Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-26 / 226. szám

1998. szeptember 26., szombat 19. oldal Programajánló □ Müzeumalapitóra emlékeznek Vaján. Molnár Mátyásra, a Vay Ádám Múzeum ala­pítójára emlékeznek születésének 75. évfor­dulója alkalmából a vajai múzeumban szep­tember 26-án. Szombaton délelőtt 9 órákor kezdődik az emlékkonferencia. Az előadók között lesz Margócsy József, Farkas József, Nagy Gáspár. Zachar József, Katona Béla és Molnár Sándor. Ekkor nyitják meg a Rákóczi- szabadságharc pénzügyei című emlékkiállí­tást, valamint a Kari Vey által adományozott metszetekből és relikviákból rendezett tárla­tot. Molnár Mátyás bronz dombormüvét, — E. Lakatos Aranka szobrászművész alkotását — dél körül avatják. Közreműködik a vajai Rákóczi Tárogató Együttes és Nagy Csaba tá­rogatóművész. A vajai várkastély Rákóczi-terme KM-reprodukció □ Világzene a Móricz Zsigmond Színház­ban A populáris worldmusic-ot játszó Djabe együttes lép fel vasárnap este nyolc órától a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. A négy tagú formáció koncertjén a közönség egyaránt hallhat darabokat a zenekar első (Djabe című) és második (Witchi Tai To című) lemezéről. A színpadi látványosságokban sem szűkölködő hangversenyre érdemes je­gyet váltani! 3 Káliéi kalózok az RTL Klub adásában. A nagykállói Körösi Csorna Sándor Általános Iskola 5. osztályos tanulókból álló csapata részt vett az RTL Kölyök Klub Piros kalóz — Sárga kalóz vetélkedőjén, melynek kereté­ben az orgoványi iskolások csapatával mér­kőzött. A kallói gyerekek 87:75 arányban di­adalmaskodtak. A sikerről ki-ki élőben is meggyőződhet, ha vasárnap reggel bekap­csolja a televíziót, s nézi az RTL Klub TV csa­tornájának adását. Városunk zászlaja az „Atya" homlokán Ezer hegymászóból menet közben körülbelül négyszáz meghal a Mount Everest-en Csoszó Gabriella fotója Martyn Péter felvétele 3 Titanic a Krúdyban. A mozikedvelők a hét végén — szombaton és vasárnap — a nyíregyházi Krúdy moziban a világsikert ara­tott Titanic című filmet nézhetik meg délután két órától. Szintén a hét végi mozizásra ad le­hetőséget egy másik kiváló darab, a Ryan közlegény megmentése című színes, ameri­kai filmdráma. Előadások kezdete: 18 és 21 óra. 3 Színpadon a Ványa bácsi. A nyíregy­házi Móricz Zsigmond Színház Krúdy Kamara színpadán szombaton este nyolc órától — bérletszünetes előadáson — a Ványa bácsi-t láthatja a közönség. 3 Fotótár!«* a VMK-ban. A nyíregyházi Városi Művelődési Központ fotógalériájában a napokban nyílt meg a Gromek Fotógaléria tárlata. A Gromek-et 1995-ben alapították. A galéria a kortárs magyar, valamint történeti fotográfiát képviseli az európai kereskedelmi bemutatóhelyek körében. Kállai János Ugyanazzal a lendülettel lép be a szobámba, mint amilyennel el­hagyta valamikor május elején, így köszönvén el: Na. Mr. Janos! Megyek friss levegőt szívni, me­gyek sétálni „kicsi dombocskák­ra”! Viszontlátásra! Nos, ami az aprócska buckákat-halmocská- kat illeti, azok nem mások, mint a világ tetejét képező hegylánc, a Himalája közel kilencezer kilo­méteres csúcsai, köztük a legma­gasabbal, a Mount Everest-tel, vagy ahogyan az őslakos tibetiek és más ottani népek tisztelik: az „Atyával”. Oda. az égi magasságok még földben gyökerező elérhetőségei­hez vette az irányt az immár majdnem „teljesen” magyarrá lett, litván származású fotómű­vész, Normantas Paulius. aki büszkén vallja magát nyíregyhá­zinak (márcsak itteni állandó la­kása okán is). — Az igazság az — kezd a me- sélésbe a világ minden sarkát megjárt, jól ismerő, vagabund fo­tós —, ezzel az utammal különö­sebb célom nem volt. Illetve mégis, hiszen magamat akartam megjutalmazni az expedícióval, mivelhogy az idén érkeztem öt­venedik' évemhez. Úgy éreztem, ennél stílusosabban, hozzám il­lőbben nem tudnék jubilálni. Mindemellett vonzott a nagy ki­hívás: megmászni a föld legma­gasabb csúcsát, kitűzni az „Atya” homlokára — vagy leg­alábbis ahhoz nagyon közel — Nyíregyháza város zászlaját, na, meg természetesen a litvánokét. Pénzem nem volt sok. ezért az időtartamot is szűkebbre kellett szabnom. Életem eddigi legrövi­debb, tíz hetes útja volt ez. — Május első hetében indul­tam Magyarországról. Katman- duban a helikopter május 27-én emlekedett velem a magasba. Megvolt az oka, hogy csak ak­kor, s így utólag még mázlistá­nak is tarthatom magamat. A Mount Everest oldalában, három kilométer magasságban levő, Lu­ka nevezetű reptér az irgalmatla­nul sűrű köd miatt 18 napon át nem fogadott. Olyan falszerű volt a köd, hogy nyolcvan centi­re sem lehetett látni. Kalandos volt a repülés, még kalandosabb a landolás. Egy krumplitábla Paulius, a világjáró fotóművész (önarckép) Normantas Paulius felvételei kellős közepén értünk földet. A serpa asszonyok karókkal, hu­sángokkal támadtak ránk, félt­vén az értékes növényzetet. Meg- úsztuk a verést... — Én előtte már vagy három éjszaka nem aludtam, úgyhogy az ottaniaknak nem volt nehéz észrevenniük rajtam a kimerült­ségjeleit. Hordárt adtak mellém, ő vitte a hátizsákomat. Aztán, amikor folytattam a fölfelé me­netet, fogadtam egy teherhordót három hétre. A születésnapom előtt négy nappal értem el a base camp-ot (a bázist), vagyis Gorak- set úgy hat kilométer magasban. A telep két hájból áll; télen-nyá- ron mindig nyitva, a legminimá­lisabb, de épp elegendő kénye­lemmel felszerelve. Volt hely — hiszen nem volt szezon —, kap­tam ágyat, pihenhettem.- Itt jegyzem meg: kétszer van szezon egy évben — márci­us-áprilisban és szeptember-ok­tóberben. Én májusban voltam ott. alig voltak páran. Út közben találkoztam az utolsó, visszatérő iráni csoporttal. Odaköszöntem nekik: Salem Aleikum! Döbben­ten néztek rám. de visszaköszön­tek. Rajtuk kívül elvétve buk­kantak fel amerikaiak, ausztrá­lok, ami sejteti: nemigen tudják, mire vállalkoztak szezonon Per­sze. amikor idény van. akkor egészen katasztrofális a helyzet. A check point-on (ellenőrző pon­ton) utánanéztem: kb. háromez­ren nyüzsögnek akkor az Eve­rest Area-ban. Ez szörnyű! Nem lehet egymástól férni. így, én a majdnem magányomban is sze­rencsének éreztem magam. És, ami a legfontosabb: elértem a cé­A kihívások keresztje Nyéki Zsolt Nem tudom, hány kertész em­ber büszkélkedhet a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiske- resztjével, de az bizonyos, hogy Sallai Pál, a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Növényegészség­ügyi és Talajvédelmi Állomás igazgatója köztük van. Nem túl­zás: a kitüntetés szakmai és emberi erényeket bizonyító címzettre talált. — A vészterhes ’37-es esz­tendőben születtem, édesapám ott volt Felvidék és Észak- Erdély visszafoglalásánál, vé­gül ott is maradt — említi a tragédiától terhes kálmánhá- zi gyermekkort, amely nehéz, de boldog éveket hozott számá­ra. — A mi generációnk a Bujto­son tanult meg úszni, focizni, a háború utáni időszakban job­ban ismerték egymást az embe­rek. több volt a kölcsönös törő­dés, a figyelem — ad hangot hi­ányérzetének Sallai Pál, aki a nyíregyházi kertészeti techni­kumban lép a mezőgazdaság rö­gös útjára. Ez a szakma iránti elkötelezettséget meghatározó időszaknak bizonyult, emellett nagyszerű közösség kovácsoló- dott össze, amit jelez az is. hogy az osztály minden ötödik évben találkozik. A technikumban megszerzett ismerete­ket előbb a nyírma- dai állami gazdaság­ban, majd az újfehér­tói kutatóállomáson kamatoztatta. Közben tanult: az állomá­son a legtöbbet Pethő pro fesszortól, míg a bu- dapesti Kertésze­ti Egye temen a szak- m a újabb mélysé­ge iben merült el. A nö­vényvédő állomásra 1968-ban hívják át, azóta is itt dolgozik. A harminc év alatt be­járta az összes lépcsőfokot: nö­vényvédelmi agronómus. fej­Sallai Pál lesztő mérnök, laborvezető, fő­mérnök. s 1983-ban nevezik ki igazgatóvá. — Soha sem voltam törekvő tipus. de minden feladatban az új kihívást láttam, amelynek igyekeztem megfelelni — kom­mentálja a töretlen ívű pályafu­tást. A legnagyobb eredmény­nek azt tartja, hogy a megye nö­vényvédelmi kultúrája és az állomás munkája összeforrt, a műhelymunkát a napi gya­korlat hűen tükrözte. Ez tér mészetesen a képzett munka­társaknak. az országosan is elismert gárdának köszönhető — oszt­ja meg a dicsősé­get az igazgató. Persze a szak- nai eredmé­nyek listája kö tetekre rúgna, hiszen a me­gye számá ra legfonto­sabb nö­vénykultú­rák. az al­ma, a bur­gonya. a dohány megvédé­se. az in­tegrált technológia bevezetése, a környezetet kímélő eljárások meghonosítása az, amiről a harminc év szól. Egy-egy kriti­Martyn Péter felvétele kusabb időszakban, amikor a kórokozók és kártevők vészes mértékben elszaporodnak, az állomás leginkább a kórházi vészhelyzetet idézi: a termesz­tők egymásnak adják a kilin­cset, zacskókban hozzák a tüne­teket. és persze pontos diagnó­zist, a bajra receptet várnak. — Az ő elégedettségük az iga­zi jutalom. — állítja a direktor, de aggodalmát sem rejti véka alá. — A felkészített munkatár­sakat elcsábítják a nemzetközi nagyvállalatok, ahol az anyagi elismerésük, fizetésük nagyság­rendekkel több. Öröm az üröm­ben, hogy a volt kollégák az ál­lomás jóhírét viszik szerte az országban, s azt is bebizonyít­ják: tudásban, szakértelemben felveszik a versenyt Nyugat-Eu- rópa és a világ bármely pontján élő szakemberekkel. Az igazga­tó saját jövőjét is tervezgeti: tu­dom. hogy felkészült kollégák veszik át a stafétabotot, de a munkát nem hagyom abba. Aktívabb tagja lehetek a nö­vényvédő mérnökök táborá­nak. s több időm lesz a kertba­rát mozgalom segítésére is — derül fény még számos tenniva­lóra Sallai Pál terveiből, akinek talán erőt ad a folytatáshoz a Göncz Árpád köztársasági el­nök megbízásából adományo­zott Magyar Köztársasági Ér­demrend Kiskeresztje. Nyíregyháza zászlaja a Mount Everest-en lómat. Az „Atya" homlokára tűz­hettem a nyíregyházi zászlót, na, meg a litvánt. Sikerült! Közel egy hónapot (25 napot) töltöttem ott. — Eljutottam a Gokyo tavak­hoz (Hat tó). Ez a tóegyüttes a vi­lág második legmagasabban fek­vő állóvízcsoportja 5,2 kilométe­res szinten. Azért örültem, hogy odajuthattam, mert onnan a Mo­unt Everest-re jobb a rálátás. Több látszik az „Atyából”, job­ban fényképezhető. — Természetesen megünne­peltem a születésnapomat. Egy jó kis krumplikajával. A retten­tően sok rizs, mindig csak rizs után ez igazi csemege volt. Aztán már csak a repülőtéri várako­zást kellett kibírnom. Ez hat na­pot jelentett. De vigyázni kellett, nehogy lekéssem a SAS-járatot. mert akkor ismét időtlen idők következtek volna. Sokan, akiknek sejtelmük sincs a hegymászásról, úgy ér­tem a himalájairól, pénzük vi­szont van. elgondolkodhatnak a szlogenen: Eljöttem 65 ezer dollá­rért meghalni a csúcson. Mert az ..Atya” veszedelmes! Ezer hegy­mászóból menet közben kb. négyszáz meghal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents