Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-22 / 222. szám

1998. szeptember 22., kedd 5. oldal Múltidéző Az első írásos emlék, mely a községet emlí­ti. 1383-ból származik. Zsigmond király 1406-ban adta az Ibrányi család birtokába; a XIV. században már mezőváros, akkor még Keresztút a neve. A XVII. században már Kótaj néven említik, egyébként ebben az időben teljesen elnéptelenedik a telepü­lés, és csak a XIX. századi betelepítést kö­vetően kezd növekedni a lakosság lélekszá- ma. Látványossága a Fráter-kúria, amelyet Ibrányi András huszárezredes építtetett az 1740-es években, a hagyományok szerint a Krakkó melletti lengyel mintára. A kas­télyban — amely 1867-ben a Fráter család tulajdonába került a hagyományok sze­rint 1779-ben kápolna is működött. Szaba­don álló, földszintes, barokk kastély, a fő­homlokzat timpanonján az Ibrányi család címere látható. Az épületet helyreállítot­ták, jelenlegi kezelője a Megyei Múzeumok Igazgatósága. Gondtalan ovisok Előkertet, parkot akarsz az óvodás gyere­keknek? Nosza, bonts le egy régi épület­részt és alakítsd át a terepet! Már csak né­hány fajátékra van szükség, ami segíti a biztonságérzet kialakulását és a koordiná­ciós készség fejlődését, ráadásul a remekül elrendezett tér kiváló örömforrás a gyere­kek számára. A régebbi szárny 1975-ben épült, az újat '85-ben „ragasztották hozzá" A koraőszi napsütés a szabadba csábítja az ovisokat tudtuk meg Mészáros Istvánná óvodaveze­tőtől. A 13 szakképzett pedagógus 180 kicsi­ről gondoskodik. A csoportok, melyekben az átlaglétszám harminc, különböző speci- alizációra épülnek. Van például hagyo­mányőrző szoba, meseszoba, természeti ne­velésre összpontositó. sajátosan berende­zett helyiség, illetve tündéri zöldsarok. A falakon gondos, hozzáértő kezek által ké­szített bábok, dekorációk, melyek arról árulkodnak, itt nem csak kötelességből te­szik a dolgukat — a fő motívum, ahogy az kell. a szeretet. Van bőven munkanélküli szülő, s külön­böző okból hátrányos helyzetű gyerek, ér­ződik. hogy sokat jelent számtalan család számára a gyermekvédelmi támogatás — tapasztalhatják. Amire az óvodának szük­sége van. az rendelkezésre áll. Nagy gon­dot fordítanak a mozgásfejlesztésre — ezt nemcsak a kültéri eszközök, hanem a ben­ti hinták, mászókák, létrák is jól bizonyít­ják. A cél bizonyára az — egy kicsit szim­bolikusan szólva . hogy biztos lábon áll­jon és járjon a kótaji fiatalság. Kell egy tábla Még csak szabályt sem sért, aki tíz perc alatt Kótajba ér. olyan közel van Nyíregyházához. A nyírszőlősi út végéhez érve egy a bökkenő: a kereszteződésben a tábla jobbra Kemecsét, balra Tiszabercelt jelöli. Pedig a valóságban balra Búj, jobbra Kótaj. S csak azután a két távolabbi település. Ettől, persze, még könnyű oda találni, mert a búj iák készséggel meg­mondják. hogy ellenkezőleg van Kótaj. a kótajiak meg, hogy visszafelé Búj. Mindazonáltal nemigen ellenkezne senki, ha az illetékesek ezt a kis plusz informá­ciót táblán jeleznék. Különös tekintettel arra: egyre több turista keresi fel megyén­ket. aki kellő ismeret híján néha bolygó hollandit kénytelen játszani. Az oldalt irta, összeállította és a fotó* kát készítette: Cservenyák Katalin és Szőke Judit. Partner a lakosság Fodor Lajos polgármester, aki 1983 óta (akkor még mint tanács­elnök) áll a falu élén, úgy érzi: a község lakóival közösen sok olyan feladatot sikerült megolda­ni, amit korábban évszázadig nem. Négy csoportszobával bővült az óvoda: sikerült megoldani a buszközlekedést Nyíregyháza- Kótaj-Buj-Bercel-Gávavencsellő között a Transtournak köszönhe­tően; a szennyvízberuházás első üteme már megvalósult, három utcából már vezetéken továbbít­ják a szennyvizet a nyíregyházi tisztítóba; kiépült a gázhálózat; az egész településen járhatók az utak: nagyobb részt aszfalt-, ki­sebb részt kohósalak borításúak. Mindössze három rövid földút van. Pályázaton nyert pénzből és saját erőből elérték: minden la­kás előtt vezetékes ivóvíz van. Biztosították az intézmények za­vartalan működését, és sikerült úgy gazdálkodni, hogy hitelre ne legyen szükség. Az idei költség- vetés 180 millió forint, a pályáza­ti pénzekkel év végéig elérheti a 200-220 milliót. A lakosság partner a beruhá­zásokban: amikor meghirdették a gázprogramot, rögtön csatlako­zott 600 család, vagyis a fél falu (1200 család lakja a 4380 lelket számláló Kótajt). Jelenleg 800 Baka József vezető állomáskezelö hajnal háromkor kel, s fél öt előtt egy perccel érkezik Gávavencsel- lőről a kótaji kisállomásra. A fia­talember tizenegy éve szolgál a vasútnál, mostani helyére ez év háztartásban használnak vezeté­kes gázt. Ugyancsak szép szám­mal álltak a szennyvízberuházás mellé, amelynek szervezéséhez 51 százalékos részvételre volt szükség. Sokat segített, hogy az akkori téesz 10 millióval szállt be. míg 8 millió forint állami tá­mogatás is érkezett. A lakosság a hozzájárulást (30 ezer forint) tíz éven keresztül fizeti háromezer forintjával, s azt a kedvezményt kapja, hogy mentesül a kommu­nális adó fizetése alól. Jelentős a faluban a hátrányos helyzetű családok száma, főként az etni­kumból. Rajtuk úgy igyekszik segíteni az önkormányzat, hogy közhasznú munkát ajánl nekik. Most 22 közhasznú munkást fog­márciusában került. Szereti a munkáját, és a korai kelés sem okoz neki gondot. Azt mondja, bármelyik hasonló állomás megi­rigyelhetné az övéket, olyan szép forgalmat bonyolítanak. Havonta lalkoztat az önkormányzat, kö­zülük 6-7 cigány származású. De­rekasan, szépen dolgoznak. A parkok gondozása, a belvízelve­zető csatornák karbantartása a feladatuk. A közeli tervek között szere­pel a szennyvízberuházás 2. üte­mének folytatása, az iskola tető­térbeépítése, így bővítése nyolc tanteremmel, továbbá szeretnék megoldani a gyermekorvosi ellá­tást. Feladat még Bodóhegy köz- világításának kiépítése, ugyanis egyre többen választják ezt a te­rületet is állandó lakhelyül. To­vábbi terv még az Ibrány-Kótaj közötti út megépítése, amely lé­nyegesen lerövidítené az utat a Tiszához. 30-35 bérletet adnak el, diákok­nak és bejáró dolgozóknak. Raj­tuk kívül sokan utaznak be szin­te naponta Nyíregyházára, a KGST-piacra. Innen húsz perc az út, és csak 54 forintba kerül. Lelkes rajongók A község férfijai igencsak focipártiak. Három-négy­száz ember van a lelátón va­sárnapon­ként, hogy szurkoljon a megyei másodosz- t á 1 y b a n szereplő csapatnak. Mindezeket a 28 éves Il­lés Miklóstól tudtuk meg, ő ugyanis a a labdarúgó-szak­osztály vezetője és az ificsa­pat képzettséggel rendelke­ző (eredetileg gépszerelő) edzője. Remeknek tartja az utánpótlást is, melyet az ál­talános iskola hatodikosai képviselnek, akik harmin­cán is rendszeresen tarta­nak tréningeket. Szeretné őket Illés Miklós a megyei kölyökcsapat-bajnokságban is kipróbálni. A sportoláshoz jók a fel­tételek. a pálya gondozott. A gondnoki feladatokat egy közhasznú munkás látja el. A község gazdái komoly fe­lelősséget éreznek a foci iránt. Ez anyagi elkötele­zettségben is megnyilvánul: tavaly 890 ezer, az idén 1,5 millió forintot szántak e célra. A szerelés egy része és egy csomó egyéb járulé­kos költség szponzori segít­ség eredménye. A támoga­tók, a baráti kör tagjai kö­zül a leglelkesebb Babják László, a helyi Tüzép tulaj­donosa. Egymást érik az autók a forgalmas főutcán Kis állomás, nagy forgalom Illés Miklós Hulladékudvar Jelenleg csak a papírt gyűjtik Kótajban szervezetten egy speci­ális udvarba, tavasztól azonban a fém és a veszélyes hulladék is zárt térbe és szakértő kezekbe kerül. Van már üveggyűjtő kon­téner, így külön válogatható a színes és a fehér kidobandó. Egy autó gyűjti össze a kereskedelmi egységektől a felesleges papír­hulladékot. A gyerekek maguk 70 mázsát szedtek össze. Ugyanúgy fizetnek érte, mint valamikor a MÉH- ben. A lakosság kellő tájékoz­tatást kap arról, miért van szük­ség az ő érdekükben és a környe­zetvédelem miatt erre a mód­szerre. A telep maga. bár a falu közepén van, zárt rendszerű és kulturált. (Az igazi, vegyes sze­méttároló a falun kívül találha­tó.) Meg is látszik a település külső képén, gondozottságán az odafigyelés. Rendszeresen jár egy autó. ami a háztartási hulladékot összegyűjti. Ingyen kukát bizto­sítottak a családoknak. Ezért kü­lön nem kell fizetniük, hiszen a költséget beépítették a kommu­nális adóba. Piros a paradicsom A faluban viszonylag ala­csony, tízszázalékos a munka- nélküliség. Dolgos emberek laknak errefelé, akik főként intenzív paprika és paradi­csomtermeléssel foglalkoz­nak. Tavaly az volt a gond, hogy elvitte a termést a para­dicsomvész. most viszont az, hogy hiába termett bőséggel, a konzervgyárak csak „tur­kálnak” benne. A mostani hangulatot egyesek az 1992-es- hez hasonlítják, amikor a gaz­dák Debrecenbe mentek tün­tetni. A Zöld Bárók Kft. meg­határozó szerepet játszik a fa­lu életében, hiszen a legna­gyobb munkaadó. Száz-százöt­ven embernek nyújt kerese­ti lehetőséget. A mezőgazda- sági termelésen kívül gumifu- tózót és kenyérüzemet is mű­ködtet. Ugyanez mondható el a töb­bi vállalkozóról is, akik tisz­tességgel fizetett helyi iparű­zési adójukkal gazdagítják a falu költségvetésének bevételi oldalát. Kábeltévé is van A napokban adták át a mun­katerületet a kivitelezőnek, akit pályázaton választottak ki, így rövidesen megkezdő­dik a művelődési ház újjá­építése. A régit az alapig le kellett bontani, mert kide­rült: a malterból annak ide­jén kifelejtették a meszet. Az újjáépítéshez pályázaton nyert támogatást a telepü­lés. s az önkormányzat azt tervezi, közösségi házzá ala­kítja. Ide költözik a könyv­tár. kialakítanak egy tárgya­lótermet, és itt kap egy kis szobát a kábeltévé. Kótajban ugyanis kábelté­vé is van: egy nyíregyházi fi­atalember üzemelteti, s havi 250-300 forintért az „égi” csatornákhoz is hozzájut­hatnak a helybéliek. Koráb­ban helyi adások is voltak — számítógépen —, de miu­tán betörtek a stúdióba (amely az általános iskolá­ban van) és ellopták a tévét és a számítógépet, most mű­sor nincs. Ha felépül a kö­zösségi ház. végre a stúdiót is be lehet rendezni. Már a nagyapám is kótaji volt! Még ha akartam volna, sem tu­dok elköltözni innen, mert a feleségem na­gyon szeret itt élni. Itt mindenki ismer min­denkit. Az ellátással is elégedett vagyok, több az üzlet, széles a vá­laszték. Én egyéb­ként asztalos kisipa­ros voltam huszonöt évig. a házunk min­dig is a főutcán volt. Engem egyáltalán nem zavar a forgalom sem. Nagyon szeretek itt lak­ni. Mióta az üzletben dolgozom, nagyon sok embert megismertem. Szeretem a vásárlókat. Igaz, most reggeltől es­tig dolgozom, de örü­lök, hogy helyben talál­tam munkát. Nyíregy­házán hiába próbálnak elhelyezkedni a vidéki­ek, a bejárókat nem szí­vesen alkalmazzák. Kó­tajban a szórakozóhe­lyeket keveslem, itt nincs se diszkó, se mo­zi, ahol a fiatalok össze­jöhetnének. Ideköt a rokonságom, a családom. S bár a főút mellett lakunk, nem za­var már a nagy forga­lom. Nem költöznék be Nyíregyházára egy bér- házba. Bár odajárok ta­nulni és a lányomat rendszeresen beviszem balett-órákra. Kár, hogy nincs színvonalas szórakozási lehetőség. Valamikor még az Illés zenekar is eljött ide. De szerencsére a nagyvá­ros közelsége miatt pó­tolható az úr. Nagyon sokat fejlődött minden tekintetben a településünk. A roko­naimnak, munkatársa­imnak is ez a vélemé­nye. Jó a kereskedelmi ellátás — és ez a lakó­helyhez kötődéshez sze­rintem nagyon fontos. A férjem is inkább vál­lalja évek óta a napi be­járást a munkahelyére. Itt építkeztünk, így meg sem fordult még soha a fejünkben hogy elköltözzünk. A gyere­keimet is a lakhely tiszteletére neveltem. Varga Gyula nyugdíjas Bodnár Edina képesített kereskedő Szikszai Istvánná munkanélküli pedagógus Radócz Istvánná dajka

Next

/
Thumbnails
Contents