Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-01 / 204. szám

1998. szeptember 1., kedd 3. oldal Esik Sándor A piac pozitívan értékelte a forint leérté­kelési ütemének 0,1 százalékos csökkenté­sét. Ezen kívül bizonyára kedvezően hatott a bankközi piacon a jegybanknak a forint védelmében végrehajtott pénteki interven­ciója is — vélekedett tegnap az egyik bank- szakember. Elmondta azt is, hogy az üzlet­menet hétfőn reggel visszafogott volt. A forgalom alacsony volta szerinte a piaci sze­replők óvatosságára utal. A faágak előbb lassan, később egyre nagyobb ívben lenge­dezni kezdtek, miáltal előbb szellő kelt, utóbb pedig feltámadt a szél. Az eszmefuttatás első részében nem hi­szek, a második pedig — ugye, kitalálják — nem igaz. Mint ahogy azt is gyanakodva hallgattam egészen a múlt hét végéig, hogy a magyar gazdaságot hidegen hagy­ják majd a keletről fújó fagyos szelek. Azért csak a hét végéig, mert a hét végén már ki­derült, hogy esetleg csökkenhet a növeke­dés mértéke. Egy-két százalékot. Könnyű nekem jósolgatni, mert már akkor is volt al­kalmam jóslatokat hallgatni, amikor min­den ajak azt zengte: nem gyűrűzik be... Az olajválság. Van annak már több mint húsz esztende­je is, amikor meglehetősen idős káderek tették le a nagyesküt arra, hogy a válság megáll határainknál. A csoda az volt, hogy ideig óráig tényleg fillérért mértük a méreg­drága benzint, így annál nagyobb volt a macskajaj a kijózanodásnál. Mert bizony begyűrűzött, nagyon is begyűrűzött a vál­ság. Lehet, hogy akkor indult meg a rend­szerváltáshoz vezető gazdasági folyamat. A olajválság kialakulásához semmi köze nem volt a világgazdaság össztermékéhez már akkor is csak egy-két százalékkal hozzá­járuló Magyarországnak. Mint ahogy a mai világválsággal fenyegető ázsiai, oroszorszá­gi bajokhoz sem. így aztán sem akkor, sem most nem a meteorológus érdeme, ha fel­hők között megcsillan a napfény. Ha mégis magáénak akarja a sikert, könnyen neki tu­lajdonítják majd az égzengést is. Meteoro­lógus körökben ezért nagyon vigyáznak a fogalmazással, hiszen tudják: Afrikában a si­kertelen esőcsináló nem is olyan régen még a bográcsban végezte. A magyar gaz­daságpolitikustól nem várható el, hogy a válságot Toldi módjára szarvánál fogva a határnál földre kényszerítse egy tizedszáza- lékos forintleértékelés módosítással. Inkább az, hogy tudja: hogyan és hol vészelhető át a hirtelen jött zivatar. Nemzetközi ásványnapok Nyíregyháza (KM) — öt világrész kincsei adnak egymásnak randevút a hét végén Nyíregyházán. A Nemzetközi Ásványnapo­kat ezúttal a 12. alkalommal rendezik meg a Váci Mihály Művelődési Központban szeptember 5-én, 6-án. Válogatott szak­anyaggal mutatkozik be a rudabányai Érc- és Ásványmúzeum. A föld mélye kincsei­nek jó része akár meg is vásárolható, így bárki gazdagíthatja gyűjteményét, vagy be­sorolhat a gyűjtők táborába. Az ásványok eldorádója szombaton és vasárnap 10-18 óra között látható. Zergeboglár vagy megélhetés A természetvédelmi terület gondja és öröme Bátorligetnek, mondja az államtitkár Bátorligeten még láthatók olyan csodák, amelyekre másutt már nem is emlékeznek... Elek Emil felvétele Kovács Éva Bátorliget (KM) — Bátorliget Szabolcs-Szatmár-Bereg egyik legértékesebb nemzet­közi hírű természetvédelmi területe, amely a mai napig méltánytalan módon elszige­telődött. A település vezetése azon fárado­zik, hogy a természet e még meg­maradt értékes darabját minél hatékonyabb védelem alá helyez­ze, miközben gondoskodik a he­lyiek életkörülményeinek megte­remtéséről, javításáról is. A fentiek szellemében tartot­tak szakmai vitafórumot a na­pokban Bátorligeten, ahol dr. Kávássy Sándort, a Környezetvé­delmi Minisztérium politikai ál­lamtitkárát, megyénk parlamen­ti képviselőjét kérdeztük. — Mindnyájan tudjuk, hogy az ötvenhárom hektár kiterjedé­sű bátorligeti ősláp a magyar Al­föld egyik legérdekesebb térsége, melyre még 1914-ben Tuzson Já­nos hívta fel a figyelmet. A láp egyfajta földtörténeti múzeum is, hiszen itt különböző korok jellegzetes növény- és állatfajai élnek egymás mellett. Bátorlige­ten még megtekinthető a zerge­boglár, a babérfűz, a kúszócsa­lán, itt még él 4700 olyan állatfaj, mely a maga nemében igazi ku­riózum. Semmi meglepő nincs hát abban, hogy ez a rész az or­szág egyik legrégibb védett terü­lete, védetté 1939-ben nyilvání­tották. — Mindezen érték mára ko­moly veszélybe került. Az 1980- as évtized aszályai, továbbá a térségben végzett csatornázások és a meliorációk itt is káros ha­Nyíregyháza (KM) — Október 18. az önkormányzati választá­sok napja. Ekkor derül ki, kik lesznek a települések önkor­mányzatának, illetve a megyei közgyűlésnek a tagjai. A megyei közgyűlés tagjainak választása a jelölő szervezetek által összeállított listák alapján történik. A jelölő szervezet a pártok működéséről és gazdálko­dásáról szóló, a kérdésről rendel­kező törvény szerint párt, vala­mint az egyesülési jogról szóló törvény szerint bejegyzett társa­dalmi szervezet lehet. A közös je­tásokkal jártak. A veszély elhárí­tására sok minden történt, s lát­szólag akár azt is mondhatjuk, mostanra rendeződtek a dolgok, pedig ez közel sincs így. Magán­emberként, de környezetvédel­mi politikai államtitkárként is nagyon jól tudom, hogy rendkí­vül kívánatos lenne a védett te­rületek kiterjesztése, amiben ugyanakkor csak tapintatosan és igen óvatosan lehet eljárni, hiszen a dolog tulajdonviszonyo­kat érint. — Vigyázni kell arra is, ne­hogy a láp vízellátásának javítá­sa az itteni lakosság kárára tör­ténjék. Azt ugyanis senki nem gondolhatja komolyan, hogy mi­közben a láp vízellátását javítani löltet, listát állító jelölő szerveze­tek egy jelölő szervezetnek minő­sülnek. A megyei közgyűlési választás tekintetében a megyében két vá­lasztókerület van, külön a 10 000, vagy ennél kevesebb lakosú, s külön a 10 000-nél több lakosú te­lepülések számára. Nyíregyháza megyei jogú vá­ros választópolgárai nem vesz­nek részt a közgyűlés tagjainak választásában. A 10 000, vagy ennél kevesebb lakosú településeket magába fog­laló választókerületben 863 vá­szándékozunk, az itt élők házait és pincéit elöntse a víz. Miképpen lehet eleget tenni egyszerre két élvárásnak is: megőrizni az értékeket, közben megélhetést és biztonságot nyúj­tani az itt élőknek? — Fontos feladat a speciális tudományos turizmus fellendíté­se, ennek érdekében kutató és oktató bázis felállítása, melynek létrehozását a megyebeliek, élü­kön dr. Lenti István főiskolai ta­nár oly odaadó lelkesedéssel szorgalmazzák. Szólnom kell a bátorligeti legelőről is, melynek védettsége ugyancsak múlhatat­lanul fontos. Huszonhárom hek­tárnyi területén olyan növény­ritkaságokkal találkozhatunk, lasztópolgár, a 10 000-nél több la­kosú településeket magában fog­lalókban kétszáznégy szavazó­polgár ajánlását kell összegyűjte­ni a jelölő szervezetnek a lista ál­lításához. A lista ajánlásához a fehér szí­nű ajánlószelvényt kell kitölteni, a kitöltött ajánlószelvényt pedig a listát állító jelölőszervezet kép­viselőjének, megbízottjának kell átadni. A területi választási iroda munkatársai készséggel állnak a jelölő szervezetek rendelkezésé­re. mint a tátogó kökörcsin, leány­kökörcsin. A térség nevezetessé­ge még a Fényi-erdő, a Nyírség legnagyobb összefüggő termé­szetközeli erdeje. Tekintve, hogy az erdő a határon túlra is átnyú­lik, mindenképpen indokolt len­ne nemzetközi védett területté nyilvánítani. Az itt jelzett problémákat va­lamennyi bátorligeti, valameny- nyi érintett igen jól ismeri. Jó­magam tájékozódni akartam Bá­torligeten, az itt élőkkel megbe­szélni a további teendőket. Oda­adó híve vagyok a természeti ér­tékek védelmének, de azt is tisz­tán látom, hogy mindezek csak a lakossággal szót értve, a néppel egyetértésben valósíthatók meg. Elterelés Nyíregyháza (KM - L. Gy.) — A megyeszékhelyen a Vasvári Pál utca csatorná­zása forgalomelterelést kí­vánt meg. A munkák folya­matossága miatt szeptem­ber 1-jén és 2-án a Vasvári Pál utcát teljes szélességé­ben lezárják az Árok és a Dob utcai szakaszon. Ez idő alatt a 10-es busz a Vasvári Pál utca helyett a Kossuth utcán közlekedik. Az Észa­ki körúttól Nyírszőlősig az eredeti útvonal marad. Közgyűlési tagokat választunk A kézcsók IVlikőr a főosztályvezető oda­lépett hozzá és a kezét nyújtot­ta, Macát váratlanul érte, hogy ez a magas állású valaki — a gyászgyülekezetben a legrango­sabb sarzsi — őt egyáltalán fi­gyelemre méltatja, és siet rész­vétét nyilvánítani. Mikor azon­ban kezét a férfi az ajka felé emelte, uralkodnia kellett ma­gán, hogy reflektikusan vissza ne rántsa. Még életében soha senki nem csókolt neki kezet. Most — megtörtént. És Maca az esemény nyomán — érdekes! — nem örömöt, hanem valami megmagyarázhatatlan riadalmat érzett. Három évtizede élt a Mester mellett. Fiatal lányként került oda, s most mint javakorabeli asszony állt a sírhalom mellett. Asszony. Négy napja annak te­kintheti magát. Hivatalosan is. Mi, a Mester fiatal barátai, tu­lajdonképpen nem sokba vettük Macát. Bár tudtuk, hogy a mű­vésznek ágyastársa is, azért mégis csak amolyan cselédsor­ban élt a házában. Gazdáját „ta­nár úr"-nak szólítja. Hálóhelye a konyhában van. S bár megtörté­nik, hogy mikor betoppanunk a Mesterhez, a szobák egyikében látjuk őket együtt, bizalmas be­szélgetés közben — valaminő lelki kapocs is lehet közöttük —, Maca, ahogy belépünk az ajtón, abban a pillanatban takarodik ki a konyhába. Minden esetben. Erre be van dresszírozva. Amolyan házvezetőnő féle meg modell is, pontosabban az utóbbi csak volt, sok évvel ezelőtt. Csuda szép és jó alakú fiatal nő lehetett — hajdani igéző külsejét vásznak tucatjai őrzik a műteremben, buja érzékiségű aktképek is. Az idő hervasztó hatását azonban nem tudta elkerülni: meg is ráncosodott kissé, kilókat is föl­szedett - de a Mester azért me­ga mellett tartotta. Összeszok­tak. Mondom, mi, fiatal festők és szobrászok nem sokba vettük. annál is inkább, mert meglehe­tősen közönséges volt a viselke­dése. Nyári hőségek idején telje­sen meztelenül szaladgált a ház­ban; ha bekopogtattunk ide, nekünk is így nyitott ajtót. A Mester ilyenkor duzzogott: — Nem bánnám. Maca, ha a fiatalok előtt nem mászkálna pu­céron. Maca a maga ordenáré mód­ján: — Mi az, tanár úr, sajnálja tő­lük? Hadd csurogjon a nyáluk! Hát ilyen dolgok miatt nem nagyon számoltunk vele, egé­szen addig, míg a Mestert halá­los kór nem támadta meg. Ek­kor egyszer csak nyüzsögni kez­dett a házban mindenféle ro­konság (azelőtt hírüket sem hal­lottuk), Macát itt egyszerűen bú­tornak tekintették, terveket szö­vögettek, hogy ha a ház gazdá­ja lehunyja a szemét, szépen ki­teszik „e nőszemély" szűrét, né­zegették az itt összezsúfolt sok nagy értékű festményt, vitatkoz­tak, hogy ez vagy az melyiküké lesz. Ekkor megesett szegény mo- dell-házvezetőnőn a szívünk. Majd elkergetik innen, mint a rossz kutyát, pedig akárhogy, kutyahűséggel tartott ki harminc évig a gazdája mellett. De szívén viselte Maca sorsát a Mester is. Érezte, hogy tartozik neki valamivel. Halálos ágyához anyakönyvvezetőt hívatott, fe­leségül vette. Már az övé volt a házban minden. A rokonok komor arccal jöt­tek a temetésre, s nem a gyász véste ábrázatukra a mélabút. Határtalanul idegesítette őket, hogy az újdonsült feleséget oda kell engedniük az első sorba, közvetlenül a koporsó mellé; egyesek fészkelődtek is: hátha sikerül hátraszorítani. Es a szertartás végén követke­zett a hatóságot képviselő főosz­tályvezető kézcsókja. Példáját követték a Mester idősebb, nagy nevű kollégái, majd mi, a fiata­lok is Maca elé járultunk. És va­lamiért olyan jólesett csókunkat odahelyeznünk erre a kidolgo­zott, mosástól-súrolástól ripők kézre, annál is inkább, mert sze­münk sarkából közben a roko­nokat figyeltük, s láttuk, hogy eszi őket a penész. H'"'"" y ..........—i Öi h/ Fagyos szelek m Uj tanszer az iskolában Ferter János rajza

Next

/
Thumbnails
Contents