Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-10 / 212. szám

1998. szeptember 10., csütörtök 11. oldal INFORMÁCIÓK, ÚJDONSÁGOK A NYÍRSÉGBŐL A tartalomból: Kávéház a múzeumban Kevés településnek adatik meg, hogy a romló gazdasági viszonyok között múzeum létrehozására szán­ja magát. Újfehértó mégis megtette ezt. (12. oldal) • Legyen tá­masz az önkormányzat A tavasszal összesen ötszáz fiatalt kér­deztek meg, és a kérdőíveket feldolgozva négy szakember készí­tett összegzést, amellyel az elmúlt héten a nyíregyházi közgyű­lés is megismerkedhetett. (13. oldal) • Dobogós hely lenne a köszönet A közel 1900 lelkes Pócspetri életében központi helyet foglal el a foci. Sok mindennel lehetne ezt magyarázni, de a leg­meggyőzőbb az, hogy a Nyír-Metál csoportot az 1998/99-es baj­noki esztendő őszi szezonjában a falu csapata vezeti. (14. oldal) Rengeteg terv Tiszanagyfalu (DM) — Nagyon nehéz volt időt egyeztetni a beszélgetésre. Szinte lehe­tetlen elérni, mindig úton van, intézi a fa­lu ügyes-bajos dolgait. Kemecsei László, Ti­szanagyfalu polgármestere 1985-től vezeti a települést. — Hogy érzem magam? — ismétli meg a kérdést. — Köszönöm jól. Munka van bő­ven. S én szeretek ott lenni, ahol történik valami. S valóban, az elmúlt években igen sok minden történt a községben. A falura ma már alig lehet ráismerni. A telefon, a gáz bevezetése mellett épült egy iskola, saját erőből egy gyógyszertár, fogorvosi rende­lőt üzemeltetnek, felújították a nővédelmi tanácsadót. Három kilométer hosszúságú járda és ugyanannyi szilárd burkolatú út készült. Elkezdődött a Morotva rehabilitá­ciója. Lelátóval ellátott tornatermet is átadtak, ami a falu ékessége. — Megvásároltuk a volt termelőszövet­kezeti irodát, amit bérbe adtunk varrodá­nak — folytatja a felsorolást. — Eddig tele­pítettünk 18,5 hektár erdőt és most pedig újabb 17,5 hektárnak vágunk neki. Nagy büszkeségünk a füzéri gyermeküdülőnk, ahol az idén már 190 gyermek pihenhetett hosszabb-rövidebb ideig. Nem feledkez­tünk meg a hozzánk tartozó Virányosról sem, ott is elkészült az ivóvízhálózat, épült járda, egy új ravatalozó. — Külön öröm számukra, míg más tele­püléseken a rossz közbiztonság az egyik legnagyobb probléma, nálunk — köszönhe­tően a polgárőrség működésének, és hogy megteremtettük a körzeti megbízottnak a tárgyi feltételeket — jól érzik magukat az emberek. — Úgy döntöttem, ismét elindulok füg­getlenként, hiszen még rengeteg a tervem, amit meg kellene valósítani. Például ilyen a közös beruházásban induló szennyvíz­rendszer, vagy meg kellene erősíteni a most alakuló idősek klubját, s még sorol­hatnám. Készülnek a választásra Kálmánháza (KM) — Kálmánháza is ké­szül az őszi helyhatósági választásokra. A legutóbbi képviselő-testületi ülésen a részt­vevők megválasztották a helyi választási bizottság tagjait, illetve póttagjait. A vá­lasztási bizottság tagjai: Nagy Józsefné, Pu- láthó Antal, Honfi Péter. A póttagok: Kar­dos Istvánné, Lakatos Zoltán, Balogh Zol­tán. Napkor a legerősebb falu Az asszonyok kőbölcsőt ringattak, a férfiak farkastartásban bizonyították erejüket Farkastartás — bemutatja Kerekes László Napkor (KM) — Jó hangulat­ban, sportszerű légkörben erő­próbát rendeztek felnőtteknek az elmúlt hét végén Pusztamérge­sen. A versenyen részt vevő csa­patok szeme előtt egy cél lebe­gett, mégpedig, hogy az általuk képviselt település nyerje el a „Magyarország legerősebb falu­ja” címet. Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gye is érdekelt volt ezen a nem mindennapi rendezvényen, hi­szen a benevezett települések — Somodor, Bölcske, Csemő, Üllés, Bugacpuszta, Pusztamérges, Márkáz, Alsómocsolád, Köblény, Öttömös, Abara (Szlovákia) — között ott volt Napkor csapata is. A nyírségi községben nagy ha­gyománya van az erőpróbáknak, a helybeliek számára a falunapo­kon rendszeresen tartanak Tol­di-versenyt, szekérpróbát. Igaz, azt sem szabad elhallgatni, a kö­zségben immár tíz éve erőemelő klub működik, így könnyű volt kiválogatni a csapat tagjait. Pon­tosabban fogalmazva ebben rej­lett a nehézség is, hiszen fejtö­rést okozott, ki is maradjon ki a csapatból. Végül összeállt a nap­kori együttes: Kéninger Miklós, Szalmási Tibor, Kerekes László, Tóth László, Antal Ferenc, Toldi Andrásáé, Hajnal Mária, Ju­hászáé Szalmási Andrea, Orosz Györgyné. A pusztamérgesi verseny első fordulójában az asszonyok kő­bölcsőt ringattak, a férfiak far­kastartásban bizonyították ere­jüket, mindenki rönköt dobott. Ezután a csapatok szánkót húz­tak, ezt pedig derék-kötélhúzás követte. Ekkor eredményt hir­dettek, három csapat maradt a döntőben: Csemő, Bugacpuszta és Napkor. A hangulatot fokozta, hogy a napkori versenyzők kezé­ben elszakadt a kötél, eltört a ka­lapácsnyél, kitört a pajzs nyele, csupán a vasvilla maradt sértet­len. A döntő versenyszámaiból egy kis ízelítő: volt ruháskosár- cipelés, Ifa-húzás. Az utolsó szám a mindent eldöntő váltó- verseny volt, amelyben többek között szalmabálát kellett pakol­ni pótkocsira vasvillával, hordót kellett gurítani, a részeg férjet talicskán kellett tolni, roncsko­csikat kellett felborítani. A napkori versenyzők nagyon jól ráéreztek a verseny ritmusá­ra, velük volt az erő, az ész, az ügyesség és a gyorsaság, s nem­csak önmagukért, hanem egymá­sért is küzdöttek, így sikerült a legjobb eredményt elérni. Az eredményhirdetéskor határtalan volt a napkori versenyzők örö­me, még a polgármester úr is „szárnyakat” kapott, mivel a versenyzők nagy boldogságuk­ban feldobálták a község első számú vezetőjét. A győztes versenyzőket oda­haza meglepetés fogadta, ugyan­is a napkori helységnév-táblánál az autóbuszból lovasfogatokra szálltak át, s végigvonulva a tele­pülésen, síppal-dobbal adták a helybeliek tudtára, hogy Ma­gyarország legerősebb falujában élnek. Feszültek az izmok az ifa teherautó húzásakor Amatőr felvételek A HÉT EMBERE Az év közéleti személyisége Veres Ferencné A szerző felvétele Tiszavasvári (KM - MML) — Önzetlen segítségnyújtás, a má­sokról való gondoskodás, a kö­zösségért való állandó tenniaka- rás. Röviden így jellemezhet­nénk Veres Ferencnél, a Vöröske­reszt városi és területi titkárát, aki Tiszavasvári társadalmi éle­tében még számos egyéb tisztsé­get is betölt. Ezt az áldozatkész, fáradhatatlan munkát értékelte a közelmúltban a képviselő-tes­tület, amikor a számára ítélte oda „az év közéleti személyisé­ge” címet. Tősgyökeres tiszavasvári Ve­res Ferencné, hiszen a városban, pontosabban Büdszentmihályon született. Az általános iskola be­fejezése után Nyíregyházán a gép- és gyorsíró-iskolát végezte el, majd tizenhat évesen dolgoz­ni kezdett Tiszalökön a hadkie­gészítő parancsnokságon. Férj­hez ment, s 1961-ben hazahívták Tiszavasváriba az akkori közsé­gi tanácshoz. Végigjárta a taná­csi munka valamennyi ranglét­ráját. Volt gépíró is, előadó is, ám valójában minden munka­körben helyt kellett állnia. Szá­mára a legkedvesebb esztendőt mégis azok az évek jelentették, amikor az államigazgatásban dolgozott, s tizenhét évig anya­könyvvezető is lehetett. Adott össze olyan jegyespárokat is, akiknek a szülei szintén előtte fogadtak örök hűséget. Bár tett egy kis kitérőt az áfészhoz és az Alkaloidához is, a szíve visszahúzta a tanácshoz, hiszen akkor érezte magát a leg­jobban, amikor az emberekkel közvetlenül foglalkozhatott. A Vöröskereszt városi, illetve területi szervezete 1984-ben ala­kult meg Tiszavasváriban, s Ve­res Ferencné lett a titkár. A ta­nácsi munkához képest teljesen más volt a mozgalmi tevékeny­ség, de mint mondja, ez az új fel­adat sem volt számára idegen, hiszen itt is az állampolgárok szociális problémáival kellett foglalkozni. A vöröskeresztes munka mellett az önkormányzat egészségügyi és szociális bizott­ságában mint külső szakértő az elmúlt nyolc évben részt vett. A bizottság ülésein jól tudta kama­toztatni emberismeretetét és he­lyi tájékozottságát. Két éve nyugdíjas, de a titkári munkát tovább folytatja. Szakismeretére, lelkiismeretes munkájára a Vö­röskereszt is felfigyelt, s 1996- ban megválasztották országos vezetőségi tagnak. A kikapcsolódást számára a természet jelenti, a férjével gyak­ran jár a hegyekbe kirándulni. Gombászni is nagyon szeretnek. Miután a szakértő ellenőrizte a mezei gyűjteményt, háziasszony­ként is bizonyítja rátermettsé­gét: elkészíti a gombákat rántva, töltve, sőt még télire is tesz el be­lőlük. Lapunk számára a két kedvencét is elárulta: a legjob­ban a csiperkét és a lilaszárú pe- reszkét szereti. Forintok tankönyvekre Pócspetri (KM) — Az idei tanévet 235 diák kezdte meg a pócspetri általá­nos iskolában. Az önkormányzat a tan­könyvek teljes árát — az 1 millió 360 ezer forintot — nem tudja átvállalni, azon­ban igyekszik támogatást ad­ni a kiadásokhoz. A kétszáz­harmincöt diák után az ál­lamtól kapott 262 ezer forin­tot az önkormányzat kiegé­szíti 530 ezer forintra, így igyekszik csökkenteni a csa­ládokra jutó anyagi terhe­ken. A középiskolásokról és a felsőfokú oktatási intézmé­nyekben tanuló fiatalokról sem feledkezett meg az ön- kormányzat. A középiskolá­sok személyenként 3 ezer fo­rintot, a főiskolások és egye­temisták 4 ezer forintot kap­tak. Az így kifizetett összeg 450 ezer forint. Gondoltak a dolgozókra is. A közalkalmazottak, a köztisztviselők és a közhasz­nú foglalkoztatottak 2500 fo­rint tanszertámogatást kap­tak személyenként. • Az októberi választásra készülve a közelmúltban a képviselő-testület megvá­lasztotta a helyi választási bizottság tagjait, illetve pót­tagjait. Eqv versenyen vett részt a közel- j m útiban Olaszországban a Cantemus Gyer­mekkórus. Az útjukról szóló beszámolónk a 13. oldalon található. Mint a képünk is tanú­sítja, a fiatalok Firenzével is megismerked­tek Amatőr felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents