Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-19 / 220. szám

1998. szeptember 19., szombat 3. oldal Balogh József Egyházi képviselő-testület záróülésének résztvevője lehettem csütörtök este, ahol nem csak az eltelt öt év sikereiről és kudar­cairól volt szó, legalább ugyanannyi időt szentelek arra, hogy megbeszéljék: kik (nem név szerint), milyen emberek kerülje­nek fel a jelölőlistára. Követelményként szabták, hogy lehetőleg a hívek minden ré­tege képviselve legyen életkor, nem, foglal­kozás és településföldrajzi részei szerint; hogy a jelölt vallásos és tevékeny hivő le­gyen, aki valódi feladatot lát el majd meg­bízhatóan, példamutató egyéni és családi életet él, apostoli lelkületű, józan ítélőké­pességű és fegyelmezet tárgyalókészséggel rendelkezik. Miközben a követelményeket hallgattam, eszembe jutott néhány ismerősöm kérdése: nem tudod mi lett iksszel, ipszilonnal, nem találkoztam a nevével az önkormányzati képviselőjelöltek között? Arra gondoltam, hogy bár a választ legfeljebb a pártok, az egyesületek adhatnák meg, azért egyálta­lán nem elképzelhetetlen, hogy egyik-másik jelölt kimaradására az egyházi képviselő-tes­tület ülésén elhangzottak is válaszul szolgál­hatnának. Hiányoznak olyanok, akik már a rend­szerváltás óta voltak a falu, vagy a város közéletének fontos szereplői, nem szerepel­nek olyanok, akik az elmúlt négy évben vál­lalkoztak a közösség érdekeinek képviseleté­re, október 18 után pedig már nem lesznek ott a különböző testületekben és bizottsá­gokban. Lehet, hogy elfáradtak, lehet, hogy korábbi jelölőjük értékelte úgy: nem csak a közösség érdekeit tartották szem előtt, talán sajátjuk fontosabb volt számuk­ra. És persze lehet, hogy némelyeknél a jó­zan ítélőképesség, a fegyelmezettség, a pél­dás egyéni vagy családi élet hiánya vezetett el az újabb jelölés elmaradásához. Ha felidézem magamban az eddig meg­ismert listákat, a jelöltek neveit, legtöbbjü­ket alkalmasnak gondolom a képviselőség­re. De ez természetes. Nincs párt, vagy más jelölő szervezet, amelyik nem törődve az : esélyekkel, csak pártkatonákat állít, mert tudhatja: akkor kevés az esély. Tudhatja, hogy ma már nem csak útban és járdában, vízben és szennyvízben gondolkodik a sza­vazófülkében a választópolgár. Elvárja, hogy akire szavaz, becsületes, tiszta kezű, erkölcsös, tisztességes legyen. Aztán, ha azt tapasztalja, hogy egykori je­löltje elkótyavetyélte az ő bizalmát, nem hogy a voksot tagadja meg tőle, de már a kiválasztásnál, a jelölésnél sem adja oda ne­ki az ajánlócédulát. Ugyanígy vannak ezzel a jelölésre feljogosított közösségek is: nem állnak olyan jelölt mögé, akire viselt dolgai miatt ujjal mutogatnak a szavazók. Ez ugyanis eleve vereséget jelentene. Gyanús vagy, Jenő! A nyakken­dőd színe inkább a barátnőm ruhájához passzolt... Ferter János karikatúrája Egyetlen műtét sem maradt el — de az előfordul, hogy egy-két nap késéssel végezhető el az operáció vérhiány miatt Martyn Péter felvétele Tűz van-é vagy árvíz? nevezett benti véradások szá­ma. — Ezt a fajta véradást elsősor­ban a kórházban fekvő, operáci­óra váró vagy azon átesett bete­gek családtagjai jelentik — mondja dr. Fodor Erzsébet, aki­től azt is megtudjuk, hogy mint eddig, ezentúl is mindenki szá­mára biztosítják a szükséges vérkészítményeket, kényszerről és feltételről szó sem lehet, de je­lentősen segíti munkájukat és a biztonságos vérellátást is, ha a családtagok önként nyújtják karjukat, hogy segítsenek. A megyei Jósa András Kór­házban vérhiány miatt eddig sem, s remélhetőleg ezután sem kell elhalasztani műtéteket, leg­feljebb az fordulhat elő, hogy egy-két nap késéssel foghatnak hozzá a doktorok a beavatkozás­hoz. A helyzet ugyanis az, hogy a pótkocsis teherautó elé vágott ki egy 1200-as Lada. A teherautó ve­zetője már nem tehetett semmit. A Ladát valósággal maga alá gyűrte, „kivasalta”, mely végül is az árokban kötött ki. A tűzol­tók aláékelték a teherautót, mert mozdítani veszélyes lett volna, hiszen agyonnyomta volna a kis­kocsiban ülőket, akik csodával határos módon kisebb sérülések­kel megúszták. Kivágták a Lada ajtaját, azon át tudott kiszállni a házaspár. Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Amíg az orvostudomány, s benne a nyíregyházi Jósa András Kórház fokozatosan fejlő* dött, addig a megyei Vérellá­tó Központ technikai feltéte­lei évek óta változatlanok maradtak. A gyógyítás és a háttérkiszolgá­lás ily módon egyre távolodott egymástól, s ebből számos prob­léma fakadt, fakadhatott. Mindennek immár vége, hi­szen a megyei vérellátó immár új, a korábbinál lényegesen tá­gasabb és korszerűbb helyen, a legjobb feltételek mellett műkö­dik. — Az utóbbi tíz esztendőben a vérigények — a velük kapcsola­tos vizsgálatok — oly mértékben nőttek, hogy a Vérellátó Központ a régi formájában már képtelen volt eleget tenni az elvárásoknak — mondja dr. Fodor Erzsébet, a Megyei Vérellátó osztályvezető főorvosa. — Miközben a kórházi osztályok száma gyarapodott, a gyógyítás profilja és színvonala nőtt és egyre szélesedett, a lépés­tartás egyre nehezebbé vált. Ezért is volt öröm számunkra, hogy a kórház a nehéz helyzet­ben is vállalta a fejlesztést, szor­galmazta a korszerű körülmé­nyek megteremtését. A vérellátó átalakítása 1997 februárjában kezdődött, és júni­usában már az ünnepélyes át­adás is megtörtént. A régi épület felújítása, az új elkészítése, vala­mint a készülékek, műszerek be­szerzése közel 140 millió forintba került. A közös beruházás jelen­tős részét, a legnagyobb összeget Nyíregyháza (KM) — Ha sziré­názik a tűzoltókocsi, azt hisszük: valahol tűz van. Pedig lehet, hogy éppen műszaki mentésre sietnek. Míg öt éve 70-80 esetben kellett műszaki mentéshez kivo­nulniuk, ez a szám ebben az év­ben már háromszáz körül jár. Pedig még csak szeptembert írunk... A közelmúlt „megrázó” esetei közül a tűzoltók talán sose felej­tik le azt az éjszakát, amikor 156 riasztásuk volt, s ebből 98 eset­Aki nem tapsol Nagyon jól ismerem már, pedig mindig más és más az arca. Hangversenyeken, színhá­zi előadásokon szoktam talál­kozni vele, néha vidám rendez­vényeken, még cirkuszban is. Hol az első sorokban ül, hol valamivel hátrább, de úgy lát­tam, a páholyokat különösen szereti. Érdekes, hogy bárhol van, mindig megtalálom. Rendsze­rint akkor siklik rá a szemem, amikor a fellépő művészek első bravúros produkciója után lel­kesen összeverődik néhány száz tenyér, a közönség nyugtala­nabba föláll, úgy tapsol, a vér- mesebb kiabál, a lábával do­bog. Ó ilyenkor mozdulatlan faarc­cal ül; sötéten, vagy legjobb esetben kifejezéstelen szemmel néz maga elé. Először azt hittem: nem tet­szik neki az előadás. Szegény nézőtársam. Idegen közegbe került, óvatlanul eljött ide, nem tudta, mi vár itt rá, biztosan nem is szereti Brechtet (Shaw-t, Német Lászlót), s most halálo­san unatkozik. A nyíregyházi vérellátó állomás a Népjóléti Minisztérium adta, de támogatást nyújtott az Or­szágos Vérellátó Központ, a Me­gyei Önkormányzat, a Nyíregy­házi Polgármesteri Hivatal, s nem utolsósorban a megyei kór­ház is. — Az átadással járó legna­gyobb változás kettős: a labora­tóriumi munkák emberi körül­mények között folyhatnak, biz­tonságosabbá vált a munkavég­zés, miközen a szakmai előrelé­pés is jelentős, hiszen a vérké­szítményeket előállító részleg megfelelő, mondhatni ideális kö­rülmények közé került. A vérellátás javítása érde­kében most már lehetőség van az intézeti véradások szervezésé­re, a véradók méltó fogadására is. A főorvos asszony szerint en­nek legnagyobb eredménye, hogy megnövekedhet az ügy­ben vízszivattyúzáshoz kellett kivonulniuk. Egyre több a közle­kedési baleset. Nemrég Kabalás- nál a négyesen két kamion — szerb és ukrán — karambolozott: a szerb sokkot kapott, kigyulladt az autója. Oltáskor még járt a motor. A sofőr nem tudta, hol van, aszúk szellőző nyíláson kel­lett kiemelni. Óriási szerencséje, hogy életben maradt. Az ukrán pedig féllábbal várta, hogy segít­senek rajta. Nagycserkesz köze­lében egy gázpalackokat szállító Ez az elképzelésem akkor in­gott meg, mikor egy rokonmű­vekből összeállított rendezvény- sorozat minden előadásán ott láttam ugyanazt a sötét arcot (ugyan, hát az első csalódás nem vette el a kedvét?), sőt a pénztárnál is fölfigyeltem rá a sorozat vége felé. Lármázott, hogy nem kapott már jegyet, pedig állítólag telefonon lefog­lalta. Pedig minden alkalommal itt volt, és most lemarad — disz- nóság. A végén persze, kivesze­kedett egy pótszéket, és most egészen elől, az előadók képé­be bámulva sugároztatta elő a szeméből a tömény közönyös­séget, a két keze olyan mozdu­latlanul feküdt ott az ölében, mintha mázsákat nyomna. És lassan megtanultam olvas­ni néma, szenvtelen arcában. Nagyon jól szórakozom, de nehogy észrevegyék! — mon­dotta nekem komor tekintete. Hisz ez itt a könnyelmű, ko­molytalan, hejehujázó világ, s én, a bölcs, én, a nagy, valahol kozmikus magasságokban lebe­gek fölötte. Nagyon jól szórakozom, de nehogy észrevegyék! Lám, mi­lyen talányosán néz rám ott az a fruska is. Mintha azt monda­ná: ez az ember biztosan na­gyon érti ezt a műfajt és rop­pant kényes lehet az ízlése. A közönség tombol, ő közben az előadás nagy hibáit sorolgatja magában. Nagyon jól szórakozom, de nehogy észrevegyék! Mert ak­kor mi különböztetne meg en­gem a többi nézőtől. És külön­ben is: miért tapsolnék? Az elő­adók a föllépésükért fizetést kapnak. Nem elég ez nekik? Még taps is kell? Nekem ki tap­sol, ha elkészítek egy évi zárla­tot (betömök egy fogat, megí­rok egy cikket, egy jegyzőköny­vet, megjavítok egy motort)? És tudtam, hogy ha ez az ember most hazamegy, mega­lázza a feleségét vagy agyon­sértegeti az anyját, holnap konfliktust provokál a munkahe­lyén, pár év múlva állandó zak­latásával tönkreteszi felnőtt fiá­nak vagy lányának az életét. És majd kifelé menet a színházból, biztosan összeszólalkozik valaki­vel a ruhatárban, elrontja néző­társának a hangulatát, tönkrete­szi az estéjét. Nem tapsol. A legzseniáli­sabb előadónak sem. Ebből látszik, hogy ő a legön- hittebb és legbutább ember a teremben. levett vér kevesebb, mint szük­séges lenne, a végeredmény mí­nuszba fordul, hiszen a vérellá­tónak tartalékai nincsenek. En­nek oka nem az, hogy kevesebb lenne a vér, sokkal inkább az, hogy az igény nőtt, nő meg oly­kor szinte drámaian. — Nem vagyunk az országos átlag alatt — mondja a főorvos asszony —, hiszen a megyei Vö­röskereszt, illetve a véradást szervezők áldozatos munkájának köszönhetően tartani tudjuk a szintet. A benti véradások során évente átlagosan 13 ezer egység, a megyében összesen pedig 20-22 ezer egység vér gyűlik össze. Más kérdés, hogy a betegek szá­mának, a kórházi ellátás szín­vonalának növelésével az igény szinte napról napra nő, s az elvá­rásoknak egyre nehezebb eleget tenni. Kimerült a keret Nyíregyháza (KM) — Fel­függeszti mától az „új mező- gazdasági gép vásárlására” kiírt pályázatát a Szabolcs Szatmár Bereg Megyei Fej­lesztési Tanács. A testület, mint ismere­tes a 25/1998. (IV. 17.) FM rendelet alapján 1998. ápri­lis 27-én hirdette meg a pá­lyázatot, amelyet most a támogatási keret kimerü­lése miatt — élve a jogsza­bályok adta lehetőséggel — függeszt fel szaptember 19-től. Útinform Nyíregyháza, Vásáros- namény, Olcsvaapáti (KM- L. Gy.) — A Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Ál­lami Közútkezelő Kht. útin- formációja szerint Nyír­egyházán a Petőfi utcán, a Kiss Ernő és a Széche­nyi utcai csomópont között a középső elválasztó zöld sávban gázrekonstrukció miatt útszűkület és sebes­ségkorlátozás lassítja a for­galmat. Vásárosnamény központ­jában a 41-es sz. főút és a 4108 sz. ok. út csomópontjá­nak átépítése és jelzőlámpa­telepítés miatt sebességkor­látozás és útszűkület van érvényben. A forgalomkor­látozást kihelyezett jelző­táblák szabályozzák. A Szamos folyón Olcsva és Olcsvaapáti között a komp nagyjavítása miatt az átkelés augusztus 24-től szeptember 30-ig szünetel. Bizalmi tőke

Next

/
Thumbnails
Contents