Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-19 / 220. szám
1998. szeptember 19., szombat 19. oldal Programajánló □ Hangverseny. Orgonakoncertet tartanak Nyíregyházán a Kossuth téri római katolikus társszékesegyházban szeptember 20- án. A műsorban J. S. Bach G-dúr Fantázia, C. Franck Prelúdium, fúga és variáció, J. B. Lully Passacaglia, J. Langlais Cantiléne és L, Boell- mann Gótikus szvit című műve hangzik el. Orgonán játszik Jakab Hedvig. Közreműködik Keresztes Eszter csellón. A hangverseny vasárnap 19 órakor kezdődik. □ 1848 emlékezete. Rangos programsorozatnak ad helyet szombaton Kemecse, Nagyhalász és Gávavencsellő. A három település együtt szervezi az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója tiszteletére megrendezett megyei ünnepségsorozatot, mely szombaton 9 órakor kezdődik a Répásy-kúriánál. Nagyhalászban 11 órától a Csuha Antal-emléktáblájánál, majd a művelődési házban, délután 2-től pedig a gáva- vencsellői temetőben, utána az általános iskola előtt folytatódik az ünnepségsorozat. Képünkön a gávavencsellői iskola előtt álló emlékmű KM-reprodukció □ Koncert. Pap Rita és Bodnár Attila koncertjét tekinthetik meg az érdeklődők a tisza- löki művelődési házban szeptember 19-én. A két népszerű zenész és énekes műsora szombaton 17 órakor kezdődik. □ Könyvbemutató. Könyvpremiert tartanak Nyíregyházán a Jósa András Múzeumban szeptember 24-én. Az összejövetelen Bernáth Zoltán Ukrajnától a párizsi medencéig című könyvet mutatja be Bene János múzeológus. A könyvbemutató, — amelyen a szerző is jelen lesz —, 15 órakor kezdődik. □ Tárlat. Képzőművészeti kiállítás nyílt Kisvárdán a Rétközi Múzeumban a Monokí Nemzetközi Képzőművészeti Tábor anyagából. A kiállítók a Bessenyei gimnázium növendékei és tanárai. A tárlat október 11-ig hétfő kivételével 9-12, 13-16 óra között tekinthető meg. □ Kiállítások. Érdekes tárlat nyflik Nyíregyházán a Váci Mihály Művelődési Központban szeptember 23-án. A nem mindennapi kiállításon mexikói festők alkotásai tekinthetők meg plakátokon. Másnap, szeptember 24-én a VMK fotógalériájában lesz tárlatnyitás, amelyen a GROMEK fotósai mutatkoznak be. Az 1995-ben alapított társaság a kortárs magyar, valamint a történeti fotográfiát képviseli. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepeltek. □ Diáknap lesz. Szeptember 21-én diáknap lesz a nyíregyházi Széchenyi István Közgazda- sági Szakközépiskolában, amelyen játékos matematikai vetélkedő, számítástechnikai verseny, élménybeszámoló, kiállítás gépiró váltóverseny és folyamatos street ball színesíti a programot. A diákok örömére természetesen nem lesz tanítás hétfőn, viszont az aulában folyamatosan táncbemutatók és karate szórakoztatja majd az érdeklődőket. A program a jubileumi év rendezvénye. Az iskola jelvénye Sztárok és díjak a fesztiválon Az idén a szemle Velence jeles társasági és közönségszórakoztató eseménye volt A legjobb színésznő: Catherine Deneuve Gianni Amelio most elfogadta az Arany Oroszlánt AP-felvételek Tíz év óta először újra olasz film győzött a Velencei Filmfesztiválon: Gianni Amelio „Cosí rideva- no” (így nevettek) című, az itáliai közelmúltat idéző filmjét tüntették ki vasárnap este a lagúnák városát jelképező Arany Oroszlánnal. A fődíj első számú várományosa, a délszláv Emir Kusturica „Fekete macska, fehér macska” című fergeteges cigánykomédiája végül csak a legjobb rendezésért járó Ezüst Oroszlánt kapta. A zsűri nagydíjával jutalmazták a román Lucian Pintilie „Terminus Paradis” című poszt- kommunista groteszkjét. A legjobb férfiszínésznek Sean Pennt találta az Ettore Scola vezette zsűri, Anthony Drazan „Hurly- burly” című produkciójában, míg a legjobb színésznői alakításért járó díjat a francia Catherine Deneuve vitte el. Meglepetésre újabb — immár harmadik — életműdíjjal ismerték el az amerikai Warren Beatty művészi pályafutását az olasz Sophia Lorenen és a lengyel Andrzej Wajdán kívül, akiknek már a megnyitón átadták az Arany Oroszlánt díjat. Beatty idén a „Bulworth” című filmmel indult a versenyben. Marcello Mastroianni-dijjal tüntettek ki egy feltörekvő fiatal olasz színészt, Niccoló Sennit a Körtefa című filmből, amelyet Francesca Archibugi rendezett. Díjat kapott a legjobb forgató- könyvért Eric Rohmer „Őszi elbeszélés” című filmje. A legjobb operatőrnek Luca Bigazzit találták (a Körtefa című filmmel), a legjobb filmzenéért járó éremmel Gerardo Gardinit, „A felhő" c. Solanas-produkció komponistáját, az olasz szenátus díjával pedig az iráni Mohsen Makhmalbaf “A csend” című filmdrámáját jutalmazták. Az olasz Gianni Amelio győzelme egy kicsit az olasz film újjászületését is jelenti. Az 55. velencei filmfesztiválon sok tehetséges, fiatal olasz alkotó mutatkozott be, vegyes sikerrel. Velt- roni olasz kulturális miniszter mindenesetre az olasz film „aranyévének” nevezte 1998-at a termés mennyiségét és minőségét tekintve. Az olasz film aranykorában, a 60-as években öt egymást követő esztendőben is olasz alkotás nyerte el a fesztivál fődíját. Emir Kusturica, a délszláv sztárrendező, sok díjnyertes sikerfilm alkotója, a fődíj első számú várományosa alig tudta leplezni csalódottságát. A győztes és szemlátomást kissé meglepett Gianni Amelio azt hangoztatta, hogy minden besorolás igazságtalan, s bűnbánatot gyakorolt azért, hogy négy éve sértődötten elutasította a másodvonalbeli díjat „Lamerica” című filmjéért. A román Lucian Pintilie a második legjelentősebb díjat kárpótlásnak tekinti azért, hogy 25 évig nem dolgozhatott, s azt mondta, hogy a román filmnek a díjakon kívül főleg pénzre van szüksége. A velencei filmfesztivál az itáliai koraősz jeles társasági és közönségszórakoztató eseménye. Az idei esemény kitűnt sok világsztár, köztük Steven Spielberg és Tom Hanks jelenlétével. A hazadolgozó svájci Gyorke László Még tizenöt éves is alig volt, öccse, Szabolcs pedig mindössze tizenhárom, amikor 1956. november végén elindultak Svájc felé, hogy szerencsét próbáljanak. Igen ám, de Ausztriában, a menekült táborban jó fél évig rostokoltak, melyben nem kis szerep jutott egy „jóakarójuknak”. — Megfigyelt család volt a mienk — emlékszik vissza az ötvenes évekre Ormós Ajtony. — Apám jogász végzettségű pedagógus, minisztériumi osztály- vezető volt, ám szakmunkásként ment nyugdíjba. 1948-ban a jól ismert módszerrel börtönbe is zárták. Elsős gimnazista voltam, de figyelmeztettek: a másodikat jobb, ha el se kezdem. Az sem tetszett, hogy németet tanulok, sőt meg is fenyegettek, ha folytatni merem. Ilyen kirekesztett, erőszakkal a perifériára vetett helyzetben vajon mit kezdhetünk magunkkal? Szerencsére volt svájci kapcsolatunk, s bár nem szívesen, de úgy döntött a család, hogy legalább mi, gyerekek, próbáljuk meg, mire jutunk külföldön. Mehettünk volna akár Amerikába is, hiszen ott is lett volna ki felkaroljon, de az amerikai mentalitással nem voltunk kibékülve. Az majdnem olyan, mint az orosz. Végül '57 nyarán megérkezett a két fiú Winterthurba, ebbe a akkor mintegy hatvanezer lakosú városkába, mely nem messze fekszik Zürichtől. Három idős hölgy fogadta be őket, akik úgy tekintettek rájuk, úgy bántak velük, mintha közeli rokonok lennének. Egyikük, szerencsére a Nemzetközi VörösOrmós Ajtony A szerző felvétele reszt gyér mekosz- tályá- nak volt a vezetője, így el tudta intézni, hogy hozzájuk kerüljenek. — Sajnos már csak egy él közülük, házukat ránk hagyták, s mi cserében — a svájci szokásokkal ellentétben — nem szociális otthonba vittük őket, hanem gondjukat viseltük életük végéig. Ezért rendkívül hálásak voltak. Előbb, persze, németül kellett megtanulni, hogy boldoguljanak az iskolában. Ajtony mező- gazdasági szakközépiskolába került, levelezőként, munka mellett fejezte be tanulmányait. Érezte azonban, hogy ez kevés, és huszonhét évesen beiratkozott a ZTH-ra, azaz az állami szövetség főiskolára Zürichben. Öt év tanulás után mezőgazdasági és élelmiszer-ipari mérnökként végzett. Azóta is a szakmában dolgozik lényegében, az utóbbi években szabadúszó szaktanácsadóként. — Ennek az az előtt y e , hogy a magam ura vagyok, és annyi időt tölthetek itthon, főként Ján- don, anyai nagy- szüleim portáján, amennyit szükségesnek tartok. A főiskola befejezése után egy angliai nyelvtanfolyamon ismerkedett meg egy Carita Sara nevű finn hölggyel. Később Helsinkiben egy üzemgyakorlat alkalmával mást is csinált: elvette feleségül. Két lányuk született, akik ma 20, illetve 22 évesek. — Úgy tartottuk helyesnek, ha a lányok két keresztnevet kapnak: egy finnt és egy magyart. Ehhez képest az egyiket Ilona-Anikónak, a másikat Ka- ti-Piroskának hívják. Természetesen az elöl álló nevek a finnek — teszi hozzá huncut- kás mosollyal. Ormós Ajtony sose felejtette el, hogy édesanyja jándi, és hogy anyai nagyapja annak idején a lelkűkre kötötte: a földet el ne adják. Szülei — hál’ istennek — ma is egészségnek örvendenek, télen Budapesten, tavasztól őszig azonban Ján- don élnek egy kis házikóban az ősi portán. Akkor tájt eny- nyit engedtek — jóakarattal — építeni. Kettős állampolgár, s 1969 óta jár haza, az utóbbi években rendszeresen. „Hazadolgozik”, ami azt jelenti, hogy segíti az itthoniakat: az iskolát, az egyházat, a falut Arról már lapunkban is hírt adtunk, hogy például egy kétmillió forintot érő fogorvosi széket adományozott Jándnak. — Tudja, olcsón jutottam hozzá... A jándi református egyházat folyamatosan támogatja, természetesen saját zsebből. Egyébként a svájci magyar protestáns egyház presbitere volt Zürichben 12 éven át, ahol Joób Olivér nyíregyházi származású evangélikus papjuk volt, akit Svédországból „importáltak”. Ormós Ajtony — saját bevallása szerint — nem számolta, mennyit adományozott Jándnak. De támogatta a Duna Televíziót is, mert fontosnak tartja, hogy napi kapcsolat legyen az anyaország és a világban szétszórtan élő magyarok között. Az már viszont paradoxonnak is tekinthető, hogy ő maga nem tudja fogni a Duna tévé adását. — Ahhoz parabolaantennára volna szükség — mondja.
