt folytasson. Fontosnak Az OGB széles körű kampányt folytatott tagjai körében tartottuk ugyanis, hogy a szervezet tagjai kompetensként érdemben tudjanak dönteni. Az elemzők később megállapították: jelentős szerepe volt az ÖGB-nek abban, hogy végül is a megkérdezettek kétharmada igennel voksolt. □ Mi az ÖGB álláspontja a magyarok munkavállalásáról Ausztriában csatlakozásunk esetén? — Gazdasági növekedés és az aktív foglalkoztatás megvalósulása esetében komolyabb problémákat nem jelentene a munkaerő-áramlás. Az ÖGB véleménye két pontban foglalható össze: a csatlakozás átmeneti időszakában a munkaerő beáramlását fékezni kell. Ebben nyilván nem vagyunk egy véleményen a magyar kollégákkal. Ha valaki Ausztriában vállal munkát, rá is ugyanazok a jogi, szociális szabályok vonatkoznak, mint osztrák kollégáikra. Ehhez ugyanolyan magas szervezettség kell, mint amilyen az osztrák kollégáknál van. — Valószínűleg olyan osztrák-magyar kollektív szerződéElek Emil felvétele seket kell majd kötni, mint amilyenek már léteznek az unión belül például Németország és Luxemburg között. □ Milyennek ítélik csatlakozási esélyeinket? — Magyarország felvételi esélyeinek kulcskérdése, hogy a gazdasági fejlődést az úgynevezett elmaradott, keleti térségben is meg tudja-e valósítani. A másik: csak akkor lehet sikeres a csatlakozási folyamat, ha már a kezdeti szakaszban bevonják a szak- és egyéb tömegszervezeteket. Lovas rendőrök Nemcsak a bokortanyákat járják, de a labdarúgó-mérkőzéseket is biztosítják a lovas rendőrök. Pillanatképünk a nyugalom időszakában készült a nyíregyházi városi stadionnál Harasztosi Pál felvétele Igaztalan vádak M» három év telt el a szörnyű tragédia óta. De ahányszor a főváros melletti nagyközségből, ahol új életét igyekezett megvetni, hazalátogat a kisvárosba, ahol a szülei, rokonai, egykori tanítványai élnek, még mindig félve száll le a vonatról. Úgy igyekszik, hogy estére érkezzék és korán reggel induljon vissza. Hogy minél kevesebb emberrel találkozzék. De ki le- het-e térni a szembejövők elől? Talán már csak ö látja a szemükben a szokatlan vibrálást, de az is lehet, azok valósak, nem a képzeletének a szüleményei. Pedig az eltelt idő, ha nem is gyógyította be a soha nem hegedő sebeket, a szülők túljutottak a keserűség, a gyász lélekbénitó hullámain. Nem okolnak senkit, így a tanárnőt sem, a gyereküket ért tragédiáért. Az idegileg születésétől érzékeny, sérülékeny kislány minden tapintatot, gyöngyédséget, szeretetet megkapott az iskolai nevelőktől. Ezt ma már a szülők is jól érzékelik, s nem hangoztatják, mint a tragédiát követően bánatukban, hogy a tanárnő szigorú osztályzása miatt választotta volna a gyermek a Tiszát, az önkéntes halált. A városka akkortájt felboly- dult és bűnbakokat keresett. Hiába ismerték sokan a fiatal, tehetséges tanárnőt, elvakította őket valami, pedig az egész város tudott a kislány labilis idegállapotáról, furcsa viselkedéséről, a szülők zilált családi életéről. Mégis a tanárnő lett az első számú vádlott, mert megbuktatta az érettségi előtt álló diákot. Kínos, keserves napok, hetek, hónapok után döntötte el, elmegy a szülővárosából, ahol pedig mindenki ismeri és eddig úgy hitte, becsülik, szeretik. Nincs számára további életlehetőség. Már az idegösszeomlás küszöbén állt, amikor a szülei biztatására is, döntött. Pedig ők tudták, a nagy távolság eltávolíthatja tőlük a lányukat. A vonaton kibontakozó szomorú történet főszereplője fiatal tanárnő elnézést kér, hogy velem, az ismeretlen útitárssal megosztotta élete egyik drámai történését. A végén még beavat egy-egy titokba, amire a Pest mellett töltött évek vezették rá. Valószínű hibásan döntött, amikor eljött a szülővárosból. IVIegfutamodott. Pedig most már önmaga, a belső bíró előtt is tisztán látja, nem volt része a kislány öngyilkosságában. Igenis szembe fog nézni az emberekkel, nem fordítja el a fejét. Hazaköltözik, mégpedig hamarosan. Rossz emberek Kis unokáink városi bérházban élnek, éjszaka gyakran „befulladnak”, mert allergiások a száraz, poros levegőre. Szüleik nem győznek a korházba rohangálni velük. A gyerekeink lakásukat nem tudják kertesre lecserélni, így nagyon örültek, amikor nekünk sikerült egy hétvégi telket — rajta egy kis házzal — venni. A kicsik imádnak kint tartózkodni, szeretik a szabadságot, a friss levegőt. Ott töltik a hétvégét, a nyári szünetet. Sajnos néhány napja nagy bánat ért bennünket. Lelketlen tolvajok kifosztották kis házunkat. Hiába volt a kerítés, a kapun a lakat. Elvittek mindent, ami mozdítható, az ágyat, az ágyneműt, az asztalt, a széket, a kályhát. Vajon, azt gondolták milliós érteket találnak? Nem tudom elképzelni, hogy mindezt a megélhetésük miatt tették volna. Különösen, hogy a szállításhoz gépjárművet kellett igénybe venniük. Ezeknek a gazembereknek nem számít semmi? Nem törődnek senkivel? Nem tudom van-e anyjuk, feleségük, gyerekeik? Mit mondanak hozzátartozóiknak, honnan szerezték azokat a tárgyakat? Ezek az emberek alább- valók az állatnál, tönkre tesznek mindent, ami az útjukba kerül. A törvény nem számít nekik, mert nem kerülnek kézre, vagy ha igen, nagyon méltányos a büntetés. Különösen, ha tanú sincs tettükre. Én elsősorban az unokáimat sajnálom, ők félnek, sírnak. Nekik nehéz megmagyarázni, hogy vannak rossz emberek is. K. Gy., Nyíregyháza
