Kelet-Magyarország, 1998. október (55. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-19 / 245. szám
1998. október 19., hétfő Érdemes elmenni Vélemények a választásról Margitics Béla Kemoker Kft. ügyvezetője, Nyíregyháza: — Örülök, hogy a legutóbbi információm szerint mi, szabolcsiak, szatmáriak mentünk el a legnagyobb arányban szavazni. Ezzel ugyanis rácáfoltak a sötét, meg az efféle sértő jelzőkre, amiket oly előszeretettel aggatnak ránk azok, akik életükben nem jártak ezen a tájon. A májusi választásokon sok elemző azzal magyarázta az alacsony szabolcsi részvételt, hogy itt kultúrálatlanok az emberek. Kíváncsi vagyok rá, vajon ezek után mi lesz a véleményük. Az igazat megvallva azonban engem is meglepett a sok szavazó, én nem csak Szabolcsban, de az országban is kisebb érdeklődésre számítottam. Bár, különösen a falvakban érezni lehetett, nagy presztízse van a helyhatósági választásnak. Még nem tudom, hogy a szülőfalumban, Ópályiban mi a helyzet, remélem bölcsen döntöttek az otthoniak. Agárdi Sándor iskolaigazgató Tornyospálca: — A viszonylag magas részvételi aránynak számtalan magyarázatát fogják adni a társadalomkutatók, többségük valószínűleg meglepetésének ad majd hangot. Én sem számítottam, főleg nem a megyénkben ilyen nagy érdeklődésre, de ha jól belegondolunk, van ebben törvényszerűség. Valószínűleg egyre többen jönnek rá, érdemes elmenniük a szavazófülkébe, mert az ő szavuk is számít. De még valószínűbb az a verzió, miszerint sokan egzisztenciális okokból mentek el szavazni. Vagy azért, hogy megtartsák eddigi megszerzett pozícióikat, vagy azért, hogy reménykedhessenek, hogy megpróbáljanak valamicskét legalább így javítani sanyarú helyzetükön. Az első szavazó A májusi választáskor másodikként, most elsőnek, még jócskán a sötétben érkezett Nyíregyházán, a 16. sz. választókerület 49. sz. szavazókörébe Fekete József nyugdíjas, Toldi utcai lakos. Egészen pontosan 6 óra 12 perckor regisztrálta jelenlétét a szavazatszedő bizottság. — Nem az elsőség miatt igyekeztem, egyszerűen korán kelő vagyok. A feleségem valamivel később jön szavazni, mert azért eljön ő is, ez, ugye kötelességünk. A napi programunk többnyire tévézéssel telik majd, délutánra várjuk a fiam családját, a kilenc éves unokánk, Norbi szokásos vasárnapi látogatását. Utcabéliek Egy utcából, még az első tíz között érkezett Nagykállóban az 1. sz. szavazókörbe az 57 éves Almási László és a tőle egy évvel fiatalabb Ferenczi Sándor. Ez utóbbinak a megyei lista okozott némi fejtörést. — Temérdek ember szerepel szinte mindegyik papíron, de megtaláltam a nekem valókat, s oda tettem az ikszeket. Az utcabélije is hasonló gonddal találta magát a fülkében, de megoldotta ő is a feladatot. — No, egyszerre végeztünk — mondták kijövetkor. — A lakossággal együttműködő vezetőket, jobb utakat és közbiztonságot, szennyvízvezetéket, no meg szép sportpályát szeretnénk — fogalmazott mindkettejük nevében László. Innen mindkettejük útja előbb haza, majd a tengerifóldre vezetett. Májusban először — Nemcsak a szerbek miatt jöttem haza Szegedről — mosolygott a mátészalkai Székely Zsuzsanna, negyedéves joghallgató az Északi lakótelepen, a 13. sz. szavazókor helyisége előtt. — Májusban szavazhattam először, ezt most is kötelességemnek éreztem. Délben már indulok is vissza. Nekem tetszik a szülővárosom, szépen fejlődik. A szerbek miatt pedig nyugodt Szeged, a szüleim innen, Szálkáról, talán többet idegeskednek, mint az ott lakók. Városaink polgármesterei Nyíregyháza: Csabai Lászlóné Baktalórántháza: Vida Károly Csenger: Apáti György Fehérgyarmat: Nemes István Ibrány: Berencsi Béla Kisvárda: Oláh Albert Máriapócs: Palóczy Lajosné Mátészalka: Szilágyi Dénes Nagyecsed: Szűcs Gusztáv Nagykálló: Fodor János Nyírbátor: Petróczki Ferenc Tiszátok: Drótos Vince Tiszavasvári: Sulyok József Újfehértó: A. Nagy Sándor Vásárosnamény: Jüttner Csaba Záhony: Háda Imre A fenti tabló lapzártakor még nem a végleges eredmény alapján készült. Nagyhalászban újra kezdték számolni a szavazatokat, ezért onnan nem érkezett adat. Segíteni a szegényeket Nyírbátorban az 1. sz. Óvoda adott otthont a 2. sz. szavazókörnek. Tóth János, a bizottság elnöke a kora délelőtti órákban még azt remélte: nem következik be a májusi majdhogy katasztrófa, amikor is egyszerre özönlött be a jó nép. Most is kisebb cso- portusulás támadt, de ez miattunk volt, mert mindenki el akarta mondani a bánatát. — Abból pedig errefelé van bőben! — mondta a 66 éves cigányember, Varga Kálmán. — Harmincnégy évi munka után 17 700 forint a nyugdíjam, alig több, mint aki soha nem dolgozott, és kapja a szociális segélyt. — Az unokámmal ketten élünk belőle, van, hogy kenyérre sem telik. A polgármesteri hivatalban meg csak egyet hajtanak: nincs ügyfélfogadás! Jónak tartom a kisebbségi önkormányzatot, de csak úgy, ha tisztességesen jár el. Kössék feltételekhez a segélyt. Rend és tisztaság kellene, s jó vezetők, akik tudnák, hogy merre lakik a szegénység. Talpig fehér gipszben Begipszelt lábbal az édesapa és a nővér társaságában érkezett Vásárosnamény 1. sz. szavazókörébe a huszonegy éves Kóródi Ágota közgazdász, tanár. Noha a 21 kimondottan szerencsés szám, az elmúlt péntek kimondhatatlanul szerencsétlennek bizonyult számára. A magas sarkú cipőből ugyanis kibicsaklott a bokája. Fiatal kora, mosolya, no és a gipsz fehérsége egyaránt egyet sugall: — Ő tiszta lappal indult választani. Gondban a szavazók Kállósemjénben, a 6. sz. szavazókörben Oláh Illésné a Független Kisgazdapárt. Szu- hi Valéria a Fidesz, Veres Ja- nosné a Zöld Párt és Hegyes Sándor a Polgárőrség helyi képviseletében ügyelt a szavazás menetére. Problémaként valamennyien a túl sok jelöltet említették, elsősorban is a megyei lista okozott homlokráncokat a szavazóknak. 3. oldal
