Kelet-Magyarország, 1998. október (55. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-10 / 238. szám

1998. október 10., szombat 19. oldal □ Népzenei fesztivál Beszterecen. Második alkalommal rendezik meg — októ­ber 10-én, reggel 9 órától — a besztereci Móricz Zsigmond Általános Iskolában az Őszikék elnevezésű népzenei fesztivált és versenyt. A délelőtt és délután zajló bemuta­tó műsorában több, mint harminc produkció szerepel. A gálaműsort este fél héttől élvez­heti a közönség. Ennek műsorában fellép a Szabolcs táncegyüttes is. ü A Krétakör premierje színházunk­ban. Az idei évad első premierjén a nyíregy­házi Móricz Zsigmond Színházban — szom­baton este hét órától — Brecht-adaptációt láthat a közönség. A társulat Mohácsi István —Faragó Béla—Mohácsi János átiratában a Krétakör-t viszi szinte. □ Lobesőczky-tárlat Kisvárdán. A kis- várdai Várszínház és Művészetek Házában hétfőn, október 12-én nyílik Lobosóczky Jó­zsef tárlata, melyet november l-ig látogat­hatnak a képzőművészet kedvelői. □ Szüreti bál Örökösföldön. E hét vé­ge sem marad szüreti mulatság nélkül. Jólle­het a nyíregyházi Örókösföld nem tartozik a kifejezetten szőlőtermő vidékek közé, szom­baton — este hét órától — az ottani Móra Ferenc Általános Iskola éttermében rendez­nek szüreti bált. □ Gyerünk a moziba be! A nyíregyházi Krúdy moziban szombaton és vasárnap a kö­vetkező filmeket vetítik. Mindkét napon dél­után két órától és negyed öttől a Zorro álar­ca című, színes, amerikai darabot láthatja a közönség — főszerepben Antonio Bande- rasszal és Anthony Hopkinsszal. A Truman show című, színes, amerikai filmszatírát (ren­dezte Peter Weír — este fél héttől, fél kilenc­től és éjjel fél tizenegytől tekinthetik meg az érdeklődők. Jelenet a Truman show-ból KM-reprodukció J Geduly-emlektábla avatása. Geduly Henrik evangélikus püspök emléktábláját avatják október 11 -én kb. délelőtt fél tizen­kettőkor, Nyíregyházán, a Luther-ház evan­gélikus templom felőli oldalánál. Avató be­szédet mond Margócsy József nyugalmazott főigazgató, várostörténész; az emléktáblát megszenteli D. Szebik Imre evangélikus püs­pök. Az ünnepség műsorában közreműködik Hetey László színművész és az Evangélikus Egyházközség énekkara. □ Megelőzni a betegséget. A nagykál- lói városi művelődési központban október 12-én 17 órától folytatódik az Egészségün­kért című sorozat. Téma. a súlyos betegsé­gek megelőzése, kivédése. □ Ásványbemutató Tissavasvárlban. A tiszavasvári ICN Alkaloida Magyarország Részvénytársaság szakszervezeti könyvtárá­ban október 12-től 18-ig a Koch Sándor Ás­ványgyűjtő Kör kollekciójának anyagából ké­szült kiállítás tekinthető meg. □ Finn szobrászművész bemutatko­zása. A nyíregyházi Városi Galériában a kö­zelmúltban nyílt meg a finn Raimo Jaatinen szobrászművész tárlata A figyelmet érdemlő alkotásokat felvonultató bemutatót e hét vé­gén és a jövő héten is felkereshetik az érdek­lődők. Patika az Arany Oroszlánhoz A kisvárdai Somogyi gyógyszerészdinasztia évszázadokon átívelő története Fazekas Árpád Megyénk orvostörténetében több nagy gyógyszerész család isme­retes, például a nyíregyházi Szopkó család (1878-1951), a büd- szentmihályi Kabay család (1927-1948), a tiszalöki Rab csa­lád (1888-1951) és a kisvárdai So­mogyi család (1818-1907) között. A továbbiakban csak a Somo­gyi családról lesz szó, amely idő­rendben és nagyságában is az el­ső volt Szabolcsban, s ráadásul a legtovább (89 évig) állott a gyó­gyítás szolgálatában. A család­alapító Somogyi János a Felvi­dékről települt Kisvárdára, s 1818-1853 között vezetett az Arany Oroszlánhoz címzett pati­kát. Három fia Rezső, Gyula és István gyógyszerész lett (diplo­májuk: 1852 Bécs: 1857 Bécs és 1965 Pest) szintén. Sőt, Somogyi Jánosné született Zboray Mária családjában is volt négy olyan gyógyszerész, aki kapcsolatba került Kisvárdával. Mindenek­előtt Zboray Béla gyógyszerészt kell említenem, mert 1865-ben segéd volt a kisvárdai Arany Oroszlán patikában. Az 1850-es években pedig Zboray József gyógyszerész tagja volt a kisvár­dai Casino egyletnek. Emellett Zboray Mária a nagynénje volt Zboray Bertalan óbudai patikus­nak (1870-ben vásárolta gyógy­szertárát), akinek dr. Zboray Bertalan nevű unokáját, buda­pesti főgyógyszerészt jól ismer­tem. s 1976-bam nyíregyházi lá­togatásakor több adatot közölt velem a számon tartott kisvár­dai rokonságáról. Visszatérve most már a Somo­gyi családhoz, közöttük Somogyi Rezső volt a legjelentősebb, aki 170 éve, 1827. november 22-én született Kisvárdán és ugyanott halt meg 1907. október 6-án. A középiskolai tanulmányait Kas­sán végezte, s az egyetemi idő­szakot Pozsonyban kezdte meg. Önként jelentkezett honvédnek a szabadságharc idején, s végül fő­hadnagy volt a bukáskor. Ezután Derecske községben húzta meg magát 1849-50-ben, majd folytat­ta Pozsonyban egyetemi tanul­mányait és Bécsben szerezte meg gyógyszerészi diplomáját. Tény, hogy 1852-1907 között azaz 55 évig vezette a kisvárdai csalá­di gyógyszertárat. Sajnos ma már nagyon hiányosak az adata­ink az egykori Somogyi Rezső fé­le patikával kapcsolatban. Ugyanis a gyógyszertárak 1951. évi államosítása egyszerűen el­zavarta, eltüntette a régi tulajdo­nosokat, különösképpen a gyógy­szerészdinasztiákat. Szándéko­san összetörték a régi értékes patikaedényeket, a féltve őrzött cégéreket, engedélyeket, bélyeg­zőket, családi feljegyzéseket és fényképeket. Ez a barbár és cél­tudatos rombolás nagy csapást jelentett a magyar gyógyszertör­ténetre és tárgyi emlékeire. Szerencsére a megyei levéltár­ban megmaradtak az általam részletesen tanulmányozott dr. Mádi Szabó Dávid (1808-1886) megyei főorvos 1873-1876. évi ha­tósági gyógyszertári vizsgálatai­nak jegyzőkönyvei. A költői vé­nával írott jegyzőkönyvekből megtudható, hogy a Piacz utcán lévő gyönyörűen berendezett Arany Oroszlánhoz címzett pati­ka „méltán tartja fenn egyik első rangját a közvéleményben". A Magyar Gyógyszerészet Történe­te c. monumentális munka (1930) pedig így ír: „Szatmáron alakult Somogyi Rezső gyógyszerész 1905-ben meg a Magyarországi Gyógysze­rész Egyesület III. kerületének a 3. járása, mely rövidesen egyike lett a legjobban beszervezett já­rásoknak. Elnöke lett dr. Len­gyel Márton szatmári, alelnöke pedig Somogyi Rezső kisvárdai gyógyszerész.” Somogyi Rezső azonban nem­csak jó hazafi és elismert gyógy­szerész volt, hanem a szüleit tisztelő és a testvéreit szerető ember, a városi közéletben részt vevő polgár: ún. tanügyi férfiú, s Archív felvétel végül kedvtelésből régészkedett és írogatott is. A szülőföld megbecsülését jel­zi, hogy a kisvárdai 2. számú ál­talános iskola már 1995-ben fel­vette Somogyi Rezső nevét. A ha­gyományápolás folyamatosságát jelzi, hogy a városi könyvtár rö­videsen Somogyi Rezső tudomá­nyos emlékülést tart és megje­lenteti a gyógyszerésznek zöm­mel a Kisvárdai Lapokban (1888) közölt írásait és néhány megma­radt levelét. A lélekbúvár Kovács Éva Dr. Varga Csilla, a Nagykállói Pszichiátriai Szakkórház főor­vosa Nyíregyházán született, ott él jelenleg is, mégis Nyírbá­torban érettségizett. Édesapját szólította oda a munka, család­ja pedig szívesen követte. Az édesapa volt az is, aki lánya ér­deklődését látva segített a pá­lyaválasztásban. s kapacitálta gyermekét, hogy az általa ter­vezett biológusi pálya helyett válassza inkább az orvosit. — Az volt biztos, hogy a kö­zépiskolában leginkább szeret­tem a biológiát, biokémiát. Ugyanakkor az egészségügy sem állt távol tőlem, hiszen édesanyám gyógyszertári szak- asszisztensként dolgozott Nyír­egyházán, az akkori Gyógyszer­tári központban. Számomra az orvoslás elsős koromtól érde­kes, varázslatos világnak tűnt, ahová bejutni legszebb álmaun közé tartozott. A sikeres orvosegyetemi fel­vételi után dr. Varga Csilla fia­tal pályakezdőként a megyei kórházban kezdett dolgozni. Igaz, nemcsak munkahelyet, családi állapotot is „váltott", hiszen nem sokkal a diploma után megszületett első gyerme­ke. — Egy évet töltöttem otthon, s folytattam a gyógyítást. Két év múlva megszületett a máso­dik fiam, de családom segítsé­gével tovább dolgozhattam. Az V.-ös belosztályról a sürgősségi osztályra kerültem, majd a 2-es belgyógyászat és a szakvizsga következett. Ezután jöttem Nagykállóba. ahol éppen megü­resedett egy állás, és ahová hív­tak. sok érdekes feladatot ígér­tek. Korábbról ismertem dr. Vágvölgyi János igazgatót, az ő menedzserszemléletét. Biztos voltam abban, megtartja sza­vát, s módot ad arra. hogy meg­valósítsam elképzeléseimet. Az­óta sem csalódtam, mondha­tom. ezen a munkahelyen bol­dog és elégedett vagyok. Csalá­dommal változatlanul Nyíregy­házán élek. a kijárás, az uta­zás számomra nem jelent prob­lémát. Mire átgondolom te­endőimet, rendszerezem napi feladataimat, már itt is vagyok a kórházban. Őszintén meg­mondva jól is esik az a tizenöt perc kikapcsolódás, amit szá­momra a közlekedés, a vezetés okoz. Nagykállóban igen sokrétű és felelősségteljes mun­kát végez dr. Var­ga Csilla. 1993- .ban pszichiát­riai rezi­densképzé­sen vett részt, 1996- ban pszi­chiátriai szakvizs­gát tett. 1997 szep­temberétől a 3-as pszichiát­riai és belgyó­gyászati osztály osztály­vezető főorvosa lett. Tennivaló­ja bőven volt, s ma is bőven akad. Az osztály gazdálkodása korábban hiányos volt, az ő ve­zetése alatt megszűnt ez a hi­ány. Mindeközben ma már nö­vekvő orvoslétszámmal dolgoz­nak. a munka szakmai színvo­nala ezzel párhuzamosan, fo­lyamatosan nő. A munka mel­letti tanulást azóta sem hagyta abba. Ebben az évben kezdte el a szegedi József Attila Tudo­mányegyetemen a közgazdász- képzést. ha úgy tetszik, újra harcba szállt egy másoddiplo­ma megszerzéséért. — Szükségem van az újabb ismeretekre. Előzőleg a mínu- szos gazdálkodás emelkedő mil­liókat, sok problémát és szé­gyent jelentett ennek az intéz­ménynek. Miatta gyakran emeltem kifogást, bizonyára ez is oka volt annak, hogy amikor lehetőség nyílott rá, engem bíz­tak meg a feladattal. Az, hogy harminchét évesen alkal masnak találtak az osz­tály vezetésére, sok erőt, önbizalmat adott nekem. Nagy lelkesedéssel kezdtem, s azóta rájöttem: a veze­tés is szakma, amit lehet is, kell is megtanul­ni, a lelkesedés önmagában ke­vés. Több vezető beosztású család­tagom is van, az együttlétek alkal­mával sokszor Vi o. zom szóba a témát, mások ta­pasztalatait is összegyűjtöm a mind sikeresebb munka érde­kében. Ez év július 1-től újabb feladatot kaptam. A főigazgató főorvos megbízott helyettese vagyok. Ez pedig azt jelenti, hogy az eddiginél is több a munkám, kevesebb a szabad időm. Ezt a kevesebbet a csalá­dommal, a férjemmel és gyer­mekeimmel igyekszem eltöl­teni, ha megtehetjük, színházba is elmegyünk. Szabad idő? Na­gyon kevés. A munka renge­teg, a leterhelés nagy. Este 6 után, amikorra hazaérek, már nemigen marad idő semmire. Teljesen más a beosztásom nyáron, amikor igyekszem ki­használni a szabadság minden percét. Olvasok, kirándulok, pi­henek. Nagy segítség a csaladom, a férjem, aki olyan munkát is el­végez, amit nőként, családanya­ként nekem kellene megcsinál­nom. Azt szoktam mondani, szervezett családi összefogással vagyok képes arra, hogy min­den elvárásnak eleget tegyek, minden feladatnak megfeleljek. Orvosként és családanyaként, vezetőként és feleségként is csak így tudok helytállni. Meg vagyok győződve arról, hogy a férjem, a családom nélkül mindez lehetetlen lenne. Hogy mi szerzi dr. Varga Csilla számára a legnagyobb örömet? Határozottan mondja: a beteg gyógyulása. Az a pilla­nat, amikor látja a páciens ar­cán, hogy bajaitól megszaba­dulva. elégedetten távozik. — Azt szoktam mondani, a terápiás élményért érdemes or­vosnak lenni, ezért jó gyógyíta­ni. Terveim nem nagyok. Sze­retném befejezni az egyetemet, s elérni, hogy végre annyi or­vos dolgozzon a nagykállói kór­házban, amennyi a gyógyítás­hoz elegendő... A besztereci Rezeda együttes Amatőr felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents