Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-26 / 226. szám

1998. szeptember 26., szombat 15. oldal Otthon kell megélni életünket Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — A közelmúltban nemzetközi tanácskozást rendeztek Nyír­egyházán a Páneurópa mozgalom szerepe, feladatai Közép-Kelet-Európában címmel. A rendezvényen szót kapott Horkai László református püspök, aki Kárpátaljáról érke­zett. A szünetben rövid nyilatkozatra kér­tük. 3 Előadásában drámai képest festett azokról a körülményekről, amelyek között dolgozniuk kell. — Mindig azt tesszük, ami a kötelessé­günk. Ha elcsüggednénk, akkor kár lenne belekezdeni. A történelem során sohasem volt könnyű. Isten segítségével azonban mindig újra tudtuk kezdeni a munkát. A magyar népnek van egy olyan ösztönös el­lenálló képessége, hogy eljut a szakadék szélére, ott megtorpan, s aztán megtesz mindent azért, hogy az élet folytatható le­gyen. Meg fog erősödni a gazdaság Kárpát­alján is, csak szülessenek gyerekek, tele kell szülni ezt az országot. Nekem is van négy gyerekem, de mindig ajándéknak te­kintettem őket. Most olyan elkeseredés, csüggedés tapasztalható, amilyenre a há­ború után sem volt példa. 3 A reformátusság sem lehet meg iskolák nélkül. Milyen a helvzet ebből a szempont­ból? — Egy iskolához csak egy jó tanár és egy jó tanuló kell. Nem a berendezés a legfon­tosabb. A nagydobronyi gimnáziumban is csak egy szék volt az igazgatói szobában, mégis megkezdtük a munkát 1995 szeptem­ber elsején. Most a negyedik évfolyam in­dul. Ma már könyveink is vannak, a diá­kok erkölcsi tartása jó, mert híre ment, hogy az egyházi iskolában többet nyújta­nak. mint a világiak. Áz első gimnázium a nagyberegi volt, azt követte Tivadarfalván. 1992-ben har­minc gyerekkel kísérleti jelleggel Csenger- ben beindult egy osztály. A tanulók közül azóta már többen dolgoznak vagy tanul­nak. 3 Nagydobronyban létesült egy korszerű gyermekotthon. — Mi nem tudtuk volna létrehozni. Hol­land vendégek jártak Kárpátalján, akik egy árvaházat is meglátogattak. Elhatároz­ták. hogy hazatérve elmondják a tapaszta­lataikat. Gyűjtést szerveztek, s aztán nagy nehézségek árán megvalósult a létesít­mény, amelyben jelenleg ötvenhárom gyermek él. 3 Van-e utánpótlása a papi hivatásnak? — Hála istennek, igen. Öt teológián öt- venketten tanulnak. Ha hazajönnek, talán enyhül a lelkészhiány, de akkor sem jut mindenhová, mert kilencvenkilenc gyüle­kezet van. Ráadásul van olyan hely, ahová két lelkész is kellene. Sajnos, az alapszer­ződés nem sokat változtatott a helyzeten, inkább csak megnőtt a bürokrácia. Nem kapjuk meg időben az adományokat. Ta­valy karácsonykor a kecskeméti gyerekek ajándékokat gyűjtöttek. A határon vámzár­ral látták el a csomagokat, csak májusban jutottunk hozzájuk, de akkorra már az adományok jelentős része megromlott, és meg kellett semmisíteni. 3 A tanulmányok folytatásához tanköny­vekre van szükség. Sikerül beszerezni eze­ket? — Egy gimnáziumnak évente háromszá­zezer forintba kerülnek a tankönyvek. A biztosításuk éppen ezért nagyon nehéz fel­adat. Talán sikerül Magyarországon segít­séget szerezni. Szeretnénk helyreállítani az iskolai és az egyházi könyvtárakat is. Annak szívből örülünk, ha minél több diá­kunk jut el a magyarországi főiskolákra, de nagyon fontos, hogy visszajöjjenek Kár­pátaljára. mert nekünk otthon kell megél­ni az életünket. Búcsún ünnepelték a lónyaiak templo- I műk felszentelésének hatvanadik évfordu­lóját Pénzes József felvétele Kegytárgyak Máriapócsról Évforduló Kántorjánosiban Szeptember 12-én ünnepelte a kántorjánosi görögkatoli­kus egyházközség templo­ma felszentelésének 250 év­fordulóját. Ezen ünnepélyes alkalomhoz kapcsolódva ál­lítottunk új ikonosztáziont, melyet dr. Keresztes Szilárd megyéspüspök szentelt meg. Az ikonosztáziont Ger­gely József mátészalkai ta­nár és Zolcsák Miklós ke- nézlői paróchus készítette. Az évforduló megünneplé­séhez, a templombúcsú megtartásához a faluban élők — görögkatolikusok, reformátusok — közös összefogással segítséget nyújtottak. A görögkatoli­kus papokon kívül részt vettek a helyi és az őri re­formátus egyház gyülekezet lelkészei, megtisztelte az ünnepet dr. Zilahi József dr. Simon Miklós. Kozma Péter országgyűlési képvi­selő, a falu polgármestere. Váradi Lajos. A görögkato­likus hívek között ültek ró­mai katolikusok és refor­mátus testvérek is. Úgy érezzük a görögkato­likus egyház ünnepe egy ki­csit az egész falué volt. Ez bizonyítja a polgármesteri hivatal, az iskola, az óvoda, az öregotthon dolgozóinak segítsége és a faluban élő nem görögkatolikus hívek támogatása, ami az előké­születben nyilvánult meg. Zolcsák István görögkatolikus paróchus Az utóbbi időben többször ad­tunk hirt arról, hogy II. János Pál boldoggá avatott valakit. Többen kérdezték: ki a boldog, s ki a szent? A római keresztény katolikus egyház álláspontja szerint azo­kat a meghalt személyeket ne­vezzük szenteknek vagy boldo­goknak, akik életükben hősi fo­kon gyakorolták a természetfö­lötti erényeket, főként a hitet, re­ményt és szeretetet, s akiket ezért Isten életükben vagy halá­luk után csodákkal is kitünte­tett. Amennyiben ezt a hősi erénygyakorlást és az illető köz­benjárására történt csodát a hi­vatalos eljárás keretében bizo­nyítani lehet, a katolikus egyház az Isten e kiváló szolgáját bol­dognak vagy magasabb fokon, másodfokon szentnek nyilvánít­ja. Ami annyit jelent, hogy en­gedélyezi nyilvános tiszteletét. Vagyis mindazokat, akikről az egyház csalhatatlan tanító hiva­tala kijelenti, hogy a mennyor­szágba jutott, vallásos tisztelet il­leti meg. Ez a tisztelet az imádás- tól lényegesen különbözik, mert csupán hódolat, hiszen imádni az egyház tanítása szerint csak Istent szabad és lehet. A szentek tisztelete a vérta­núk tiszteletével kezdődött az ős­egyházban. Erről a II. század kö­zepén írt Martyrium Polycarpi tanúskodik, amely elmondja, hogy a szmirnaiak szent püspö­kük halálának évfordulóját meg szokták ünnepelni. A nem vérta­núként meghalt szentéletü ke­resztények tisztelete a kereszté­nyüldözések megszűnése után, a IV. századtól kezdődött, emlé­kükre templomokat, kápolnákat építettek. Hogy napjainkban kit tekin­tünk boldognak vagy szentnek? Akit a pápa szentté avat, vagy akit hivatalosan boldognak nyil­vánítanak. A szentté avatás te­hát a római pápának az az ün­nepélyes és csalatkozhatatlan (ex cathedra) kijelentése, amel­lyel valakiről megállapítja, hogy Az egyik „legfiatalabb' boldog, Apor Vilmos a megdicsőültek között van. s tiszteletét az egyház számára előírja. A boldoggá avatás rendes vagy rendkívüli úton történhet. A rendkívülinek alapja az em­beremlékezetet meghaladó, an­nál régebbre visszatekintő tiszte­let, amelyben az illető részesül, s amely tiszteletet a boldoggá ava­tás hivatalosan is jóváhagy. A rendes boldoggá avatást hosszú és szigorú eljárásnak kell megelőznie. Ez a vizsgálódás ki­terjed a jelölt életére, erényeire, a vele foglalkozó írott emlékek­re. iratokra, szentségi hírére, esetleg a hitéért elszenvedett vértanúságának körülményeire. Ha a vizsgálatok a jelölt számára kedvező eredményt hoznak, tisz­teletreméltó jelzővel illethető. Ez azonban még nem jelenti a nyil­vános tisztelet engedélyét. A bol­doggá avatáshoz szükséges még, hogy a jelölt hősi fokon gyako­rolja az erényeket, és legkeve­sebb két olyan csodát igazolja­nak. amely az ö közbenjárására történt. A boldoggá avatást a ró­mai Szent Peter-bazilikában kell hivatalosan kihirdetni, mégpe­dig a boldoggá avató bréve felol­vasásával. A bréve a pápai hatá­rozatnak kevéssé ünnepélyes ki­állítású formája, amely a pápa nevével kezdődik. A boldogok nyilvános tisztelete a szenteké­hez képest csak bizonyos korlá­tokkal megengedett. Például templomot nem lehet róluk elne­vezni. A szentté avatás is úgy folyik, mint a boldoggá avatás, azzal a különbséggel, hogy ehhez már négy bizonyított, igazolt csoda kell, s szertartása sokkal ünne­pélyesebb, mint a boldoggá ava­tásé. Kihirdetés bullában törté­nik, s ezt magának a pápának személyesen kell kihirdetnie a Szent Péter-bazilikában. A bulla ünnepélyesen díszesen kiállított pápai oklevél, pergamenre, lati­nul 1878-ig cikornyás írással ké­szült. A cikornyás Írást ez időtől XIII. Leó pápa megszüntette. A szentté avatási bullát a pápának személyesen kell aláírnia, pe­csétje vörös színű. A szentté ava­tott dicsfénnyel (glóriával) ábrá­zolható, s tisztelete mindenütt megengedett. Emlékére, tisztele­tére templomok építhetők, olt­árok emelhetők stb. Kezdetben a vértanúkat tekin­tették szenteknek. Később azok­nak a nevét is felvették a szentek listájára, akik ugyan nem haltak bele a kínzásokba, de azok hősi­es elviselésével vallották meg hi­tüket. A listát vagy jegyzéket can- non-nak nevezték, ezért nevezik ma is a szentté avatást canonisa- tio-nak, amely 1170 óta a pápa ki­zárólagos joga, addig püspökök is kanonizálhattak. A boldoggá és szentté avatási perekben fontos szerepe van a promotor fidei nevet viselő ügy­védnek; feladata, hogy minden lehetséges érvvel megakadályoz­za a boldoggá és szentté avatást, így válik az eljárás igazán ala­possá. Ezért a népnyelv a promo­tor fideit „advocatus diaboli”- nak, magyarul az ördög ügyvéd­jének nevezi. Vele szemben áll az advocatus Dei, vagyis az Isten ügyvédje, aki viszont a boldoggá és szentté avatást hivatott elő­mozdítani. Ki a boldog, ki a szent?

Next

/
Thumbnails
Contents