Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-22 / 222. szám
1998. szeptember 22., kedd Te is Bu(x)ksz? Ferter János karikatúrája CSERVENYÁK KATALIN Mi itt, ti ott Rég itt volt a kábítószer, amikor évekkel ezelőtt egy illetékes azt válaszolta kérdésemre: márpedig drogos bélyeg nincs. Mert akkor úgy döntöttek, hogy amiről nem beszélünk, az nincs. Na, most aztán beszélünk róla! Talán túl sokat is. Legalábbis ahhoz képest, mint amennyit a valóságban teszünk ellene. Végigültem már néhány drogellenes konferenciát, de igazából egyszer sem hozott lázba a dolog. Általában középkorú felnőttek cserélnek eszmét, állítanak fel stratégiát, koordinálják maguk és egymás munkáját ezeken az értekezleteken. Szituációs játékokkal ismerkednek, és a végén annak tudatában mennek haza, hogy megint sokat tettek a drogok terjedése ellen. Pedig nem. A bökkenő ugyanis az: a felnőttek tanácskoznak délelőtt a teremben, a fiatalok meg veszik a kábítószert este, a diszkóban. Sem időben, sem térben nem ér össze a dolog. Ismerősöm mesélte a minap: egy drogos fiatal került a kórházba, s kerestek valakit, aki úgymond pártfogásba veszi. Fogja (vagy lefogja) a kezét, hogy még egyszer ne kerülhessen ugyanabba a helyzetbe. Nem találtak ilyen embert. Mert, úgy látszik ez már nem fér bele a megelőzés tárgykörbe. Néhány hónapja drograzzián voltam egy diszkóban. Roppant titkos akció volt. Nem is találtak senkinél kábítószert. Halálos nyugodtan szemlélte az eseményeket tőlem néhány lépésre egy díler (erre egy mellettem álló hívta fel a figyelmemet), akit nyilván örömmel töltött el, hogy időben túladott a portékáján. Nem is bukott le. Miért is bukott volna? Nem bátornak, vakmerőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki elkiáltsa magát: kérem, ez itt egy kábszerárus! Hisz mindenki tudja: a kábítószer bomba üzlet. S ahol sok pénz forog kockán, ott nem „lacafacáznak" Meg persze örülnek neki, hogy a tanácskozók, koordinálók, stratégiát gyártók minden esetben igénylik, hogy tevékenységük a sajtó útján nyilvánosságot kapjon. Nekik már csak ehhez kell igazítaniuk a maguk stratégiáját.. Tréning a tanároknak Nyíregyháza (KM) — A hétvégén a nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola húsz pedagógusa szerzett gyakorlatot a Gordon-féle kommunikációban. A Thomas Gordon, kaliforniai pszichológus által kidolgozott tréning célja a tanárok és diákok közötti egyenrangú kapcsolattartás és kommunikáció technikáinak megtanítása. Az iskola a közeljövőben valamennyi pedagógusával megismerteti a módszert, s azt a gyakorlatban alkalmazva új típusú tanárdiák kapcsolatot kíván kialakítani. 3. oldal A szennyező és a használó fizet A környezet- és természetvédelem az európai közerkölcs szerves része Környezetünk védelme mindannyiónk ügye A szerző felvétele Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Ha minden a terv szerint sikerül, hamarosan csatlakozhatunk az Európai Unióhoz, de addig egy sereg tennivalót kell elvégeznünk. Komoly feladatok várnak az országra a környezetvédelem terén is. Hol tartunk most? — erről tartott a napokban Nyíregyházán, a Nemzetközi Páneurópai Konferencián Kávássy Sándor, a tárca államtitkára előadást. Mint bevezetőjében mondta, az európai ember értékrendjében az elmúlt negyedszázad során rendkívül megerősödött a tiszta, egészséges környezet iránti igény, és nyugodtan állíthatjuk, hogy az 1972-es stockholmi környezetvédelmi konferencia óta a környezet és a természet védelme az európai közerkölcsnek is szerves részévé vált. Nyilvánvaló, hogy hatékony munka e területen csakis a kormányzati és a nem kormányzati, vagyis a gazdasági, tudományos, oktatási és egyéb társadalmi szervezetek és intézmények szoros együttműködésével képzelhető el. Vannak feladatok, amelyeket csak a helyi, öntevékeny civil szervezetek tudnak megoldani és vannak kérdések, amelyek kifejezetten kormányzati lépéseket igényelnek. Az unió környezetpolitikáját az 1993-ban elfogadott akcióprogram határozza meg. Az abban megfogalmazott elvek figyelem- bevételével készült a Magyar Nemzeti Környezet- és Természetpolitikai Koncepció, az 1995. évi Környezetvédelmi Törvény és az 1997 őszén elfogadott Nemzeti Környezetvédelmi Program is. E dokumentumok öt sarokponton nyugszanak: a megelőzés és az elővigyázatosság elve, a politikák integrációja, a szennyező fizet és a használó fizet elve, illetve a környezetpolitika regio- nalizálása. A környezetpolitika ma már a legtöbb országban a megelőzés elvét követi és nem utólagosan próbálja elhárítani a bekövetkezett káros hatásokat. E célból a technikai fejlődésnek olyan irányt kell szabni, amely a lehető leghatékonyabban és a leginkább elfogadható társadalmi költséggel oldja meg az életminőség javítását és a környezet védelmét. A környezetpolitikának ebben az összefüggésben össze- egyeztethetőnek és összeegyeztetendőnek kell lennie a társadalmi és gazdasági fejlődéssel. A társadalmi munkamegosztás fokozódásával rohamosan növekednek az ezekből eredő kockázatok. Az egyre bonyolultabb termelési rendszerek alkalmazása során egyre nő a bizonytalansági tényező. A kockázatok csökkentése érdekében az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni azokban az esetekben, amelyek során súlyos vagy visszafordíthatatlan környezeti károk következhetnek be a jövőben. A környezetet érő káros hatások és szennyezések a különféle gazdasági-társadalmi tevékenységekhez kapcsolódnak, ezért azok megelőzése, csökkentése vagy utólagos felszámolása a környezeti szempontok más politikákba (pl. ipar-, energetika-, közlekedés-, mezőgazdasági politika) való beépítését teszi szükségessé. A környezetpolitikát ezért folyamatosan integrálni kell a gazdaságpolitikába és az ágazati politikákba, figyelembe véve azt is, hogy a környezetvédelem hozzájárulhat a gazdasági és társadalmi problémák, mint például a munkanélküliség csökkentéséhez is. A környezetpolitikának a lehető legteljesebb mértékben figyelembe kell vennie a környezet és a gazdaság kapcsolatát. A piaci mechanizmusok érvényre jutásában a fő mozgatórugó a termelési tényezők és a fogyasztási javak értékének megfizetése. Ugyanakkor a fenntartható fejlődés elvének fokozatos érvényre jutása megköveteli a természeti erőforrások valódi társadalmi értékének kiegyenlítését és a környezeti szempontoknak a gazdasági folyamatokban történő beépítését. Ennek érdekében szükség van az EU-ban következetesen érvényesített „a szennyező fizet” és a „használó fizet” elv szigorú alkalmazására. A környezetvédelmi jogrendszer, intézményrendszer és gazdasági eszközrendszer kialakításakor fontos rendező elv a regionális megközelítés. A környezet- védelmi beavatkozások költség- hatékonyságát fokozza, ha azok nemcsak egy-egy szennyező forrás megszüntetésére vagy csökkentésére összpontosítanak, hanem például egy adott régió terhelhetőségét is figyelembe veszik és a technikailag legmegfelelőbb és gazdaságilag leghatékonyabb módozatokat részesítik előnyben. Táncszakos képzés Nyíregyháza (KM) — A megye egyre több általános iskolájában oktatják a néptáncot. Hasznosságáról senki sem vitatkozik, éppen ezért örvendetes minden olyan kezdeményezés, amelyik segíti a szakemberképzést. Szeptembertől a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában néptánc profilú tagozat indult. A Magyar Táncművészeti Főiskola és a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola között teljes az egyetértés abban, hogy szükséges beindítani a nép- táncpedagógus-képzést. A tervek szerint a szak — elegendő számú jelentkezés esetén — jövő szeptemberben indulna. A szervezők diplomával még nem rendelkezők jelentkezését várják, akik a néptáncot jelenleg is oktatják, vagy maguk is táncolnak még. Jelentkezni a Nyírség Táncegyesület címén (Nyíregyháza, Honvéd u. 41. T.: 42/465-164) lehet. Határidő: szeptember 30. Rendelésre pótfűtés Nyíregyháza (KM) — Itt az ősz, s bár messze még október 15-e, a hivatalos fűtési idény kezdete, sokan már fontolgatják: befűtsenek-e. ha mordabb az idő. A távhő szolgáltatását igénybe vevők esetében ez azonban nem olyan egyszerű. Makai István, a Nyírtávhő Kft. igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy a rendes évi felkészülést a fűtési idényre szeptember 15-én befejezték. Tehát pótfűtés igénybe vételére most is van lehetőség. Megvizsgálják viszont, hogy a pót- fűtést megrendelő lakóközösségnek van-e díjtartozása. (Október 15-től ezt már nem vizsgálják.) Az egy-egy hőközpontra szerelt lakóközösségek kérhetik a pótfűtés beindítását, illetve ott, ahol az egyedi költségmegosztás lehetősége fennáll, akár egy-egy lépcsőház lakóközössége. Őszapó A napfény aranya már meg- bámult, kikezdte az idő, itt-ott rozsda is mutatkozik rajta. A zörgő avar kesereg a Túr-parton. A fűszeres ízű keserűgombák hajdani lelőhelyén, s a kis birkalegelő szélén, a kiszáradt csalánerdő rengetegben nyoma sincs a fehér pöfeteggombák több kilós gomolyáinak. Nem állnak a görbén búsuló vadkörtefa mellett a kecses bokájú őzlábgomba kisasszonyok sem, s a még sötétzölden megmaradt néhány fű- csomó-folt közt a csiperkék szűzfehér, tokos kis bunkócskáit is hiába keresem. # A Túr fölé hajló vastag, mohos faágon guggolok. Be vagyok födve puha árnyékkal és tiszta csenddel. Fölöttem a kissé már fázó, zöldes ég. Szemben, a túlsó parton az erdő fái állnak komolyan, méltóságteljesen. Hallgatják a napsugarak zúgását, kortyolgatják az Ízletes levegőt. A fény országúton száguldó szeptember a búcsú időszaka. A régi római naptárban a hetedik, nekünk a kilencedik időegység. Az első őszi harmincnapos ember végű hónap. Szent Mihály hava, amelynek 22-23-i napján a Nap a Mérleg jegyébe és egyúttal — mert már a mértéket, hogy Fébus elérte, a napot az éjjel egyenlőnek mérte — az őszi napéjegyenlőségbe lép. Szeptember 29. az Istenhez hű angyalok élén álló Szent Mihály, a sátán legyőzője, a keresztény egyház fővédője napja. A Túr barnás, habos palástjában méltóságteljesen hömpölyög alattam. Mintha egy lennék vele, szinte rajtam is átfolyik az árnyékfoltos őszi fényben, a tükre fölé hajló fák által vetett opá- los, finom homályban. Egyedül vagyok. Most csak az enyém az itt-ott már sárguló lombok nyugalma, a kis folyó áttetsző vizének derűje s a viz fölött lebegő halványkék pára. Egyedül vagyok? Mégsem. Hirtelen fel kell kapnom a fejem. Egy különös, édes dallamot hallok. Gyermekkorom csodálatos alaphangja ez, mintha fuvola, pásztortilinkó és tárogató szólna, előbb csak messziről, majd egyre közelebbről. A kisiskolás koromban telente a gyarmati házunk udvarán röpködő, mindig nyugtalan, mindig dolgos és mindig hangos széncinkére, állandó téli vendégünkre gondolok, aki bátran bejött az eresz alá, sőt néha rászállt a kiskapura is, mert tudta, nálunk bármikor jön, mindig kap valami neki való finom falatot. Aztán az egyik ágon megpillantom a hangforrást. Nem széncinke ugyan, de a rokona, egy ökörszem nagyságú, parányi, hosszú farkú cinege, aki hozzám látogatóba érkezett. Nem fél tőlem. Bár nem vagyok madár, akárcsak gyakori társaiban, a széncinkében, a fa- kuszban, a tarka harkályban és a csúszkában, biztosan bennem is felismeri a rokont, illetve a barátot, hisz az őszi tájhoz és az én fejemhez hasonlóan az ő kis kobakja is deres, fehér. Ezért hívnak Kovácsék, kedves gyarmati barátaim már hosz- szú évek óta engem is, őszapónak. Olyan elegáns, hogy nekem, aki egy szál fürdőnadrágban kuporgok az ágyon, pironkodnom kellene, ha fehér sávokkal díszített fekete frakkjában, halovány vöröses dolmányában és fekete lakkcipőjében nem a legfesztele- nebbül viselkedne, netán még fel is vágna előttem. De ő olyan természetességgel és könnyedséggel izeg-mozog a hajlékony ágakon, és olyan gyakorlatokat végez, mint a legügyesebb kötéltáncos. Könnyű, mint egy pitypangpehely. A cérnavékony ágacska is csak hajlik, nem törik le alatta. IMost csak nekem énekel, és engem néz, azzal a gyönyörű, okos kis szemével, amelyből sugárzik a szeretet, a lélek. A lélek, amely olyan picinyke, hogy csengettyűnyelven csilingelve kifér az ő parányi csőrén, és olyan tágas, hogy beborítja az eget, a földet, az egész mindenséget. Éneke, amelyet hallgatva füröd- nek a lelkemben a pillanatok, a pogány magyar ősvallás zsoltára. Azt hirdeti, hogy mindannyian testvérek vagyunk, a szélben zörgő páncélos lovag, szamár- kóró, a vadkörtefa, a téli álmát alvó smaragdtestű szöcske és mi, a két ősz fejű őszapó.
