Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-29 / 228. szám

1998. szeptember 29., kedd 3. oldal Csepp a tenyérben Kovács Bertalan IVIegható volt látni Jóska bácsit, aki az el­nöklete alatt működő, s egyre növekvő cég sajtótájékoztatóján szerény tudós tudott maradni. A vállalat igazgatója a pénzről, egy másik vezető a kutatás irányairól, a har­madik a cég arculatáról szólt. Mindehhez csatlakozván Jóska bácsi csupán megosztot­ta a hallgatósággal a betegek önzetlen szolgálatával bearanyozott életét. Érezhetően ezek a pillanatok voltak a legemberibbek. Különösen azok a percek, amikor a tudós abszolút érthető nyelven megtartotta az egészségmegőrzés fontossá­gát hangsúlyozó előadását. Akik a terem­ben ültünk életkorunktól akár valamennyi­en gyermekei, sőt unokái lehettünk volna a kutatónak, aki talán így is kezelt bennün­ket. Jól tette! Kioktatott, s közben anekdotá­kat mesélt azokból az időkből, amely éveket minden bizonnyal csak az eltelt idő, s a ké­sőbbi, teljesen megérdemelt erkölcsi, szak­mai rehabilitáció tett számára szebbé. Vé­gül persze szólni illik arról is, amiért tulaj­donképpen az ominózus cég meghívta a sajtó képviselőt. Ennek oka: Jóska bácsi cé­ge új termék, s új arculat megszületését je­lentette be. A vállalati lógón két dolog maradt a régi­ből: a híressé vált csepp (egy kéz tartja), s a védjegyet jelentő Béres név. Ja igen, és sze­rencsére Jóska bácsi sem változott! Fókuszban az ápolás Mátészalka (KM) — Az ország minden ré­széről több mint 500 vendéget várnak a Magyar Ápolási Egyesület IX. küldött köz­gyűlésére október 12-én — kaptuk az infor­mációt Szilvássy Lajosáétól, a mátészalkai kórház ápolási igazgatójától, az egyesület elnökségi tagjától. Az egyesület szakmai érdekképviseleti szerv, amely az egész egészségügyben foglalkozó szakdolgozókat fogja össze. A taglétszáma 9 ezer, ebből 1600 a megyei tag. A közgyűlésen az eltelt időszak eredményeit értékelik, s meghatá­rozzák a feladatokat. □ Kiállítás. Szeptember 29-én nyílik a Vá­ci Mihály Művelődési Központban Robert Cressin Párizsról készült fotóinak kiállítása. □ Vért adhatnak. A vöröskereszt várja az önkénteseket ma 10-16 óra között Mátészal­kán, a Vega-Food Rt. ebédlőjében, 9-13 óra között a berkeszi polgármesteri hivatalban, 8-12 óra között Méhteleken a rendelőben. □ Szüreti bál. A Hodász hátrányos helyze­tű gyermekeiért alakult alapítvány október 3- án szüreti programmal várja a vendégeket. Kezelhetetlen az agrárolló Megyénkben a mezőgazdaságé a legnagyobb részarány, de nagyon sok a gátló tényező Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Me­gyénk gazdaságszerkezeté­ben az agrárágazat tradicio­nálisan a legnagyobb rész­arányt foglalja el, a lakosság több mint fele közvetlenül ebből az ágazatból reméli megélhetési forrását, közvet­ve még többen. Nem véletlen tehát, hogy leg­utóbb a megyei közgyűlés is na­pirendre tűzte Szabolcs-Szatmár- Bereg mezőgazdasági helyzetéről szóló tájékoztatót. Ebből egyebek között kiderült: a vetésszerkezet hosszú évek óta alig változott, a szántó közel 60 százalékát gabonafélék foglalják el. A kukorica vetésterülete az elmúlt négy évben fokozatosan csökkent, az idei vetésterület a négy év előttinek alig háromne­gyede, 69 ezer hektár. Hasonló a helyzet a cukorrépával, növeke­dett viszont 1500 hektárral a napraforgóé és a dohányé. A szántóföldi zöldségek terme­lésében továbbra is meghatározó a paradicsom és a káposztafélék, növekvő tendenciát mutat az uborka (elsősorban a kordonos) és a csemegekukorica, döntően integrációs termeltetési formá­ban. Sokat veszített korábbi meg­határozó szerepéből a gyümölcs- termelés, még mindig meghatá­rozó az alma. Érdekesség, hogy a terméscsökkenés ellenére is az ország gyümölcstermésének egy- harmadát, az almáénak a felét megyénk termelői állítják elő. Ami az állattenyésztést illeti, a szarvasmarha-ágazatban több mint egy évtizedes állomány­csökkenési folyamat szakadt meg a múlt évben, azóta némi növekedést mutat. A sertésága­zat gondokkal küzd, hiszen ál­landósult a túltartás és a nehéz­kes értékesítés, a tenyészállatok iránt is mérsékelt a kereslet. A juhtartás emelkedő tendenciát mutat, a gazdák részéről nagy az érdeklődés az állománynövelési támogatásra. Hasonlóan növekedés figyel­hető meg a baromfifélék számát illetően, míg megyénk lóállomá­nya az adatok szerint évek óta alig változik. A megállapítások szerint a mezőgazdasági termelés jövedel­mezőségét objektív gazdasági kö­rülmények szinte a szakadék szélére taszították. Ezek közé so­rolják például az állandó piaci zavarokat, a földtulajdon-viszo­nyok rendezetlenségét, a kezel­hetetlen agrárollót, a forgóesz­közhiányt és a mostoha időjárási körülményeket. Az állami bea­vatkozás egy-egy ágazat válság- helyzetét csillapítja ugyan, de hosszú távon nem oldhatja fel a feszültségeket. Örvendetes vi­szont a gondok között, hogy az agrártámogatás egyes elemei évek óta visszatérően stabilak, kiszámíthatóak, mint az agrárfi­nanszírozás és a beruházási tá­mogatások. Megyénk mezőgazdasága előtt — tartják a szakemberek — rö­vid és hosszú távú feladatok áll­nak, melyek megoldásához nem­csak a helyi erők összefogása szükséges, de átgondolt, koncep­ciózus kormányzati intézkedé­sek is. Őszi tárlat előtt és után Idén a Bessenyei György Tanárképző Főiskola lesz a helyszín Nyíregyháza (KM — K. J.) — A nyíregyházi Városi Galériá­ban a napokban nyílt meg Kerekes Elek, nyíregyházi festőművész válogatott kiál­lítása. Ezzel tulajdonképpen kezdetét vette a bemutatóhely utolsó ne­gyedévi eseménysorozata. Né­hány nap múlva Raimo Jaatinen (Finnország) szobrászművész műveit tekintheti meg a közön­ség. Az ezer tó országából érkező alkotó tárlaltát október 2-án ad­ják át a közönségnek. Az őszi évad legnagyobb eseménye két­ség kívül az október 16-án kezdő­dő és november 15-ig tartó Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei Őszi tárlat. E nagyszabású sereg­szemlének az idén a Bessenyei György Tanárképző Főiskola ad helyet. A galéria mindkét szintjén ál­lít ki — október 20. és november 4. között — a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Területi Építész Kamara. Az 1998. év utolsó kiállítását november 6-án, pénteken nyitják meg. A „ház” mindkét szintjén a Magyar Szobrász Társaság tagja­inak válogatott anyagát lát­hatják az érdeklődik december 6-ig. Hulladékkal a menhelyért Nyíregyháza (KM — Cs. K.) — Mint ismeretes, re­mélhetőleg rövid időn belül új helyére költözik Sóstó­hegyről a nyíregyházi állat­otthon. Az építkezés már megkezdődött, az első ütem megvalósításához az anyagi fedezet rendelkezésre áll. A további fejlesztéshez azon­ban az állatbarátok segítsé­gét és támogatását várják. A Városüzemeltetési Kht. sze­lektív hulladékgyűjtési ak­ciót indított el az iskolák­ban — tudtuk meg Róka Im­re műszaki igazgatóhelyeb testől —, melynek lényege: az összegyűjtött hulladékért (papír, üveg, fém) járó összeget a gyerekek, iskolák felajánlhatják az állatmen­hely építésére. Máris csatla­kozott néhány iskola, s akit még érdekel, Belinszki Ti­bornál, a kht. szelektív hul­ladék-ágazatának vezetőjé­nél érdeklődhet a 480-574-es telefonszámon. A hulladé­kot az orosi telepen, vagy a Korányi úton lévő hulladék- udvarban veszik át. Traffipax Nyíregyháza (KM) — A hé­ten az alábbi helyeken szá­míthatunk rendőrségi, traf- fipaxos ellenőrzésre: szep­tember 29-én a záhonyi, 30- án a tiszavasvári rendőrka­pitányság illetékességi te­rületén; október 1-jén a nyíregyházi, 2-án a nyírbá­tori rendőrkapitányság ille­tékességi területén, 3-án a 36. sz. főúton; 4-éh a záho­nyi, 5-én a kisvárdai rend­őrkapitányság illetékességi területén. A tervezettől a rendőrség eltérhet. A vén cigány Sűrű, aprószemű őszi eső esett. Egyébként csönd volt meg béke, végtelen csodálatos béke a tájon, meg az öreg ci­gány lelkében is. Hóna alatt öreg, kopott hegedűjét szoron­gatva igyekezett a falu közepén lévő kocsma felé. Úgy, mint tegnap, meg tegnap előtt, meg mint harminc, negyven éve mindennap. Mellette sötét dió­barnára sült férfiak igyekeztek hazafelé. A tágas kocsma legtá­volabbi zugában volt a helye, hegedűjét — ahogy becézte, a Sztradiváriját — óvatosan maga mellé tette, csak azután rázta le magáról a vizet. Rendelés nem volt, sem tegnap, sem teg­napelőtt, ma sem igen lesz, volt ideje hát elmélkedni. Valaki le­tett eléje egy pohár bort, az is serkentette az emlékezést. Valamikor nagy zenekarok­ról, fényes szalonokról álmo­dott, s mi maradt belőle? Vere- kedős bálok, meg virtuskodó szerenádok. Ezek úgy kezdőd­tek, hogy a legények harapás- nyi borral kissé meglengették poharaikat, s aztán kilöttyintet- ték a bort belőle. A következő­ket már fenékig kiitták. A su- hancból akkor lett legény, ami­kor először tántorgott, s ordíto­zott végig az utcán, sokkal ke­vésbé részegen, mint ahogy mutatta. Attól kezdve már jár­hatott a kisajtókba vagy a ker­tek alá udvarolni. A szomszéd falvakba is hívták őket lakodal­makba, ilyenkor szekér jött ér­tük, a banda alig fért el a szeke­rén. Haza is hozták őket, a sze­kérderékból kikerült lakodalmi finomságokra napokig járt a né­pes család. Az egyik fia a me­gyeszékhelyen muzsikált a Vesszősnél. A múltkor mesélte, nincs már cigánymuzsika a vá­rosban sem. Azt mondják, nincs rá igény. Hogyne volna, leg­utóbb is a lakásáról hívták, nosztalgiázó volt hazánkfiainak kellett muzsikálnia. Hogy nem kell a cigánymu­zsika a városban, azt még csak hagyján, de már falun sem kell, füstölgött magában. Lakodal­mak múlnak el és sehova sem hívják őket. Helyettük ezek a za­jos micsodák vannak minde­nütt. A fiatalok táncolnak — nem is tánc az, hol vannak a ré­gi csárdások —, az öregek meg a sátrak végén a lócákon bóbis­kolnak, kezükben egy-egy po­hár sörrel, mert már a bort sem isszák, sörrel meg hogy lehet mulatni. Ha a bort innák, kelle­ne a cigány is. Legutóbb a jegy­ző lányának a lakodalmán, ahol száznyolcvanán voltak, nem fo­gyott el tíz liter bor sem, annál több rekesz sör meg kóla. Újabb vendégek érkeztek, újabb pohár bor került az aszta­lára. Aki hozta, megkérdezte, emlékszik még Zsiga bátyám az utolsó kendőlengetésre? Hogy­ne emlékezett volna. A lány még lengette a kendőt bevonu­láskor, ő meg húzta azt, hogy „Csak egy kislány van a vilá­gon", s mire letelt a három esz­tendő, a lánynak egy másik, egy gazdag fiú kötötte be a fe­jét. El tudná-e húzni mégegy- szer úgy, ahogy akkor húzta? Persze, hogy el tudta. Kis han­golás után sírni kezdett a hege­dű. Csend lett. Óriásokat kedve­lő legendák ébredtek itt újjá, s költöztek a szívekbe. Mindenki­nek volt egy-egy története, örö­me vagy bánata. Olyanná lett itt minden, mint a kertek alatt folyó Tisza, amelyik évezredek óta ugyanaz, de mégsem ugyanaz egy rövidke pillanatra sem. A eső már rég elállt. A ritkás bárányfellegek között békésen legelésző hold még látta, hogy az öreg zenész felhajtott kabát­gallérral, hóna alatt az elmarad­hatatlan hegedűjével baktat ha­zafelé. Azért, hogy holnap újból megtegye ezt az utat. Aratáskor sokan bizakodtak — ez többekben keservvé vált, mikor az értékesítésre került a sor Balázs Attila felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents