Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-08 / 210. szám
1998. szeptember 8., kedd 5. oldal A köz biztonsága A tranzitforgalom ellenére is igen jónak minősíti Nyírmada közbiztonságát a polgármester, s ebben nagy szerepe van a közel nyolc éve működő rendőrőrsnek, s az ötvenfős polgárőrségnek is. Poór István főtörzszászlós, az őrs parancsnoka is alátámasztotta ezt a véleményt: — Hosszú ideje nem történt kiemelt bűncselekmény a településen, a garázda jellegűeket is sikerült visszaszorítani. Ez talán annak is köszönhető — tette hozzá, hogy nagy figyelmet fordítunk a megelőzésre. Az őrs illetékességi területéhez további három falu — Pusztadobos, Ilk és Gemzse tartozik —, a települések vezetőivel, s a polgárőr szervezetekkel is jó együttműködést sikerült kialakítani. Ha a rendőrök kérnek, szavuk nem pusztába kiáltott szó, ha az önkormányzatok, akkor a rendőrök intézkednek gyorsan. Előfordult, hogy egy kocsma elől ellopott valaki egy kerékpárt, de gyakorlatilag a tolvajjal együtt érkeztek a rendőrök a házhoz, hamar visszakerült tehát gazdájához a kétkerekű. Az iskola előtt Nyírma- dán is rendőr posztói rendszeresen a bűn- megelőzés jegyében, de a közlekedési ismeretek oktatását, vetélkedők szervezését, lebonyolítását is felvállalta Poór István — a diákok nagy örömére. A prostituáltakat gyakorlatilag elűzték a területről, inkább másfelé „posztóinak” a leányok, asszonyok, a stricik közül több ellen is eljárás indult kitartottság miatt. Akad olyan „hölgy”, akire már több, mint 400 ezer forint bírságot róttak ki pályafutása során — fizeti is részletekben, mert nem akarja leülni az ellenértéket. Igaz az is, hogy olykor napi 8 „fuvarja” is van/volt alkalmi vagy visszatérő kuncsaftjai révén... □ A településen mintegy 200 fő idős ember betegsége vagy kora miatt szorul házigondozásra. Az ellátásukat 26 szociális munkás végzi, akik besegítenek a házimunkába, szükség esetén bevásárolnak, főznek, takarítanak, de a portát is rendben tartják. J A* utóbbi három évben több áttelepült ukrán család választotta új otthonául Nyirmadát. A határ túloldaláról jöttek száma jelenleg eléri a százötvenet. Segélyre várva Nem múlik el nap, hogy valamilyen segélyért ne kopogtatnának a polgármesteri hivatalban. Ottjártunkkor átmeneti segélyre várt vagy két tucatnyi ember. — A lakosság egynegyede fordul hozzánk rendszeresen, hogy segítsünk rajtuk. De sok szegény rászoruló szégyell eljönni, inkább nélkülöznek, mintsem kérjenek — mondja Albi Istvánná szociális főelőadó. — Éves szinten a költségvetésünk nagy részét a különféle segélyek viszik el. Ez az összeg eléri a 100 millió forintot. Az egyéb segélyek mellett például mintegy 1200 gyerek után fizetünk gyermekvédelmi támogatást. A tanévkezdésre minden általános iskolásnak az önkormányzat vásárolta meg a tankönyvet. De jelentősen apasztja a kiadásokat. hogy minden évben nő a közköltségen eltemetettek száma, mert a hozzátartozók a temetési költséget nem tudják kifizetni. Kis település, kis KGST. Az I ABC oldalánál mindig akad turkálni való Az oldalt írta Fullajtár András és Ko- váts Dénes. Fotók: Fullajtár András. Sok a szegény, kevés a munkahely Ottjártunkkor is sokan álltak sorba segélyért, segítségért a községházán Az állami gazdaság, a termelő- szövetkezet és a húsipari vállalat volt a rendszerváltozás előtt a nyírmadaiak többségét* foglalkoztató három munkahely, a privatizáció, illetve a gazdasági átalakulás következtében viszont a dolgozók többsége munka nélkül maradt — érzik is káros hatását napjainkban. Hazánk egyes településein az állami tulajdon az önkormányzaté lett, a madai állami gazdaság vagyonát viszont az államkassza vitte el. A szociálpolitikai nehézségek miatt 46 milliós forráshiánnyal indította az idei évet az önkormányzat, ezen a nyertes pályázatok enyhítettek ugyan, de nem eleget. Különösen azt fájlalják — derült ki Kosa Barnabás polgármester szavaiból —, hogy a megyei fejlesztési tanácstól egy fillér támogatást sem sikerült elnyerni — az okokat firtató kérdésre nem kaptak érdemi választ. Azt, hogy a forráshiány több, mint 30 millió forinttá} csökkent, egyebek között a 14 milliós „önhikis”, a 8,5 milliós útépítésre kapott, a 2,5 milliós egészségügy korszerűsítési, valamint az 1,9 millió forintos szociális fold- programos pályázati pénzeknek köszönhetik. A szociális földprogramban 112 helybeli vesz részt, kukoricát, burgonyát, zöldségeket termesztenek, kisállatokat nevelnek. Enyhített a gondokon az is. hogy a petneházi gázátadó értékesítéséből 5 millió forint a nyírmadai önkormányzatot illette. Ezen információk ismeretében talán nem is meglepő, hogy az idén nem sokat tudtak beruházásra fordítani. Ide jószerivel csak az orvosi rendelő korszerűsítése, mintegy 800 méter út építése, valamint a középületek külső állagmegóvása sorolható. Sokatmondó adat: a rászorulóknak mintegy 50 millió forintot fizettek ki eddig segélyekre és támogatásokra — költségvetésük több, mint egynegyedét, a gyermekvédelmi támogatásra a gyermekek több, mint 90 százaléka jogosult... Összehasonlításul érdemes közzétenni még néhány számot — hívta fel figyelmünket a polgármester: a hasonló lélekszámú Balatonfűzfő évi 500 millió forintos költségvetéssel gazdálkodik, ellentétben a nyirmadai 276-290 millióval, Fűzfőn 80 miliő forint adóbevétellel számolhatnak, míg Madán 7 millióval... Múltidéző Nyírmada neve személynévből ered, 1254-ben még csak terra, tehát aligha lakott település. 1296-ban Karászi Sándor bán birtoka volt, ez idő tájt már két faluból, Nagy- és Kismadából állt, ez a kettősség a 19. századig megmaradt. 1354-ben a faluról elnevezett család tagjai megosztották egymás között az egyutcás, kétház- soros Kismadát, a templom közös maradt. A Madai család a 14. század közepén két ágra szakadt, a Madai és a Pazonyi ágra, ettől kezdve négyszáz éven át a két ág és a vele rokon, kisebb szabolcsi nemesek osztozkodtak rajta. A falu a 16. század végén vásártartási jogot is kapott, ettől kezdve oppidum, azaz mezőváros néven említik. A 18. században már számos birtokosa volt, a jobbágyfelszabadítás idején az akkor már egyesült faluban 1607 lélek élt. Az 1848/49-es forradalom és szabadság- harc idején Patay István őrnagyként szolgált a magyar seregben. Munkanélküliség: betegség — Sajnos katasztrofális a községben élők egészségi állapota. A körzetembe tartozó közel 2600 ember mintegy 20 százaléka alkoholista vagy alkoholbeteg — mondja nem kis keserűséggel a hangjában dr. Tisza József háziorvos. — „Divatos” betegség lett a depresszió, amit elsősorban a munkanélküliség és családi problémák váltanak ki. A nők körében is egyre gyakoribb betegség a májzsugor. Nagyon sok a beteg gyerek is, ami elsősorban a táplálkozási rendellenességre vezethető vissza. Sajnos sokan beletörődnek a sorsukba és nem is akarnak dolgozni. Tisza doktort sok beteg keresi fel Kevesebb az iskolás — Összesen 549 gyerek kezdte el az új tanévet. Sajnos az elmúlt évhez képest ez 31 gyerekkel kevesebb. Ennek egyik oka, hogy 1992-től jelentősen csökken a szülések száma, így a 60-70 első osztályos helyett már most is csupán 54 érkezett. A másik ok, hogy az iskolás korú gyerekek szülei jelentős számban költöznek el a településről a megélhetési nehézségek miatt — halljuk Ferenczi István iskolaigazgatótól. — Azért történtek pozitív dolgok is iskolánkban. Bekapcsolódtunk az Internetbe. Az 5-7. osztályokban megkezdtük a számítástechnika oktatását, s jelenleg 70 gyerek tud a számítógépen dolgozni. Előre léptünk az idegen nyelv oktatása terén is. Pályázati pénzből angol-német kis- nyelvi labort indítottunk be. A gyerekek már a 3. osztálytól ismerkedhetnek a nyelvekkel és választhatják ki azt, amelyiket magasabb szinten szeretnék elsajátítani. Mindent egybevéve jól indult a tanév. Kaptunk száA gyerekek érdeklődnek a számítástechnika iránt Hűtőgépeket, fénymásolót, bekapcsolódtunk az Internetbe és nálunk is indult a tejprogram, így elmondhatom, hogy a személyi és tárgyi feltételek biztosítottak a zavartalan oktatáshoz. Szüreti bál A nyári pangás után lassan beindul az élet a helyi művelődési házban is. Bár, ahogy Gipczei Zoltánná igazgatónő elmondta: szeptember hónapban nem szerencsés rendezvényeket szervezni, mert a lakosság az iskolakezdés miatt mélyebbre nyúlt a pénztárcájába. — A 13 éve működő nyugdíjasklub a nyáron sem tétlenkedett. Számos kirándulást szerveztek és most szeptembertől hetente tartanak foglalkozásokat. Havi két összejövetellel indul a gazdaklub is. Nyáron sikeres volt az ifjúsági klub ténykedése. Most a diákok szétszéledtek. így csak hétvégeken szerveznek programokat. A gyerekeknek mesedél- előttöket és bábszínházi előadásokat szervezünk. Újra indul a zongoratanfolyam is, amire még lehet jelentkezni. Tervünk, hogy ötven év után felelevenítjük a szüreti mulatságokat. Színes felvonulást és bált rendezünk. — Budapestről tizenegy év után az idén márciusban kerültem vissza Nyírmadára. Itt születtem és szeretek itt lakni, azért is vágytam haza. Vásárosnaményban dolgozom, így a bejárás sem jelent különösebb gondot. Itt szeretnék családot is alapítani, de előbb az anyagi alapokat szeretném megteremteni. Véleményem szerint minden olyan üzlet megtalálható a településen, ami a mindennapi bevásárláshoz szükséges, de komolyabb műszaki cikket nem lehet magkapni. Félegyházi Imre BM-dolgozó — Itt nőttem fel, itt mentem férjhez. Jól érzem magam. Ami nem jelenti azt, hogy nincsenek problémáim. Egyelőre a szüleimnél lakunk, de szeretnénk saját lakásba költözni, ami a mostani nehéz világban nem könnyű. Férjemmel úgy döntöttünk, hogy a kislányunk mellé vállalunk még egy gyereket és akkor a szocpollal valamit tudunk kezdeni. Szerencsére a férjemnek van munkahelye. Én egyelőre még otthon vagyok a kislányommal. Remélem rövidesen találok munkát. Éles Pálné, kismama — Megvagyok, de nagyon sok gondról lehetne beszélni ebben a faluban. Korábban kisebbségi képviselő voltam, de nem voltam megelégedve a lakosság aktivitásával a gondok megoldásában, köztük a kisebbséggel sem. Aztán a nagy önkormányzat sem támogatta a munkámat úgy, ahogy kellett volna. Csak szét kell nézni Nyírmadán és látni, hogy semmit sem fejlődött. Elismerem persze, hogy a cigányság sem úgy áll hozzá a gondok megoldásához, ahogy kellene. Jóni Dezső, volt kisebbségi képviselő — Hetvenegy éves vagyok és itt élek születésem óta. Az tény, hogy most sokkal nehezebb a megélhetés mint tíz évvel ezelőtt. De azt is tudomásul kell venni, hogy aki dolgozik, az megél. Sajnos megszűntek a korábbi munkahelyek. Sokan az ön- kormányzati segélyektől várják a boldogulásukat, ahelyett, hogy maguk is próbálnának segíteni a problémájukon. Én termelek ezt- azt és a felesleget eladom a piacon. A kevéske nyugdíjhoz jól jön a kiegészítés, id. Biró Sándor nyugdíjas
