Kelet-Magyarország, 1998. október (55. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-24 / 249. szám

1998. október 24., szombat

19. oldal

□ Őszi tárlatnézés A napokban nyílt meg a nyíregyházi Városi Galériában a megyénkben élő és munkálkodó képzőművészek őszi tárlata. A kiállításon huszonkilenc alkotó hetven müve látható.

A tárlat első látogatói

Balázs Attila felvétele

□ Vigasság az alvégen Alvégesi és Borbányai Napokat rendeznek szombaton és hétfőn. A vigasságot a Honvéd utcai művelődési házban tartják. ízletes vacsora, nívós műsor, tánc szórakoztatja majd a hét órakor kezdődő mulatságon a kikapcsolódásra vágyókat. A „házban" folytatott tevékenységekből a Nyírség Táncegyüttes kamaracsoportja ad ízelítőt, a talpalávalót a Polip Együttes szolgáltatja. Október 26-a a nyugdíjasok napja. A Nem csak a húszéveseké a világ című program 9 órakor kezdődik.

□ Bál a Bánkiban Az intézmény fennállásának huszadik évfordulója alkalmából rendeznek ünnepi bált október 24-én a nyíregyházi Bánki Donát Műszaki Középiskolában. Az esemény délután négy órakor „tanári fogadóórával" kezdődik; a reggelig tartó mulatságra este hét órától várják a vendégeket.

□ Emlékkiállítás Vaján Gadányi Jenő műveiből nyílik emlékkiállítás október 25-én — vasárnap — délután három órakor Vaján, á Vay Ádám Múzeumban.

□ Gyerünk a moziba be E hét végén — szombaton és vasárnap — a nyíregyházi Krúdy Moziban a következő filmeket láthatja a közönség. A Halálos fegyver 4 című színes, amerikai filmet — Mel Gibson, Danny Glover, Rene Russo főszereplésével — délután két órától vetítik. Az X-Akták című színes, amerikai filmet délután négytől, este negyed héttől, fél kilenctől és éjjel fél tizenegytől tekinthetik meg az érdeklődők.

ATüzvirágok című japán film főszereplője Budapest Film fotó — KM-reprodukció

□ Kölyökvári matiné A nyíregyházi Kö- lyökvárban vasárnap délelőtt tíz órától a Mesekert Bábszínház a Nagy akarok lenni című darabot mutatja be.

□ Dárldó a BUSZACSA-ban A tv2 nézettségi listavezető műsora, a Dáridó Nyíregyházán vendégszerepei. Szombaton este fél nyolctól a Bujtosi Szabadidő Csarnokban láthatja és hallhatja a közönség a Lagzi Lajcsi vezette zenés show-t.

□ A Monté** ajánlata A nyíregyházi Városi Művelődési Központ hangversenytermében működő Montázs Art Moziban október 26-án 18 és 20 órától a Tűzvirágok című színes, japán filmet vetítik.

□ A Stílus Amerikája Amerikai vízió címmel rendez zenés irodalmi estet a Stílus Irodalmi Társaság október 25-én délután öt órától a nyíregyházi Városi Művelődési Központban. A műsorban — többek között — Walt Whitman, Jim Morrison, Carl Sandburg versei hangzanak el.

□ Havasi-kiállítás Káliéban A nagykál- lói művelődési központ kamaratermében nyílik tárlata Havasi Tamás nyíregyházi grafikusművésznek október 26-án délután négy órakor. A kiállltásnyitány műsorában közreműködik Madár Csaba (furulya) és Balogh Tamás (gitár).

Kozák színész akar maradni

Megszűnt az állandóság, a művész biztonsága egyik darabtól a másikig tart

Elek Emil felvétele

Nagy István Attiia 4^8 \lHQ

A Vencsellő, Rakamaz, Búj, Kó- taj által határolt négyszögnek a közepén fekszik Rózsás tanya, de már csak a térképen található, mert beszántották. Itt. töltötte gyermekkorát Kozák András színművész. Innen került Nyíregyházára a Kossuth gimnáziumba, itt is érettségizett.

— Egy időben elfelejtettem ezeket az emlékeket, de mostanában újból elevenen élnek. Valószínűleg ez a korral jár, az ember belső kényszert érez, hogy visszatérjen a gyökerekhez.

Amikor főiskolás lettem, s nagyon hamar bekerültem a szakmába, akkor azt gondoltam; semmi mást nem hoztam magammal, mint a munkabírásomat. Azt hittem, a gyermekkori élményeimnek nincsen szerepük, hiszen valami egészen új kezdődött az életemben. Nagyon tévedtem. Nem akartam én más ember lenni, pusztán rosszul gondolkodtam a gyermekkori élményekről. Ahogy múlik az idő, egyre inkább érzem; meghatározó volt, milyen emberek között nőttem fel, mit tapasztaltam.

Szorongva vártam a Kozák Andrással való találkozást, mert felnőtt korom egyik színészideáljával szembesülhettem. Az ideálok is megöregszenek. A hatvanas évek magyar filmjeiben fizikai energiával teli ember volt, ami összekapcsolódott valami fantasztikus intellektuális indulattal. Kíváncsi voltam, hogyan élte meg a nyolcvanas-kilencvenes évek apályos időszakát.

— Valaki azt mondta: azért született jó korban színésznek, mert ő még játszott olyanokkal, akiknek jó volt színésznek lenni. Én elmondhatom, hogy játszottam azokkal, akik találkoztak olyan színészekkel, akiknek jó volt. Amikor elkezdtem a pályát, senki sem mondta, hogy ez örökké fog tartani, mindig el fognak látni jó szerepekkel. Nem is várKozák András

tam. De sajnálom az elmúlt tíz évet, ami a magyar színházművészettel történt. Olyan ez, mintha kilakoltatnának valakit, mondjuk egy tanácsi lakásból, ahol megvolt mindene, ami az életéhez tartozott. Elküldték a munkahelyéről is, s mostantól kezdve alkalmi munkákból kell megélnie. Megszűnt az állandóság. Nem a biztonsága, hiszen a színész biztonsága egyik darabtól a másikig tart. Egymás után számolják fel a társulatokat, a színházakat, megszűnnek egy színházi családhoz tartozni. A színházak nem tudják azt csinálni, amit szeretnének. Aszerint mérik az értékeket, hogy valami eladható-e vagy sem. Ki kell szolgálniuk egy progresszív állapotot, amelyben csak a pénz számít. Ma már az az érték, ami eladható. Pedig ez nincs teljesen így. Én ezt úgy élem meg. hogy- az én személyem már nem adható el, az én színészetem ma már nem kell. Azt mondom, hogy elvették tőlem azt a lehetőséget, hogy olyan színész maradhassak, amilyent az egyéniségem, a neveltetésem, a tapasztalataim diktálnak. Elvették tőlem, és

nem kaptam helyette semmit. Kilencszáz vagy ezer színésztől elvettek 25-30 filmet egy évben, hetven-nyolcvan tévéjátékot, mert ezeket megcsinálhatták. Nem mondom, hogy ez mind jó volt, de ezeket mind megcsináltuk magunknak, olykor még Európának is.

— A jelenlegi helyzetnek sokféle oka lehet. A politika egyszer csak észrevette, hogy kvázi mondanivalója van a művészetek számára. A mai politikusok sokkal iz- gatottabbak, mint a régiek voltak, hiszen most négy év, egy kurzus áll a rendelkezésükre, hogy saját arculatot teremtsenek maguknak. A televízió számára azok a produkciók az érdekesek, amelyeket azonnal át lehet ültetni. Ne igaz legyen, hanem csupán hír. Ezért vannak a sorozatok.

— A pesti színházakra érvényesek ezek a megállapítások. Ott valahogy több pénz van, tehát a több pénz jobban vonzza a még többet. Ettől alakult ki talán

az a szemlélet is, hogy pénzt kell termelni. Nem az a lényeg, hogy a színházi produkció nem gazdaságos, az a lényeg, hogy minél hangosabb legyen, hogy odafigyeljenek. A színházi műhelyek mióta ez a fene nagy szabadság beköszöntött, valahogy csak vegetálnak. Amikor nincs valami ellen szólni, csend van. Nem születtek meg a nagy regények, a drámák, nem indult pezsgésnek a kultúra, nincs benne a köztudatban. Pedig életben kellene tartani a magyar kultúrát. Száz tévésorozatot tud megvenni a televízió azon a pénzen, amibe egy magyar produkció kerül. Tehát nem érdekli a magyar kultúra, mert a holnapi napot akarja túlélni.

— Nagyon keveset dolgozom, keveset játszom. A Nemzeti Színházban játszom hat éve. most a Bánk bánt és Lőrinc barátot alakítom. Van a Kisváros című filmsorozat. Egyholdas kertecs- kém van meg egy kis házam, amelyben a feleségemmel, Dra- hota Andreával élünk együtt. A kert a mi életformánkká vált. Sokat dolgozom, barkácsolok, építettem egy kis borospincét. Olvasok, nagyon jó állapotban tartom magam, hogy szellemi és fizikai kondícióban legyek, ha szükség lesz rám. Ügy gondolom, jobb színész vagyok, mint húsz évvel ezelőtt voltam. Nem ismerem a vidéki színházi életet, így a nyíregyházit sem. 1965-ben Szolnokon kezdtem a pályát. Akkor nagyon megfogott, amit ott tapasztaltam; érzékeltem a miénk gondolatot, ami eszmét, mítoszt, mindent jelentett. Egy kisváros nagyon tudja szeretni, érezni a maga színházát. Pesten ezt sohasem történhet meg. A vidéki színházi műhelyek alkalmasabbak arra, hogy az ember valamilyen törvényt életben tudjon tartani. A legszívesebben azt mondanám a pályakezdőknek, hogy addig menjenek el vidéki színésznek, amíg lehet. S amíg színészek akarnak maradni.

A zongoraművész

M. Magyar László

Pár napja láttam legutoljára egy koncerten játszani, ahol két szólistát kísért zongorán. Ahogy az előadás megkívánta, hol alázattal, a háttérben meghúzódva játszotta a kísérő dallamokat Gáspárné Tóth Mórica, ám ahol lehetőség volt rá, minden energiáját és figyelmét a hangszerére összpontosította, s csodálatos muzsikát varázsolt elő a hallgatóság nagy örömére. Éppen olyan lelkesedéssel és átéléssel mozgatta az ujjait a billentyűkön, mint tíz évvel ezelőtt a Ki mit tud? országos döntőjében. Egy valami azonban mégis megváltozott ahhoz a fellépéshez képest; most nem ült mellette ikertestvére, a 15 perccel fiatalabb Anikó.

Marica és Anikó — ahogy az ország hívta őket: a zongorás ikrek — a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola zenei tagozatán érettségiztek 1991-ben, majd felvételiztek az akadémiára. Nem sikerült bejutniuk, így maradtak az 5. évre is a középiskolájukban. A következő évben bekerültek mindketten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tanárképző intézetébe, s ott diplomáztak négy év múlva. A főiskolai évek alatt egyre kevesebbet játszottak együtt, hiszen a Zeneakadémiáról továbbra sem mondtak le, s

oda pedig csak szólódarabokkal lehetett bejutni. Ugyanakkor rádöbbentek arra is, hogy a népszerű magyar film címével ellentétben számukra közösen nem megy, talán nagyobb sikert érnek el, ha külön-külön próbálkoznak. így is történt, s az álom valóság lett, Marica ebben az évben a budapesti Ze- neakadé mián átvehette a zongoráin ű - vész és ta- nár i dipGáspárné Tóth Marica

lomát. Anikó is akadémista immár. jövőre fejezi be tanulmányait Debrecenben.

— Valójában most lehet majd elkezdeni a közös zenélést, a két zongorázást, ebben ugyanis nagyobb fantáziát látunk, mint

a szólókoncertezésben. Ugyanakkor ez nem jelenti azt. hogy külön-külön ne lépnénk fel — magyarázza Marica, aki immár a nyiregyházi Zeneművészeti Szakközépiskola tanára. — Eddig a középiskolában korrepetitor voltam, az idei tanévtől kezdve hangszeres növendékeket is taníthatok. Nagyon örülök, hogy ezen a területen is kipróbálhatom magam. Eleinte furcsa volt, hogy abban az intézményben tanítok. ahol magam is növendék voltam. Különösen akkor volt ez szokatlan, amikor még főiskolai hallgatóként ma- Hk gyaráztam "' az órákon, hiszen diák tanított diákot. Úgy érzem, ta- Hitványa- ímMartyn Péter felvétele

mai jó viszonyt sikerült kialakítanom, amely azonban nem egyenlő a haverkodással. A közvetlen viszonnyal nem élnek vissza a fiatalok, tisztelik az embert és a kivívott szaktekintélyt.

Az idei esztendő nemcsak azért jelentős Marica számára, mert kézbe vehette az akadémiai diplomát, hanem azért is, mert a nyáron fogadott örök hűséget Gáspár Attilának. A fiatalok egyelőre Dédestapol- csányban telepedtek le. Az ifjú férj az ottani zeneiskolában tanít klarinétot, Marica pedig hetente kétszer utazik a kis hegyvidéki településről a szabolcsi megyeszékhelyre.

— Ideiglenes megoldás most az albérlet, nem tudom, meddig leszünk ott, ám az biztos, szeretem azt a környéket. Jó hatással van ránk a friss levegő, rengeteget biciklizünk, túrázunk. Tavaly a diploma miatt reggeltől estig gyakoroltam, ahhoz képest most sok szabad idővel rendelkezem. Szívesen főzök, takarítok, mindez most még nem nyűg, hanem kikapcsolódás.

— Igyekszem olyan ételt készíteni, amit Attila szeret. Remélem, az idő múlásával mindent jobban csinálok majd. Ügy vagyok a főzéssel is, mint a zenével: a tökéletességre törekszem. Természetesen közösen is zenélünk, s fel is lépünk rendszeresen. Attila egyébként a legkritikusabb hallgatóm, jó meglátásai vannak, mivel ő nem zongoristafüllel hallgatja a játékomat. Ha majd lesz gyermekünk, nem szeretném, ha csak zongorázna, vagy csak kla- rinétozna. A legjobb az lenne, ha minél több hangszert ismerne. Nekem is olykor-olykor hiányérzetem van, ezért most blockflőtézni tanulok.