Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-29 / 228. szám
1998. szeptember 29., kedd 3. oldal Csepp a tenyérben Kovács Bertalan IVIegható volt látni Jóska bácsit, aki az elnöklete alatt működő, s egyre növekvő cég sajtótájékoztatóján szerény tudós tudott maradni. A vállalat igazgatója a pénzről, egy másik vezető a kutatás irányairól, a harmadik a cég arculatáról szólt. Mindehhez csatlakozván Jóska bácsi csupán megosztotta a hallgatósággal a betegek önzetlen szolgálatával bearanyozott életét. Érezhetően ezek a pillanatok voltak a legemberibbek. Különösen azok a percek, amikor a tudós abszolút érthető nyelven megtartotta az egészségmegőrzés fontosságát hangsúlyozó előadását. Akik a teremben ültünk életkorunktól akár valamennyien gyermekei, sőt unokái lehettünk volna a kutatónak, aki talán így is kezelt bennünket. Jól tette! Kioktatott, s közben anekdotákat mesélt azokból az időkből, amely éveket minden bizonnyal csak az eltelt idő, s a későbbi, teljesen megérdemelt erkölcsi, szakmai rehabilitáció tett számára szebbé. Végül persze szólni illik arról is, amiért tulajdonképpen az ominózus cég meghívta a sajtó képviselőt. Ennek oka: Jóska bácsi cége új termék, s új arculat megszületését jelentette be. A vállalati lógón két dolog maradt a régiből: a híressé vált csepp (egy kéz tartja), s a védjegyet jelentő Béres név. Ja igen, és szerencsére Jóska bácsi sem változott! Fókuszban az ápolás Mátészalka (KM) — Az ország minden részéről több mint 500 vendéget várnak a Magyar Ápolási Egyesület IX. küldött közgyűlésére október 12-én — kaptuk az információt Szilvássy Lajosáétól, a mátészalkai kórház ápolási igazgatójától, az egyesület elnökségi tagjától. Az egyesület szakmai érdekképviseleti szerv, amely az egész egészségügyben foglalkozó szakdolgozókat fogja össze. A taglétszáma 9 ezer, ebből 1600 a megyei tag. A közgyűlésen az eltelt időszak eredményeit értékelik, s meghatározzák a feladatokat. □ Kiállítás. Szeptember 29-én nyílik a Váci Mihály Művelődési Központban Robert Cressin Párizsról készült fotóinak kiállítása. □ Vért adhatnak. A vöröskereszt várja az önkénteseket ma 10-16 óra között Mátészalkán, a Vega-Food Rt. ebédlőjében, 9-13 óra között a berkeszi polgármesteri hivatalban, 8-12 óra között Méhteleken a rendelőben. □ Szüreti bál. A Hodász hátrányos helyzetű gyermekeiért alakult alapítvány október 3- án szüreti programmal várja a vendégeket. Kezelhetetlen az agrárolló Megyénkben a mezőgazdaságé a legnagyobb részarány, de nagyon sok a gátló tényező Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Megyénk gazdaságszerkezetében az agrárágazat tradicionálisan a legnagyobb részarányt foglalja el, a lakosság több mint fele közvetlenül ebből az ágazatból reméli megélhetési forrását, közvetve még többen. Nem véletlen tehát, hogy legutóbb a megyei közgyűlés is napirendre tűzte Szabolcs-Szatmár- Bereg mezőgazdasági helyzetéről szóló tájékoztatót. Ebből egyebek között kiderült: a vetésszerkezet hosszú évek óta alig változott, a szántó közel 60 százalékát gabonafélék foglalják el. A kukorica vetésterülete az elmúlt négy évben fokozatosan csökkent, az idei vetésterület a négy év előttinek alig háromnegyede, 69 ezer hektár. Hasonló a helyzet a cukorrépával, növekedett viszont 1500 hektárral a napraforgóé és a dohányé. A szántóföldi zöldségek termelésében továbbra is meghatározó a paradicsom és a káposztafélék, növekvő tendenciát mutat az uborka (elsősorban a kordonos) és a csemegekukorica, döntően integrációs termeltetési formában. Sokat veszített korábbi meghatározó szerepéből a gyümölcs- termelés, még mindig meghatározó az alma. Érdekesség, hogy a terméscsökkenés ellenére is az ország gyümölcstermésének egy- harmadát, az almáénak a felét megyénk termelői állítják elő. Ami az állattenyésztést illeti, a szarvasmarha-ágazatban több mint egy évtizedes állománycsökkenési folyamat szakadt meg a múlt évben, azóta némi növekedést mutat. A sertéságazat gondokkal küzd, hiszen állandósult a túltartás és a nehézkes értékesítés, a tenyészállatok iránt is mérsékelt a kereslet. A juhtartás emelkedő tendenciát mutat, a gazdák részéről nagy az érdeklődés az állománynövelési támogatásra. Hasonlóan növekedés figyelhető meg a baromfifélék számát illetően, míg megyénk lóállománya az adatok szerint évek óta alig változik. A megállapítások szerint a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét objektív gazdasági körülmények szinte a szakadék szélére taszították. Ezek közé sorolják például az állandó piaci zavarokat, a földtulajdon-viszonyok rendezetlenségét, a kezelhetetlen agrárollót, a forgóeszközhiányt és a mostoha időjárási körülményeket. Az állami beavatkozás egy-egy ágazat válság- helyzetét csillapítja ugyan, de hosszú távon nem oldhatja fel a feszültségeket. Örvendetes viszont a gondok között, hogy az agrártámogatás egyes elemei évek óta visszatérően stabilak, kiszámíthatóak, mint az agrárfinanszírozás és a beruházási támogatások. Megyénk mezőgazdasága előtt — tartják a szakemberek — rövid és hosszú távú feladatok állnak, melyek megoldásához nemcsak a helyi erők összefogása szükséges, de átgondolt, koncepciózus kormányzati intézkedések is. Őszi tárlat előtt és után Idén a Bessenyei György Tanárképző Főiskola lesz a helyszín Nyíregyháza (KM — K. J.) — A nyíregyházi Városi Galériában a napokban nyílt meg Kerekes Elek, nyíregyházi festőművész válogatott kiállítása. Ezzel tulajdonképpen kezdetét vette a bemutatóhely utolsó negyedévi eseménysorozata. Néhány nap múlva Raimo Jaatinen (Finnország) szobrászművész műveit tekintheti meg a közönség. Az ezer tó országából érkező alkotó tárlaltát október 2-án adják át a közönségnek. Az őszi évad legnagyobb eseménye kétség kívül az október 16-án kezdődő és november 15-ig tartó Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei Őszi tárlat. E nagyszabású seregszemlének az idén a Bessenyei György Tanárképző Főiskola ad helyet. A galéria mindkét szintjén állít ki — október 20. és november 4. között — a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Területi Építész Kamara. Az 1998. év utolsó kiállítását november 6-án, pénteken nyitják meg. A „ház” mindkét szintjén a Magyar Szobrász Társaság tagjainak válogatott anyagát láthatják az érdeklődik december 6-ig. Hulladékkal a menhelyért Nyíregyháza (KM — Cs. K.) — Mint ismeretes, remélhetőleg rövid időn belül új helyére költözik Sóstóhegyről a nyíregyházi állatotthon. Az építkezés már megkezdődött, az első ütem megvalósításához az anyagi fedezet rendelkezésre áll. A további fejlesztéshez azonban az állatbarátok segítségét és támogatását várják. A Városüzemeltetési Kht. szelektív hulladékgyűjtési akciót indított el az iskolákban — tudtuk meg Róka Imre műszaki igazgatóhelyeb testől —, melynek lényege: az összegyűjtött hulladékért (papír, üveg, fém) járó összeget a gyerekek, iskolák felajánlhatják az állatmenhely építésére. Máris csatlakozott néhány iskola, s akit még érdekel, Belinszki Tibornál, a kht. szelektív hulladék-ágazatának vezetőjénél érdeklődhet a 480-574-es telefonszámon. A hulladékot az orosi telepen, vagy a Korányi úton lévő hulladék- udvarban veszik át. Traffipax Nyíregyháza (KM) — A héten az alábbi helyeken számíthatunk rendőrségi, traf- fipaxos ellenőrzésre: szeptember 29-én a záhonyi, 30- án a tiszavasvári rendőrkapitányság illetékességi területén; október 1-jén a nyíregyházi, 2-án a nyírbátori rendőrkapitányság illetékességi területén, 3-án a 36. sz. főúton; 4-éh a záhonyi, 5-én a kisvárdai rendőrkapitányság illetékességi területén. A tervezettől a rendőrség eltérhet. A vén cigány Sűrű, aprószemű őszi eső esett. Egyébként csönd volt meg béke, végtelen csodálatos béke a tájon, meg az öreg cigány lelkében is. Hóna alatt öreg, kopott hegedűjét szorongatva igyekezett a falu közepén lévő kocsma felé. Úgy, mint tegnap, meg tegnap előtt, meg mint harminc, negyven éve mindennap. Mellette sötét dióbarnára sült férfiak igyekeztek hazafelé. A tágas kocsma legtávolabbi zugában volt a helye, hegedűjét — ahogy becézte, a Sztradiváriját — óvatosan maga mellé tette, csak azután rázta le magáról a vizet. Rendelés nem volt, sem tegnap, sem tegnapelőtt, ma sem igen lesz, volt ideje hát elmélkedni. Valaki letett eléje egy pohár bort, az is serkentette az emlékezést. Valamikor nagy zenekarokról, fényes szalonokról álmodott, s mi maradt belőle? Vere- kedős bálok, meg virtuskodó szerenádok. Ezek úgy kezdődtek, hogy a legények harapás- nyi borral kissé meglengették poharaikat, s aztán kilöttyintet- ték a bort belőle. A következőket már fenékig kiitták. A su- hancból akkor lett legény, amikor először tántorgott, s ordítozott végig az utcán, sokkal kevésbé részegen, mint ahogy mutatta. Attól kezdve már járhatott a kisajtókba vagy a kertek alá udvarolni. A szomszéd falvakba is hívták őket lakodalmakba, ilyenkor szekér jött értük, a banda alig fért el a szekerén. Haza is hozták őket, a szekérderékból kikerült lakodalmi finomságokra napokig járt a népes család. Az egyik fia a megyeszékhelyen muzsikált a Vesszősnél. A múltkor mesélte, nincs már cigánymuzsika a városban sem. Azt mondják, nincs rá igény. Hogyne volna, legutóbb is a lakásáról hívták, nosztalgiázó volt hazánkfiainak kellett muzsikálnia. Hogy nem kell a cigánymuzsika a városban, azt még csak hagyján, de már falun sem kell, füstölgött magában. Lakodalmak múlnak el és sehova sem hívják őket. Helyettük ezek a zajos micsodák vannak mindenütt. A fiatalok táncolnak — nem is tánc az, hol vannak a régi csárdások —, az öregek meg a sátrak végén a lócákon bóbiskolnak, kezükben egy-egy pohár sörrel, mert már a bort sem isszák, sörrel meg hogy lehet mulatni. Ha a bort innák, kellene a cigány is. Legutóbb a jegyző lányának a lakodalmán, ahol száznyolcvanán voltak, nem fogyott el tíz liter bor sem, annál több rekesz sör meg kóla. Újabb vendégek érkeztek, újabb pohár bor került az asztalára. Aki hozta, megkérdezte, emlékszik még Zsiga bátyám az utolsó kendőlengetésre? Hogyne emlékezett volna. A lány még lengette a kendőt bevonuláskor, ő meg húzta azt, hogy „Csak egy kislány van a világon", s mire letelt a három esztendő, a lánynak egy másik, egy gazdag fiú kötötte be a fejét. El tudná-e húzni mégegy- szer úgy, ahogy akkor húzta? Persze, hogy el tudta. Kis hangolás után sírni kezdett a hegedű. Csend lett. Óriásokat kedvelő legendák ébredtek itt újjá, s költöztek a szívekbe. Mindenkinek volt egy-egy története, öröme vagy bánata. Olyanná lett itt minden, mint a kertek alatt folyó Tisza, amelyik évezredek óta ugyanaz, de mégsem ugyanaz egy rövidke pillanatra sem. A eső már rég elállt. A ritkás bárányfellegek között békésen legelésző hold még látta, hogy az öreg zenész felhajtott kabátgallérral, hóna alatt az elmaradhatatlan hegedűjével baktat hazafelé. Azért, hogy holnap újból megtegye ezt az utat. Aratáskor sokan bizakodtak — ez többekben keservvé vált, mikor az értékesítésre került a sor Balázs Attila felvétele
